-Ginny! – Harry, Ron, Hermione és Ginny legidősebb testvére, Bill a tömegen keresztülvágva keresték őt, de sehol nem látták. Harry majd’ megőrült. Mi van akkor, ha egy Halálfaló elvitte? Keresztülmászott a tömegen, elszántan keresve őt, a nevét ordította. Meg kellett találnia. Hallotta, hogy Ron, Hermione és Bill ugyanúgy szólogatják őt. Senkinek sem volt szerencséje a keresésében. Ugyanúgy hallotta a pánikolást a hangjukban, mint a sajátjában.

-Harry, Harry! – Az említett fiú megfordul és Lavender Brown-t látta futni feléje. – Harry!. Ez Ginny, Láttam őt. Kint futott, be a Tiltott Rengetegbe. De nem volt egyedül. Ha jól láttam, Malfoy-jal volt, de nem láttam tisztán.

Hermione és és Ron épp akkor csatlakozott harry-hez, mikor Lavender elmondta, mit látott. Harry érezte, hogy hatalmas pánik söpör át rajta. Ginny kint van az erdőben egyedül Draco Malfoy-jal, egy Halálfaló fiával. Harry Ronhoz és Hermionehoz fordult.

-Utána kell mennünk. Meg kell mentenünk.

-Azt hiszem, már nem tehetünk semmit, Harry – Harry két barátjáról az Igazgató Úrra nézett. – Jelen pillanatban semmit. Amint tudjuk, kiküldjük a Rendet a keresésére, megígérem. De nektek itt kell maradnotok, a saját biztonságotok érdekében.

-Ginny.. – Ron hangja megremegett, miközben beszélt, és szemeit könnyek lepték el.

************************************************************************************


Ginny szorosan fogta Draco kezét ahogy tovább rohantak az erdőbe. Korom sötét volt és Ginny alig látta Dracot maga előtt. Félelem vett erőt rajta. Nagyon mélyen bent voltak az erdőben és nem emlékezett az összes fordulóra és kanyarra, amit megtettek. Csak azt tudta, hogy folyamatosan csak futnak. Ahogy Ginny folytatta a futást, belelépett egy gödörbe. Elengedte Draco kezét, és épp megkapaszkodott egy faágban, hogy ne essen hátra. Draco megállt és gyorsan odament hozzá. Ginny kiszedt a lábát a vájatból és próbált menni.

-Oww .. Azt hiszem kificamodott. – Ginny támasznak használta a fát, hogy fel tudjon állni az épp lábára. Érezte, hogy a szárnyak leestek a ruhájáról. Draco megragadta a derkánál. Zihált, ahogy ráfektette Ginnyt a vállára és folytatta az utat egyre mélyebbre. Hamarosan az út egyre világosabbá vált, ahogy az erdő szélére értek. Gnny felnézett és látta az eget a faágak között. Az erdő legszélén megállt az egyik csapáson. Ginny próbált szétnézi jelenlegi pozíciójából. Csak annyit látott, hogy egy sziklafalon állnak, ottragadtak, semerre nem lehet menni.

-Szép volt, Malfoy. És most? – Nem volt a hangjában kegyetlenség. Hálás volt neki, hogy próbálja megmenteni, ez volt a legkevesebb, amit tenni tudott.

-Fogd be és csinálj úgy, mintha meghaltál volna. Ne kérdezz semmit. Csak csináld. – Először nem értette, miért fogadja meg a parancsait, de megtette, aztán másodperseken belül megtudta miért. Lépteket hallott, amik egyre közeledtek.

Draco a 3 Halálfalóra nézett, akik nemrég szálltak le a seprűről köel hozzá és a kis Weasley-hez. Remélte, hogy Ginny a saját biztonsága érdekében hallgatott rá. A köpenyes figura közelebb lépett a párhoz, arckifejezését nem lehetett látni a maszktól.

-Nicsak, mi van itt? – Az egyikük megszólalt, de Draco nem ismerte fel a hangját. – Úgy néz ki fogva ejtünk kettőt Dumledore dédelgetett diákjából. – A Halálfaló kirántotta pálcáját és Draco-nak szegezte.

-Rakd azt el. Nem tudod ki az apám? – Draco épphogy kimászott a Halálfalók fenyegetéséből. Ő egy Malfoy és ettől kezdve védve van. A Halálfaló kicsit visszább húzódott, meglepődve a fiú reagálásától. A másik kettő átvizsgálta.

-Ifjú Mister Malfoy. Elnézésedet kérjük a viselkedéséért. Nem tudtuk, hogy te vagy. Azt hittük már elmentél a többiekkel, mikor először megérkeztünk.

-Szemlátomást, nem mentem. Hagyjátok abba a mentegetőzést és vigyetek a többiekhez, ahol ténylegesen lennem kéne. – Draco látta, hogy most a vállán fekvő Ginny-t nézegetik – Igen, ő is jön. Semmi kérdezősködés, csak csináljátok, amit mondtam.


Nyilvánvaló volt a Halálfalóknak, hogy az előttük álló Draco Malfoy kiváló, magas rangú Halálfalóvá válhat. Odadták neki az egyik seprűt. Draco felszállt a seprűre és elrúgta magát miután óvatosan leszedte Ginny-t a válláról. Maga elé helyezte a lányt, aki eszméletlennek tette magát.

Ginny kezei megragadták Draco köpenyét, amikor gyorsítani kezdtek az éjszakai égbolton. Ahogy nézte, halkan kérdezett tőle valamit, de nem válaszolt. Mikor landoltak, Draco ismét felhúzta Ginnyt a vállára és besétált a sötét kastélyba.

-Továbbra is játszd az eszméletlent, vagy végünk. – Ginny nyelt egyet, ahogy ott lógott a vállán. Nem akarta azért kockáztatni az életét, hogy kényelemben legyen vagy hogy kielégítse kíváncsiságát.

-Draco, mit keresünk itt? – suttogta Ginny halkan, mikor meghallotta Lucius Malfoy hangját. Félelem vett erőt rajta, ahogy lépések közeledtek. Draco leszedte Ginny-t a válláról és a kezében tarotta.

-Miss Ginevra Weasley. Biztos vagyok benne, hogy emlékszel rá. Te adtad neki elsőéves korában Tom Denem naplóját.

-Ő, ő… Fenőtt. – Lucius szavai csak úgy kicsúsztak a száján. Ginny próbált nyugton maradni, amennyire csak tudott és az összes bátorságát elvette, hogy nem ugrott ki Draco kezéből és rohant az életéért. – Vidd le a börtönbe. Biztosra veszem, hogy Mr. Potter a keresésére indul majd. És akkor elkapjuk.

-Természetesen, apám, szerintem képes lennék meggyőzni Miss Weasley-t, hogy halálfaló legyen. Arra is rávettem, hogy kövessen a Tiltott Rengetegbe. Hasznos lehetne a Sötét Nagyúr számra. Nagyon erős boszorkány.

-Nagyon helyes, Draco. Akkor vidd őt az egyik hálószobába. A Sötét Nagyúr örülni fog a jelenlétednek a beiktatási ceremónián két hét múlva. A legjobban öltözz. – Ginny hallotta, hogy a lépések távolodnak és egy kicsit megnyugodott. De gondolatai gyötörték őt. Már nem érezte biztonságban magát.

Egy perc séta után, ajtónyitódást hallott. Amint beértek a zárt szobába, Ginny kiurgott Draco kezéből és az ágy mellé ugrott. Szemei összeszűkültek, ahogy Draco-ra nézett.

-Te.. KIFELÉ! Tűntj el innen. – ordította. Utálta őt abban a pillanatban. Úgy érezte, elárulta. Megígérte az apjának, hogy Halálfalót csinál belőle.

-Weasley, fogd be. Éppen megmentettem az életed és a józanságodat. Nincs semmi ötletd, hogyan viselkednek a Halálfalók a rabjaikkal vagy elég ha emlékeztetlek Longbottomékra? – Ez lállította Ginny-t. Draco nézte, ahogy kidől az ágyon. Nagyon fáradtnak tűnt. Az ágyhoz sétált és leült mellé. Segített neki levenni a cipőjét és besegítette az ágyba. Reggelre renbehozatja majd a bokáját.

************************************************************************************

Ginny érzett egy kis napfényt az arcán, mikor felébredt. Ahogy kinyitotta szemét, emlékezett az előző este történtekre és arra is emlékezett, hol van. Hirtelen felült és szétnézett a szobában. Még mindig Malfoy Szobájában volt. Legutóbb nem figyelte a szoba dekorációját. Túlságosan félt, mérges és fáradt volt. A szoba sötét zölddel és feketével volt díszítve, majdnem, mint a Mardekár ház színei. A szobában volt egy magas szekrény, két éjjeliszekrény, egy öltöző és egy nagy franciaágy, amin ült. Hallotta, hogy nyílik az ajtó. Egy kis házimanó döcögött be és ráugrott az ágyra.

-Malfoy Úrfi küldött, hogy rendbetegyem a bokáját, Miss Weezey. – A házimanó megfogta a sérült lábát és elkezdte gyógyítnai. Ginny félrnézett és tovább vizsgálta a szobát. Ahogy a manó a lábát ápolta, nem volt aggodalmas.

A házimanó befejezte és eltűnt. Ekkor újabb kilinccsattanás hallatszódott. Draco volt, aki belépett ideiglenes hálószobájába. Az ágyhoz lépett és szürke szemeivel Ginnyt fürkészte, arckifejezése olvahatatlan volt. Ginny még mindig nem volt biztos benne,hogy neki hazudik, vagy az apjának.

-Holnap kijuttatlak innen téged. Visszaviszlek a Roxfortba a támadás után, ha addig nem kapnak el.

-Nos, nem kaptak volna el, ha nem másztál volna fel arra a sziklára. – Most megfogta.

-Ne légy hálátlan, kicsi weasel. Halott lennél, ha nem mentettelkek volna meg. – Ginny megfontoltan nézett rá egy percig, de tudta, hogy igaza van. Ha nem vezette volna be a Tiltott Rengetegbe, biztos, hogy elkapták volna a Halálfalók.

-Nem kellett volna sehova se mennem veled. Egyedül kellett volna elszöknöm, főleg az után a fogadás után.

-Figyelj, Weasley, ez nem olyan egyszerű, mint hiszed. – Tényleg nem volt egyszerű. Az egészbe azért egyezett bele, hogy el tudja felejteni, amit iránta érzett. Remélte, hogy más lány lány fordul be a sarkon. Bízott benne, hogyha más lánnyal fekszik le, elmúlnak érzései, akármit is érzett, elmúlik.

-Akkor magyarázd el. – Ginny mérgesen összefonta a kezét mellkasa előtt ; tudni akarta, mi olyan bonyolult.

-Nem tartozom neked magyarázattal, Weasley. –Gyilkosan nézték egymást, egyikük sem mozdult. – Nézd Weasley, még mindig nem vagy biztonságban, úgyhogy fogd be és csináld, amit mondok. Még mindig azt hiszik, hogy Halálfalót akarok belőled csinálni, úgyhogy amíg ki nem jutunk innen, nem vagy biztonságban.

-Rendben. Miért térsz ki állandóan a fogadásos kérdésem alól?

-Mert nem kell tudnod a válszt. Semmi közöd hozzá.

-Nagyon is van közöm hozzá, mert én is belebonyolódtam. – Felete ingerülten. Tudni akart a teljes fogadásról.

-Jó, tudni akarod? Az igazság az, hogy semmit nem akartam tőled. Bármelyik lányt megkaphattam volna. Csak te fordultál be először a sarkon.

-Nem vagyok biztos bene, hogy hazudsz vagy nem. – Ginny elfordult Draco-tól, kezei még mindig ölbe voltak téve. Becsukta a szemét. Nem tudott mit mondani. Nem tudta, hogy reagáljon. Egy perc múlva visszanézett Dracora. Ő még mindig őt nézte.

Egy szó nélkül hozzálépett és ajkait a lányéhoz szorította. Hónapok óta volt az utolsó csók köztük és ebben a pillanatban rájött, hogy ezt hiányolta. Érezte, hogy Gin kezei felcsúsznak mellkasára, de nem szakította meg kapcsolatukat. Túl rég óta vágyott már a csókjára és az érintésére. Küzdelmes percek után, Ginny beadta a derekát és letámaszkodott az ágyra.

Becsukta a szemét és engedte, hogy Draco csókjai a nyakára vándoroljanak. Kezei a fiú ezüst haját túrták. Draco csókjai hamarosan visszatértek a lány szájára és akármennyire is élvezte a Griffendéles a helyzetet, tudta, hogy abba kell hagyniuk, mielőtt túl messzire mennek. Kezei izmos felsőtestére vándoroltak és lefejtették a fiú pólóját. Társa sem tétlenkedett. Levette Ginnyről a szoknyáját, miközben csókolta. De nem engedhette, hogy tovább fajuljanak a dolgok. Halkan Draco fülébe súgta:

-Várj. Abba kell hagynunk. Ki kell jutnunk innen. – Próbálta letolni magáról, de Draco folytatta – Draco, gyerünk. Most már tényleg mennünk kell. – Draco vonakodva lemászott Ginnyről és visszahúzta pólóját.

Összeszedték a dolgaikat, amik kellettek, és amire szükségük lehetett. Draco betakarta Ginnyt Mardekáros köpenyével, magára pedig egy egyszerű köpenyt csavart. Megfogta Nimbus 20001-esét, míg a szobájában volt és mielőt bárki észrevehette volna őket, kirohantak a kertbe.

Abbahagyták a futást, amint elég messze kerültek a birtoktól. Draco hátra nézett, biztosra akart venni, hogy senki sem követte őket. Ginny nézte őt, amikor visszafordult. Draco leolvasta róla, hogy fél. Szenvedélyesen megcsókolta, hogy egy kicsit megyugodjon. Aztán hirtelen elhúzódott tőle, mert hangokat hallott, amik feléjük közeledtek.
-Indulj. Most.

-De… Mi lesz veled? – kérdezte aggódva Ginny.

-Maradnom kell. Menj, mielőtt elkapnak.

-Kérlek, gyere velem. Minden megkapsz, amit csak akarsz tőlem.

-Nem mehetek, Ginny. Kérlek, értsd meg. Lucius addig nem nyugodna, míg mindketten meg nem halun, ha veled megyek. Nincs visszaút számomra. Menj! – Draco meg akarta szöktetni onnan Ginny-t, mielőtt elkapják őket. Ginny gyors búcsú-csókot nyomott Draco szájára majd elrúgta magát a talajtól. Gyorsan száguldott a Roxfort felé, miközben könnyek leptél el arcát.