A h�bor�nak m�r r�ges-r�g v�ge volt, �s az eltelt �vek sor�n sokat v�ltozott a vil�g. A folytonos hal�lf�lelem elt�nt az emberek sz�v�b�l, �s �tadta a hely�t a szabads�g �rz�s�nek. Az, hogy nem kellett minden egyes nap minden egyes perc�ben Voldemort Nagy�rt�l �s a Hal�lfal�kt�l rettegni�k, f�ld�nt�li boldogs�got k�lt�ztetett a sz�v�kbe. A tudat, hogy a s�t�t �vek ideje lej�rt, mindenkinek valami �jat hozott az �let�be. Kinek j�t, kinek rosszat.

Aki �t�lte, biztosan soha nem fogja elfelejteni az �jszak�t, mikor a S�t�t Nagy�r a pokol kapuj�ban t�ncolt. �m sajnos az utols� l�p�ssel Harryt is mag�val r�ntotta.

Ugyan a F�nix Rendj�re t�bb� nem volt sz�ks�g, a tagok m�g mindig rendszeresen �ssze�ltek a Grimmauld t�ren.

***

Fagyos, es�s novemberi vas�rnap volt, mikor �sszeszedel�dzk�dtem, �s London fel� vettem az utamat. �tverekedtem magam a p�lyaudvaron ny�zsg� embert�megen, �s felsz�lltam a King’s Cross-ra indul� gyorsvonatra. Pr�b�ltam magamnak helyet tal�lni, de szinte az �sszes f�lke tele volt. V�g�l a szerelv�ny legv�g�ben tal�ltam egy szabad helyet, �s le�ltem egy k�t�get� id�s h�lgy, �s egy �js�got olvas� �lt�ny�s f�rfi mell�.

N�h�ny perc m�lva elindultunk, �n pedig az ablakon kin�zve m�r csak az elsuhan� f�k elmos�dott sziluettj�t l�ttam. Sok�ig �ltem t�tlen�l, a n�ha arra j�r� embereket figyelve. A sok �cs�rg�st�l elzsibbadt a l�bam, �s �gy d�nt�ttem, s�t�lok egyet. A folyos�ra kil�pve megcsapta az arcomat a nyitott ablakon bes�v�t� j�ghideg sz�l. Olyannyira hideg volt, hogy teljesen �tfagytam t�le.

M�g k�t �ra utaz�s ut�n v�gre meg�rkezt�nk Londonba. A p�lyaudvar el�tt taxiba sz�lltam, �s mikor megpillantottam a lerobbant Grimmauld teret, valamif�le melegs�g t�lt�tt el. Mintha csak haza mentem volna.

Felid�ztem magamban azt a bizonyos mondatot, amit m�g Dumbledore s�gott a f�lembe, �s azon nyomban felt�nt el�ttem az �reg k�ria.

Mikor bel�ptem az ajt�n, r� kellett j�nn�m, hogy a h�zban m�g mindig az a jellegzetes, sejtelmesen s�t�t hangulat uralkodik, mint n�h�ny �vvel ezel�tt. Az alagsori konyha fel� vettem az ir�nyt, ahonnan hars�ny nevet�s sz�r�d�tt ki. Ahogy le�rtem, n�pes embercsoportot pillantottam meg. Els�nek Anya vett �szre, �s felki�ltott:

- Ginny, dr�g�m! De j�, hogy v�gre itt vagy!

- Szia, Mama! – �dv�z�ltem, �s meg�leltem. – Sziasztok! – k�sz�ntem a t�bbieknek is.

- �lj csak le, nemsok�ra Ron�k is itt lesznek. – mondta Lupin, �s r�m mosolygott.

- Olyan aranyos p�r � �s Hermione… De r�g nem besz�ltem vel�k. Megvan m�r az esk�v� id�pontja? – k�rdeztem Ap�t, �s k�zben arra gondoltam, vajon lesz- e valaha m�g valaki, aki �gy fog engem szeretni, ahogy Harry?

- M�g nem tudtak megegyezni… - felelt, mire mindenki kuncogni kezdett.


Mire beesteledett, m�r majdnem mindenki meg�rkezett, m�r csak Tonksra v�rtunk. Anya �pp megjegyezte, ha nem �r ide hamarosan, a vacsora teljesen el fog h�lni, mikor ajt�csap�d�s, tompa puffan�s majd hangos ki�lt�s hallatszott az el�szob�b�l.

- Itt van – sz�lt Lupin, elfojtott nevet�st�l remeg� hangon.

�s val�ban, n�h�ny m�sodperc m�lva felt�nt Tonks az ajt�ban. De nem egyed�l.

- Bocs a k�s�s�rt, de ez a vihar… mi van? – k�rdezte a megd�bbent arcokat l�tva. – J�, tudom, kicsit extr�m, de… - kezdte, �s v�gigsim�tott hossz�, z�ld haj�n. Ekkor �szrevette, hogy nem �t, hanem a mellette �ll� alakot figyelj�k t�gra ny�lt szemmel. – Jaj, bocsi… ���… iz�… sz�val � az unokatestv�rem, Damien.

A fi� hossz�, fekete b�rkab�tot viselt, a nadr�gja �s az inge is fekete volt, hossz�, s�t�t haja j�csk�n a v�lla al� �rt. Alig lehetett t�bb huszonk�t �vesn�l.

- Damien, a F�nix Rendj�nek tagjai… - mondta Tonks, �s sorban mindenkit bemutatott. �n maradtam utolj�ra. Mikor a szemembe n�zett, a hideg futott v�gig a h�tamon a pillant�s�t�l. Volt benne valami… �rd�gi.

Damien velem szemben �lt le az asztaln�l, �s valah�nyszor r�m n�zett, a hideg r�zott, m�gis, mintha bel�lr�l l�ngok perzseltek volna.

Sok�ig besz�lgett�nk m�g, �j h�rekr�l �s r�gm�lt dolgokr�l.

Mikor m�r mindenki nyugov�ra t�rt, nekem csak akkor pattant ki a szemem. Egyszer�en nem tudtam elaludni, �gy h�t elindultam k�r�ln�zni a h�zban. A folyos�kon m�g vil�g�tottak a l�mp�sok, de a f�ny�k olyan halov�ny volt, mintha nem is �gett volna benn�k a kan�c.

V�g�l egy t�gas szob�ban k�t�ttem ki. A falakat �reg, poros k�nyvek s�lya alatt roskadoz� polcok bor�tott�k, a berendez�st mind�ssze egy kopott karossz�k �s egy t�lgyfa �r�asztal alkotta. A sz�l az ablakokat csapkodta, a kezemben tartott m�cses pedig lassan kezdett kialudni.

Halk l�pteket hallottam a h�tam m�g�l, a folyos�r�l. R�m�lten f�lelni kezdtem, felkaptam egy r�gi, neh�z k�tetet az asztalr�l, �s megfordultam. Kil�ptem a k�nyvt�r ajtaj�n, kezem �gy�ben tartva a var�zsp�lc�mat. K�rben�ztem a folyos�n, de nem l�ttam senkit. Siet�s l�ptekkel indultam vissza a h�l�szob�m fel�, �s �reztem, hogy a sz�vem m�r a torkomban dobog.

Az egyik sarkon befordulva, bele�tk�ztem valakibe. Az ijedts�gt�l sik�tani tudtam volna, de egy hang sem j�tt ki a torkomon.

Meredten b�multam Damien d�moni szem�be, amit�l �jra futkosni kezdett a h�tamon a hideg. Tettem egy l�p�st h�tra, de bele�tk�ztem a falba. Damien k�zelebb l�pett.

Kinyitottam a sz�mat, hogy megsz�laljak, de Damien az egyik kez�t az ajkaimra tette, a m�sikkal a v�llam f�l�tt megt�masztotta a falat, majd v�gigsim�tott az arcomon. A sz�vem olyan hevesen vert, hogy m�r-m�r azt hittem kiugrik a hely�r�l. A vaskos k�nyv kics�szott a kezemb�l, �s lebucsk�zott a padl�ra.

Damien egyre k�zelebb hajolt, �s �gy nem is t�nt annyira s�t�ninak a tekintete. Karjaimmal �tkulcsoltam a derek�t, � pedig gyeng�den megcs�kolt. Olyan szorosan �leltem, ahogy csak tudtam. F�ltem, hogy �t is elvesztem…