A l�nyok vid�man nevetg�ltek k�r�l�ttem, de �n fel sem fogtam, mi a t�ma. Kedvenc mugli k�v�z�nkban �lt�nk, fogadok, hogy csak a felszolg�l� �s Emma miatt… Te�scs�sz�mbe meredtem, �s pr�b�ltam kiz�rni a k�lvil�got, am�g Nicol meg nem �rintette a v�llam.
- Ginny, minden rendben? Olyan levert vagy…

Akkor�t s�hajtottam, hogy Jas h�trad�lt, mintha elf�jtam volna.
- Mes�lj, Ginny! – k�rt Emma. F�rk�sz� tekintet�k s�lya alatt belekezdtem a t�rt�netbe.
- Daniel bej�tt hozz�m mindenf�le marhas�got k�rdezgetni, a munk�r�l persze… - tettem hozz� Nicol d�bbenett�l t�gra ny�lt szemeit l�tva. – Harry pedig teljesen f�lre�rtette az eg�szet, �s azt hiszi, hogy… hogy Daniel �s �n… �rtitek.
- Akkor nem…? – kezdte Emma, de Nicol lepisszegte.
- Ez�rt Harry nem �ll velem sz�ba, pedig…

Nem tudtam folytatni a torkomat fojt� undok gomb�c miatt. Nicol egy pillanatra �t�lelt, l�tva milyen pocs�kul vagyok. A t�bbiek tan�cstalanul �s sajn�lkozva meredtek r�m. Ett�l a sz�nalomt�l elsz�gyelltem magam. Kisgyerekek �heznek a vil�gon szertesz�t, �n meg itt sir�nkozom egy h�lye tesztoszteronbomba miatt…
- Nem tudom, mi van velem… lehet, hogy csak meg fog j�nni.
- Nem, te szerelmes vagy. – sz�gezte le Jas. Nicol megpr�b�lta �szrev�tlen�l bok�n r�gni az asztal alatt.

- H�t… nem hiszem. – Emma a plafonra f�ggesztette a tekintet�t. – Harry helyes meg minden, tudj�tok a v�lem�nyemet r�la… - a l�nyok egyt�l egyik elvigyorodtak, s az �n arcomon is megjelent egy mosoly halv�ny �rny�ka. - … de Daniel eg�szen m�s. Ahogy bej�tt hozz�m a d�lel�tt… olyan…
- Ginny, bocs hogy k�zbev�gok – kezdte t�tov�n Jas. Tekintet�ben egyfajta bocs�natk�r�s �lt, amit nem tudtam mire v�lni. – de Daniel, iz�, hozz�m is �tj�tt a minap.
- Hozz�m is – b�lintott habozva Emma.
- Sajnos szint�n. – jelezte Nicol.

D�bbenetemben sz�lni sem tudtam. Daniel minden n�h�z elment? �s ha mindegyikre �gy mosolygott, mint r�m?!
- Mekkora egy paraszt szoknyavad�sz…! – motyogta helyettem is Jas.
- Te besz�lsz? Az �g szerelm�re, neked ott van Adam! – hallatszott Emma fel�l az ezerszer ism�telt h�res mondatunk.
- Ne ezen vitatkozzunk… mit csin�ljak Harryvel?

Jasb�l kit�rt a f�ktelen nevet�s. Elsz�rnyedve �llap�tottam meg, mire gondol bar�tn�m…
- Jasmine! Rossz, aki rosszra gondol. – figyelmeztette Nicol.
- Bolond, aki nem… - v�dte mag�t Jas.
- J�, te j�rsz Adammel, az m�s. �n viszont nem teperhetem le a folyos� k�zep�n Harryt…
- B�r valljuk be, meglenne az eredm�nye… - vigyorgott Emma.
- Em, l�gy sz�ves! Komolyan k�rdeztem.

- Nem tudom. – n�zett r�m tan�cstalanul Nicol, majd felragyogott az arca. – Mi�rt nem k�rdezed meg Hermion�t?



M�snap d�lel�tt, kihaszn�lva az ism�telt pang�st, a haszn�laton k�v�li n�i v�c�be vonultam, majd a szokott b�b�jjal lez�rtam az ajt�t. Szemem lassan szokott hozz� a f�lhom�lyhoz. A lust�n cs�p�g� csap mell� telepedtem, majd el�b�ny�sztam a zsebemb�l Nicol k�z�ns�ges, mugli telefonj�t, �s t�rcs�ztam a bal kezemre �rt sz�mot. Nagyon rem�ltem, hogy nem zavarom meg k�t rendk�v�li eset k�z�tt…
Hermione k�t cs�nget�s ut�n felvette. Furcs�n nagy volt a cs�nd k�r�l�tte, �s a hangja is valahogy… szokatlan volt.

- Szia, Hermione, nem zavarlak?
- Szia, Gin. Nem, Tudodhol vagyok… - Tudodholnak h�vjuk egym�s k�z�tt a Grimmauld t�ri f�hadisz�ll�st, hogy nem rajtunk bukjon el az �gy. De mit keres Mione kedd d�lel�tt Tudodhol, ha dolgoznia k�ne, mint minden m�s sanyar� sors� haland�nak? Hermione sosem mulasztana �nsz�nt�b�l… Ez annyira szokatlan volt, hogy r� is k�rdeztem.
- Mi�rt nem vagy a Mung�ban?
- Majd elmondom, de kezdd te.

El�adtam neki a t�rt�nteket. Tudtam hogy nem hagy a p�cban…
- Jaj, Ginny… Harry hi�ba n�z ki �gy, mit egy elmebeteg s�t�nista, hidd el, nem harapja le a fejed, ha el��llsz, �s bocs�natot k�rsz… j�l �rtelmezem, hogy nem �rdekel m�r az a Daniel?
- Igen. – v�laszoltam meglep� magabiztoss�ggal.
- Akkor nincs m�s h�tra, k�rj bocs�natot Harryt�l. K�pzeld magad a hely�be.
- Persze, eddig ok�. De mi�rt…?
- Nagyon k�v�ncsi vagy ma, Ginny… Eredetileg csak a szombati gy�l�sen akartuk elmondani, de...
- Hermione!!
- J�, j�… csak k�rlek, ne sik�ts. Ronnak �s nekem kisbab�nk lesz!
A telefon kics�szott a kezemb�l, �s a mosd�kagyl�ba pottyant. P�r csepp v�z egyb�l a kijelz�re hullott.

- Ginny, itt vagy? – sz�longatott Hernione. Bizonytalanul emeltem fel a mobilt miut�n belet�r�ltem a nadr�gomba.
- Igen, bocsi. Jaj, ez csod�latos! De nem vagytok ti �pp �sszeveszve Ronnal?
- �, m�r nem, tudod, k�t napja kib�k�lt�nk, mert…
- Ok�, ok�, ne teregesd ki itt nekem a szennyest… - nevettem. – Az a f�, hogy most egy�tt vagytok. H�ny hetes a pici?
- Hat-nyolc. Furcsa is, hogy ennyire rosszul �rzetem magam.
- Te szeg�ny.
- Nem, nem. �pp ellenkez�leg…
- Mi�rt, van m�g valami, amit nem tudok? – mosolyodtam el.
- Igen. Ron megk�rte a kezem…

A mobil ism�t kiesett a kezemb�l, de most egyenesen a f�ldre. Megadta mag�t a gravit�ci�nak �s darabokra hullott…