Mit akarnak a tanárok? Haljunk meg végelgyengülésben?! Miért adnak nekünk ennyi leckét? Még csak ötödévesek vagyunk… Az rendben, hogy most tesszük le az RBF-eket, de könyörgöm… Ha Ronnak sikerült ez az egész, akkor mi itt a NAGY DOLOG?!

Na elég, komálom Ront, szóval nem írogatok ilyen dolgokat róla.

Csak egyvalamit nem bírok benne. Nem is, kettőt… nem, hármat… na jó.

Tehát – miért akar ennyire összehozni engem és Harryt? MIÉRT?

Miért ez neki annyira hű-de-jó?

Szerintem Harry is oltárian zavarban lenne, amiért Ron állandóan kérdezgetné rólam – mert ezt tenné, ebben biztos vagyok…

Én meg azért lennék zavarban, mert pontosan tudnám ezt, és… hogy is mondják ezt…?

Áh, igen… „megszűnne a kapcsolat intimitása…”

DE MÁR MEGINT IRTÓZATOSAN ELTÉRTEM A TÉMÁTÓL!!!!

CSAK TUDNÁM, MIÉRT……

Az meg végképp nem lehet, hogy ZAVARBAN LENNÉK ettől a kis apróságtól…

Most mit izélek?!

TÉNYLEG AZ!!

Vagy netán mégsem?!

Na jó, gyorsan leírom, mi „történt”, (húúú de iizgiiii…) mielőtt végez velem a sok lecke és a késői óra miatti fáradtság…

Szóval, ebédszünetben mentem a könyvtárba, hogy keressek egy könyvet a dolgozathoz, amit Flitwicknek kell írni, ott válogattam a könyvek között, amikor, teljesen hirtelen és váratlanul valaki belém rohant hátulról. A könyvtár addig néptelen volt, szóval eléggé megdöbbentem…

 Tehát, ott álltam a polc oldalához szorítva, a fejem mellett egy kéz támaszkodott meg, és egy tényleg udvarias hangot hallottam…

-         Ó, bocsánat…

Megfordultam, hogy lássam, ki ez az alak, és ő ezt a szándékomat valószínűleg dühösnek ítélte, mert ismét megszólalt…

-         Elnézést, tényleg nem volt szándékos…

Oké, elismerem, hogy egy kicsit tényleg dühös voltam, de csak addig, amíg meg nem láttam, ki az, aki testével a polchoz szegez…

DRACO  -  MALFOY !!!!

Nem viccelek, tényleg nem. Akkor is, úgy megdöbbentem, mert akit láttam, az nem az a nyálas, faragatlan, bunkózós stílusú, és a nagyfiús, „gusztustalan”, de inkább rémesen erőltetett külsejével…

Egy sokkal komolyabb, érettebb FÉRFIT láttam magam előtt, mégha ez úgy is hangzik, mint ha egy 16 éves, halálosan szerelmes lány mondaná…

Szóval, felnéztem a szürke szemeibe, és megértettem, miért mondja annyi roxfortos lány, hogy Malfoy szeme a legszebb, a legkifejezőbb, a legérzelemdúsabb stb. a roxfortban…

Mert ez igaz!

Persze, vannak, akik szerint Malfoy szeme olyan, mint egy hideg acéldarab, akárcsak ő maga. Ilyenek az Anti-Malfoy–Ligások…

Tehát, akkor Malfoy hátralépett, hogy ne legyünk olyan kínosan közel egymáshoz, és rám nézett. És azt hiszem, ez az a fajta nézés volt, amikor –tudod- úgy igazán rád néz valaki, mintha valami érdekes lenne rajtad, vagy akár te magad…

Nem, ez azért túlzás.

Na, tehát úgy igazán rám nézett, és akkor én ezt mondtam:

-         Semmi gond.

A hangom teljesen átlagos volt, csodálkoztam is, hogy nem izgulok, vagy valami…

DE ÁLLJ!!

Miért kellett volna egyáltalán izgulnom?

Annyira nem jó pasi, nem?

Te jó ég, MÉGIS??!!

NEKEM NEM TETTSZHET DRACO MALFOY!!!!

1 – Annyit szekálja a családunkat, hogy meg kéne érte fojtani!!

2 – A bátyáim megfojtanának, mindkettőnket méghozzá, ha valami ilyesmi kiderülne!!

Ott álltunk, meredten néztük egymást.. és akkor lépteket hallottunk, pár sorral messzebbről…

Malfoy ösztönösen még egyet hátralépett, és jól is tette, mert egy lány visítós hangon megszólalt…

-         Draco…?!

Erre valahogy… nem is tudom, mintha megriadt volna, ismét hátralépett (ezzel nekiütközött a nekem szemközti polcnak) és feját a hang irányába forgatta. Most jól kivehetően jobb oldalról jöttek a lépések. Malfoy utoljára rámnézett, és ezt suttogta:

-         Bocs…

Lassan, minden zaj nélkül elindult balra…

-         Dracocica, itt vagy…?!

Erre aztán minden óvatosságot félretéve, ész nélkül rohanni kezdett, egészen ki a könyvtárból. Egyszer még visszanézett (rám?), arcán kisfiús vigyorral. Ez az arckifejezés teljesen eltűntette a róla/belőle „sugárzó férfiasságot”, így nem volt más, mint egy kisfiú, akinek a következő pillanatban már maszatos lehet a keze…

Persze helyes volt így is…

(Komolyan, NEM ÉRTEM, az ilyeneket honnan veszem…)

A sorok között ekkor Pansy Parkinson tűnt fel, fejét forgatva Malfoy után…

Hozzám lépett.

-         Nem láttad Draco Malfoyt?

 A fejemet ráztam.

Tényleg, én nem láttam.

Igazából egy helyes, férfias, szőke hajú srácot láttam, aki, ugye, nem lehetett ő…

Persze, tudom… ő volt, nem pedig egy griffendéles csodalény…

DE NEKEM NEM TETTSZHET EGY MARDEKÁROS!!!!

CSAK AZT NE, HOGY MÉGIS…!!!!

Chloe felriadt az előbb, most itt motyog össze-vissza a mellettem lévő ágyon, hogy miért ég még nálam a gyertya, és hogy azonnal „oltsam el”, mert különben ******…

Hát, igen… néha még érződik a beszédén, hogy muglik a szülei… főleg ha, öh, hajnali egykor felzavarják az álmából holmi gyertyák…

Azt hiszem, most már tényleg alszom. Nem, inkább csak lefekszem. Aludni úgysem tudnék. Ez van… zzzzzzzz.