- Uhhh… hogy te milyen m�zlista vagy!
A miniszt�riumhoz k�zeli mugli k�v�z�ban �cs�r�gt�nk, mi n�gyen, l�nyok. Alig v�geztem a d�lut�n t�rt�ntekkel, Jas irigykedni kezdett.
- Jas! Nem eml�kszel? Egyr�szt negyedel�nk, m�sr�szt pedig neked ott van Adam… mond neked valamit a n�v?
- Hogy nem mondana. - kortyolt egyet te�j�b�l Emma. – Ma is randija lesz…
- Jas-mi-ne! Akkor ez k�l�n�sen nem volt sz�p t�led. – jegyezte meg Nicol, k�t cs�bos pillant�s k�z�tt. � meg a szem�lyzet egy tagj�val fl�rt�lt, csak azt nem tudom, mi�rt?
- Na, �s? Mi a v�lem�nyetek, a… dologr�l?
Emma d�h�sen csapta le b�gr�j�t az asztalra.
- M�g k�rdezed? T�zb�l kilenc �s f�l pont. Ezek ut�n sz�zas, hogy b�r t�ged.
- M�g sz�p, a bar�tja h�ga vagyok…
- Nem, te egy nagy barom vagy. – n�zett r�m sz�r�san Jas. – Tetszel neki, na, �s err�l ennyit. B�r l�ttam volna azt a ravasz kis mosolyt, amikor megk�rdezted t�le azt a csajoz�s dolgot!
- Jas, kedvesem, indulnunk kell. – jelezte Emma. Elk�sz�ntek, �s egym�sba karolva elindultak az egyre s�t�ted� �jszak�ba. A sr�c, akit Nicol vizsg�lt, elt�nt a szem�lyzeti ajt� m�g�tt. Lemond�an s�hajtott, majd fel�m n�zett. Meredten b�mult, majd kijelentette.
- Tess�k, v�rom, hogy meg�lj.
- Mi�rt k�ne… NICOL! Te volt�l…?
- H�t, sejtettem, hogy Harryhez fogsz odamenni…
- P�rz� lethifoldok… - nevett�nk fel mindketten. Kifizett�k az italokat, majd Jas�kat k�vetve elindultunk hazafel�.


A Grimmauld t�rre mentem, a gy�l�sek egyre hamarabb k�vett�k egym�st. Hi�ba, a helyzet rosszabbodott, Harryre pedig egyre nehezebb feladatok v�rtak volna. Ha t�r�d�tt volna az �ggyel…
Nagy meglepet�semre ma m�gis ott tal�ltam. Az egyik kanap�n �cs�rg�tt, �s szok�s szerint zen�t hallgatott. Le�ltem mell�, mire egyenesen r�m n�zett. �lltam a tekintet�t, de azt hiszem, elv�r�s�dtem.
Meg�ll�totta a szerkenty�t, �s maga mell� rakta.
- Szia – k�sz�ntem f�lszegen.
- Hell�.
- Mi van a…
- A gy�l�ssel? Csak holnap lesz. Dumbledore-nak van valami t�rgyal�sa.
- Ja. �rtem.
- Egy h�t m�lva hozz�k az �j f�n�k�t.
- Szerinted f�rfi lesz vagy n�?
- F�rfi. M�r �gy is sok sz�p auror van…
- De csak…
- Nana. Nem besz�l�nk addig, am�g nem n�zt�nk magunkra. – mosolyodott el Harry. Leesett az �llam. Lassan v�gign�zett rajtam, �s k�zben egyfolyt�ban csak somolygott.
- David �gy l�tszik, nem j�n. Na, szia, Ginny. – r�m kacsintott, �s elindult kifel�. Nekem m�g kellett �t perc, hogy fel tudjak �llni…