Napsütés derengett be az ablakon, egyenesen Ginny arcába. A lány szokás szerint a szoba ablaka alatt aludt. Imádom Roxfortot, gondolta a lány. A szemeit gyorsan nyitotta ki.

- Nahát, ma van! - ugrott ki az ágyból. Gyorsan felkapta egy pulcsiját és egy farmerét, majd

megfésülködött. Vörös haja ma sehogy sem akart egyenes maradni, de ezt most nem sajnálta.

A szobában keresett valakit. Hermione ágyához lépett, majd a barátnője felé hajított egy

vörös párnát. Az alvó lányt hason találta a vörös.

- Ginny, mi bajod van ma reggel? - kérdezte Hermione és nyúlytózkodva felkelt.

- Nincs kedved velem jönni Roxmortsba? - kérdezte Ginny.

- Még meg kell csinálnom a bájitaltan leckém Ginny sajnálom.

- Nekem is, majd este együtt megoldjuk!

Hermione elmosolyodott.

- Szavadon foglak! Amúgy engem is csalogat ez a jó idő. - mondta a lány.

- Arra gondoltam, hogy a srácok is jöhetnének, de ők büntetésben vannak, azt hiszem Piton jóvoltából. - mondta Ginny.

- Ugyan, nélkülük is jól el leszünk. Elkészülök egy pillanat alatt, utána menjünk reggelizni. - ajánlotta Hermione. A lány felöltözött, megfésülködött, összepakolta a könyveit, elrakta a pennáit, majd lementek reggelizni. Sokan az udvaron sétálgattak, vagy leültek a

fák alá, de voltak, akik egyszerűen reggeliztek és néhányan elvoltak tűnve.

- Biztos Roxmortsban vannak. - mondta Ginny hozzá kezdve egy vajas brióshoz.

- Ahogy mondod. - mondta Hermione és ő is brióst evett. Már most remek hangulatba kerültek.

- Igen, Hagrid pótolhatatlan. De a sárkányos dolog tényleg igaz? - kérdezte Ginny.

- Bizony. Norbinak hívták. Eléggé szeszélyes volt, de Hagridnak nagyon a szívéhez nőtt. - mondta Hermione. Ebben a pillanatban Draco jelent meg mögöttük.

- Mond csak Grenger, hol van Potter? Magadra hagytak a Vizli húgicájával?

- Menj innen a francba Malfoy, vagy inkább Piton fenekébe. - mondta Ginny mintha nem érdekelné a fiú és teát szürcsölt.

- Jobbat mondok, menj az áruló apucidhoz! - mondta Hermione tetetett merészséggel.

- Hogy mit mondtál te kis sárvérű? Az enyém legalább valaki, nem pedig fogorvos, vagy rigolyás mugli bolond. - vágta rá Draco.

- Igazad van Malfoy, csak menj már el! Ontod magadból Voldemort szagát. - mondta a vörös. Egy kicsit furcsállta a lányt, hogy kimondta teljesen normálisan a nevet. Malfoy már reagálni akart, de nem messze tőle egy rókaképű mardekáros lány szólt neki nyafogva.

- Gyere már kicsim, kísérj fel a szobámba!

Draco elmosolyodott és megvetően a két lányra nézett. Hermione és Ginny elégedetten nézett rá, hiszen övék lett az utolsó szó. A szőke fiú a mardekáros lányhoz sietett.

- Ez mekkora egy patkány. - mondta Ginny.

- Jól megmondtuk neki. - mondta Hermione egy mosollyal, de nem vidámsággal. Hiszen Hermione alapvetően

komoly lány.

Reggeli után kimenekültek a szabadba, majd Roxmortsba. Nem igazán láttak ismerősöket, de az tény,  hogy rengetegen lementek. A Mézesfalásban találkoztak az ikrekkel és Lee- vel. Ők egy vigyort eresztettek feléjük, de nem szóltak egy szót se. Hermione rosszalóan nézett. Ginny megérzése alapján a srácok kicseréltek néhány nyalánkságot. Később sokat csavarogtak a boltok közelében. Hermione beszerzett néhány noteszt, Ginny pedig színes tollakat vett. Találkoztak Lunával és Nevillel is, akik kéz a kézben sétálgattak.  Utána a lányok beültek a Három seprűbe. Ginny és Hermione állandóan röhögött.

- Igen, az Ál Mordon humoros volt annyi biztos!

- Malfoy a fehér görény! Ezen még mai napig tudok vigyorogni. - mondta Ginny.

- Megérdemelte az biztos.

- Kérsz még vajsört? - kérdezte Hermione.

- Várj, veled megyek. - mondta a vörös és a pulthoz siettek. Madam Rosemarta állt a pult mögött.

- Ne gyertek ide, mindjárt kiviszem! Habár inkább vigyétek, siessetek vissza a suliba!

- Mi történt? - kérdezte Ginny.

- Nem is hallottátok? Dementorok szöktek el állítólag Azkabanból. Képzelhetitek, hogy viselik a nagy górék az esetet.

- Úristen, hát ezt nem tudtuk. Vagy te igen Ginny? - kérdezte Hermione.

- Dehogyis, akkor már említettem volna. - mondta a vörös. A barátnők gyorsan legurítottak néhány pohár innivalót, majd készültek elhagyni a helyszínt.

Már lényegesen sokan elhagyták a falut, nem láttak szinte senkit. Vagy akit igen, azok is Roxfort felé. Ginny alaposan körül nézett. Érdekelte, hogy van-e még valaki ismerős.

- Ginny, nézzd csak! - szólt Hermione. A Három seprű falánál egy lány ült. Simán ült a fűben, tekintete mint Lunáé. Üres.

Szőkés barna hajú, barna szemű. Egyenes haja a hátát verte, rózsaszín pólójából jól látszódott, hogy a lány válla libabőrös.

Fekete farmerje mocskos volt.

- Ő ki lehet? - kérdezte a vörös.

- Nem tudom. sosem láttam még. - mondta Hermione.

- Vajon tud a Dementorokról?

- Nem hinném. Bár nem is nagy baj, nem hiszem, hogy pont Roxmortsba tartanak. Csak szomorúnak tűnik. - mondta Hermione.

- Ne menjünk oda hozzá? - kérdezte Ginny.

- Na jó, mutatkozzunk be neki. - mondta Hermione. A barátnők a lányhoz sétáltak óvatosan. Ő rájuk pillantott. Szemei mosolyogtak, de a szája nem húzódott mosolyra.

- Szervusz! Én Ginny vagyok, ő itt Hermione.

- Sally vagyok. Valami baj van? Nem szoktak észre venni engem. - mondta a lány. Ginnyék Sally mellé guggoltak.

- Láttuk, hogy szomorú vagy. - mondta Hermione. Sally láthatatlan könnycseppet hullatott. Ez olyan könny, amiről csak Ginny tudott. A vörös tudta, hogy a lány sír, de nem mutatta ki.

- Nincsenek barátaim. Tudjátok kvibli vagyok. Kinéztem anyám diák naplójából az állomást és felszöktem a roxforti vonatra.

Ez történt 2 hónapja. Anyáékat értesítettem nagy nehezen, úgyhogy nem aggódnak. Nem szeretnék haza menni, mert a sulimban mindenki sötét.

- Ezt hogy érted? - kérdezte Ginny.

- Cigisek, rockkerek és lazák. Nekem vidám barátok kellenek. - mondta Sally lehajtott fejjel.

- Nincsen testvéred? - kérdezte Hermione.

- Egy bátyjám, de ő már elköltözött. Amúgy én 15 éves vagyok, és ti?

- Én 15, Ginny 14. - válaszolta Hermione.

- És hogy lehet az, hogy még itt vagytok? Mindenki más haza ment már. – kérdezte csodálkozva Sally. A két lány most döbbent rá, hogy az egész napjukat itt töltötték Roxmortsban, jól szórakozva… házi nélkül… Hermione torka összeszorult. Az égre pillantottak. Sötétedett.

- Ginny, indulnunk kell. – mondta Hermione.

- Jó, még egy picit maradjunk. Légyszí! – kérte a vörös.

- Remélem nem lesz semmi baj. – morogta Hermione.

- Nyugodtan menjetek, még a végén valami rossz történik veletek. – mondta Sally.

- Ugyan! Még egy picit mesélek neked néhány dologról. Például Roxfortról, ha persze érdekel. – mondta Ginny.

- Persze!

A két Griffendéles nagyon sokat mesélt. A varázslatokról, folyamatos tanár cserékről és néhány diákról is. Sally szemei csillogtak, nagyon örült, hogy valakikkel társalog.

- És a szívügyek? – kérdezte Sally mézes-mázasan.

- Én most tanulással foglalkozom, de van egy srác, aki tetszik. Úgy hívják, hogy Kenny. – mondta Hermione elpirulva.

- Nem is mesélted eddig. Melyik házból származik? – kérdezte Ginny érdeklődve.

- A Hugrabugból. Nagyon vicces és kedves srác. – mondta Hermione.

- És veled Ginny mi a helyzet? – kérdezte Sally.

- Velem semmi. Még fiatal vagyok a fiúzáshoz. – mondta a lány szerénykedve.

- Most már menjetek, mert az a Pirton nagyon dühös lesz rátok! – mondta Sally.

- A neve Piton. - javította ki Hermione.

- És hol fogsz aludni? – kérdezte Ginny.

- Bízzátok csak rám, már egy ideje megvagyok. Jó éjt lányok!

Hermione és Ginny szélsebesen caplatott a toronyba. Semelyik tanárral sem találkoztak. De a házi feladatok mennyisége felért Pitonnal is.

- Holnap is megnézzük Sallyt? – kérdezte Ginny.

- Rendben, lenne hozzá kedvem. – mondta a vörös barátnője. Ginny viccesen Hermione egy noteszába vörös tollal azt írta bele:

Az Ördög mellett, te is Ördöggé válsz...