- Ok�. Ok�. Tudom, hogy menni fog. – motyogtam magam el�.

- Csak nem adod fel? – k�rdezte rem�nykedve David.

A Grimmauld t�ri f�hadisz�ll�son voltunk, �s azt v�rtuk, hogy elkezd�dj�n a gy�l�s. Elvileg. De az el�szob�ban bujk�ltunk, minden egyes apr� neszre figyelve. Tervem volt. M�r megint. �s hi�ba pr�b�lkozik dave, hogy elbizonytalan�tson… vagy m�gsem?

- Nem. Nem adom fel. – suttogtam magam el�, �s nem t�lzottan �rdekelt, hogy David meghallotta-e.

- Mennyi id�nk lehet m�g? – k�rdeztem f�l perc m�lva.

- �gy m�nusz �t perc… - b�k�tt az ajt� fel� kaj�n vigyorral David. Odabentr�l tomp�n sz�r�d�tt ki Dumbledore hangja.

A m�sik ajt� fel� fordultam. A kopott, sz�rke kis ablakon nem sok f�ny sz�r�d�tt be, �s m�g azt a keveset is tomp�tott�k a kinti hatalmas es�felh�k. A v�z szakadatlanul �nt�zte a h�zat �r�k �ta. Ebben a pillanatban d�rd�lt egyet az �g, �s elmos�dott, s�rg�s vill�m has�tott a leveg�be. Mikor a zaj elhalt a t�volban, halk l�ptek �t�tt�k meg f�lemet.

Bakancsos l�ptek.

David azonnal mellettem termett, �s a falhoz tolt, majd egyszer�n megcs�kolt. Belet�rtam sz�ke tincseibe, hogy �gy t�nj�n, nem most kezdt�k. B�rhogy is cs�kolt David, nem dobbant meg t�le hevesebben a sz�vem.

Csak mikor meghallottam, hogy ny�lik az ajt�, �s bel�p Harry…

Nem kellett kinyitnom a szemem, hogy l�ssam, milyen �zott fekete pulcsija, milyen k�cosak nedves tincsei, �s milyen hatalmasra t�gult z�ld szeme. Hallottam, ahogy kikapcsolja a zen�t, amit hallgatott, �s els�t�lva mellett�nk bel�p az eb�dl�be.

Elh�z�dtam Davidt�l. Hol marad a p�nik, a botr�ny, az agancscsattogtat�s?! Lelombozva intettem, Dave-nek, hogy maradjon csendben, �s �jra f�lelni kezdtem.

- �, szervusz, Harry dr�g�m… - mondta anyu. Mi�rt ilyen lelkes akkor is, amikor �pp h�bor�zom az eml�tett f�rfi�val?!

- Nem l�ttad Ginnyt �s Davidet? – k�rdezte valaki, akinek m�r nem volt id�m felismerni a hangj�t. Szinte l�ttam magam el�tt, ahogy Harry halkan nevetve v�llat von, �s megfesz�l rajta az �t�zott fels�…

Karon ragadtam Dave-t, �s �gyet sem vetve csendes tiltakoz�s�ra kivonszoltam a szabadba. �ri�si, j�ghideg cseppek koppantak rajtunk. David karba tett k�zzel �s meglehet�sen morcosan n�zett r�m.

- Ha most megf�zom, azt lelkiismeret n�lk�l r�d fogom kenni.

- Ink�bb adok egy p�zs�t… - b�ktem vacogva-nevetve oldalba.

- Ez nem vicces. Sokkal egyszer�bben is vissza tudn�d…

- Ki ne mondd! – n�ztem r� vasvilla-szemekkel. Elfintorodott.

- Ha pedig csak f�lt�kenny� akarod tenni, olt�ri nagy…

- DAVID!!

- … marha vagy.

Bement, �n pedig k�vettem. Halkan eln�z�st k�rt, mik�zben �n a velem majdnem szemben �l� Harryt vizsg�ltam. Imm�r csak egy fekete p�l�t viselt, „Azt mondom, �LLJ!” felirattal, meg egy behajtani tilos t�bl�val. K�ny�k�lve firk�lgatott egy kis darab pergamenre. Pont, mint r�gen, ugrott be hirtelen �s be kell valljam, f�jdalmasan… De azt m�r nem l�ttam, mit rajzolt.

A percek csigak�nt vonszolt�k magukat, �s �gy k�t �v m�lva a n�p szedel�zk�dni kezdett.

- �, egy perc…- n�zett Hermione Ronra. A b�ty�m �tny�jtott neki egy k�teg h�feh�r pergament, egym�sra mosolyogtak, azt�n elindult �ket sz�tosztani.

Tonks fel�llt, �s Lupin mell� s�t�lt, halkan besz�lgetve olvast�k a sz�veget. Mikor Hermione hozz�m �rt, k�ld�tt fel�m egy boldog mosolyt, azt�n az asztalra tette az utols� lapot is, pont f�l�tra Harry �s �nk�z�m.

D�bbenten n�ztem a lapra, amin k�t egym�sba fon�d� sz�vecsk�ben, arany bet�kkel a „Hermione �s Ron” felirat d�szelgett. Alatta pedig szint�n arannyal, egy d�tum.

Esk�v�i megh�v�. Ron �s Hermione �sszeh�zasodnak. Nem eg�sz egy h�nap m�lva.

Alatta pedig, a szem�lyre sz�l� sz�veg: „Dr�ga Ginny �s Harry!…”

Felkaptam a fejem, �s Harry hasonl�an d�bbent tekintet�vel tal�ltam magam szembe. Azt�n gyorsan m�sfel� n�zt�nk. �n speciel a Harry el�tt fekv�, telefirk�lt fecnire.

Ha eddig m�g nem t�rt�t meg, h�t most le�llt eddig zakatol� sz�vem.

Rengeteg, ici-pici kis sz�vecske.

Harry m�g mindig a k�z�s megh�v�nkat vizsg�lta, b�r � sem ny�lt �rte. Nem vette �szre, hogy b�mulom az apr� sz�veket…

F�l �r�val k�s�bb m�r Nicollal besz�ltem a kedvenc k�v�z�nkban. Mikor elmes�ltem neki a David-�gyet, �s az esti t�rt�n�seket, szemles�tve k�z�lte, hogy � is olt�ri nagy marh�nak tart. Azt�n sz� n�lk�l t�vozott.

�s �n arra gondoltam, most m�r t�nyleg ideje, hogy meg�lljak…