K�s� �jjel volt, �lmatlanul fek�dtem az �gyamban, �s csak egyvalamire tudtam gondolni. Amit Tonks eml�tett a minap. Vajon mi�rt nem akarja, hogy Damiennel legyek? Mi�rt?

M�r �r�k �ta ezen gondolkoztam. Magamban t�bbsz�r megh�nytam-vetettem a dolgokat, de val�j�ban egy�ltal�n nem tal�ltam semmif�le logikus magyar�zatot r�. Mi a baj azzal a fi�val? Hiszen annyira j�l meg�rtj�k egym�st. M�g f�l �r�t forgol�dtam, mikor valami hirtelen a fejembe villant, �s szinte azonnal felpattantam. A kezembe kaptam egy m�csest, �s kisiettem a folyos�ra.

V�gigosontam a l�pcs�h�zon, fel eg�szen a harmadik emeletre, amerre Damien szob�j�t sejtettem. Nagyon kev�s volt a f�ny, folyamatosan arra kellet �gyelnem, nehogy felbukjam valamiben. El�rtem az ajt�hoz, ahol val�sz�n�leg � aludt b�k�sen.

Halkan, nehogy v�letlen�l b�rki meghallja, m�g Damien se, bekopogtam, hogy az�rt m�gse rontsak csak �gy r�, de mondhassam azt, hogy �n igenis kopogtam. �vatosan lenyomtam a kilincset �s el�sz�r csak r�snyire nyitottam, majd sz�lesebbre t�rtam a hangosan nyikorg� �don t�lgyfaajt�t, �s bel�ptem a s�t�t helyis�gbe.

�resen tal�ltam. El�sz�r arra gondoltam, tal�n ez nem is az � h�l�szob�ja, de mikor megpillantottam a hossz�, fekete b�rkab�tot az �gy t�ml�j�ra ter�tve, biztos voltam benne, hogy j� helyen j�rok.

Feljebb emeltem a m�csest, hogy jobban l�ssak, de nem sokat seg�tett, �gy h�t letettem az �jjeliszekr�nyre, �s kis l�ngot lobbantottam a p�lc�m hegy�re. �gy sem l�ttam t�l sokat, de el�g volt ahhoz, hogy k�r�ln�zzek. Damien nem volt az �gy�ban. Vajon hol lehet? K�rdeztem magamban �s k�rbej�rtam a szob�ban.

El�g t�gas volt, �s a hatalmas ablakon besz�r�d� gyenge holdf�ny egy �divat�, alacsony fa asztalk�ra esett. Apr�, csillog� �vegcs�k �lltak rajta, egyt�l egyig furcsa sz�n� folyad�kokkal t�ltve. A kezembe fogtam az egyiket. „Syrlaxon Obsonidion” – �llt a megs�rgult c�mk�n. Nem tudtam, mit jelenthetnek ezek a szavak, de ahogy a kezembe fogtam, rossz el��rzetem t�madt. Mintha valaki figyelne. Gyanakodva megfordultam, de senkit sem l�ttam.

Letettem a kis palackot, �s sorban megn�ztem a t�bbit is. Mind sz�momra ismeretlen b�jitalokat rejtettek. �pp az utols� flask�t vizsg�lgattam, mikor halk k�hint�st hallottam a h�tam m�g�l. A szemem kerekre ny�lt. Leleplezett, mik�zben a holmija k�zt turk�ltam. Nyeltem egyet �s mosolyt er�ltettem az ijedts�gt�l megfesz�lt arcomra, �s h�trafordultam.

- Szi… szia! – mondtam dadogva, gomb�ccal a torkomban, �s belen�ztem Damien szem�be. B�r ne tettem volna. Innent�l nem volt menekv�s. Mindent tudott. �reztem. Alig egy m�ternyire �llt t�lem. Nem is tudom, hogy tudott ennyire k�zel j�nni, hiszen nem hallottam. Vastag, k�t�tt, fekete pul�ver volt rajta, �s ugyanilyen sz�n� nadr�g. Furcsa, m�g sosem l�ttam var�zsl�ruh�ban.

- Szia. – felelte hidegen. – Sz�val?

- Sz�val? Sz�val mi? – k�rdeztem hebegve-habogva �s megpr�b�ltam kiszabad�tani tekintetemet abb�l a gy�ny�r�, m�lybarna szemp�rb�l.

- Mit keresel itt?

- � h�t �n csak…iz�…sz�val…t�ged kerestelek. – El�g �tl�tsz� hazugs�g.

- Vagy �gy. – mondta g�nyosan. Tudta, hogy hazudtam.

Zavartan oldalra n�ztem. A kis �vegcs�kr�l visszat�kr�z�d� f�ny a szemembe vil�g�tott.

- Mik ezek? – szaladt ki a sz�mon, miel�tt eszembe jutott volna, hogy val�j�ban egy�ltal�n nem tartozik r�m. Azt hittem nem fog v�laszolni, mert �gy t�nt, habozik, ez�rt gyorsan hozz�tettem – Gy�gyszerek?

- Mondhatjuk �gy is...

- Beteg vagy? – v�gtam r� �jra d�bbenten.

- Mondhatjuk �gy is...

Lehajtottam a fejem, �s halkan elsuttogtam:

- Azt hittem b�zol bennem.

- J�l hitted. De nem szeretn�m, ha emiatt agg�dn�l.

Teh�t komoly a dolog. Legal�bbis ezt sz�rtem le a szavaib�l.

Meg�lelt �s egy puszit nyomott az arcomra. �nk�ntelen�l is elmosolyodtam �s v�laszul megcs�koltam. Le�lt�nk az �gyra �s a v�ll�ra hajtottam a fejem. Sok�ig csak hallgattuk a csendet. F�l �ra sz�tlans�g ut�n felemeltem a fejem, �s Damienre n�ztem. „Sajn�lom” – szerettem volna mondani, de az ajkaimra tette a mutat�ujj�t.

- Tudom – suttogta, �s megcs�kolt.