A hossz� tiszteletet parancsol� terem zs�folts�gi telt fekete k�penyes f�rfiakkal. �m a t�meg ellen�re n�ma csend uralkodott.
Ritka pillanatok egyike volt ez, a Nagy�r nem sok alkalommal rendezett �nnep�jt, �gy hogy ezen alkalomnak bizony�ra k�l�nlegesnek kellettt lennie.
A terem k�zep�n egy hossz� keskeny asztal �llt. Tizenh�rman �ltek m�g�tte, �m h�rom alak kiemelked k�z�l�k. K�z�pen egy hatalmas k�nyelmes karossz�kben ott �lt egy m�lt�s�gteljes alak, jobbj�n egy �jfekete haj�, balj�n pedig egy tejfelszõke fiatal fi� foglalt helyet.
A k�z�psõ alak sz�l�sra emelkedett, minden tekintet r� szegezõd�tt. A f�rfi kit�rta karjait s rideg tekintettel n�zett v�gig az asztaln�l �lõk�n.
-Ezen vacsora megrendez�s�nek oka, hogy a mai napon, v�gre siker�lt el�rn�nk c�lunkat, megfosztani a bolondokat utols� rem�ny�ktõl. Hal�lfal�im leg�jabb gener�ci�ja bebizony�totta r�teremets�g�t, k�z�l�k ketten t�bbet is. - a k�t oldal�n �lõ fel� biccentett. Hab�r hangja elismerõn hangzott, tekintete mellõz�tt minden �rzelmet.
-Van egy meglepet�sem sz�motokra.!-mondta .-Ti megaj�nd�koztok engem a gyõzedelmes harcokkal, �gy illik h�t, hogy �n is adjak valamit cser�be.-s tett egy sz�les mozdulatott az ajt� fel�. F�regfark, aki ott �llt eddig, most sietve kiment, hogy n�h�ny m�sodperc m�lva vissza t�rjen megannyi fiatal l�ny k�s�ret�ben.

Mind eleg�ns ruh�kban, csinosan voltak fel�lt�zve, hab�r az �szhat�sb�l erõsen lerontottak bizonytalan l�pteik, s lehajtot fej�k. Hamar v�gig futatt�k tekintet�k a kis csoporton, s megpillantott�k a sor k�zep�n �ll� alakot, aki �les ellent�tben �llt a t�bbivel. Az õ ruh�ja szakadt volt �s mocskos, �m testart�sa b�szke, s tekintete kih�v�. Mintha nem is fogta volna fel megal�z� helyzet�t...
A rettentõ zavar �s felelem, ami a legt�bbj�k arc�ra ki�lt, n�h�ny hal�lfal� sz�j�t moslyra h�zta. Fiatalok voltak, alig 16-18 �vesek..
-Nos a legjobb harcosom elõjoga, hogy az elsõ legyen.-azzal intet egyet a jobb fel�-V�lassz!
A fi� a t�megen j�rtatta v�gig a tekintet�t, pillant�sra se m�ltatva a l�nyokat.
Harry vigyorgott mag�ban, no nem a megtiszteltet�s miatt, hanem a t�bbi hal�lfal� arckifejez�se l�tt�n. Tudat�ban volt annak, hogy ferde szemmel tekintenek r�, mert a Nagy�r kegyeltje. Õ k�l�nleges volt.

Lassan m�lt�s�gtelejesen l�pett oda, hogy szem�gyre vegye a v�laszt�kot. Az elsõ l�ny alacsony volt �s szõke, fak� szemei el�rult�k, hogy fiatal, p�r �vel fiatalabb n�la. Azt�n m�g h�rom l�ny, mind les�t�tt szemmel remegtek. Jellemtelen, kiszolg�ltatott lelkek. De az a v�r�s haj�, olyan megd�bbenten n�zett r�, hogy �jra elmosolyodott, erre õ lehajtotta a fej�t.
R�gt�n megk�rny�kezte a bossz� �ll�s �rd�ge. Tudta hogy õt fogja v�lasztani, de az�rt tov�bb ment. A mellette �ll� l�ny azonban egybõl meghi�s�totta ezt a terv�t.
Megtorpant. R�gvest felismerte, m�s volt mint a t�bbiek. �lt�z�ke fel se tûnt neki, csak az arca,.nem hogy nem volt megijedve, m�g csak le sem s�t�tte a szem�t. Olyan �gõ gy�l�lettel pillantott r�, ami egybõl megfogta a fi�t. Meglepõd�tt, elkapta a tekintet�t. Megragadta a l�ny �ll�t �s maga fel� ford�totta, az arc�n r�gt�n l�tta a jelet, az õ jel�t. Elvigyorodott, k�zelebb hajolt hozz�.
-A j�t�knak v�ge.- suttogta a f�l�be.
Hermione a kez�vel ki�t�tte Harry kez�t. A fi�t elkapta az indulat, itt nem fogja megal�zni, nem a S�t�t Nagy�r elõtt, pofon v�gta.
A v�r�s haj� l�ny elkapta mielõtt Hermione elter�lt volna a f�ld�n, az arc�t fogta �s m�g nagyobb haraggal n�zett a fi�ra. De most m�r a m�sik se s�t�tte le a szem�t.
-Õ kell- jelentette ki v�g�l fenhangon.
-Hmm, �rdekes v�laszt�s-suttogta Voldemort.- Szesz�lyes, de meg kell hagyni van valami tûz benne...- az utols� mondatot csak amolyan meg�llap�t�sk�nt morogta maga el�.
J�l l�that�an b�lintott, s intett a t�bbinek. Azok sz�p lassan f�l�lltak �s megindultak a fogjok fel�. Azok v�laszul, zavarodottan egy l�p�st h�tr�ltak. N�h�nyan egym�sra n�ztek, s volt, aki Hermion�ra b�mult k�rdõ tekintettel. A l�ny fel�j�k kapta a fej�t, s a hal�lfal�k ir�ny�ba b�k�tt, jelezve, hogy tegy�k meg az elsõ l�p�st, s keress�k meg a kiszemeltj�ket, mielõtt m�g t�l k�sõ. Ginny elsõk�nt l�pett, s tekintet�vel vadul keresni kezdte Malfoy pillant�s�t. Pr�b�lta felkelteni az �rdeklõd�s�t. Hermione Draco tan�cs�t k�vetve, nem besz�lt senkinek r�la, �gy Ginnynek sem. A l�ny nem tudhatta, mekkora szerencse �rte, õ nem volt vesz�lyben. De a t�bbiek.... õ nekik neh�z dolguk volt. De nem volt ideje tov�bb agg�dni �rt�k, mert m�sodpercel k�sõbb Harry megragadta a karj�t, mag�hoz r�ntotta. Fagyos dallamok csengtek fel a teremben, ak�r j�g. Ki- ki megragadta v�lasztottj�t s vad t�ncba kezdett vele.
A fi� is ezt tette, �gy szor�totta mintha, meg akarn� fojtani, alig kapott levegõt.
-Azt hitted meg sz�khetsz elõlem?
-Nem a te �rdemed, hogy ma itt vagyok!- sziszegte.
-Meglehet. �gy tûnik a sors kegyeltje vagyok.-vigyorogta.- A Nagy�rnak fogalma sincs mekkora �r�m�t szerzet nekem.
-Gondolom nem sz�molt�l be neki a kis bossz�hadj�ratodr�l.
- Minek zavartam volna meg õt ilyen csek�lys�ggel, k�l�nben is, szem�lyesen akartam v�gezni ezt az egy dolgot, s õ tudat�n k�vûl �jra �s �jra seg�ts�get ny�jt ebben. Megb�zott Longbotom keres�s�vel, �s kibe botlottam? Az egyik legk�v�ntabb �ldozatomba, bel�d. A csat�k sor�n pedig ugyancsak siker�lt el�gt�telt szereznem.
K�zeleb hajolt a f�l�hez �s k�nz�n suttogta a neveket sorban.
-Elõsz�r Luna Lovegood, m�g most is hallom; a ny�g a f�jdalomt�l, õ volt az elsõ.
A keze lecs�szott a derek�r�l, s a tekintet�k tal�lkozott. Hermione meg�rtette a mondat igazi jelent�s�t.
-Azt�n Finnigan, Tomas, n�h�ny Weasley, Tonks, Mordon, Kingsley...Lupin.
A l�ny minden egyes n�vn�l egyre gyeng�bbnek �rezte mag�t, a szeme sz�rni kezdett, az elfojtott k�nnytõl.
-�s most Longbottom, ha a sors tov�bbra is �ly kegyes marad hozz�m, a k�vetkezõ �ldozat kedvenc bar�tunk lesz...
Hermione ell�kte mag�t�l, hihetetlenkedve n�zett r�.
-Õr�lt vagy! Egyetlen ember hib�j��rt bûntetn�l mindenkit?!- a hangja elhal� volt, s a szemei szokatlanul csillogtak. A fi� vissza h�zta mag�hoz.
-Mindenki bûn�s, aki bûn�st v�d.- sziszegte. -De, ha ez v�gasztal gyors hal�lt sz�nok Weasleynek, de ami t�ged illet...neked hossz�, �s f�jdalmas szenved�s lesz a jussod.- suttogta, minden egyes jelzõt megnyomva.
-�s mi a terved, ha mindenkivel v�gezt�l? �tveszed a hatalmat? Dumbledort �gy sem gyõzheted le!
-�n mindenre k�pes vagyok! �n vagyok a kiv�lasztott, nem eml�kszel? Az Egyetlen, aki mindenki f�l�tt �ll.
-Undorodom tõled!
-Az j�!- vigyorogta s�t�ten, elkapta Hermione karj�t.
A zene csak hamar v�get �rt, s meg�rkeztek az elsõ fog�sok. Elindultak az asztal fel�. M�g�tt�k ott haladt az ifjabbik Malfoy, s a v�r�shaj� l�ny is.

A csatl�sok elfoglalt�k eredeti hely�ket, s vel�k szemben, �jonnan elhelyezett sz�keken, pedig az ifj� h�lgyek �ltek. Perceken bel�l szemet gy�ny�rk�dtetõ fog�sok ker�ltek fel az asztaln�l, megannyi l�d�s gy�m�lcs, oml�s h�s, illatos �ntetek, m�z�des bor, s cs�b�t�, habos desszertek. Ki�hezet t�rsai mind neki estek az �telnek, sutba dobva minden eleganci�t. Hermione azonban kih�zta mag�t, s illedelmesen ny�lt a szalv�t��rt. Majd a k�s�rt s a vill��rt, k�nyelmesen v�got mag�nak egy apr� darabot, lassan illemtud�n evett, mintha cseppet sem lenne �hes.

Az asztal t�loldal�n Harry figyelte minden mozdulat�t, s az arc�t egy f�lmosoly szelte �t. Hermione daca mulatatta, tudta j�l, hogy a l�ny majd megvesz az �hs�gtõl, csod�lta akaraterej�t, hogy k�pes �lyen �nuralomra. �m nem õ volt az egyetlen, aki a l�nyt n�zte, lopva b�r, a Nagy�r pillant�sa �jra �s �jra visszasiklott r�.

Elk�pesztõ ez a l�ny, ak�rki is az, bizony�ra szem�lyesen is ismerik egym�st, hû csatl�s�val, l�tja a szem�kben a k�z�s t�zet, a gyûl�letet, amely oly szenved�llyel lolbogott a l�nyban, amely ellen�lhatalanul vonz�v� tette. S l�m a k�lsõ nem minden, a rongyos ruh�k alatt, mily kincs lapul.
Hermione r�kapta a tekintet�t, Voldemort penge v�kony mosolyra h�zta ajkait, s �gnek emelte serleg�t. A l�ny is �gy tett, de arca el�rulta d�bbent�t.

Harry a szeme sark�b�l l�tta, ahogy ura pillant�sa Hermion�n nyugszik, s mosoly�t, pohara m�g� rejti. Nem tudta mire v�lni.
De a figyelm�t elvonta egy pillanatra felvillan� f�ny, odakapta a tekintet�t, s l�tta, hogy Hermione nyak�ban a koszos rongyok m�g�l egy kis nyakl�nc villan elõ. Egy med�l is f�ggott rajta, mely egy szitak�tõt form�lt, s mintha a v�kony, finom �vegtestben k�k folyad�k lenne, egy ismerõs k�k folyad�k...
Nem tudott r�j�nni mi�rt kelt benne gyan�t, de biztons�g kedv��rt felt�n�s n�lk�l leemelt egy k�st �s az �v�be cs�sztatatta. Ki tudja, tal�n m�g j�l j�het. Az azstalra pillantra azt�n megakadt a szeme Hermion�n. A l�ny l�tsz�lag minden figyelm�t az elõtte �ll� t�nny�rra ford�totta, �m karcs� ujjai k�gy� m�dj�ra font�k k�rbe a t�ny�r mellet heverõ k�st, s lassan lefel� h�zta az asztal sz�le fel�. �gy tûnik egy ker�kre j�r az agyunk, vigyorogta Harry mag�ban.
-Uram, ugye nem b�nod, ha mi most visszavonuln�nk? - k�rdezte al�zatosnak sz�nt hangon, de k�zben alig tudtott elfolytani egy vigyort. A hangj�t, hallva Hermione megijedt, s lekapta a kez�t az asztalr�l, mag�val sodorva a k�st, amely hangos cs�r�mp�l�ssel a m�rv�ny padl�ra zuhant.
-Ugyan dehogy.- intett egyet mintha nem is figyelne r�, s visszafordult Dracohoz, akivel eddig besz�lgetett. Szeme sark�b�l n�zte, ahogy a l�ny felemelkedik a sz�krõl �s egy�tt elindulnak az ajt� fel�.

***

A holdf�ny bes�t�tt a folyos� ablakain.Ahogy elhaladtak mellette az �vegben l�tta a l�ny arc�t, ahogy t�tott sz�jjal b�mult hol r�, hol a kast�ly berendez�s�re. Hermion�ban hirtelen felt�madt az aggodalom, mi van, ha nem lesz alkalma haszn�lni a m�rget? Mi van, ha Harry m�gis �gy d�nt azonnal meg�li? Mi lesz akkor?
A k�rmeit belem�lyesztette a fi� bõr�be, pr�b�lt szabadulni. De minn�l jobban r�ncig�lta a karj�t, õ ann�l erõsebben szor�totta. Bel�kte az ajt�n, majd õ is bement ut�na. A l�ny a falhoz h�tr�lt, olyan szorosan simult a tap�t�hoz, mintha eggy� akarna v�lni vele.

Egy gyertya titokzatos f�nyk�r�be vonta Hermione arc�t. Ak�r egy festm�ny, hihetetlen�l t�k�letes. A haja olyan selymesen omlott a v�ll�ra, ak�r egy szel�den kanyarg� kis patak. Bõre mint a b�rsony, olyan sejtelmesen f�nylett ak�r a a s�padt hold. M�g sosem l�tott ehhez foghat�t, megbabon�zta. Az eddigi nõk, akikkel dolga volt mind mocskos �s visszatasz�t� volt, nyomorban �ltek, amit meg�rdemeltek. Egyik sem k�v�natos, n�melyik tetszetõs k�lsõ m�g� b�jt ugyan, de nem tudt�k elrejteni f�lelm�ket. Ostob�k voltak.

De õ annyira tiszta �s �rtatlan, m�gis teli van d�hvel �s haraggal. Ez teszi k�v�natoss�, a lobog� tûz. A t�bbi mind beh�dolt, nem �llt ellen, �gy minden izgalom elsz�llt. M�g ezt a l�nyt nem rettentette el sem a h�re, sem a kil�t�stalan helyzet, amibe cs�ppent. Oly tûz lobogott a szem�be, ami eddig ismeretlen volt a fi� sz�m�ra, felperzselt sz�vet �s lelket. Feszesen �llt, kih�zta mag�t. B�szk�n n�zett r�, mintha nem is õ lett volna bez�rva ide v�dtelen�l.
Harryt megbabon�zta az a pillant�s, elvar�zsolta. K�sztet�st �rzett, hogy megt�rje, hogy megszelid�lj�n. De az a bûv�let, amit a tekintete bocs�t r�, harcot sz�tott benne. K�nyelmesen s�t�lt oda, v�rva mikor t�rik �ssze ez a hûv�s �llarc, mikor esik k�ts�gbe. De mindez elmaradt. Nem mozdult, m�g akkor sem, mikor elh�zott egy tincset az arc�b�l. Ahogy a hideg ujjak s�rolt�k az arc�t, kis remeg�s futott �t rajta. A gyenges�g elsõ jele.
H�t m�g sem vagy olyan kem�ny, mint mutatod.
Az apr� szeplõk az arc�n… mindez m�g �rtatlanabb k�lsõt k�lcs�nz�tt neki. R�gen olyan j�l ismerte ennek az arcnak minden von�s�t, s most �jra felfdezhette õket.

Elford�totta a tekintet�t. Nem, nem adhatod fel ilyen k�nnyen, elrontan� a j�t�kom, gondolta. Vissza ford�totta az arc�t, k�nyszer�tve, hogy a szem�be n�zzen. �llta a tekintetet, azt a pillant�st, amitõl annyira rettegnek, ami nem ig�r semmi j�t, csak szenved�st. Õ nem hajlik meg, nem fog k�ny�r�gni, k�r pr�b�lkoznia, ezt suggalja a szeme. A t�r�keny n�dsz�l alkat, kem�ny belsõt takar, ami nem t�r der�kba olyan k�nnyed�n. S ezt a fi� is j�l tudta. Tal�n, ha egy kis �zel�tõt kap,..
K�zelebb hajolt Hermion�hoz, meg�rezte az illat�t, a bõre illat�t, az ajkai �rintett�k a nyak�t, majd v�gig futottak az arc�n. �jra �tfutott rajta a remeg�s, de szel�debben, mint annak elõtte. Az ajkai �rintett�k a l�ny�t, el akarta l�kni mag�t�l, de a fi� erõsen szor�totta a karj�t. A sz�ja erõsen r�tapadt az õv�re, de hi�ba pr�b�lkozott, az �sszeszor�totta az ajkait. Nem adja mag�t k�nnyen ez biztos. Eleresztette. A keze nyoma m�g mindig ott piroslott a bõr�n. El�g csak r�pillantani az arc�ra m�r is l�tta a riadts�got, ahogy megfogta a karj�t �s hitetetlenkedve b�mult r�. Megzavarta, mintha nem sz�m�tott volna r�, mintha nehez�re esne elhinni az elõbb t�rt�nteket. K�l�n�s, ez a k�ts�gbeesett pillant�s, m�g sem olyan mint a t�bbi�. M�rhetetlen elkesered�s, ez t�kr�zõdik az arc�n.

Zavara hamar elsz�lt. �tadva a helyet egy eg�szen m�sfajta �rzelemnek, v�gynak. �szre vette, hogy a fi� h�tr�lt egy l�p�st, hirtelen mintha egy szikr�nyi rem�ny sejlett volna fel, de ahogy �rkezett, �gy illant is el, mikor Harry �jra visszal�pett. Ahogy tal�lkozott a tekintet�k, õ m�r olvasott benne. Nem tudja, hogy volt erre k�pes, hisz letudja z�rni az elm�j�t. De mindez m�r nem �rdekelte. Az ajkai olyanok ak�r a m�z, oly �desek. Folytat�sra v�gyott. Most elõsz�r izzott fel a r�m�let elsõ par�zsa a l�nyban. Mag�hoz r�ntotta, de a l�ny ell�kte, Harry d�h�s lett, pofon v�gta. Kicsordult a k�nny a l�ny szem�bõl, de nem a f�jdalom miatt, ez valami m�s.
Bocs�ss meg neki, nem tudja mit csin�l. �gy is itt van az ideje, nem sok�ra meghal, van el�g ellens�ge, akivel el kell majd sz�molnia, nem hi�nyzik m�g egy. Bocs�ss meg neki! Ne hajolj meg soha! - ism�telte mag�ban.

Ijesztõ, rideg �rzelem t�kr�zõd�tt Hermione szem�ben. Mintha egyszerre lenne d�bbent, d�hõs �s ami a legelk�pesztõbb, tal�n nem is neheztel emiatt a pofon miatt. A t�relme elsz�llt �s tal�n meg is ijedt. Ezektõl az ismeretlen dolgokt�l, amik a l�nyban �ltek. Att�l, hogy ekkora hat�ssal van r�, pedig elõtte erre senki nem volt k�pes. �jra d�h t�mad benne, zalkatotts�g. A fi� r�d�nt�tte az �gyra, f�l� hajolt, lefogta a kez�t nehogy megsz�khessen. Tehetetlens�g�ben egyre szapor�bban vette a levegõt. A melkasa hevesen sûllyedt le s f�l. V�gig h�zta a kez�t rajta, a bl�za sz�t ny�lt, a szoknya lehullt a f�ldre. A tekintete megakadt egy v�kony fekete rajzon, amely Hermione cs�põj�n d�szelgett, s melynek als� r�sz�t eltakarta a feh�rnemû teteje. De nem tudta kivenni milyen mot�vum az, a keze elindult a tetov�l�s ir�ny�ba...
-K�rlek ne!-ny�gte halkan, f�lre �rtve a mozdulat igazi c�lj�t. H�t siker�lt megt�rni. Furcsa �szt�n indult �tj�ra, ahogy l�tta azt a k�ts�gbe es�st, ahogy pr�b�l szabadulni, mint egy csapd�ba esett vad. Tudat�ban volt annak, hogy azt tehetett vele, amit csak akar. s nem volt k�ts�ges, hogy meg is teszi. Nem hatotta meg semmi. El�g leck�t kapott m�r, hogy ne lehessen ily k�nnyed�n bel�t�sra t�r�teni.
L�tva, hogy nem tehetett semmit, belet�rõd�tt a sors�ba. Nem mozdult, nem �llt ellen.Csak a k�nnyei hullottak tov�bra is a p�rn�ra. Cs�kolni kezdte a nyak�t, az inge kibomlott. Mikor Hermione megl�tta a k�gy�t amely v�gig futott a fi� nyak�t�l eg�szen v�gig a melkas�n, r�kapta a tekintet�t, l�tta a szemeiben a felismer�st, de nem tudta mire v�lni.
Ez a tetov�l�s csak egyet jelenthet...

...- Valahol a vil�gon van egy gyermeke, aki tov�bb viszi, majd a v�rvonalat. Nem tudom csak sejtem e szem�ly kil�t�t. S, ha ez igaz- nagyott s�hajtott az �reg f�rfi.
-M�gis mi az, ami m�g enn�l is rosszabb lehet?
-Az, ha sejt�sem igaz. Lehets�ges, hogy k�gy�t melenget�nk a kebl�nk�n. S, ha elj�n az õ ideje, nem fog az�m�tani ki bar�t, ki ellens�g megmarja m�g azt is, ki �let�n�l is kedvesebb sz�m�ra, mert a v�rnek hatalma van, erõs �s kegyetlen...

Egyszerre �rtelmet nyertek a szavak, melyek Dumledor irod�j�ban hangzottal el oly r�gen. Az igazgat� sejtette, tudta...-egyre gyorsabban vette a levegõt �s m�g t�bb k�nny g�rd�lt le az arc�n.- Nem �lheti meg an�lk�l, hogy ezt meg nem k�rdezi. Musz�ly tudnia, musz�ly...

Egyszerre �tkarolta a fi� nyak�t �s maga fel� h�zta. Megcs�kolta �s õ visza cs�kolt. V�gig sim�totta a v�ll�t. Harrynek furcsa balsejtelme t�madt, e hirtelen �ledt kezess�g miatt. De megpr�b�lta elfojtani, eltemetni. T�bb� nem az esz�re hallgatott. S az k�ztudottan rossz tan�csad�. Elengedte a kezeit. Igen nagy hiba volt. Leugrott az �gyr�l, bizony�ra sz�kni akar, Harry elmosolyodott.
-P�lca n�lk�l nem fog menni!-mondta. A l�ny lehajtotta a fej�t.
-A fia vagy igaz?- sutogta �jra a szem�be n�zve.
Harry csak n�zett r�, nem v�laszolt. Honnan j�tt r�? Hacsak...Dumbledor. Az �reg biztosan elmondta neki, de mi�rt tette volna?
-K�rdeztem valamit.- mondta, most m�r hat�rozottabban. A fi� r�n�zett.
-Nem vagyok k�teles v�laszolni.
-Sz�val igaz! �s k�pes volt�l ennyi �ven �t eltitkolni...!- hitetlenkedve n�zett r�.
-�n sem tudtam!- ki�ltotta meggondolatlanul.
-Mi?
-Felejtsd el. K�l�nben is, mit �rdekel?! �gy se jutsz ki innen �lve, hogy elmondhasd b�rkinek is!
-Mert a bar�tom volt�l!- sikoltotta, majd elcsuklott a hangja. K�ptelen volt elhinni, ez lehetetlen.
-Annak m�r r�g v�ge, most m�r az ellens�ged vagyok.- felelte ridegen.

Hermione fej�ben hirtelen megfogalmaz�dott, milyen fontos is az õ k�ldet�se. Ha sikerrel j�r, meg�lheti az egyik leghatalmasabb csatl�st, Voldemort tr�nj�nak v�rom�nyos�t, a Nagy�r fi�t.
Az ajt� z�rva van, nem fog tudni kijutni a szob�b�l, a p�lc�j�t sem tudja elvenni, de meg kell pr�b�lnia.
Ha nem siker�l, legal�bb nemes c�l�rt hal meg.
Harry a l�ny arc�t figyelte szakadatlan. �m a v�gsõ belet�rõd�s, a v�gtelen f�radts�g, ami l�tszott az arc�n, nem az volt, aminek õ tulajdon�totta. V�ratlanul �rte a t�mad�s, Hermione elõr�ntott egy k�st.
H�t ez�rt volt olyan egy�ttmûk�dõ, ellopta a k�st, amit az asztalr�l rejtett az �v�be. Lend�tette a kez�t, de olyan gyeng�n �s esetlen�l, a fi� k�nnyed�n kiverte a kez�bõl, hi�ba sz�ntotta v�gig a penge a tenyer�t. Nem t�rõd�tt vele. Visszar�ntotta az �gyra �s megragadta a nyak�t. Hermione odakapott, de nem az�rt, hogy lefejtse Harry ujjait, hanem hogy leszak�tsa a l�ncot a nyak�b�l. De a fi� elkapta a csukl�j�t, �s kicsavarta a kez�bõl a nyakl�ncot, a l�ny felki�ltott, ez volt az egyetlen rem�nye, s mindj�rt itt az �jf�l, nincs t�bb es�lye. Vissza kelll szereznie a med�lt.
H�tra l�kte Harryt, az megt�ntorodott, mikor a l�ny neki ugrott, de nem tudta elvenni tõle a l�ncot, a fi� neki tasz�totta a falnak.
-Mi�rt ilyen fontos ez neked?- k�rdezte.
-Semmi k�z�d hozz�!- sziszegte, �s szabadulni br�b�lt hi�ba. A fi� az �vegcs�t m�regette, majd hitetelenkedve n�zett r�.
-M�reg van benne! K�pes lett�l volna velem halni?!- eleresztette.
-Nemes c�l�rt tettem volna!- h�zta ki mag�t. Harry h�tr�lt egy l�p�st.
-Nem csak neked van ilyened! Weasley brossa, a m�sik l�ny hajtûje...mindben ez az anyag van. Ez csapda! Elõre ki volt tervelve!
A tekintete lecs�szott a cs�põj�re, tetov�l�s most m�r j�l l�that� volt, egy liilomot form�lt. Most rajta volt az eml�kez�s sora, fej�ben felr�mlettek Voldemort szavai, az anyj�r�l.

-Jegyezd meg, nincs vesz�lyesebb egy sz�p nõn�l. Olyanok mint a k�gy�k, h�zelegnek, k�rbe �lelnek, azt�n megfojtanak. S az any�d volt mind k�z�l a legvesz�lyesebb. A sz�ps�ge elvak�tott, nem l�ttam tiszt�n. H�t igen a Liliom m�r csak ilyen, gy�ny�rû k�lsõ mag�ban rejti a hal�los belsõt. Az ellens�g tudja a m�dj�t, a leghat�sosabb fegyvert, amit remek�l �lc�z egy elbûvolõ szemp�r. Az �reg bolondnak mindig is meg voltak a megfelelõ m�dszerei, Rendeket szervez, s k�meket k�ld...

Harry eddig azt hitte a Liliommal az anyj�ra c�loz, de nem ez volt a mondat igazi jelent�se. R�j�tt, m�s volt e szavak m�g�tt. Egy m�sik rend, melynek az anyja is tagja volt, a Liliom...a jelk�p...a tetov�l�sa...
-�gy tûnik nem csak �n viselem a hovatartoz�som jel�t.- suttogta. - Nem hittem, hogy szajh�nak �llsz az �reg kedv��rt.
Hermione les�t�tte a szem�t, �s �tfûzte a karj�t a mellkasa elõtt.
-Nem hittem volna, hogy kegyetlen gyilkos leszel bossz�b�l.- lehelte, f�ln�zett s a pillant�suk tal�lkozott.
-Ha elmondod mit tartogat m�g Dumbledor elmehetsz. Elengedlek, �s soha t�bbet nem l�tsz.- aj�nlta, de Hermione nem v�laszolt.
-�gy is j�!
Harry elindult az ajt� fel�, de a l�ny �tj�t �llta.
-Nem engedem! -suttogta.
-�llj f�lre az �tb�l!- sz�lalt meg fenyegetõ hangon.
-Nem engedhetem, hogy csõd�t valljunk!
-Az �leted adn�d a t�bbiek�rt?- k�rdezte.
-Ha csak �gy menthetem meg õket, megteszem.- mondta, a hangja õszinte �s hat�rozott volt.
-Mit tenn�l meg az�rt, hogy itt maradjak, �s ne figyelmeztessem az embereim?- m�g k�zelebb l�pett. A l�ny felpillantott r�.
-B�rmit.- suttogta, s leroskadt a padl�ra.
-A szavadat adod?-f�lt�rdre ereszkedett.
-Igen- lehelte, s �jabb k�nny csordult ki a szem�bõl. Harry f�l�llt, s egy p�lca int�ssel kinyitota az ajt�t �s kil�pett rajta.
-De hisz a meg�g�rted!- sikoltotta s�rva, s kiny�jtotta fel� a kez�t.
-Azt mondtam, nem fogom figyelmeztetni õket. De azt nem mondtam, hogy hagyom futni õket.- mintha tõrt d�ftek volna Hermione sz�v�ben, hitetlenkedve n�zett r�.
-Amelyik nem vette �szre, mi a c�lotok, az meg�rdemli a hal�lt.- szavai kegyetl�l hangzottak, m�g saj�t t�rsai ir�nt sincs k�ny�r�let a sz�v�ben. Azzal becsapta maga m�g�tt az ajt�t.