Ginny és Ron három napot töltött a gyengélkedőn. Ginnyt csak egy dolog éltette, egy dolog hajtotta: a bosszú. Néha rátört a sírógörcs, és olyankor jobb volt, ha senki nem szól hozzá.
A gyengélkedőn töltött napok alatt Ginny Weasley sok dolgot megértett. A fájdalom, a szenvedés csak enyhe dolog volt. A halált nem volt képes elfogadni. Nem értette miért kellett így történnie. Miért nem ő halt meg? Neki kellett volna, nem szerelmének… Akkor viszont Harry lett volna boldogtalan. Ezt viszont már soha nem fogja megtudni.
Sokszor futottak át Harry utolsó pillanatai az agyában. „Szeretlek, Ginny…” – ezzel aludt, ezzel kelt.
Ron sem mutatott változást, ő is mély letargiába burkolózott. Aztán a magány és az egyedüllét vágya szertefoszlott, amikor Madame Pomfrey bejelentette, elhagyhatják a gyengélkedőt.
Meleg nyárias nap volt az a nap. A csomagolás hangtalanul zajlott, néha Ron és Ginny tekintete összefonódott, de nem szóltak egymáshoz. Nem tudtak mit mondani.
Tudták, hogy az életnek mennie kell tovább. De egyszerűen nem bírták elfogadni az életet.

Ron kedvetlenül és erőtlenül ült be a bájitaltan órára. Nem szólt hozzá senki, és ennek kifejezetten örült. Nem figyelt Slughorn szavaira, az üstjébe beleszórt mindent, amit talált, nem méricskélt, nem nézte az időt, csak az előtte és mellette levő üres székekre tudott koncentrálni. Még Draco Malfoy is hangtalanabb volt, mint máskor. Az óra végén Slughorn megdicsérte Ron főzetét, de úgy döntött, hogy inkább nem próbálja ki, és megajándékozta őt egy jelessel. De Ron nem örült neki. Nem is érdekelte.
A diákok némán hagyták el a termet. Az ajtónál azonban már állt valaki. Ginny Weasley volt az. Amikor Ron bambán elhaladt mellette finoman megérintette a vállát.
- Mit keresel itt? – kérdezte Ron, amikor a mellette álló húgát érzékelni kezdte.
- Dolgom van – jelentette ki Ginny.
Ron vállat vont, Ginny sejtette, hogy bátyját nem fogja érdekelni. Már egy ideje nem érdekelte semmi.
Meglátta végre azt az illetőt, akit keresett. Barátai gyűrűjében volt, de Ginnyt ez érdekelte most a legkevésbé. Ha valaki látta volna Ginny Weasleyt, nem hitt volna a szemének, ugyanis a lány történetesen Draco Malfoyt várta.