Szeptember 8.

M�g mindig nem hiszem el. Basszus, erre v�rtam a f�l �letemben, most pedig nem �rzek m�st, mint valami furcsa kever�ket, ami legink�bb zavarf�l�re hasonl�t.
S�t, az is. Baromira zavarban voltam �s vagyok is, ez az igazs�g!

�gy kezd�d�tt, hogy nem b�rtam tov�bb a veszeked�st, mert Chloe �s Jacqui ott tartottak, hogy megfojtj�k egym�st egy-egy p�rna seg�ts�g�vel… ez�rt �gy d�nt�ttem, nem hallgatom tov�bb a marakod�sukat, �s kimegyek s�t�lni. Csak �pp err�l le kellett mondanom, mert zuhogott, �gy h�t a t�lgyfaajt� al� �ltem, oda, ahol m�g �gy-ahogy v�dve voltam az es�cseppekt�l. Meredten b�multam a k�dbe, a sz�rkes�gb�l m�g Hagrid kunyh�ja sem l�tszott ki, nemhogy a park vagy a hegyek.

Azonban mozg�sra lettem figyelmes. Ahogy a k�zelembe �rtek, meg�llap�tottam, hogy David �s Harry s�t�lgatott odakint. �pp r�h�gtek valamin, azt�n ha j�l l�ttam, Harry �szrevett. Mondott valamit Davidnek, aki cikorny�s b�kot v�gott Harrynek, szalut�lt, �s nevetve figyelte, ahogy bar�tja beint neki. Futva a kast�ly fel� indult. Berohant az ajt�n, de el�tte m�g odak�sz�nt nekem (cs��, bella! – te j� �g…). Harry nyugodt l�ptekkel k�zeledett fel�m, de � nem ment be, hanem le�lt mell�m!

- Szia – kezdet az �n �ves rekord-szer� megd�bben�semre. – Hogy vagy?
- Azt hiszem, j�l.
Nem hallatszott semmi a hangomon, egy pici �rzelem sem. �tlagos volt. Pedig mekkora zavarban voltam…
- �s akkor mi�rt �cs�r�gsz az es�ben?
- Elegem volt a l�nyokb�l.
Akik ez�rt a l�tv�ny�rt, amiben r�szem volt, azt hiszem, �lni tudtak volna – n�gyszemk�zt az �zott, k�cos, egy sz�l csurom vizes p�l�ba �lt�z�tt Harryvel… aki �pp engem vizsg�lt smaragdz�ld szemeivel, m�ghozz�, igen – gyeng�den…

Egy �vvel ezel�tt el�jultam volna ilyen helyzetben. De akkor most mi a fene van velem? M�g egy kicsit sem ver gyorsabban a sz�vem?
- Aha, �rtem. Mit sz�ln�l egy �szinte besz�lget�shez?
Megijedtem. Berezeltem. Sajnos vagy nem sajnos, ez az igazs�g. R�m�lten k�rben�ztem, valamif�le ment��vet keresve. De csak a mellettem mosolyg� (!) Harryt l�ttam, �s a minket k�rbe�lel� feh�r k�d�t.

Azt�n lopva m�g egyszer kikukkantottam. �s a szemem megakadt egy fekete folton, nem is olyan messze t�l�nk. Az ajt� fel� k�zeledett…
- �… szerinted ki lehet az? – V�llat vont.
- Nem tudom. Fontos ez?
�m ekkor m�r csak p�r m�ter v�lasztott el az ismeretlent�l. Egyre k�zelebb �rt… kez�t zsebre dugta, fej�t leszegve haladt el�re a s�rban. Sz�ke haj�ra meg�ll�s n�lk�l z�poroztak az es�cseppek. Igen, bizony. Draco Malfoy…

�s ha lehet enn�l rosszabb…
M�rpedig volt.
Egyfolyt�ban csak b�multam. Nem tudtam levenni r�la a szemem. Nem is tudom, mi�rt… �s Harry is �szrevette, mind �t, mind azt, hogy meredek r�… �szre sem vettem, hogy besz�l hozz�m k�zben.
- Ginny…?
Csak meresztettem a szemem, � pedig Harryre �gyet sem vetve szint�n r�m n�zett. �s � sem kapta el a tekintet�t… Azt�n megsz�lalt.
- Szia.

A l�legzetem is el�llt. Ugyanis, nem csak k�sz�nt: m�g r�m is mosolygott… T�bbsz�r is neki kellett veselkednem, mire emberi hangokat tudtam kipr�selni a torkomb�l.
- Szia… - motyogtam v�g�l. Megr�zta haj�t, hogy leverje r�la a vizet. Egy utols�, mosolyg�s pillant�s ut�n elt�nt a kast�lyban.
Arra a hangra rezzentem fel, ahogy az ajt� csikorogva becsuk�dott. Harry fel� fordultam, aki azonban addigra m�r fel�llt mell�lem.

- Azt hiszem, jobb, ha megyek – k�z�lte t�rgyilagos hangon. Annyira sz�ntelen�l, mintha csak a pontos id�t monda volna.
Egy utols� pillant�st vetett a k�dbe, azt�n h�trafordult. L�that�an nem tetszett neki, hogy Malfoy ut�n kell megfognia a hatalmas r�zkilincset… de k�zel sem ez volt a legfurcs�bb.
Hanem a tekintete.
�resebb volt, mint a kinti sz�rkes�g. �s nem tudtam meg�rteni, mi�rt ilyen…