- Uhhh… hogy te milyen mázlista vagy!
A minisztériumhoz közeli mugli kávézóban ücsörögtünk, mi négyen, lányok. Alig végeztem a délután történtekkel, Jas irigykedni kezdett.
- Jas! Nem emlékszel? Egyrészt negyedelünk, másrészt pedig neked ott van Adam… mond neked valamit a név?
- Hogy nem mondana. - kortyolt egyet teájából Emma. – Ma is randija lesz…
- Jas-mi-ne! Akkor ez különösen nem volt szép tőled. – jegyezte meg Nicol, két csábos pillantás között. Ő meg a személyzet egy tagjával flörtölt, csak azt nem tudom, miért?
- Na, és? Mi a véleményetek, a… dologról?
Emma dühösen csapta le bögréjét az asztalra.
- Még kérdezed? Tízből kilenc és fél pont. Ezek után százas, hogy bír téged.
- Még szép, a barátja húga vagyok…
- Nem, te egy nagy barom vagy. – nézett rám szúrósan Jas. – Tetszel neki, na, és erről ennyit. Bár láttam volna azt a ravasz kis mosolyt, amikor megkérdezted tőle azt a csajozós dolgot!
- Jas, kedvesem, indulnunk kell. – jelezte Emma. Elköszöntek, és egymásba karolva elindultak az egyre sötétedő éjszakába. A srác, akit Nicol vizsgált, eltűnt a személyzeti ajtó mögött. Lemondóan sóhajtott, majd felém nézett. Meredten bámult, majd kijelentette.
- Tessék, várom, hogy megölj.
- Miért kéne… NICOL! Te voltál…?
- Hát, sejtettem, hogy Harryhez fogsz odamenni…
- Párzó lethifoldok… - nevettünk fel mindketten. Kifizettük az italokat, majd Jasékat követve elindultunk hazafelé.


A Grimmauld térre mentem, a gyűlések egyre hamarabb követték egymást. Hiába, a helyzet rosszabbodott, Harryre pedig egyre nehezebb feladatok vártak volna. Ha törődött volna az üggyel…
Nagy meglepetésemre ma mégis ott találtam. Az egyik kanapén ücsörgött, és szokás szerint zenét hallgatott. Leültem mellé, mire egyenesen rám nézett. Álltam a tekintetét, de azt hiszem, elvörösödtem.
Megállította a szerkentyűt, és maga mellé rakta.
- Szia – köszöntem félszegen.
- Helló.
- Mi van a…
- A gyűléssel? Csak holnap lesz. Dumbledore-nak van valami tárgyalása.
- Ja. Értem.
- Egy hét múlva hozzák az új főnököt.
- Szerinted férfi lesz vagy nő?
- Férfi. Már így is sok szép auror van…
- De csak…
- Nana. Nem beszélünk addig, amíg nem néztünk magunkra. – mosolyodott el Harry. Leesett az állam. Lassan végignézett rajtam, és közben egyfolytában csak somolygott.
- David úgy látszik, nem jön. Na, szia, Ginny. – rám kacsintott, és elindult kifelé. Nekem még kellett öt perc, hogy fel tudjak állni…