6. fejezet: Szeretlek
Nóri 2006.03.30. 21:53
A befejezo rész, Ginny meg van háborodva, ez látszik a megnyilvánulásain, de vajon mit akar Lucius Malfoytól?
{ Ebben a fejezetben Ginny kicsit meg van háborodva, ezért mond fura dolgokat }
- Kérni? – kérdezte Draco összezavarodottan. - Segítesz akkor? - Miért tenném? - Mert ígértem valamit. - Honnan veszem, hogy betartod az ígéreted? – kérdezte a fiú. - Unom ezt a beszélgetősdit – mondta Ginny. Felkapta a pálcáját. – Imperio! Draco rándult egyet, és ködös tekintettel nézett Ginnyre, aki undorodva, de hozzáért. Máris érezni kezdte az örvénylést, és, hogy egy láthatatlan cső magába szippantja őt és Draco Malfoyt. - !Finite Incantatem! Draco megrázta a fejét. Egy kis ház előterében voltak. Ott nem volt más, csak egy szőnyeg, és néhány ruhafogas. - Ezt megbánod, Weasley! - Bemegyünk – Ginny eleresztette a füle mellett a megjegyzést. Pálcáját még mindig Dracora szegezve indultak beljebb. A szoba kicsi volt és poros. Kis zajt csaptak csupán, ahogy haladtak befelé. - Draco mit keresel itt? – kérdezte egy hang, majd megpillantották Lucius Malfoy alakját. Lucius megdöbbenve vette tudomásul, hogy Ginny Weasley a fia fejéhez szegezve kényszeríti arra, hogy bemenjen. Ginny egy jól irányzott lökéssel taszajtotta előre Dracot, aki apja mellé állt. Mindketten értetlenül nézték a Weasley-lány értelmetlen próbálkozását. - Mit akarsz itt, Weasley? - Beszélni magával. - Mi? – hördült fel Lucius. - Rám küldte az Imperio-t, úgy jutottunk el ide. - Ginny Weasley az Imperiot? Látom vad gyűlölet hajt, kislány – mondta kacagva Lucius. – Az erdőben nem sikerült megölnöd, most miért sikerülne? - Ki mondta, hogy én meg akarom ölni magát? - Gondolom azért jöttél – felelte tétován. - Nem egészen. Azért jöttem, hogy maga öljön meg engem.
Lucius először fiára nézett, majd Ginnyre. Úgy tűnt, nem ő az egyetlen, aki nem ért semmit. Draco zavart arckifejezése is erre engedett következtetni. - Hogy mondtad? - Előbb mondja el, milyen érzés volt megölni Harry Pottert. - Hogy milyen? – nevetett fel Lucius. – Felemelő, megnyugtató, elismerő. Jobb lett volna, ha a Nagyúr életben marad, és ő tudja elpusztítani Pottert. De mit érdekel ez téged? - Tudni akartam, és kész. - Komolyan azért jöttél ide, hogy megöljelek? - Tudni akartam, hogy milyen érzés volt megölni őt. Most már én is meghalhatok. - Nem egészen értem, hogy mire megy ki a játék, Weasley. - Már mondtam, nem fogom elismételni. Lucius már nyúlt a pálcájáért, amikor Ginny ismételten megszólalt. - Meggondoltam magam – jelentette ki. – !Adava Kedavra!! Vakító zöld villanás kerítette hatalmába a kis szobát. Draco nem volt tudatánál, látta, hogy apja összecsuklik. Cselekedett, előrántotta a pálcáját, egyenesen Ginnyt célozva. - Várj, Malfoy, még ne ölj meg – mondta zihálva. - MEGÖLTED AZ APÁM! EZÉRT MEGHALSZ! Ginny kiegyenesedve állt. Farkasszemet nézett Dracoval. Mindez csak egy pillanatig tartott. Kezében megfordította a pálcát, és magára mutatott. - Nem hagyom meg neked ezt az örömöt – mondta keserűen a lány, és fura gondolat támadt benne:” Szeretlek, Harry!” – !Adava… Kedavra!! Ismételten zöld árnyak kerítették hatalmába a szobát. Draco még mindig a kezében tartotta a pálcát. Két holttest. Meghalt az apja, megölte Ginny Weasley. Ránézett a két testre, lerótta apja előtt a tiszteletet, és eltette a pálcáját. Még egy utolsó pillantást vetett a két holttestre, majd kilépett az ajtón. A Roxfort és Roxmorts közti távolságon azon gondolkodott, hogy hogy lehet valakit ennyire szeretni, mint amennyire Ginny Weasley szerette Harry Pottert. Aztán eszébe jutott más is: milyen érzés lehet egyáltalán szeretni?
|