I just wanna live
De mit tesz, mielőtt magával ragadná a Halál? Mi tartotta eddig vissza? Utolsó óráiban enged a Szerelem csábításának...? A folytatás, és egyben befejező rész.
Egy ajtó hangos csapódása riasztotta fel emlékeiből. Körülnézett, de szobája üres volt. Visszafordult az ablakhoz, és újra szájához emelte cigarettát. Már nem kellett a füstöt hosszan benntartania ahhoz, hogy rosszul legyen. Az évekig tartó szinte folyamatos dohányzás mellékhatásaként akár egyetlen szál is iszonyatos fájdalmakat okozott neki.
Kihajolt az ablakon, és a sötétségbe bámult. Sápadt arcában szinte világított zöld szeme, melyet a félhomályban is jól látható, fekete karikák öveztek. Éjfél fele járt az idő, a csillagok ködbe takarózva aludták édes álmukat. .
A holdfény megvilágította sápadt kezét, melyet szinte mindenhol vörös horzsolások borítottak, főleg a kézfejét. Csak ő tudta, hogy a sebek azon percek eredményei, mikor tehetetlen dühében, teljes erőből a falba vágta kezeit.
Újra szívott a cigarettából. Valahol az utcában halk zene szólt, lassú és andalító, amely a szerelmeseket táncra csábította. Összeszorította a fogát. Hűvös szellő suhant el mellette, összerezzent, de nem törődött vele.
Mélyen gondolataiba merült, így nem hallotta meg a lépteket…ugyanúgy, mint négy éve…
Csak akkor eszmélt föl, amikor egy kéz lágyan megérintette a vállát…
Nem ijedt meg, nem dobta el a cigarettát, és nem is fordult meg. Már tudta, ki az.
A nő mellé lépett. Kihajolt az ablakon, és Harryre nézett.
- Jól vagy?
- … persze.
- Mondd, miért kínzod magad? Te is tudod, hogy nincs értelme…
- …
- Nem lenne szabad beletörődnöd. Igenis legyőzheted Voldemortot…
- …
- És le is fogod. Nem adhatod fel.
- …
- Harry, figyelsz rám egyáltalán? Jó lenne végre beszélnünk… arról, ami még a roxfortban történt…
- … Nem szeretnék semmiről beszélni. – fordult a férfi lassan Ginny felé. A nő megfogta sebes kezét, hogy ne menekülhessen. De Harry nem is akart…
- Ginny… nem szeretem a szavakat. Üresek… és nem mondunk velük semmit. – Ginny itta a férfi látványát, élvezte, hogy hangját is hallhatja… észrevétlenül egy kicsit közelebb lépett hozzá.
- Gyűlölöm a szavakat, Ginny. Csak fájdalmat okoznak.
- …
Most a nő hallgatott. Szemeit lassan könnyek lepték el, ahogy Harry kifejezéstelen zöld tekintete az övébe mélyedt.
- Ugye nem muszáj beszélnem…?
Csak maradj velem, akarta suttogni Ginny, de torkát a sírás szorította.
Harry óvatosan közelebb hajolt, és megcsókolta a nőt. Kezeivel óvatosan végigsimított az arcán és a testén, közben Ginny az ágy felé húzta őt…
- Ezt nekünk nem lenne szabad, Ginny… - suttogta, miközben a nő lassan hámozta róla ingét…
- Cssss…. Élj a mának… - szenvedélyesen megcsókolta a férfit, akiből lassan elszállt minden kétely és józan ész…
Ginny reggel egyedül ébredt. Eszébe jutott az éjszaka. Álmosan elmosolyodott, és magára húzta a takarót. Közelebb húzódott Harryhez…de az ágyban csak ő feküdt. A férfi nem volt a szobában.
Felült. Fülét ideges hangok ütötték meg. Gyorsan felöltözött, és leszaladt a nappaliba.
- Mi történt…?
A rendtagok kérdőn egymásra néztek. Nem egy közülük véres, szakadt talárban volt. Tonks arcán könnyek csorogtak.
- Harryt elraboltaák a halálfalók… Voldemort megölte….
Ginny megszédült, felsikoltott, és ájultan a földre zuhant.
Ugyanilyen sikoltás törté meg kilenc hónappal később a Grimmauld téri ház csendjét, mikor Ginny Weasley megszülte gyermekét, a legifjabb Pottert…………
|