Wilchy: A 23 ÉVES, FÉRFIAFLÓ-SZERETNÉK-LENNI-DE ÖRÖKSZINGLI MARADOK GINNY WEASLEY NAPLÓJA…

Adataim: 23 éves vagyok, sőt, több is mint huszonhárom. Majdnem huszonnégy, ami azt jelenti, hogy kb. két hónap múlva Fergeteges Bulinak (haha…) nézek elébe.

A hajam hosszú és vörös, a szemem barna. Magasságom 1 méter 68 centi, a lábam harmincnyolcas, a többiről meg már szó se essék.

Pasim nincs. Igazság szerint azt állítom, büszke is vagyok rá. De ooooolyan szívesen venném, ha valaki végre észrevenne…… A legteljesebb és legtitkosabb igazság szerint azóta nem volt szerelmi kapcsolatom mióta a végzős bulin, még az aurorképzőn egy Daniel nevezetű srác flörtölni kezdett velem. Két hónapig tartott a kapcsolatunk, aztán kifújt.

Aztán elkezdtem dolgozni a minisztériumban. Már az első nap három előnyét felfogtam a dolognak.

1) A legtöbb auror férfi!! Én vagyok az egyik nő, rajtam és a barátnőimen (róluk később) szinte csak aszottak vannak. Pasizási esély: negyedelünk. Vagyis a férfiak 25%-a az én prédám! Szerencsére ez személyenként nem tisztázott…

2) Harry (igen AZ a Harry akit elsős korom óta, nos…ö, bírok) már egy éve ott dolgozott, mikor én csak kezdtem. Az irodája csak kettővel az enyém mellett van…!

3) Velem dolgoznak a legjobb fej csajok, annyi szent. Nicol, Jas(mine), és Emma. Esténként általában együtt járunk szórakozni, de Jast nem visszük. A mázlistának barátja van, szóval ha akarna sem jönne velünk, inkább kettesen marad Adammel, ami mi fájó szívvel elfogadunk, és meg is értjük (csak a férfire kell nézni).

És most kezdődjön végre a napló, majd meghalok, hogy végre leírhassam, mi van…!

Ismételten valami agyatlan marhaságot kaptam munkának, amihez persze hozzá sem tudtam szólni. Bár tudnám, ki az új főnök…! De csak a jövő heti banketten mutatják be.

„ A lethifoldok párzási szokásai és ezek veszélyei a varázslókra nézve. „

Mi a fene ez?! Nicol szórakozik, vagy a főnök ilyen hülye? Mély levegőt vettem, és elhatároztam magam. Irány Harry…

Az asztalán ülve beszélgetett Tonkssal. Még mindig nem tett le a feketét-feketével öltözködésről, mármint nem Tonks, hanem Harry. A háttérben alig hallhatóan szólt valami ordítós rock, vagy metál, tudom is én, soha nem értettem ehhez, a falat pedig még mindig poszterek borították. Nem tudtam elsiklani afölött, hogy Harry milyen jól néz ki, a kezében elrejteni próbált cigi ellenére is.

Tonks vett előbb észre, „Nicsak, Gin!” felkiáltással jelezte Harrynek jövetelemet. Ujjaimat begörbítve integettem, és Tonksra vigyorogtam.

- Na jó, vissza kell mennem, még lebukom… - kacsintott rám, majd távozott. Kettesben maradtam Harryel, aki gyors szia után intett, hogy üljek le.

- Igazság szerint elég sok dolgom van… - nagyon reméltem, hogy a hangom átlagos és nem érződik rajta, mennyire megugrott az adrenalinszintem, csak mert Harry közvetlen közelében álltam…

- Kaptam egy elég… ö, furcsa dolgot. Gondoltam, elolvashatnád, és…?

Egyetlen határozott mozdulattal az immár fél centis csikket a szoba másik végében álló pici hamutartóba dobta.

- Na, mutasd… - mondta olyan gyönyörű, mély hangon, hogy pár másodperc késéssel fogtam fel, mait mondott…

Kezébe vette a lapot. Átfutotta a címet, a szeme elkerekedett, majd elfojtani próbált nevetésbe kezdett. Megkapaszkodott az asztal szélében, és úgy nevetett, hogy majdnem leesett.

- Ginny… ez valami vicc lehet… ilyen, ilyen… nincs… - nyögte akadozva a röhögéstől. Elvörösödtem. Már tudtam, hogy a lányok viccelhettek velem. Harry hirtelen elhallgatott. Fejét az ajtó felé fordította, majd halkan káromkodott egyet.

- Bmeg… bukj le, Gin…

- Tessék?

- Bújj az asztal alá, gyorsan… - leugrott az említett bútorról, és hátba bökött, hogy induljak. Ekkor már én is hallottam a kimért férfilépteket. Bemásztam az asztal alá, Harry pedig abban a pillanatban elém állt. Épp csak egy pillantást vethettem Harry fekete bakancsát, aztán elhallgatott a zene, és belépett… Cornelius Caramel…

- Szervusz, Harry… csak beugrottam, elköszönni. Kiveszek egy hét szabadságot, mert…

A férfi tekintete körbefutotta az éjfekete helységet, egyre nagyobb megdöbbenést tükrözve. Szinte láttam Harry komisz, kisfiús mosolyát… amit ő is sikertelenül próbálhatott elrejteni. A miniszert még fél percig bájcsevegett Harryvel, számomra érthetetlen dolgokról, (közben legalább fixírozhattam Harry izmos lábát), majd távozott. Harry elment az asztal elől, én pedig végre kimásztam. Leporoltam a szoknyámat, majd hunyorogva Harry felé fordultam.

- Félsz, hogy a miniszter úr azt hiszi, csajozol…? – az arca ravasz vigyorra húzódott, amint rájött, mire célzok.

- Nem… csak eléggé ki vannak rám akadva. Nem akartam, hogy te is beszívd.

- Ja, értem. Ideje elszámolnom a lányokkal…- vettem el a papírt Harry asztaláról, miközben „véletlenül” súroltam a karját. Az ajtó felé indultam, majd visszafordultam, hogy rákacsinthassak. Örömtől elborultan egyenesen Jasba rohantam.

- Kend a hajadra a rohadt párzó lethifoldjaidat…! – vigyorogtam rá szélesen…

Folyt.köv. :)