N�v: Violet Westward
G�nyn�v: hercegn�, S�mson
Iskola: Roxfort …
H�z: Griffend�l (csak tudn�m, mi�rt)
�vfolyam: hatodik
Kor: 16 �v
Hajsz�n: s�t�tbarna, majdnem fekete
Szemsz�n: s�t�tbarna, majdnem fekete
M�g valamit? Fele hercegs�gemet p�ld�ul?


- Tan�rn�, k�rem, kimehetn�k a mosd�ba? Rosszul �rzem magam.

- Persze, Violet, menjen csak.
- Mi van, S�mson, tele a gatya?
- Hercegn�, k����rem, csak ne ide!

A szok�sos megjegyz�sekkel m�r r�g nem t�r�d�k. H�trar�zom derekamig �r� tincseimet, a beledob�lt pergamen-galacsinok a m�g�ttem l�v� asztalra hullanak. Felszegett fejjel kis�t�lok a teremb�l. B�r nem csapom be, az ajt� m�gis nagyot d�ngve z�kken a hely�re.
Jobbra indulok a folyos�n. Term�szetesen semmi bajom, csak rosszul viselem az oszt�lyt�rsaimat.

Nagyj�b�l �t perc m�lva meg�rkezem kedvenc helyemre, a kast�ly el�ls� r�sz�n�l tal�lhat� nagy, �lom�veg ablak el�. De mikor megl�tom, f�ldbe gy�keredzik a l�bam.
Szokott helyemen egy ez�stsz�rke tal�ros alak �ll. Ugyan�gy b�mul ki az ablakon, mint ahogy �n is szoktam. Hossz�, der�kig �r� haja is ez�stsz�rke. Annyira hasonl�t r�m, hogy azt hiszem, egy m�ltbeli visszat�kr�z�d�s, olyan, amikr�l nem r�g olvastam.

De az alak megfordul, haja ugyan�gy az arc�ba csap�dik, mint nekem szokott, �s m�r l�tom, hogy nem �n vagyok az.
Egy n�lam kb. k�t �vvel id�sebb „fi�t” l�tok. B�r haja teljesen olyan, mint az eny�m, csak a sz�ne t�r el, arca f�rfias, komoly-komor von�s�. Szeme is sz�rke, de amint r�m n�z, m�r l�tom is a sz�neket: szalmasz�ke haj, melegbarna szem, a tal�r pedig �jfekete, finom ez�stmint�kkal.

Ahogy r�m n�z, szeme elkerekedik. Ahogy megmozdul, zavarr�l �rulkodik. Ahogy megsz�lal, hallom, hogy napok �ta nem besz�lhetett.
- Kisasszony… maga l�t engem?
- Azt hiszem, igen.
- Felett�bb k�l�n�s… �, bocs�sson meg! Hiszen maga szokott itt lenni!

Ezekkel a szavakkal udvariasan od�bb�ll. �n mell� l�pek. P�r n�ma percig egy�tt b�muljuk a t�jat: a havas f�ldet, �s t�volabb a m�lyz�ld feny�ket, melyeket most belep a h�. Legmesszebb a hegyek sz�rk�lnek, tetej�k�n a szokott h�sipk�kkal…
- Engem m�r t�bb �vtizede senki sem l�tott.
- Az hogy lehet?
- Teh�t a t�rt�netemre k�v�ncsi?
- Igen.

- A tizennegyedik sz�zad k�rny�k�n �ltem, �s m�gikus hatalommal b�rtam, mai sz�val var�zsl� voltam. Mikor erre kort�rsaim r�j�ttek, m�gly�ra k�ldtek. Mivel m�g nem voltam annyira k�pzett, hogy kiv�djem a t�zet, meghaltam. Viszont az akkori eszm�k szerint a hal�l kapuj�n t�l ezer �s ezer vesz�ly leselkedik a holtakra, ez�rt ink�bb – Sir Nicholas szavaival – az �let hitv�ny ut�nzat�t v�lasztottam. A v�rosomban k�s�rtettem, am�g egy helyb�li nemes, Sir Nicholas arra nem lovagolt, �s hal�l�t nem �rte egy vadkanvad�szaton. Akkor megismertem, �s idej�tt�nk, a Roxfortba.

Az�rt nem l�that senki, mert egy �reg boszork�ny, aki var�zslattal el�rte, hogy ne �gess�k meg, el�tkozott. M�ig eml�kszem a szavaira: „L�gy �tkozott a var�zsl�k k�z�tt, Elijah, ami�rt tudatlans�goddal a hal�lba �zt�l egy nemes �s nagy tettekre k�sz lelket! Halld az �tkom: hal�lodt�l kezdve egyetlen �l� ember sem l�that meg t�ged, csak aki…

- Igen?
- Nem folytathatom, kisasszony. Megs�rten�m vele mag�t.
- Nem, t�nyleg nem…!
- Biztos�that fel�le?
- Igen, biztos�thatom.
- …csak az, aki k�pes t�ged szeretni.” De mag�val biztos kiv�tel t�rt�nt.
- K�rem, ne mag�zzon. H�vjon Violetnek, vagy… hercegn�nek, esetleg S�msonnak.
- Ezt hogy �rtsem?
- Oh… csak egyszer� g�nynevek. Biztos hallott…
- Elijah. H�vj csak Elijahnak. Nem voltam sokkal id�sebb n�lad, mikor meghaltam. K�rlek, mes�lj magadr�l!

- Velem nem t�rt�nt semmi �rdekes. Mivel j�val komolyabb vagyok a kort�rsaimn�l, hercegn�nek h�vnak. Vagy S�msonnak. Tudod, ki…?
- Persze. Az az ember, akinek a haj�ban volt az ereje. R�lam is azt hitt�k… - halkan felnevet. M�gis olyan komolynak, szinte m�lt�s�gosnak t�nik. Fel�m fordul, a szemebe n�z. Barna szeme most is komoly, de vid�man csillog.
- Le akart�k v�gni… mikor tiltakoztam, a tan�t�m kiok�tott, mondv�n „nem vagy te S�mson.”.

�n is nevetek. P�r m�sodperc cs�nd, csak n�zem, de azt�n megsz�lalok.
- Volt szerelmed?
Amint kimondom a meggondolatlan mondatot, meg is b�nom. Elijah arca �gy komorul el, mintha egy maszkot h�zna a fej�re.
Hangja furcs�n cseng, mikor v�laszol.
- Volt.

�jb�l kin�z az ablakon. Mintha nem is a birtokot l�tn�… mintha hirtelen megelevenedne el�tte az a kor, amelyben � �lt. Tal�n a szerelm�t is l�tja maga el�tt…
- Elhagyott, miel�tt el�rulhattam volna neki a szerelmem. Mikor kider�lt, hogy var�zsl� voltam…
- Most is az vagy.
- Nem. �n nem �lek.
- Elijah, az �let nem az, amit a szem l�t �s amit a test �rez! Az �letnek a lelkedben a helye!
- Violet, ez…

- Hercegn�, mi t�rt�nt kegyeddel? M�r magunkban besz�l�nk? Vagy t�n k�s�rtetet l�tott a kisasszony?
Mi�rt most kell megjelenni a szobat�rsaimnak? �s h�rman egy ellen? Ez nem igazs�g… Elijah nem tud megv�deni…
- S�mson, aj�nlom, hogy h�zz fel McGalagony-hoz. El�g ideges hogy elp�rologtal az �r�j�r�l… h�t m�g ha megtudja, hogy a semmihez besz�lsz…!

Nem is tudom, mi t�rt�nik velem, de hirtelen olyan ideges leszek… a m�skor j�mborul elt�rt s�relmek felbukkannak, �s m�r emelem a karom, hogy arcul �ssem valamelyiket, mikor egy l�gy �rint�st �rzek a v�llamon…
- Violet, ha r�m hallgatsz, sz�p nyugodtan elveszed a kedv�ket ett�l a j�t�kt�l…
Eljah?! Akkor hogyhogy a t�bbiek nem hallj�k? �s hogyhogy nem olyan az �rint�se, mint egy v�d�r jeges v�z…?
De lenyugszom, �s k�rd� pillant�st vetek r�. Azt�n a l�nyok fel� fordulok, �s kicsit remeg� hangon kijelentem:
- Cseppet sem �rdekel, hogy mi a v�lem�nyetek. �s eln�z�st, de…
- H�t persze, hogy megbocs�tjuk fels�gednek, ha most magunkra hagy minket.

Mondan�k valamit, de nem tudok. Ez�rt, marad�k �nuralmamat �sszeszedve megfordulok, �s h�tra sem n�zve elindulok.
Hogy hova, magam sem tudom. A h�tamon �rzem Elijah �s a l�nyok tekintet�t…