S�t�t �jszaka volt, az utc�kon m�r egy l�lek sem j�rt, vagy m�gis...?

Egy kisl�ny l�pdelt a hideg k�veken, visszhangot verve az �res h�zak k�zt. Az �jszaka vakon s�t�tlett k�r�l�tte, csak a csillagok f�nylettek �gy, mint a h�bor� kezdete el�tt. Tal�rja halkan suhogott a n�ma csendben, a fekete poszt� al�l el�bukkantak csupasz l�bai. �gy j�rt, ak�r egy k�s�rtet, �vatosan megfontoltan. L�thatatlan ellens�g el�l menek�lt, melyek oly r�g�ta �ld�zt�k m�r. Folyton h�tra tekingetett, s reszketve l�legzett, de ezt tal�n a fagyos leveg� v�ltotta ki, nem pedig a retteg�s. A metsz� hideg sz�l alaptomosan k�szott be a l�ny ruh�ja al� �s �tj�rta m�g a csontjait is. Futt�ban �ssz�bb h�zta mag�n a k�penyt, de ez vajmi keveset seg�tett. �vatosan lopakodott az itt-ott �g� l�mp�k f�ny�t messzir�l elker�lve. Az es� �gy szakadt, mintha d�zs�b�l �nten�k, a holdat es� felh�k takart�k, ami nem volt �jdons�g mostan�ban. Mindent elbor�t� s�t�ts�g teh�t m�r r�gi ismer�sk�nt lengte k�r�l. B�r a holdat k�rbe �lel� v�r�s gy�r�, balj�s �rz�seket �bresztett a l�nyban. Pedig nem igen hitt az ilyesfajta babon�kban.

Romba d�lt h�zak fenyeget� k�lleme siets�gre �szt�n�zt�k. Nem telt bele sok id� meg�rkezett �ti c�lj�hoz. Egy �sdi h�z, amely m�r lakatlanul �llt hossz� id� �ta. M�gis megtorpant a kapuban. �jra felid�zte mi�rt is j�tt ide majd remeg� k�zzel, nyitotta ki a rozsda marta z�rat, ami csak kitart� r�ngat�s �r�n volt hajland� megadni mag�t.
Elindult a harmatos f�vel szeg�lyezett csap�son. Bizonytalanul haladt az �sv�nyen, meg-megbotolva a ki�ll� f�csom�kban. Az udvaron feld�nt�tt j�t�kok hevertek �ssze-vissza, t�r�tten. Elvadult borosty�n csaknem az eg�sz h�zat ben�tte, s �g�s nyomok �ktelenkedtek a h�z fal�n, feket�re festve az am�gy feh�r falat. A torn�cra l�pve megcsikordultak alatta a korhadt l�cek. S az ajt� h�tborzongat� nyikordul�sa is csak arr�l �rulkodott, hogy r�g nem j�rtak m�r itt.
A h�z s�t�t volt, a koszos ablakon �tsz�r�d� f�ny is csak halv�ny dereng�st tudott megid�zni. A falakr�l m�llott a tap�ta, a h�z �llapota k�zzel foghat� bizony�t�kk�nt szolg�lt, a h�bor� sz�rny�s�gei el�rtek ide is. Sz�vfacsar� l�tv�nyt ny�jtott ez a hajdan boldog csal�di h�z, kop�r kihalts�ga. Az �sszes �rt�ket elvitt�k, csak puszt�t�suk nyoma maradt h�tra. Mint mindenhol.
�tl�pve a k�sz�b�n roham t�rt r�. Megtorpant, �melyg�s fogta el. Eml�kek t�rtek r�, melyek nem a saj�tjai voltak, hanem azok�, akik e h�zban �ltek. Egy sz�ke kisfi� szalad �t ezen az el�szob�n nyom�ban az �desany�val, nevetnek… majd belevesztek a holdf�nybe.
-Egy �jabb eml�k!- gondolta elr�vedve. De m�gis a kisfi� kerek arca…egy kedves bar�t. Szomr� eml�kek a m�ltb�l.
Lassan elindult a l�pcs�n, de ahogy a korl�thoz �rt �jra megrohamozt�k a v�ziok. Most egy feh�r ruh�s n� �llt a l�pcs� tetej�n, kez�ben egy margar�tacsokorral, arany f�rtjei f�ld�nt�li ragyog�st k�lcs�n�ztek kiss� puf�k arc�nak. Vid�man r�mosolygott v�leg�ny�re, aki m�r az el�szob�ban v�rta. Elk�peszt�, hogy ez az asszony most csontsov�nyan, az �let minden �r�m�t�l megfosztva fekszik tehetetlen�l egy s�t�t kis korteremben, borzaszt� sors, amit nem nem �rdemel egy ember sem. Egy �rtatlan l�lek sem.
Mikor v�get �rt a jelen�s a h�l�szob�ba folytatta �tj�t. K�r�l n�zett a helys�gben,a pen�sz �s a por itt is megtett�k hat�sukat.

Amint elhaladt a f�ls�lk�d� asztal mellet, valami megcsilllant rajta, ami felkeltette az �rdekl�d�s�t, k�zelebb ment h�t.
Egy brost� volt az. �vatosan felemelte a kis �kszert,hogy k�zelebr�l is megszeml�lje . Megdermedt.Ugyan azt a n�t l�tta, akit az el�z� k�t eml�kben. Az asztaln�l �lt �s �ppen f�s�lk�d�tt, mikor a f�rje bel�pett kez�ben egy kis csomaggal, amit a n� fel� ny�jtott. Az asszony elvette, �s kivett bel�le egy brost�t �pp azt amelyet most Hermione is a kez�ben tartott. Egy piciny lepk�t �br�zolt, lehelletnyi sz�rnyain aranyosan derengett a gyerty�k f�nye.

Meghitt pillanat,gondolta. �m a vizi�nak egy furcsa zaj vetett v�gett, surrog� l�ptek zaja. Valaki volt m�g a h�zban, rajta kiv�l. Ijedt�ben elejtette a brost, ami a padl�ra zuhanva ezer darabra t�rt. A szoba s�t�tj�b�l fekete alakok bontakoztak ki. R�misszt� kis�rtetk�nt fogt�k k�rbe �s k�zeledtek fel� meg�ll�thatatlanul. H�t m�g sem siker�lt ler�znia �ket. H�tr�lni kezdett, de alig n�h�ny l�p�s ut�n neki �tk�z�tt valakinek, majd egyik �ld�z�je forr� lehellet�t �rezte a tark�j�n, ezut�n hideg ujjak �rtek a nyak�hoz. V�gig futott a h�t�n a hideg, minden idegsz�la megfesz�lt. Az alak v�gig h�zta hideg �jjait az �lla ment�n, f�lre s�p�rve n�h�ny vizes tincset. �rezte, hogy az arc�hoz hajol.
-Meg vagy sz�ps�gem.-suttogta egy rekettes hang a f�l�be.-B�mulatos milyen �gyesen sz�ksz meg el�l�nk �jra �s �jra.Ak�r egy … macska.
A l�ny remegni kezdett f�lelm�ben. J�l tudta ki az, aki elkapta, m�gis ez egyszer azt k�v�nta b�r t�vedne. Lassan behunyta a szem�t, �s megpr�b�lt hideg fejjel gondolkodni. Mcgalagony mondta, hogy nem �ri meg ez a k�ldet�s, de � nem hallgatott r� �s tess�k. Csapd�ba esett.
�ssze volt zavarodva, azt k�pzelte tal�n itt v�gre megtal�lja a v�laszokat.

M�g most sem fogta fel igaz�n az elm�lt h�napok t�rt�n�seit, hogy az eddig biztons�gosnak ismert vil�g v�gleg a feje tetej�re �llt. A b�trakb�l, gy�va, a j�kb�l, rossz lett. R� kellet j�nnie, hogy az �let nem olyan egyszer� mint amilyennek azel�tt ismerte. Pedig m�r majdnem egy 2 �ve t�rt�nt. J�liusban, mikor m�r �gyn�zett ki, hogy k�pes lesz a Miniszt�rium szembesz�llni Voldemortal, akkor j�tt a csap�s, amely akkora m�ret� p�nikhoz vezetett, hogy az a t�r�keny �s ingatag nyugalom, amit siker�lt kem�ny munka �r�n el�rni�k, pillanatok alatt szertefoszlott. A lehet� legrosszabb k�vetkezett be. Elvesztettek egy embert, azt a szem�lyt aki a leghat�sosabb fegyver lehetettt volna a harcokban, Voldemoert ellen.
Harry Pottert.
Nem tudhatja senki az okot, ami�rt elment, csak sejthetik.. Olyan hirtelen hagyta el �ket, minden b�cs�sz�t mell�zve. Elhagyta �ket, s nem t�rt vissza.

El�jelek azonban voltak. m�g ha nem is tartott�k �ket olyan fontosnak , akkor is ott voltak. csak olvasni kellet volna bel�l�k, s a j�v� el�nk t�rta volna a k�zelg� csap�st. A vezet�k az�ta pr�b�lnak urr� lenni a k�oszon, de nem siker�l, ak�r hogy pr�b�lkoznak is. S ezt az ellens�g nagyon is j�l tudja, csak nevetnek rajtuk �s a kudarcra �t�lt pr�b�lkoz�saikon. S ez�rt csak is � volt a felel�s.
-Mit akarsz?- k�rdezte Hermione harciasan, hab�r sz�v�nek egy r�sz�ben d�h�s volt erre az alakra, az�rt f�lt is t�le.L�tta el�gszer, hogy mire k�pes nem lett volna b�lcs dolog mag�ra harag�tania. Mindezek ellen�re nem tudta visszafogni mag�t.
-Ohh, tudod te azt.- suttogta neg�desen, s v�gig h�zta az ujjj�t a nyaka ment�n.- A hatalmadat.
-Ismersz! Nem fogok seg�teni! Ink�bb a hal�l.- jelentette ki hat�rozottan.B�tran k�h�zta mag�t.Emelt f�vel v�rja a hal�lt.
-Ohh ne f�lj elj�n az is. De most m�g nincs itt az ideje. Nem az eszed, hanem a k�pess�ged kell nekem.
-Nem tudom mir�l besz�lsz.- tetette mag�t. Kev�s sikerrel, ugyanis remeg� hangja r�gvest el�rulta.
-Ne pr�b�lj �tverni.- morogta egyre fokoz�d� d�hvel Harry �s megszor�totta a l�ny nyak�t. Hermione l�legzete elakadt egy pillanatra.
-Sosem fogok seg�teni neked, ha az �letembe ker�l sem-sziszegte elsz�ntan.-Soha!
-Gondolod ?- el�rel�kte Hermion�t, de olyan er�vel, hogy az t�rdre esett a padl�n, f�lkavarva azt a nem csek�ly por mennyis�get, ami a szob�t takartra. Harry megker�lte, hogy v�gre szemt�l szembe �lljanak, oly sok id� ut�n. Am�gy sem szokta h�tba t�madni az ellenfeleit, az gy�va �s gerinctelen dolog lett volna. Ironikus nem? Egy becs�letes gyilkos.

Hermione a nyak�t d�rzs�lgette majd, lassan felszegte a fej�t,mintha f�lne r�pillantan az el�tte �ll�ra.
Ahogy r�emelte a tekintet�t, Harry lehajtotta a csukly�j�t. M�g a sz�ve is le�llt egy pillanatra, nem akart hinni a szem�nek. Els� pillant�sra azt hitte t�vedett �s m�gsem Harry az, de azt�n r� kellett d�bbenie az el�tte �ll� alak �. Hatalmas v�ltoz�son ment kereszt�l. Ez a fi� magasabb volt sokkal magasabb,a szem�veg�t m�r nem viselte. Z�ld szemei oly kegyetlen�l �s ridegen csillogtak, ak�rcsak k�t zord dr�gak�. Sz�nfekete hajtincsei m�llyen a szem�be hullottak, ez az egy nem v�ltozott. �s m�gis olyan s�t�t ez a pillant�s, olyan d�moni. Nem puszt�n d�moni, eredend�en gonosz.

Az inge nyak�t�l eg�szen a �ll�ig egy v�kony, l�gyan kanyarg�, k�gy� tetov�l�s ny�lott v�gig. Bal szem�ld�k�t kis v�g�s nyom szelte kereszt�l, Ahogy r�n�zett, l�tta, ebben a fi�ban hatalmas er�k laknak, kem�ny� tette az �let, v�rbeli harcos lett. Hisz az volt, mindig is az volt. Sz�let�se perc�t�l fogva, csak a benne lakoz� er�vel eddig az igazakat szolg�lta.

Volt valami a l�ny�ben, valami h�tborzongat�an f�lelmetes, fenyeget� tekintet�t�l nem tudott szabadulni. Fogva tartott�k, mintha b�v�let alatt �llna. Az a szikr�z� tekintet, az a z�ld ragyog�s. Hirtelen ezsz�be jutott mi�rt �rzi, �s elkapta a fej�t. Nem akarta, hogy az ellens�g a gondolatai k�zt kutasson. Mindezek ellen�re m�gis vonzotta ez a vesz�ly, ha az esze nem kerekedik fel�l. fenn tartja a kapcsolatot.

Pedig hallott r�mtetteir�l, s kegyetlens�geir�l amelyek k�rbe j�rt�k az eg�sz orsz�got. Mindezek ellen�re sem tudta elhinni. Az az emer, akit � ismert nem tenne ilyet, k�ptelen lenne ilyesmire. Az a sok megk�nzott ember, azok a halottak, f�rfi, n�, gyermek, mind az � jel�t viselt�k.A vill�mot, mellyen egy k�gy� tekerg�zik v�gig. Szerette a fi�t, m�g akkor is amikor elhagyta �ket. Akkor m�g nem tudta, hov� is t�vozott, nem is sejtett�k, hogy elt�n�se m�g�tt, ezen indok �ll. A s�t�t oldal.

Annak idej�n neki is r�sze volt benne, hogy sz� n�lk�l elment, mert nem hitt neki. De � m�g akkor is szerette. De most ennek a szeretetnek a hely�t, �tvette a retteg�s �s a gy�l�let. De m�gis ez az �rz�s, a sz�ve egyre hevesebben dobogott…maga sem tudta megfogalmazni, amit �rzett. F�lt a r�gi k�z�s eml�kek elgyeng�tik.

A fi� len�z�en pillantott r�, majd g�nyos mosolyra h�zta a sz�j�t �s legugolt hozz�. Halkan kif�jta a leveg�t, �gy, ahogy az �g� gyerty�t szok�s eloltani. Hermione megijedt a v�ratlan mozdulattol h�tr�bb akart h�z�dni, de r�tenyerelt a kab�tj�ra �s h�tra billent, egyens�ly�t vesztve zuhant a padl�ra. A t�bbi hal�lfal� hars�nyan felnevetett,kiv�ve �t, csak egy vigyorra futotta. Ez is �pp el�g volt, hogy mar� sz�gyen legyen �rr� Hermione sz�v�ben. Mind ezek tetej�nben az es�sn�l r�k�ny�k�lt a tal�rj�ra, �gy a csatt kiengedett �s lecs�szott r�la.El�tkozta mag�t, ami�rt sietts�g�ben mind�ssze egy h�l�ingeben indult �tra. A zuhog� es� teljesen el�ztatta �s kezdett f�zni. E meggondolatlans�ga mentette meg v�g�l az �let�t. Hab�r ha ekkor el�re tekinthet a j�v�be, tal�n a hal�lt v�lasztja. A feh�r, lenge kis anyag, hamar megadta mag�t az es�nek, s most csurom vizesen tapadt az � s�padtan f�nyl� b�r�hez. Mindent megmutatva a k�v�ncsi szemeknek.

Mikor a fi� kiny�jtotta fel� a kez�t, amivel egy �les t�rt markolt, azt hitte itt a v�g,most meghal, de nem. Kiss� oldalra billentette a fej�t.A penge lassan v�gigfutott a nyak�t�l lefel� a melkas�ig,m�g a h�l�ruha kiv�g�sa engedte. �pp hogy csak �rezte a penge hideg �l�t, nem ejtett sebet rajta.Ilyedten n�zett r�,nem tudta mire v�lni a dolgott. Egyetlen v�g�s �s meghal, az �lete annak a szem�lynek a kez�ben van, kit nem r�g m�g a testv�r�nek tekintett. Ak�r az �let�t �ldozta volna �rte. �s most, ez az ember szegez k�st a tork�nak. De ez a pillant�s m�st �g�rt, eg�szen m�st.

A t�bbiek azonban m�r unt�k a dolgot:
-Gyere m�r!- sz�lt az egyik , alacsonyabb volt a t�bbin�l ugyan, de tekint�je ann�l nagyobb lehetett. Hisz a t�bbi m�g megsz�lalni sem mert eddig, de most egym�s ut�n jelezt�k, hogy egyet�rtenek a felsz�lal�val. A fi� fel�llt, idegt�p� lass�s�ggal l�pett a f�rfihoz. A t�bbiek, m�r amennyire a csukly�juk m�g� bekusz� f�ny mutatta, f�ltek t�le, megijedtek a balj�s tekintett�l. J�gg� dermedtek, a torkukra forrt a sz�. Szemmel alig k�vethet� mozdulat �s a f�rfi m�r a f�ld�n fek�dt, saj�t v�r tocs�ja k�zep�n. Nyak�t hossz� , m�ly seb szelte kereszt�l, de nem volt el�g hal�los, hogy meg�lje. Sz�rny� k�nok k�zt vonaglott a padl�n, hal�lh�rg�se iszonyatos volt Hermione sz�m�ra. Sosem l�tott m�g embert haldoklani.

Elk�pedve n�zett f�l a fi�ra, az ott �llt a k�nl�d� alak felett �s n�zte, ahogy az kiszenvedi a lelk�t. Csepnyi megb�n�s n�lk�l. B�ntudat egyetlen szikr�ja sem gy�lt a sz�v�ben. Ehelyet l�that� �lvezet �lt ki az arc�ra, moh�n leste �ldozata v�r�t, ami forr�n �ml� �rban folydog�lt a sebb�l, meg�ll�thatatlanul �ztatva el mindent maga k�r�l.
Harry �tl�pte a testett �s elindult az ajt� ir�ny�ba.
-Hozz�tok!- intett h�tra hanyagul. K�t er�snek l�tsz� csatl�s megragadta a l�ny karj�t �s vonszolni kezdt�k. M�g � merdten n�zett el�re. �melyg�s fogta el, ahogy len�zett a vonagl� testre, amelyet m�r csak az idegek mozgattak, l�lek hij�n.vajon hov� ker�l, e gonosz. L�tezik-e menny vagy pokol sz�mukra. Ha igen, a l�ny biztosra vette, hogy �ly �letet �l� embernek nincs helye menyben, csakis a pokol torn�c�n.
Miv� lesz a vil�g? �s miv� lesz az emberis�g ebben a s�t�t birodalomban am�g a gonosz az �r. Ha a legtiszt�bb lelket is k�pes hal�lszomjal megfert�zni.E gondolatok fogalmaz�dtak meg Hermione fej�be, mik�zben csendes-tehettelen�l t�rte, hogy elr�ngass�k le a nyikorg� fal�pcs�k�n.