" - Hányas vágányról is indul? - kérdezte a fiúk anyja. - A kilenc és háromnegyedikről! - sipította egy kislány. Ő is vörös hajú volt, és az anyja kezét fogta. - Anyu, én miért nem ... -Mert te még kicsi vagy, Ginny, és most hallgass. Jól van, Percy, te menj be elsőként."

" - Ott van, anya, ott van, nézd! - A kiabáló Ginny Weasley volt, Ron legfiatalabb húga, de lelkesedése nem a bátyjának szólt. - Harry Potter! - sikongatott. - Anya, nézd! Látom... - Maradj már csöndben, Ginny, és ne mutogass, mert illetlenség."

(HP és a Bölcsek köve, 286. oldal)

"Ekkor kisebb közjáték zajlott le: egy apró termetű, vörös hajú, hosszú hálóinges illető lépett a konyhába, majd sikkantott egyet, és kiszaladt. - Ginny - súgta oda Ron Harrynek - A húgom. Egész nyáron rólad beszélt. - Igen, autogrammot fog kérni tőled, Harry - tette hozzá Fred vigyorogva, de azután elkapta anyja pillantását, és inkább némán folytatta az evést."

(HP és a Titkok kamrája, 38. oldal)

" Mikor Harry és Ron lementek reggelizni, már ott találták a konyhában Mr és Mrs Weasleyt - valamint Ginnyt, aki Harry láttán nyomban leverte az asztalról a zabkásás tálat. A kislány általában hajlamos volt felborítani és lelökni dolgokat Harry jelenlétében. Most lemászott az asztal alá, hogy összeszedje a tál darabjait, s mikor előkászálódott, az arca olyan vörös volt, mint a lemenő nap. Harry úgy tett, mintha észre sem venné ezt; leült, és megköszönte Mrs Weasleynek a tányérjára halmozott pirítóst."

(HP és a Titkok kamrája, 46. oldal)

 " - Nahát, te idén leszel elsős a Roxfortban? - fordult a kislányhoz Harry. Ginny bólintott; közben a haja tövéig elvörösödött, és belekönyökölt a vajtartóba. Ezt szerencsére csak Harry látta, mivel épp akkor lépett a konyhába Ron idősebbik bátyja, Percy."

(HP és a Titkok kamrája, 47. oldal)

" - Harry Potter, a kis híresség! - folytatta Draco. - Még egy könyvesboltba sem tud úgy belépni, hogy ne kerüljön a címlapra. - Hagyd őt békén, nem ő akarta! - csattant fel Ginny. Ez volt az első eset, hogy megszólalt Harry jelenelétében. - Nahát, Potter, neked barátnőd van! - harsogta Malfoy, s ezzel elérte, hogy Ginny fülig piruljon."

(HP és a Titkok kamrája, 62. oldal)

" - Így ni - mondta a törpe, és elhelyezkedett Harry bokáján. - Íme a zenés üdvözleted:

Mint friss főtt varangy, a szeme oly zöld,

Haja meg akár a fekete föld.

Szívem már rég csak őérte ég,

A hősért, ki Nagyurat ölt!

[...]

 - Nem hinném, hogy Potter örült a kis üdvözletednek! - Ginny eltakarta az arcát, és gyorsan beszaladt a tanterem ajtaján."

(HP és a Titkok kamrája, 224. oldal)

"Ekkor elhaló nyögés hangoztt fel a terem másik végében. Ginny megmozdult. Harry odaszaladt hozzá, s mire odaért, a lány már fel is ült. Kábán rámeredt a Baziliskus tetemére, majd pillantása Harry vértől csatakos talárjára, arról pedig a naplóra vándorolt. Mély, szaggatott sóhajtás tört fel mellkasából, s nyomban utána potyogni kezdtek a könnyei. - Harry... jaj, Harry... el akartam mondani, de Percy előtt nem bírtam... Én voltam, Harry, de... esküszöm, nem akartam... Denem kényszerített rá. Uralkodott fölöttem, és... Ho-hogy sikerült megölnöd azt a szörnyet? Hol van Denem? Arra még emlékszem, hogy egyszer csak előjött a naplóból, de aztán... - Elmúlt a veszély. - Harry felemelte a naplót, és megmutatta Ginnynek a perzselt szélű lyukat. - Denemnek vége. És a Baziliskusnak is. Gyere, menjünk innen..."

(HP és a Titkok kamrája, 300. oldal)