Szeptember 5.

Ma végigolvastam a kedden történteket, és valami furcsára bukkantam.
Amikor meghallottuk Parkinsont közeledni, és Malfoy készült elszaladni, még egyszer azt mondta, „bocs”.
De miért??
Úgy értette, „bocs”, hogy neked mentem, vagy „bocs”, hogy elmegyek?
Te jó ég, lehet, hogy ott maradt volna velem társalogni? Önként és … SZÍVESEN?
Ez azért már túlzás. Lehet, hogy csak piszkálódni akart egy kicsit, amolyan kalóriaégetés szinten. Ferdén állt a talárom vagy ilyesmi.
De akkor meg MIÉRT kért bocsánatot?
… Valahányszor eszembe jut Malfoy, olyan érzésem támad, mintha a tüdőmet egy erős kéz szorítaná. Szinte levegőt sem kapok… nem értem, miért gondolok rá ennyit. És ez nem feltétlenül jó helyzet. El kéne felejtenem ezt a marhaságot, mielőtt Ron észrevenne valamit. Csak kiakadna, és idegességében talán meg is ütne. Én meg visszaütnék, úgyhogy még a gyengélkedőn is őt kéne hallgatnom.
Chloenak meg mi baja van már megint?! Én az ő helyében semmit nem hinnék el abból, amit az az idióta Jacqui mondogat rólam! SEMMIT! De nem ám!
Most megyek, és megóvom a békét a hálóban…


Szeptember 6.

Elkezdődtek a kviddicsedzések. Ma volt az első, és hát… vagy kijöttem a gyakorlatból, vagy még nem szoktam meg az órákon keresztül való röpködést. Nem is írok sokat, mert eléggé elfáradtam.
Az egyetlen ember, akin nem látszott fáradtság, Harry volt. Fogalmam sincs, mi lelhette őt. Valahogy megváltozott. Oké, leesett, hogy lázad! Csak valahogy…. Nem is tudom. Olyan furcsa így. Egyes lányok szerint „irtó helyes és szexi” talpig feketében, de nekem ez nem annyira tetszik. Naná, csak nem kiábrándultam belőle? Ráadásul ilyen hirtelen, váratlanul, minden fájdalom nélkül… Létezik, hogy egyik napról a másikra elfelejtettem „életem nagy és örök szerelmé”-t?! EZ MEG HOGY LEHET?
Csak különös, hogy ennyi idő után… Jaj, neeee.
Most megint eszembe jutott Malfoy, azzal a kisfiús mosolyával és gyönyörű szürke szemeivel… Öhm. Na meg a kviddicsmeccs a mardekárral, szeptember 28-án.
Ki fogunk kapni, ez tuti. Nagyon, nagyon béna a csapatunk, a terelőink nullák, a harmadik hajtó pedig meg sem tudja különböztetni a labdákat, ahogy figyeltem. Utolsó mentsvárunk Harry…