A v�d tan�ja

Egy kora �szi d�lel�tt�n t�rt�nt. A termet dohos leveg� t�lt�tte meg. Legsz�vesebben mindenki hazas�t�lt volna az aranyl� napsug�rban, de sajnos nem tehette.
- Sz�l�tom a v�d els� tan�j�t: Virginia Pottert.
Erre kit�rult az ajt�, �s �n bel�ptem rajta. �reztem, hogy az �sszes tekintet rajtam f�gg. �s azt is tudtam, hogy nem csak az�rt b�mulnak, mert tan�skodni fogok, hanem mert nagyon is csinos voltam. A v�r�s hajam meg am�gy is kih�v�. Ez�rt nem akartam soha befesteni. Harry sokszor javasolta. Pedig �t is ez babon�zta meg, mikor feln�ttk�nt �jra tal�lkoztunk.
- Mrs. Potter! Esk�szik, hogy az igazat, �s csakis az igazat mondja?
- Esk�sz�m.
- K�rem, mondjon el mindent az augusztus 18-i �jszak�r�l, mikor az eset megt�rt�nt.
Nehezen kezdtem hozz�. Nem volt k�nny� err�l besz�lni.
- Aznap este… Harryre, a f�rjemre v�rtam egyed�l. Mondta, hogy s�lyos eset�k van, ez�rt gondoltam, hogy sok�ig fog dolgozni. M�gis nyugtalan voltam. �bren akartam v�rni, ez�rt olvasni kezdtem. Azt�n - m�r nem is tudom, h�ny �ra volt – hirtelen kattant a z�r. Persze azt hittem, Harry az, �gyhogy rohantam is el�, hogy k�sz�ntsem, de a kandall� el�tt valaki eg�szen m�s fogadott.
- Ez volt az a f�rfi? – itt a v�dlottra mutatott.
- Igen, �. Draco Malfoy.
- Folytassa, k�rem!
- Igen… Sz�val r�gt�n r�m k�ld�tt egy var�zslatot, amivel megk�t�z�tt.
- Ez nem �gy volt, �s ezt te is tudod, Ginny! – Draco k�ts�gbeesetten pattant fel a hely�r�l.
- �lj�n vissza! Folytassa, legyen sz�ves!
- Nos… Nagyon megijedtem. Nem tudtam, mit akar velem csin�lni. �s akkor lefektetett a kanap�ra. Amennyire tudott, levetk�ztetett, majd… majd simogatni kezdett – itt m�r kezdett elcsuklani a hangom – Tal�n itt kezdtem el sik�tozni. Erre � lepisszegett. Olyan kedvesen, de m�gis annyira megr�misztett. Onnant�l kezdve nem mertem semmit sem tenni ellene. Csak t�rtem, hogy … mindent. �s akkor �rkezett haza Harry. R�gt�n ler�ngatta r�lam Mr. Malfoyt. El�sz�r azt hitte, hogy �n is akartam, de azt�n elmondtam neki, hogy mi t�rt�nt, �s akkor behozta �t ide.
- Mrs. Potter, j� h�zass�gban �l �n a f�rj�vel?
- Persze. Hat �ve vagyunk h�zasok. Kisebb vit�k persze n�lunk is vannak, de ez mindenkin�l el�fordul.
- �rtem. Ha j�l tudom, a v�dlott �s �n egy iskol�ba j�rtak.
- Igen, ez �gy van.
- Mondja, tartotta �n a kapcsolatot Mr. Malfoyjal az iskola elv�gz�se ut�n?
- Nem. Egy�ltal�n nem.
- Mi�rt hazudsz?! – Dracob�l �jra kit�rt a keser� gyan�s�tgat�s.
- �lj�n vissza, vagy kik�ld�m a teremb�l!
�gy h�t vissza�lt; tehetetlens�g�ben az asztalra k�ny�k�lt, s a fej�t fogta.
- A v�delem �hajt k�rd�seket feltenni?
- Igen. Mrs. Potter! Ha �n meg volt k�t�zve, akkor a f�rje mi�rt gondolta, hogy maga megcsalta?
- Mert k�zben Mr. Malfoy eloldozott. Amikor l�tta, hogy nem tudok ellenkezni. Hogy a k�t�l hova lett, azt viszont nem tudom.
- K�sz�n�m. Nincs t�bb k�rd�sem.
- K�sz�nj�k Mrs. Potter. Elmehet.

Akkor teh�t fel�lltam, �s elindultam a kij�rat fel�. K�zben Dracoval tal�lkozott a tekintet�nk. �n r�mosolyogtam olyan g�nyosan, ahogy � szokott, �s most �gy n�zett r�m, ahogy �n szoktam r�. Pont olyan k�ts�gbeesetten. Soha nem fogom elfelejteni azt az arckifejez�st. Majdnem s�rt! Azt hitte, szeretem. Pedig egy �cska szeret� volt a sok k�z�l. Mondjuk t�ny �s val�, hogy jobb volt vele, mint b�rki m�ssal. M�g Harryt is t�lsz�rnyalta. Jaj, ne n�zz �gy aranyom! Nehogy azt mondd, hogy elhitted ezt az eg�sz mes�t! T�lts m�g nekem egy kis whisky-t, k�rlek! �n m�r azon is csod�lkoztam, hogy a Winzengamot nem fogott gyan�t. Azok ostob�k! De neked t�bb eszed lehetne, Hermione! Most meg hova rohansz? Feljelentesz, vagy mi? Elmondod Harrynek? Menj csak! �gysem fog hinni neked senki! Ezek az orruk hegy�ig sem l�tnak…

V�GE