- Szerinted Forr� Dan kiakadna, ha eg�sz nap cs�kol�zn�nk?
A sz�m sz�les mosolyra h�z�dott. H�t igen, ez Harry… m�sra sem gondol, mint, nos, r�m. De ez egy�ltal�n nem zavar, �gy szeretem. 
- Igen, szerintem ideges lenne. Meg tal�n f�lt�keny is.
- R� akarsz �breszteni, mekkora kincs vagy nekem? Felesleges, tiszt�ban vagyok vele magamt�l is. 
- K�szi a b�kot. M�gis mi vezetett r� erre a felfedez�sre?
- Ginny, hadd ne soroljam. Nem akarok k�zsorvad�sban meghalni…
- �des vagy! Nagyon, nagyon �des… m�gha nem is tudsz r�la…
- Mi? Mir�l nem tudok??
- Semmi, semmi…

Na… mindig is auror akartam lenni. Most m�r azt is tudom, mi�rt… vagy ki�rt…




- V�lem�nyem szerint a koboldokkal szemben m�r semmit sem tehet�nk…
- De ha �rn�nk nekik egy �jabb kiegyez� levelet? Akkor tal�n �tgondoln�k �jra!
�vatosan jobbra ford�tottam a fejem, hogy szemem sark�b�l Harryre leshessek. Akkor lehet, nem veszi �szre… Igyekezetem hi�ba volt. Harry –tal�n m�r percek �ta- engem b�mult meredten. Elmosolyodott, �s szolidan �s�tott egyet. �n is r�mosolyogtam, majd az �r�mra pillantottam. „Este…” – t�togta fel�m Harry. B�lintottam, mire folytatta. „Ha v�ge a gy�l�snek…” �jabb biccent�s. „Elmegy�nk valahov�?”

�, hogy a fen�be. Ez nem igaz.

„Nem lehet, meg�g�rtem any�nak, hogy est�re itt maradok… bocs!” T�togtam vissza. Lemond� arcot v�gott �s v�llat vont. Magamban elmosolyodtam. Mikor �jra r�m n�zett, folytattam. „Nem maradsz itt te is?”

Ekkor hirtelen megsajdult a bok�m. Hogyisne, mikor Tonks teljes er�b�l bel�m r�gott….M�ltatlankodva tekintettem r�, de � maga el� meredt. Dumbledore pillant�sa egyszerre �getni kezdte a tark�mat.

- Minden rendben, Miss Weasley?
- �hm, persze…

Folytatt�k is az �rtelmetlen besz�det, ez�ttal holmi kentaurokr�l. P�r percig megpr�b�ltam figyelni, azt�n m�gis ink�bb Harry z�ld szemeit v�lasztottam szeml�l�d�sre.
Mikor �szrevette, hogy figyelem, �jra t�togni kezdett.
„Nem hinn�m, hogy aj�nlatos lenne maradnom.”
„H�t… �n �r�ln�k.”
Ravaszul elvigyorordott, ezzel el�rve, hogy zavartan elpiruljak �s les�ssem a szemem.
„Nem �gy gondoltam…” – kezdtem a magyar�zkod�sba.
„J�l van, tudom.” M�g mindig somolygott. Hihetetlen, milyen sz�d�t�en tud mosolyogni. Tal�n igaza van Hermion�nak, �s m�gsem elmebeteg s�t�nista. Vagy csak ennek ellen�re is eszm�letlen f�rfi… Erre a gondolatra majdnem felnevettem. Harry Potter, Az Eszm�letlen F�rfi, Aki R�ad�sul T�l Is �lte…

Arra eszm�ltem, hogy Harry �ll a h�tam m�g�tt, �s �ppen a f�lembe s�g valamit.
- �des, akkor �n megyek, j�?
- Mi? Nem maradsz itt…?
- Sajn�lom, de ma nem megy. Mit sz�ln�l ahhoz, ha holnap megn�zn�d a Leg�nylak�st?
Nagyon h�l�s voltam mindenkinek, hogy m�r t�voz�ban voltak �s nem figyeltek oda r�nk. Nagyon, nagyon h�l�s.
- Tess�k? �gy �rted, menjek el hozz�tok?
- David nem lesz ott. Ron sem.
- Ja. Tal�n megbesz�lhetem a l�nyokkal.
- Na neee, �ket az�rt ne hozd!
- Jaj, dehogyis. Csak hogy lemondjam a tal�lkoz�nkat.
- Az…az nem nek�nk lesz? – tetette az �rtetlent Harry.
- De, nek�nk lesz. – nyomtam egy gyors cs�kot a sz�j�ra.
Illetve, az lett volna, ha Harry nem h�z k�zelebb mag�hoz, �s nem csak percek m�lva enged el…