Ginny belépett a griffendél klubbhelységbe, mielőtt elhaladt, a trió mellett, hatalmasat ásított. Gyors puszit nyomott Harry arcára, mielőtt as hálók felé vette volna az irányt. Túl fáradt volt, hogy ma éjszaka lógjon, és nem is akart. Azokután, amik Malfoy-jal történtek, csak egy kicsit egyedül akart maradni. Rettenetesen érezte magát a történtek miatt. Amint becsörtetett a szobájába, azonnal ledobta a táskáját és az ágyába vetette magát. Egy perc se kellett, és máris elnyomta az álom.

Lavender és Seamus épphogy megérkeztek, eszeveszetten keresni kezdék Harry-t. Lavender állítta meg őt. Megragadta a kezét és egy csendes sarokba rángadta őt, Seamus követte. Erőlködött, hogy megtalálja a szavakat, amiket mondani akar a baránőjéről.
-Harry, azt hiszem le kéne ülnöd… El kell mondanunk valamit… - Lavender szomorúan összeráncolta a szemöldökét.

-Figyelj, tudjuk ki Ginny segítője. – Seamus Lavender-re nézett, mielőtt folytatta volna. – Az Asztronómia tanteremben kaptuk rajta őket. Malfoy az… De ez nem minden.

Harry, mintha kicserélték volna, értelmes arcot vágott:
-Mi van még?

-Harry, nagyon kínos nekünk, hogy tőlünk, de tudnod kell… Ginny megcsal Malfoy-jal. Nem tudjuk milyen régóta van ez köztük, de éppen egymás nyakában láttuk őket, mikor beléptünk. És ha nem hallottak volna meg minket, valószínűleg tovább jutottak volna… - Harry hitetlenkedve nézett Lavender-re.

-Nagyon sajnáljuk, haver. – Seamus megveregette Harry vállát, aki totál lehangolt volt. Még álmaiban se gondolta volna, hogy Ginny valaha is ilyet tenne. Érezte,hogy a méreg majd szétveti, ahogy az imént elhangzottakra gondolt. Az igazság, mint egy szökőár, csapott le rá. Düh égett a szemében ahogy beviharzott a szobájába, mert tudta, hogy Ginny-jébe nem tudott volna. Úgy döntött reggel sarokba szorítja és megmagyaráztatja vele a dolgot. Harry-nek aznap éjjel alig jött álom a szemére.

*******************************************************************************************

Ginny lement a klubbhelységbe, ahol Hermione, Ron és Harry haragos tekintetével találkozott. Egyik arcról a másikra nézett és tudta, hogy valami nincs rendben. Nyelt egyet, amint Hermione ordítani kezdett vele.

-Hogy tehetted? Nem hiszem el. Hogy tehetted ezt velünk, Harry-val, a Griffendéllel? Nem nézz úgy ránk, mintha nem tudnád miről van szó! Tudjuk, hogy majdnem minden este Malfoy-jal találkozgatsz. Tudjuk, hogy ő segít neked Bájitaltanból. Biztos vagyok benne, hogy azért nem javultak a jegyeid a tárgyból, mert nem is Bájitaltanból korepetál.

-A hugom. Összeszűri a levet Malfoy-jal. Nem emlékszel, ki az apja? Egy halálfló, és a te Malfoy-od is az lesz! Mindenki tudja, hogy Malfoy-nak köze van a Sötét Mágiához! Ő egy mocsok ember és soha nem is lesz jobb. Elfelejtetted, milyen szörneyn viselkedik velünk az első találkozásunk óta? Mit gondolna Anya és Apa? Én tudom. Azt hinnék bediliztél a Szent Mungóba dugnának. És… és Harry. Azon dolgoztam, hogy végre randira merjen hívni. És te… te a lelkébe gázoltál. Azok után, amit érted tett és még szeretett volna tenni.

Harry elfordult tőlük. Ron olyan dolgora tapintott, amire Harry még csak gondolni sem akart.

-Meg lesz zavarodva Kviddicsezés közben és a végén elveszítjük az idei Kviddics Kupát. Összetörted a szívét hogy a tiédet is összetöresd. Malfoy játékos. Soha nem lesz hűséges hozzád. Egyszer megkapja amit akar, tőled, és elhagy, ahogy az összes többi. Hülye vayg, hogy azt gondoltad, jelentesz neki valami. – Ron hasonlókat vágott huga fejéhez, aki azt hitte, előadásának soha nem lesz vége. Érezte, hogy könnycseppek lepik el arcát, de nem engedhette meg magának, hogy sírjon. Ez csak addig tartott, míg Ron le nem ribancozta őt, úgyhogy Ginny felrelökte őket és kirohant, még mindig próbálta visszatartani sírását. Hermione keményen pofonvágta Ron-t kifogásolva a szavakat, amelyekkel hugát illette.

Ginny a kastély folyosóin rohant, arra, amerre a lábai vitték. Ahogy keresztülment az ismerős határponton, rájött, hol kötött ki. Annál az embernél, akiről úgy gondolta, elterelheti gondolatait a szörnyű világról. 3 méterre volt, mikor lábnyomokat látott. Csokibarna szemeivel körbepillantott és benyitott. Draco a teremközepén állt és Pansy Parkinsonnal csókolózott. Ginny szíve megfájdult, ahogy könnyek peregteg le az arcán. Eltakarta a száját a sokktól és megfordult. Ahogy bámulta őket, abbamaradt csókjuk és Draco szürke szemei találkoztak Ginnyével. A lány szemei kitágultak mielőtt megfodult volna, és elrohant. Nem akarta, hogy ő, vagy bárki más lássa, hogy sír.

Ahogy futott, éreztem hogy lázas. Nem könnyezett már, de az elméje elsötétült és tisztátalanná vált. Lassított, de nem segített. A világ forgott körülötte. Ahogy elért az egyik folyosóra, ahonnan bal oldalt egy másikra lehet áttérni, az ingatagság megelőzte őt és összeesett, eszméletét vesztve.
*******************************************************************************************

Ginny szemei remegve nyíltak ki, aztán körülnézett. Az utolsó dolog, amire emlékezett, hogy elfutott Draco és Pansy környékéről. Emlékezett a csókjukra, és hogy Draco ránézett. Az után sötétség… nyögött, ahogy megpróbált megmozdulni. Az egész testét átjárta a fájdalom beleértve szívét is. Ginny Amennyire csak fekvő állapotában tudptt, körülnézett a szobában, és rájött, hogy a Gyengélkedőn van. Sikerült erőt gyűjtenie, hogy ülő pozícióba emelkedjen, mikor Madam Pomfrey odasietett mellé.
-Szükséged van a pihenésre. Feküdj vissza, kedves. – A lány úgy tett, ahogy mondták. Madam Pomfrey fontoskodik a beteg diákokkal, soha nem engedi el őket addig, míg úgy nem érzi, elég egészségesek, hogy elmenjenek.

-Hogy … Hogy kerültem ide?

-Mr. Longbottom hozott ide. Ma reggel talált rád egy folyosón. Eszméletlen voltál egész nap. – Ginny zavarodottan nézett a nőre. Nehezen tudta elhinni.

Ahogy Madame Pomfrey újból megvizsgálta Ginny-t, Neville Longbottom, és kíséretében Hermione lépett be, és Ginny ágyához sétáltak. Madam Pomfrey megmondta, hogy nem maradhatnak sokáig. Neville elkezdte mondókáját.

-Nagyon aggódtunk érted. Az egész iskola hallott róla, hogy Malfoy kényszerített rá, hogy megcsald Harry-t, azért, hogy Parkinson-t féltékennyé tegye, és visszavágjon Harry-nek és Ron-nak. – Ginny ismerős fájdalmat érzett a szíve tájékán ahogy Neville szavait hallgatta. Most értette csak meg. Malfoy kihasználta őt. Miért tette?

-Gondolod, hogy Harry megbocsájt nekem?

-Már megbocsájtott. Ronnak még mindig meggyőződése, hogy Malfoy valamilyen bűbájt alkalmazott rajtad. – Hermione Ginny-re kukucskált Neville mögül, nyilvánvalóan zavarban volt a viselkedése miatt. – Látnod kellett volna Ron és Harry arcát, mikoe látták Malfoy-t kéz a kézben belépni Parkinsonnal a Nagy Terembe. Nem hinném, hogy valaha is olyan idegesnek és zavarodottnak láttam volna őket egyszerre. Képesek lettek volna keresztülrohanni a termen és páholni Malfoy egy héten át, azért, amit veled tett. Harry megígérte, hogy meglátogat ma este takarodó előtt.

Ginny kedvesen Hermione-ra mosolygott. A dolgok kezdtek javulni és már el tudja felejteni az összes hibáját. Ismét együtt lehet Harry-vel és boldog lesz. Hermioneval és Nevillel beszélgetett egész este, mielőtt Harry megjelent volna az ajtóban. Két másik barátja mosolygott és segített felülni. Harry-től integetve búcsúztak, miközben kivonultak. Harry Ginny ágyához sétált és közel ült hozzá. Nézte. Könnyek jelentek meg az arcán, úgyhogy Harry közelebb húzta magához, engedve, hogy a feje a vállán pihenjen.

-Annyira sajnálom, Harry. Én … Én… Annyira sajnálom. Ginny belesírt a vállába, miközben bocsánatot kért a fájdalmak miatt, amiket okozott. Csak az ő hibája, hogy engedett Malfoy csábításának. Harry átölelte, hogy egy kicsit megnyugtassa, majd témát váltott.

-Mi történt ma veled? Neville nem mondta, hogy mi történt miután behozott ide téged. Csak annyit mondott, hogy eszméletlenül talált a földön. – Aggódva nézett rá.

-Nem tudom. Futottam, aztán éreztem, hogy szédülö, és tüzel a homlokom. Aztán a legközelebbi dolog, amire emlékszem, hogy itt felébredek. – Szándékosan hagyta ki a Draco-s és Pansy-s részt. – Szerintem csak egy kicsit ki voltam bukva – Harry ölelésében tartotta, míg lenyugodott.
*******************************************************************************************

Draco a Gyengélkedő nyitottajtajában állt,gyűlölködve nézte, ahogy Ginny Potter kezeiben nyugszik. Szorosan megmarkolta a csokor rózsa szárát, amit kezében tartott. Visszautasíatottnak érezte magát, elfordult a nyitott ajtótól és a falnak dőlt. Falba verte a fejét, a csokor rózsa pedig a kezében lógott. Kívánta, hogy bár Potter előtt jött volna, tudott volna besuélni Gin-nel.El akarta mondani neki a pletykákat, amik nem voltak igazak és tényleg törődött vele. Csak most gondolkozott, hogy érezhette magát, mikor meglátta őt és Pansy-t csókolózni. Bűnösnek érezte magát, mikor a könnyeit látta, nem is hitte el, hogy egy Weasley-vel törődik. Kicsit morgott, mikor arra gondolt, mennyit szenvedett, hogy virágot tudjon szerezni Ginny-nek.

Mit képzel, mit csinál, elmentem neki virágokért erre Potter-rel enyeleg. Ő az egyetlen,aki visszautasított. Miért van mégis szükségem rá. Bármelyik lányt megszerezhetném. Ő egy Wasley és mugliimádó. Ha Pottert akarja, nem fogom rá vesztegetni az időmet.
Draco gúnyosan ellépett a faltól és a földre tette a virágot, majd elment.