�

Azt tervezik, meglepik Voldemortot…
Lehetetlen. Nem vihetik magukkal õt. Nem! - gondoltam, �s kirontottam a szob�mb�l. Leszaladtam a l�pcsõn, �s d�bbenten �lltam meg a f�ldszinten.
A Rend "kiv�lasztott" tagjai b�cs�zkodtak. Õ a hideg kõfalnak t�masztotta a h�t�t. Gondolataiba mer�lt. �s �n tudtam, mirõl sz�lnak azok a gondolatok. Ez a bajom! Ki kell vernem a fej�bõl…!
�szrevett. R�m ir�ny�totta z�ld tekinteteinek sugar�t, amit a Pr�f�ta nem is oly r�g "m�r szinte f�ld�nt�li"-nak �t�lt. Viszont senki m�snak nem tûntem fel. Ott �lltam a l�pcsõ alj�ban, mintha a l�baim gy�keret eresztettek volna.
Lupin lassan b�lintott, majd Harryre n�zett. Õ nem n�zett viszza r�. Csak engem b�mult meredten. Remus is fel�m fordult, de �n sem t�rõdtem vele.
A rendtagok elindultak. Harry elford�totta tekintet�t, ell�kte mag�t a falt�l, �s ut�nuk indult.

Sz�m n�ma ki�lt�sra ny�lt. Hirtelen lej�tsz�dott elõttem az elm�lt n�h�ny h�nap… mennyit nevett�nk Harryvel! Milyen m�s mindig, amikor velem van…
K�l�n�sen egy nap ragadt meg az eml�kezetemben. Egy mugli filmet n�zt�nk meg. "Az elsõ lovag"-ot. Ut�na egy darabig Lancelot-nak h�vtam. L�lekben nagy volt a hasonl�s�g k�zt�k…

Harry m�sodszorra indul Voldemorttal k�zdeni. Az elõbbin�l �n is vele voltam…
Pontosabban Voldemort haszn�lt t�sznak. �pp hogy megmenek�lt. Szerinte �n mentettem meg. Mikor beugrottam a k�t�zõ �tok �s õk�z�. Ha eltal�lja a var�zslat, nem tudja kimondani a s�b�lv�ny-�tkot, nem siker�lt volna megsz�kn�nk…

A film ut�n, kar�csonyra egy p�l�t kaptam Harrytõl. "Liones" volt a h�t�ra �rva. Tudtam, hogy a mese hõsnõje volt az uralkod�ja Lionesnek, de nem is sejtettem, mi�rt kapom ezt. Akkor megfordult, �s megl�ttam. "Camelot", hirdette a felirat az õ h�t�n. A hõsnõ elsõ f�rj�nek az orsz�ga…!
- Tudtam, hogy tetszeni fog. - mondta, mikor a nyak�ba borultam. De ennyi. M�s semmi…

Viszont most is ez a felsõ volt rajta...

Vill�m gyorsan m�rlegeltem. Nem leszek ott, hogy megmentsem. Igazs�g szerint senki sem tudja megmenteni… illetve…
A hangom, mint egy fuvallat sz�llt �t a termen Harry fel�…
- Lancelot…
Megfordult. �s vette a lapot. Lassan b�lintva v�laszolt.
- Kir�lynõm.
M�r nem csak Harry meredt r�m. Mindenki m�s is. De nekem most csak Harry l�tezett. Most, tal�n �letemben elõsz�r nem voltam zavarban. Csak egy eg�sz kicsit pirultam el. De lehet, hogy a k�nnyektõl volt, amik alattomosan ellept�k a szememet. �s mondtam, ami a sz�vemen volt.
- Tartozom… - kit�r�ltem szemembõl a k�nnyeket. - Tartozom neked egy cs�kkal.
D�bbenten n�zett r�m. K�nnyes szememmel szinte k�ny�r�gve meredtem r�. Elindult fel�m. �n is fel�. Feln�ztem r�. Z�ld szemei most nem nyugodtan csillogtak, mint az elõbb, hanem �gy f�nylettek, mint egy felkavart �st tartalma…
�s ott. A Fõnix Rend tagjai elõtt. Mindenki szeme l�tt�ra… megcs�kolt. �n sem maradtam t�tlen. Att�l a cs�kt�l felkavarodott a gyomrom, a l�bam kocsony�v� v�ltozott, �s ha Harry nem fogta gyeng�den a v�llamat, biztos, hogy elesem. P�r m�sodpercig tartott csak, pedig legsz�vesebben �r�kig vele maradtam volna.
Elv�lt tõlem. Tekintet�t az eny�mbe f�rta. Azt hittem, ott �julok el. De nem tettem m�st, csak kit�r�ltem a k�nnyeket a szemembõl.
- Szia, Ginny… kir�lynõm… - tette hozz� olyan halkan, hogy csak �n hallhattam.
- Szia, Harry… Lancelot… - k�vettem p�ld�j�t.
Sarkon fordult, �s k�rdõn Lupinra n�zett. Az gyorsan b�lintott, �s finoman oldalba b�kte a d�bbent Tonksot. A menet elindult, �n pedig v�gleg leb�nultam. Csak �lltam ott, ahol voltam, �s Harryre meredtem.
Az ajt�b�l visszan�zett r�m. Olyan k�bult voltam, hogy semmit sem tettem, csak tov�bbra is n�ztem. B�r az eg�sz f�l percig tartott, nekem �r�knak tûnt. Az a hihetetlen, z�ld tekintete… mintha titkokat mondott volna, amiket csak �n hallok.
Azt�n megfordult. Hamarosan becsukt�k maguk m�g�tt az ajt�t.

Senkivel sem t�rõdve felmentem a szob�mba.
�n voltam az egyetlen, aki aznap �jjel semmit sem aludt.
Helyette egy fekete p�l�t szorongatva �ltem Harry �gy�n…

�