Halk s�hajt�ssal �bredtem fel. Mi�rt, mi�rt, amikor annyira sz�pet �lmodtam? Arcomat a p�rn�ba f�rtam, �s er�lk�dtem, hogy visszat�rhessek az �lmomba, ahol egy f�rfi cs�kolt meg �jra �s �jra, gyeng�den �s szerelmesen…

�gy l�tszik, hatott a b�jital, amit Harry adott.

Nem, nem! A fen�be, most nem gondolkozni akarok, hanem aludni!

Puha ajkak… engem �lel�, izmos karok… l�gy, m�gis f�rfias illat…

Pont ugyanaz, mint a p�rn�ban!

P�rna egy�ltal�n? Olyan… furcsa.

M�gis, m�g jobban beletemettem az arcom. Finom �rint�sek… mintha �t�leln�nek.

�ljen, alszom… ez volt az utols� gondolatom. Az �lmok birodalm�ban barangolva m�r sem a k�r�l�ttem szorosabb� fon�d� karokat, sem a halk, el�gedett s�hajt nem �rz�keltem…

Nem �rzetem sem az �lombeli illatot, sem az �lombeli karokat, erre �bredhettem fel. A h�tamra fordultam, �s a plafont kezdtem vizsg�lni. Beletelt p�r percbe, m�g agyam m�ly�n a gondolataimra bukkantam. Nem f�jt a fejem, �s a szemem sem sz�rt. Ezt j� jelnek tekintettem, �s k�s�rletet tettem a fel�l�sre. Mivel nem sz�d�ltem meg, korg� gyomroma hallgatva kik�sz�l�dtam az �gyb�l.

Az ajt� mellett a falon egy t�k�rre bukkantam. Pillant�som a pizsam�ra siklott, gondolom, Selly�. De vajon hogy ker�lt r�m? Elhessegettem a gondolatot, �s az arcomat kezdtem kritikusan vizsg�lni. Kicsit s�padt, de nem v�szesen gy�r�tt. B�lintottam, majd leslattyogtam a k�l�pcs�n.

Olya idilli l�tv�ny fogadott, hogy beleborzongtam. Harry �s Jamie �ltek az asztaln�l, a fi� el�tt egy t�ny�ron a kedvence – vajas kifli – �s egy poh�r narancsl�. Harry vele szemben foglalt helyet, karj�n az �lmos, de �hesen szopiz� Marusellel. A f�rfi kez�ben meg sem rezzent a cumis�veg, �s biztosan tartotta a kisl�nyt. Mint egy igazi apa. Pont, mint egy csal�d… Harry r�m n�zett z�ld szemeivel, melyeket annyira szerettem, �s azonnal elmosolyodott.

- J� reggelt, Ginny!

- Szia! – integetett Jamie is, csukl�ig vajas kis kez�vel.

- Nektek is – l�ptem a kisfi� mell�. Egy szalv�t�val megt�r�ltem a mancs�t, m�r amennyire lehetett. Azt�n helyet foglaltam mellette, vagyis pont Harryvel szemben. R�vid ideig csend �llt be k�z�nk.

- M�r jobban vagy? – k�rdezte Harry.

- Igen. H�la neked �s a b�jitalnak, amit adt�l.

Harry halv�ny mosolyra h�zta sz�j�t, de a tekintete �res maradt. Szokatlan volt, �s nagyon felt�n�. Vajon…

- Ugye nem… - kezdte a f�rfi, de egy v�ratlan zaj mindkett�nket kiz�kkentett.

Jamie pohara feld�lt, a narancsl� egy szempillant�s alatt bebor�totta a feh�r abroszt. Harryvel egyszerre a fi�ra n�zt�nk, aki riadtan b�mult fel r�nk. A leveg�ben tapintani lehetett volna a d�bbenetet.

- Ne-nem �’ votam… - motyogta. �s nem is lehetett �. A sark�n �lt, �s az ujj�r�l szopogatta a r�ragadt morzs�kat, teh�t sem a l�b�val, sem a kez�vel nem l�khette meg az asztalt. Tan�cstalanul leemelte r�lunk a tekintet�t, �s a felborult poh�rra n�zett. Az abban a minutumban megp�rd�lt �nmaga k�r�l, majd lebucsk�zott az asztalr�l, �s apr� darabokra t�rt. Mindannyian megk�v�lve figyelt�k a jelens�get. Jamie beh�zta nyak�t, �s reszket� hangon megsz�lalt.

- T-t�nyleg nem…

- Tudjuk, James – sz�l�totta tal�n el�sz�r a teljes nev�n Harry. A f�rfi szinte k�bultan figyelte a narancssz�n� t�cs�t. - Most t�rt�nik el�sz�r ilyesmi, ugye? – n�zett r� b�ztat�an. A kisfi� szorongva, de b�lintott. Harryre pislantottam, �s tudtam, hogy mindketten ugyanarra gondolunk.

- Var�zsl� vagy – k�z�lte egyszer�en Harry. Jamie szemei most m�r Dobby�nak is beillettek volna, akkor�ra t�gult a megr�k�ny�d�st�l.

- De csak elgondolkoztam, milyen lenne, ha t�ncolni kezdene a poh�r…

- �s meg is t�rt�nt. Szokatlan, hogy ilyen fiatalon kezded…

- De ez csak azt bizony�tja, milyen �gyes kis var�zsl�pal�nta vagy. – fejeztem be a mondatot Harry helyett. Nem akartam, hogy Jamie megijedjen, hogy esetleg k�l�nb�zik a t�bbi m�gus-gyermekt�l.

- Olyan vagyok, mint apu meg anyu…? Meg mint te �s Harry?

Ut�bbi eml�tetten l�ttam, hogy most nem csak nekem jutott eszembe, hogy a kisfi� ugyan�gy egy p�rk�nt kezel minket, mint a sz�leit…

- Bizony – b�lintottam mosolyogva a fi� fel�, aki felszabadultan viszonozta a gesztust.

- Meg�rhatjuk anyu�knek? – n�zett csillog� szemekkel Harryre.

- Holnap hazaj�nnek, �s akkor nagyobb lesz a meglepet�s, nem gondolod? �n nem �rulom el nekik… - kacsintott Harry. M�g idej�ben figyelmeztettem magam, hogy ne kezdjek �lmodoz�sba…

- De igen- mondta Jamie, �gyetlen�l visszakacsintva. Harry �s �n felnevett�nk, azt�n a kisfi� felpattan, �s a szob�ja fel� rohant. Harry egyik kez�vel elengedte Maruselt, �s felemelte a p�lc�j�t, hogy eltakar�tsa a romokat.

�szre sem vett�k, hogy Jamie id�k�zben ism�t felbukkant az ajt�ban, �s t�tott sz�jjal figyelte a „mutatv�nyt”.

- Ezt majd �n is tudni fogom? – motyogta.

- Egyszer majd igen – felelt�nk Harryvel egyszerre.

Jamie bemas�rozott a szob�j�ba, �s hitelen t�l nagynak �rzetem a csendet… Harry fel�llt, �s karj�n Marusellel a b�biszoba fel� indult. Jobb h�j�n k�vettem, �s a k�sz�br�l �llva n�ztem, ahogy lefekteti �s betakarja an�lk�l, hogy fel�breszten�. V�g�l egy �vatos puszit lehelt az arc�ra. Marusel elmosolyodott �lm�ban, pontosan ugyanazzal a kis f�lmosollyal, ahogy �n is az ajt�ban…

D�lt�jban hasogatni kezdett a fejem, �s �gy d�nt�ttem, visszafekszem. De hi�ba, �lom ugyanis nem j�tt a szememre. Gondolkozni kezdtem azon a furcsa �lmon, �s arra a k�l�nleges val�s�g�rzetre, ami k�rbe�lelte a m�sodik r�sz�t. Pontosan olyan volt, mintha valaki mell�m fek�dt volna…

Nem tudtam meg�lljt parancsolni magamnak, �s elragad� k�pek ezrei �tl�ttek fel k�pzeletemben…

L�tezik, hogy Harry mellettem aludt volna az �jjel?

Egy�ltal�n h�ny �gy van a h�zban?

A ck�t kicsi�, a vend�gszob�ban egy, meg az a k�tszem�lyes, Selly�kn�l… de az a szoba nincs bez�rva, hogy Jamie ne keverje �ssze a kott�kat…?

Becsuktam a szemem, �s kezemet a sz�mra tapasztottam. Ki tudja, tal�n m�g �r�mdalra fakadtam volna…