{ Ebben a fejezetben Ginny kicsit meg van h�borodva, ez�rt mond fura dolgokat }

- K�rni? – k�rdezte Draco �sszezavarodottan.
- Seg�tesz akkor?
- Mi�rt tenn�m?
- Mert �g�rtem valamit.
- Honnan veszem, hogy betartod az �g�reted? – k�rdezte a fi�.
- Unom ezt a besz�lget�sdit – mondta Ginny. Felkapta a p�lc�j�t. – Imperio!
Draco r�ndult egyet, �s k�d�s tekintettel n�zett Ginnyre, aki undorodva, de hozz��rt. M�ris �rezni kezdte az �rv�nyl�st, �s, hogy egy l�thatatlan cs� mag�ba szippantja �t �s Draco Malfoyt.
- !Finite Incantatem!
Draco megr�zta a fej�t. Egy kis h�z el�ter�ben voltak. Ott nem volt m�s, csak egy sz�nyeg, �s n�h�ny ruhafogas.
- Ezt megb�nod, Weasley!
- Bemegy�nk – Ginny eleresztette a f�le mellett a megjegyz�st.
P�lc�j�t m�g mindig Dracora szegezve indultak beljebb. A szoba kicsi volt �s poros. Kis zajt csaptak csup�n, ahogy haladtak befel�.
- Draco mit keresel itt? – k�rdezte egy hang, majd megpillantott�k Lucius Malfoy alakj�t.
Lucius megd�bbenve vette tudom�sul, hogy Ginny Weasley a fia fej�hez szegezve k�nyszer�ti arra, hogy bemenjen.
Ginny egy j�l ir�nyzott l�k�ssel taszajtotta el�re Dracot, aki apja mell� �llt. Mindketten �rtetlen�l n�zt�k a Weasley-l�ny �rtelmetlen pr�b�lkoz�s�t.
- Mit akarsz itt, Weasley?
- Besz�lni mag�val.
- Mi? – h�rd�lt fel Lucius.
- R�m k�ldte az Imperio-t, �gy jutottunk el ide.
- Ginny Weasley az Imperiot? L�tom vad gy�l�let hajt, kisl�ny – mondta kacagva Lucius. – Az erd�ben nem siker�lt meg�ln�d, most mi�rt siker�lne?
- Ki mondta, hogy �n meg akarom �lni mag�t?
- Gondolom az�rt j�tt�l – felelte t�tov�n.
- Nem eg�szen. Az�rt j�ttem, hogy maga �lj�n meg engem.

Lucius el�sz�r fi�ra n�zett, majd Ginnyre. �gy t�nt, nem � az egyetlen, aki nem �rt semmit. Draco zavart arckifejez�se is erre engedett k�vetkeztetni.
- Hogy mondtad?
- El�bb mondja el, milyen �rz�s volt meg�lni Harry Pottert.
- Hogy milyen? – nevetett fel Lucius. – Felemel�, megnyugtat�, elismer�. Jobb lett volna, ha a Nagy�r �letben marad, �s � tudja elpuszt�tani Pottert. De mit �rdekel ez t�ged?
- Tudni akartam, �s k�sz.
- Komolyan az�rt j�tt�l ide, hogy meg�ljelek?
- Tudni akartam, hogy milyen �rz�s volt meg�lni �t. Most m�r �n is meghalhatok.
- Nem eg�szen �rtem, hogy mire megy ki a j�t�k, Weasley.
- M�r mondtam, nem fogom elism�telni.
Lucius m�r ny�lt a p�lc�j��rt, amikor Ginny ism�telten megsz�lalt.
- Meggondoltam magam – jelentette ki. – !Adava Kedavra!!
Vak�t� z�ld villan�s ker�tette hatalm�ba a kis szob�t. Draco nem volt tudat�n�l, l�tta, hogy apja �sszecsuklik. Cselekedett, el�r�ntotta a p�lc�j�t, egyenesen Ginnyt c�lozva.
- V�rj, Malfoy, m�g ne �lj meg – mondta zih�lva.
- MEG�LTED AZ AP�M! EZ�RT MEGHALSZ!
Ginny kiegyenesedve �llt. Farkasszemet n�zett Dracoval. Mindez csak egy pillanatig tartott. Kez�ben megford�totta a p�lc�t, �s mag�ra mutatott.
- Nem hagyom meg neked ezt az �r�m�t – mondta keser�en a l�ny, �s fura gondolat t�madt benne:” Szeretlek, Harry!” – !Adava… Kedavra!!
Ism�telten z�ld �rnyak ker�tett�k hatalm�ba a szob�t. Draco m�g mindig a kez�ben tartotta a p�lc�t. K�t holttest. Meghalt az apja, meg�lte Ginny Weasley.
R�n�zett a k�t testre, ler�tta apja el�tt a tiszteletet, �s eltette a p�lc�j�t. M�g egy utols� pillant�st vetett a k�t holttestre, majd kil�pett az ajt�n.
A Roxfort �s Roxmorts k�zti t�vols�gon azon gondolkodott, hogy hogy lehet valakit ennyire szeretni, mint amennyire Ginny Weasley szerette Harry Pottert. Azt�n esz�be jutott m�s is: milyen �rz�s lehet egy�ltal�n szeretni?