Draco Malfoy �llt a komor kast�ly kertj�nek v�g�ben. Tekintet�vel szakadatlanul f�rk�szte a kaput, v�rva, hogy holl� fekete haj� t�rsa elõbukkanjon. Szokatlanul ideges volt, a kezei l�that�an remegtek, s izzadt a homloka. Tartott a mai est�tõl, sok kock�zatot v�llalt, t�l sokat.
Elgondolkozva b�mult, de nem l�tott semmit, fej�ben egym�st kergett�k a gondolatok. Az elõtt�k �ll� feladatr�l merengett, a fesz�lts�g egyre csak nõtt a gyomr�ban.
N�h�ny perc m�lva magas csukly�s alak tûnt fel mellette, olyan v�ratlan hirtelens�ggel, hogy felugrott ijedt�ben.

-Csak nem megijesztettelek- suttogta egy k�r�rvendõ mosoly k�s�ret�ben. A szõke fi� szeme megvillant, n�mi sz�gyenkez�s is csillant benne, b�r ezt titkolni pr�b�lta.
-Mehet�nk?- k�rdezte, csak, hogy elvonja a figyelmet az im�nt t�rt�nt kis kellemetlens�grõl.
A m�sik fi� arc�r�l leolvadt a mosoly, s komolyan b�lintott. Azzal mindketten k�dd� v�ltak

***

K�sõ d�lut�n volt m�r, s a l�t�hat�rt narancs f�nybe vonta a nap vak�t� korongja. A ny�ri meleg m�g �rezhetõ volt a levegõben, �des mezei vir�gok illat�t sodorta a kora esti szellõ.
A szokatlan forr�s�g langyos �jszak�t �g�rt.

Hermione ott �llt a nyitott ablak elõtt, amin �tragyogott a napsug�r. Aranyos f�nybe vonva a szob�t, ahogy v�gig szaladt a falakon. A gondosan megvetett �gyon ott hevert a ruha, amit most sz�nd�kozott felvenni.
A nagymam�j�t�l kapta, m�g k�t �vvel ezelõtt, ny�ron. Ez volt az utols� dolog, amit a nagyit�l kapott. H�t igen, hal�lt nem hatja meg semmi, k�ny�rtelen�l elragadja, azt, kit legjobban szeret�nk.
Eml�kezett milyen nagy volt a gy�sz, a f�jdalom, milyen mar�, lyukat �getett a sz�v�ben.

Im�dta ezt a ruh�t, nem az�rt, mert csinos vagy sz�p lett volna, hanem mert a nagyanyj�hoz k�t�tte. Sõt, ami azt illeti, egyenesen gyermetegen festett benne, a t�rd�ig �rõ szoknya, az egyenes szab�s, a csipke a mellr�sz�n.

De ak�rh�nyszor csak viselte, szinte �rezte a finom r�zsa illat�t, amelyek a nagyi kertj�ben nõttek, a k�lf�ldi tea fûszeres szag�t, ami megt�lt�tt�k a nappalit, mikor egy�tt te�ztak.
S a nagyi parf�mj�t, levendula �s a mandula �rdekes kever�k�t.

Ez ut�bbi azonban nemcsak az eml�keiben �lt. A sz�let�snapj�ra, kapott egy �veggel a nagymama k�l�nleges parf�mj�bõl. Saj�t maga k�sz�tette, a kertj�ben nevelt vir�gokb�l.
Mindenki k�l�ncnek nevezte az �regnõt, mert kertj�ben megannyi gy�gyn�v�ny �s vir�g nõtt. Kenõcs�ket �s te�kat kevert belõl�k, amelyek n�ha eredm�nyesebbnek bizonyultak az antibiotikumokn�l, amelyeket az orvosok tukm�ltak az emberekre.

H�tra fordult, s v�gig n�zett a ruh�n. Az ott hevert a feh�r �gyter�tõ tetej�n. Fakultan haszn�ltan. Annyit hordta ezt a kis ny�ri ruh�t, hogy annak eredeti feh�r sz�ne most kezdett megfakulni, s most m�r ink�bb kr�msz�nûnek hatott. S az anyaga is elv�konyodott m�r, g�zszerûv� v�lt, de m�gis, valami furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba, ah�nyszor csak r�n�zett. Ha hordta biztons�gban �rezte mag�t, s erre most nagyon nagy sz�ks�ge volt.

Halk s�haj k�s�ret�ben v�gleg elfordult az ablakt�l, s az �gyhoz s�t�lt. Finoman v�gig sim�totta a megfakult csipk�t, egy forr� k�nnycsepp hullott a ruh�ra.
A l�ny sz�ve neh�z volt. Nehezebb, mint valaha. Nagymam�j�ra eml�kezett, s �jra �bredt benne az �regh�lgy elveszt�s�nek f�jdalma. Mintha az �des sz�leit vesztette volna el azon a napon. A gy�sz oly m�rt�kû volt. S az�ta is egym�st �rt�k a bajok, gondok. De ha ma sikerrel j�r, tal�n mindez megold�that, v�get vethet a szenved�snek.

�vatosan, m�l�zva elkezdett vetkõzni, felh�zta a ruh�t.
Majd megfordult, szembe tal�lta mag�t a sarokban �ll� ov�list�k�rrel. Egy kisl�nyt l�tott az �vegben visszatekinteni r�, egy ijedt �rv�t. S �gy is �rezte mag�t, mag�nyosnak, �s elhagyatottnak.

Egy megt�rt gyerek volt, akinek nagy barna szem�ben m�ly f�jdalom csillogott. S õ is �rezte, ez a kisl�ny, m�r csak a lelk�ben �lhetett, �rtatlanul szenvedve.
Mert lelk�ben hi�ba volt m�g gyermek, ha k�r�tte m�r mindenki felnõtk�nt kezelte, s tõle is ehhez m�rt gondolkod�st k�veteltek.
Egy utols� pillant�st vetett m�g t�k�rk�p�re, majd a kab�tj��rt ny�lt. V�ll�ra kanyar�totta k�nnyû anyagb�l k�sz�lt �ti tal�rj�t, majd kil�pett az ajt�n.

* * *

Egy var�zslatosan sz�p domboldalon, ahol a nap narancsos sugarai szerte befutott�k a v�r�s gyepet, most egy alak bukkant fel hirtelen.
Egy l�ny, vil�gos k�penyben, s egy v�kony kisruh�ban. Gesztenye haj�t l�gyan f�jta a sz�l, mik�zben õ lassan l�pkedett a domb tetej�n �ll� rozoga visk� fel�.
Ahogy haladt a kis t� mellett, a nap letûnt a domb m�g�tt s a r�zsasz�n �g egyszeriben tinta�kk� v�lt. A nyugott v�zt�kr�n egy aranyl� kis pont csillant meg.
A visk� egyik ablak�ban s�rg�s l�ng gyulladt, egyre tiszt�bban �s �lesebben, ahogy s�t�tedet. Hermione sz�v�ben a rem�ny �j l�ngra lobbant .
Tal�n most c�lba �r, h�t megszapor�zta l�pteit.

Pillanatokon bel�l m�r ott is volt a az elhagyatottnak hitt nyaral�ban. A Longbottom csal�d nyaral�j�ban, az egyetlen hely, amelyet m�g nem ellenõriztek a csal�d birtokai k�z�l..
A l�ny bel�kte a korhad ajt�t, amely h�tborzongat� nyikorg�s k�s�ret�ben felt�rult, felfedve a bent pihenõ vaks�t�tet. Hermione bel�pett, s szinte abban a pillanatban, megcsapta az orr�t, az �porodott szag, ami a falakb�l �radt. R�ges- r�g nem haszn�lhatt�k a h�zat, s az elhagyatotts�g megtette a hat�s�t, az �p�let az eny�szet� lett.
Bizonytalanul indult meg felfel� a l�pcsõn, az meg- meg reccsent, a s�lya alatt. F�l�ton tarthatott m�r mikor halk cs�r�mp�l�st hallott, tal�n csak egy patk�ny, gondolta. Azt�n k�s�rteties csoszog� hang kis�ret�ben egy kis vakolat pergett le a mennyezetrõl. Valaki volt oda fent.

Tov�bb folytatta az �tj�t az emeletre. Csak rem�lni merte, hogy ez�ttal is õ �rt ide elsõk�nt, �s az ellens�g nem elõzte meg. Remegõ k�zzel ny�lt a kilincs ut�n, s nyitotta ki az ajt�t.
Bel�pett. Az elsõ dolog, amit megpillantott, egy v�kony gyertya halov�ny l�ngja. Melynek derengõ f�nye egy s�t�t alakra, s az õt k�r�lvevõ �res �vegekre vetõd�tt.. Ahogy k�zelebb �rt megsz�d�lt, az alakot k�r�l vevõ, t�m�ny alkohol szagt�l.
M�g mindig remegõ k�zzel leemelte a gyerty�t s k�zelebb l�pett a f�ld�n fekvõh�z.
A l�ng f�nye egy sov�ny, s�padt fi�ra esett. Hermione a sz�ja el� kapta a kez�t.

A fi�, aki eml�keiben �lt, kerek bar�ts�gos arccal, kusza szalmaszõke hajjal, most itt hevert a l�b�n�l. Csont sov�nyan, alkoholt�l bûz�sen, s arca most olyan beesett volt, mint �desanyj��, a szent Mung�ban. Szemei zavarosan tekintettek a semmibe, arca hal�ls�padt, s kiss� sz�rk�s volt, ruh�ja piszkos, �s megt�p�zott. Kez�ben egy f�lig �res L�ng nyelv Wisky �veget szorongatott.
A l�ny t�rdre zuhant elõtte, s sietve lerakta a gyerty�t a mocskos padl�ra. �jra k�nnyek sz�ktek a szem�be. H�t most megtal�lta a c�lszem�lyt, Neville Longbottomot.
Legmer�szebb �lm�ban sem gondolta volna, hogy ember k�pes ily m�rt�kben lerobbani, s az elõtte fekvõ fi�r�l gondolta volna ezt a legkev�sb�. B�r tudott a pr�f�ci�r�l, �s azt is sejtette, milyen szerepe van Nevillnek mindebben, m�gsem volt k�pes felfogni, mi�rt k�sz�tette ki ennyire a fi�t.
-Istenem, Neville!- suttogta k�ts�gbe esetten, mik�zben v�gig sim�totta a fi� arc�t.- Mi�rt tetted ezt magaddal?
Neville, mintha mag�hoz t�rt volna e szavakra.
-Hermione…?- k�rdezte t�tova rekedt hangon. Az �res tekintet, lassan r�f�kusz�lt az arc�ra
Hermione sz�ja halov�ny mosolyra g�rb�lt. Szemei pirosak �s f�nyesek voltak.
De mielõtt v�laszolhatott volna. Neville arca egyszeriben megv�ltozott. Mintha kij�zanodott volna egy csap�sra… a f�lelemtõl. Az arca hal�los r�m�letet t�kr�z�tt, a pupill�ja kit�gult, ajkai sz�tv�ltak az iszonyatt�l. Egyenesen eln�zett a l�ny v�lla felett.
-Mi a….?- akarta k�rdezni, �m ekkor h�tborzongat�an megreccsent m�g�tte egy elkorhadt padl�deszka.
H�tra kapta a fej�t, s egy pillanatra kihagyott a sz�vver�se.
K�t magas, fekete csukly�s alak �llt az ajt�ban.
Gondolatban megr�zta mag�t, s pr�b�lta legyõzni a sz�v�ben urr� levõ p�nikot. Fel�llt, s szembe fordult vel�k.
-Elõbb engem kell meg�ln�t�k. -mondta hat�rozottan.- Nem hagyom, hogy b�nts�tok.
-Ohh, azt szeretn�m �n l�tni, hogy egy magad fajta s�rv�rû hogyan k�pes megv�deni ezt a szerencs�tlent. Vel�nk szemben. -Tette hozz� v�szj�sl�an magabiztos mosoly k�s�rtet�ben, az egyik. Õ �llt h�tr�bb, k�zelebb az ajt�hoz. Hermione r�gt�n felismerte a hangj�t. Draco Malfoy volt az. �m az is feltûnt neki, hogy a megszokott �lvezett, amellyel kimondta „s�rv�rû”, eltûnt. S hangja most egyszeriben sz�raz �s hideg volt, t�voli
-Akkor h�t ne is h�zzuk tov�bb az idõt.- mondta a m�sik, kaj�n �lvezettel a hangj�ban s tett egy l�p�st a l�ny fel�. Majd fogta a csukly�j�t �s leh�zta, felfedve igazi arc�t.
Harry volt az.
Hermione meg se rezzent, hat�rozottan tartotta a p�lc�j�t a fi�ra szegezve.
-Ne gyere k�zelebb, k�l�nben…- fenyegetõz�tt.
-K�l�nben…?- mosolyogta a fi�.- Meg�lsz? Nem hiszem.
-Honnan tudod, hogy nem tenn�m meg?- k�rdezte, s most elõsz�r rezeget meg a hangja, ami�rt �tkozta is mag�t n�m�n.
-Valljuk be, dr�ga Hermione, te soha, senkit nem lenn�l k�pes meg�lni. -most m�r olyan k�zel �llt amennyire csak a l�ny kiny�jtott keze, s az elõre szegezett p�lca engedte.
Hermione szeme a fi� arc�r�l a p�lc�ra esett, ahogyan k�vette Harry tekintet�t. A fi� tett m�g egy l�p�st, a p�lca hegye most m�r �rintette a mellkas�t, pontosan a sz�v�n�l. �jra visszan�zett a fi�ra, bele a szem�be. A fi� mosolygott, g�nyosan, s len�zõen. Tudta j�l, a l�ny nem lenne k�pes k�rt tenni benne. Nem, az�rt mert nincs kellõ ereje hozz�, hanem mert nem volt gyilkos. Hi�nyzott belõle a v�r ut�ni v�gy, a hal�lszomj, ami n�k�l nem k�pes �lni.

Hermione k�ptelen volt �llni a pillant�s�t, h�t elford�totta a fej�t. Sz�p arc�n gy�ngyh�z cseppek futottak v�gig. Telt ajkai pirosak voltak, mint a v�r, s sz�tv�ltak, ahogy a l�ny m�ly l�legzetet vett. K�zdeni pr�b�lt gyenges�ge ellen
Harry megfogta a p�lc�t s k�nnyed�n, elford�totta. Neville hangosan felny�g�tt m�g�tt�k a sarokban. Malfoy, aki eddig n�zte õket, most megindult a sarokban heverõ fi� fel�. Az ijedten pr�b�lt menek�lni, de az alkohol miatt k�v�lygott a feje, k�ptelen volt fel�llni, csak k�szott, sz�nalmasan v�dtelen�l, gy�v�n. Malfoy k�vette, beszor�totta a sarokba. Neville ny�sz�r�gni kezdett.
Hermione h�tra pillantott, majd vissza. Meglepõdve konstat�lta, milyen k�zel �llnak egym�shoz, õ �s Harry. Alig p�r centi volt az õ �s a fi� arca k�zt. �rezte, hogy erõs �jjak fon�dnak a csukl�ja k�r�, lepillantott, �s szinte azonnal pr�b�lta kiszabad�tani mag�t. De a fi� csak mosolygott, s m�g erõsebben szor�totta a csukl�j�t.
-Eressz el!- sziszegte a l�ny.
-Ahogy k�v�nod.- mondta vigyorogva �s eleresztette. Hermione a falhoz h�tr�lt, mik�zben a csukl�j�t d�rzs�lte. F�lelemmel n�zett vissza r�. Sosem okozott m�g neki f�jdalmat, soha.
Harry h�tat ford�tott s az ajt� fel� indult, intett Malfoynak, aki megragadta Neville karj�t, s elkezdte hurcolni mag�val.
Hermione a zseb�hez kapott, k�ts�gbe esetten kezdett kutatni benne, hi�ba, a p�lc�j�t sehol nem tal�lta. Hihetetlenkedve n�zett Harryre.
-Igen, n�lam van.- v�laszolt a fi�, a fel nem tett k�rd�sre, an�lk�l, hogy h�tra n�zett volna.
Majd minden tov�bbi n�lk�l kil�pett a szob�b�l, Malfoy k�vette, maga ut�n vonszolva, ny�sz�tõ Neville-t.
Hermione mag�hoz t�rt d�bbent�bõl. Ut�nuk rohant. M�r a l�pcsõ alj�n j�rtak, mikor be�rte õket. Neki ugrott Malfoynak s elkezdte r�ncig�lni, pr�b�lta r�b�rni, hogy elengedje fogly�t. �m a fi� erõsen markolta Neville-t.
-Figyelmeztetlek, Hermione!- fordult meg Harry, az arca most m�r komoly volt. -Ha nem engeded, hogy v�gezz�k a munk�nkat, azt megb�nod.
Hermione felkapta a fej�t, elfeledkezve mag�r�l elengedte Malfoyt.
Nem az�rt, amit Harry mondott, hanem, ahogy mondta. A hangj�ban nyoma sem volt k�ny�r�letnek. Komolyan gondolta, amit mondott. V�resen komolyan.
-Akkor meg kell �ln�t�k, mert nem fogom, hagyni, hogy elvigy�tek.
-�s m�gis hogyan…-kezdte Malfoy. Hermione lend�tett egyet a kez�vel, s Draco arc�n hossz� m�ly seb tûnt fel. A fi� d�bbenten kapta oda a kez�t, s n�zett a l�nyra.
Az makacsul n�zett vissza r�, szem�ben tûz �gett. Szenved�lyes tûz. �sszess�g�ben �gy festett, mint egy t�mad�sra k�sz vadmacska. A kezeit t�mad� �ll�sba emelte, vill�ml� tekintet�t az ellens�gre szegezte, minden izma megfesz�lt. Mindk�t fi� megdermedt, nem sz�m�tottak egy ilyen l�p�sre. Elsõnek Harry reag�lt.
-H�t legyen.- vigyorogta. Megfordult s tett egy l�p�st a l�ny fel�. Az nem riadt meg,, meg sem rezzent, csak kih�zta mag�t, �s hat�rozottan m�regette az ellenfelet. Majd a fi� lend�tette a karj�t, �m Hermione gyorsabb volt. �jabb k�zmozdulat �s a fi� a levegõbe rep�lt, majd teljes erõbõl neki csap�dott a falnak. A h�z megremegett, s �jabb darab vakolat hullott al� a mennyezetrõl. Az arca mindk�t oldal�n ugyan olyan v�g�s �ktelenkedett, mint Malfoy�n. Vissza n�zett a l�nyra, az mozdulatlanul �llt ott. Szem�ben nyoma sem volt megb�n�snak, vagy riadalomnak.

Harry megd�bbent, b�r ezt pr�b�lta titkolni. M�r r�gen nem pr�b�lt meg senki visszat�madni. S fõleg nem egy p�lc�tlan, t�r�keny l�ny. Harry f�l�llt, s hidegen meredt a l�nyra. Malfoy �s Neville n�m�n �lltak a falhoz h�z�dva, �gy figyelt�k a k�zdelmet.
-Megd�bbent�l igaz?- k�rdezte a l�ny, ez�ttal õ volt az, aki g�nyosan mosolygott.
A fi� nem v�laszolt. Smaragd szemei ugyan �rzelem mentesek maradtak, �m bel�l forrt benne a d�h. Hogy meri megal�zni?
Vett egy m�ly levegõt �s behunyta a szemeit.
-Nem foglak meg�lni. Legal�bbis nem itt �s nem most. Sokkal f�jdalmasabb hal�lt sz�nok az �rul�knak- tette hozz�, szemeit a l�nyra sz�gezve, hangja kegyetlen�l õszint�n csengett, eszeveszett d�h tombolhatott, a fegyelmezett k�lsõ m�g�tt. Hermione f�lkapta a fej�t.
Harry n�m�n odament a m�sik kettõh�z �s, elkapta Neville karj�t. Sz�n�lk�l elkezdte vonszolni ki az ajt�n, a csillagos �g al�. Hermione tett egy l�p�st, hogy k�vesse õket, �m valaki elkapta õt. Visszar�ntotta, majd becsapta az ajt�t. A szoba egycsap�sra els�t�tedett.
Az illetõ hozz� tasz�totta a a falhoz. A csillagok f�nye megvil�g�totta a sz�rke szemeket, s a tejfel szõke haj tincset a homlok�n.
-Ne menj ut�na!- sziszegte.- �r�lj, hogy ez�tal is meg�sztad!
Hermione d�bbenten �llt �s b�multa a fi�t.
-Longbottom�rt m�r nem tehetsz semmit, a feladatod itt v�get �rt. Most menj egyenesen a fõhadisz�ll�sra. Jelentsd Dumbledornak, hogy mi t�rt�nt, s mond meg neki. hogy amint, tudok kapcsolatba l�pek vele, a Liliom Rendet illetõen. �s m�g valami, az igazgat� irod�j�n k�v�l ne bessz�lj semmi bizalmasr�l.- a hangja hat�rozott �s parancsol� volt ugyan, �m a megszokott arogancia eltûnt belõle. S, ahogy j�tt, olyan v�ratlanul is tûnt el az �jszak�ban. Hermione neki dõlt a falnak, s hagyta, hogy megrend�lt t�rdei feladj�k a harcot, a padl�ra zuhant. Csak b�mult maga el�.

Megbukott. K�t dologban is. Elvesztette a c�lszem�lyt, hagyta, hogy elvonszolj�k Nevillet, oda, ahonnan m�r nincs visszat�r�s. A biztos hal�l v�rt r�, s errõl csak is õ tehetett.
S kudarcott vallott Harryvel szemben is, hisz k�ptelen volt meg�lni, mikor meg volt r� a lehetõs�ge. Hagyta, hogy elgyeng�tts�k az �rzelmei. Hogy lesz k�pes a t�bbiek szem�be n�zni? Futni hagyta õket az egyetlen rem�ny�kkel. De mit tehetet volna? Sok�ig biztosra vette, hogy Harry nem lenne k�pes meg�lni, m�g most sem, ez az �j Harry sem. De most...teljesen meg volt zavarodva...
�s itt van m�g Malfoy. �lete tal�n egyik lemegd�bbentõbb pillanata volt, mikor tudatosult benne, Draco Malfoy, a bek�pzelt fics�r, most �let�t kock�ztatva k�mkedik Dumbledornak. H�tat ford�tva ezzel a csal�dj�nak, s v�llalva a lebuk�s kock�zat�t.
S ezalatt az az ember, kit oly sok �ven bar�tj�nak hitt, most k�pes lenne meg�lni õt szemrebben�s n�lk�l, ha ura parancsot ad r�. Sõt tal�n ann�lk�l is...
Minden rem�ny�k elveszett.