Ajakon cs�kolt, ki tudja h�nyadszor, �s mindegyiket az utols�nak sz�nta. A temet�sen a vesztes�g f�jdalma fagyos burokba vonta lelkem, m�g a harag szeretett b�ty�m�rt felperzselte szinte minden gondolatomat. A k�r�se, hogy ne tal�lkozzunk t�bbet, nem �rt meglepet�sk�nt. Nem volt neh�z kem�nynek mutatnom magamat. Most m�gis valami fesz�ti a torkom, a szemem t�zben �g, ahogy arra gondolok, tal�n sosem l�tom t�bb�. �s tal�n Ront sem, sem Hermion�t. M�gis az � hal�luk sokkal ink�bb t�nik lehetetlennek, mint Harry�. Smaragdz�ld szem�nek pillant�sa v�gigsim�tja arcomat, ujjaival az �llamat f�lemeli. �gy n�z a szemeimbe, mint az, aki tudja, meg fog vakulni, s el�tte szeretn� a kedvese arc�t �r�kre az eml�kezet�be v�sni. Egyszerre megr�m�t, �s ezt � is �rzi.

A Roxfort m�gis kinyitott, tal�n id�n utolj�ra, ha �gy folytat�dnak a dolgok. �s nekem ott a helyem. A Rendnek – m�r ami megmaradt bel�le – nem lenn�k haszn�ra, otthon nem vagyok nagyobb biztons�gban mint itt. De itt tal�n tanulok is valamit. Meglep�en sokan tesznek ugyan�gy. Ki f�lelemb�l, ki az�rt mint �n, m�sok tal�n az�rt mert �gy �rzik a Roxfort fenntart�s�val �letben tartj�k a rem�ny utols� sugar�t.
�t�lel, �s a f�lembe s�gja a legrettegettebb k�rd�st mi a temet�s �ta nyomta a sz�v�t.: - Megv�rsz? – l�tja a szememben az �rtetlenked�st. - V�rni fogsz r�m? M�g… v�gzek? - L�gyan elmosolyodok, tal�n hetek �ta el�sz�r, de nem v�laszolok. Helyette megcs�kolom, tal�n val�ban utolj�ra.

Nem k�ldhetett baglyot, �s nemigen l�togatott meg. F�ltett.

Azt�n Kar�csonyra m�gis elj�tt, �s eljegyezt�k egym�st. Anya els�rta mag�t, mikor megl�tott minket a l�pcs� tetej�n, ahogy lassan k�z a k�zben lej�v�nk, arcunkon elt�k�lt, feln�ttes kifejez�s, ujjainkon pedig aranyl� gy�r� csillant. Mag�hoz �lelt minket, �gy hogy fej�nk �sszekoccant. Egyre csak azt ism�telgette k�nnyekt�l elf�l� hangon „olyan gyerekek, olyan kis feln�ttek… oh Istenem…” De egyik�nk sem volt m�r gyerek, r�gen a h�tunk m�g�tt hagytuk a gyermekkor gondtalan �s �retlen eml�k�t. Mi m�r �sszetartoztunk. Mint k�t ikerl�ng.

Alkonyodott, ahogy a Griffend�l egyik erk�ly�n �lltam . A Nap �g� l�ngkorongja v�r�sre festette a birtok hull�mz�, lank�s vid�k�t. Az �gen megjelent az esthajnalcsillag, az alkonyvil�g k�zeledt�nek els� h�rn�ke.

K�retlen�l j�tt a l�tom�s �s kegyetlen�l. Harryt l�ttam, ahogy t�zes tekintettel mered R�, ugyanazzal a haraggal vegyes f�lelemmel mellyel 17 �ve Lily n�zett a Nagy�rra. Szinte �reztem, ahogy a m�gia f�ktelen ereje v�gighull�mzik test�n, �szt�n�sen emeli p�lc�j�t, hogy mint a nemezis, igazs�gos haragj�val les�jtson a mocskos s�pred�kre, kinek l�te beszennyezte �s megkeser�tette eg�sz �let�t �s sors�t. Sz�vem az �gig sz�kell, az �r�m �s a megk�nnyebb�l�s elemi er�vel t�r r�m, nem k�m�lv�n, �gy hogy majd’ bele�r�l�k, mikor a szik�r, csukly�s alak a f�ldre bukik.. L�tom Harry kifejez�stelen arc�t, nem hiszi el ami t�rt�nt, hogy t�l van rajta. H�t meg�sztuk! �l�nk! V�ge van �r�kre!

De az �r�m�m korai. Zavartan n�zek Harry s�padt arc�ba, aki lassan, nagyon lassan t�rd�re hull, majd r�ngani kezd. Abbamarad, �s feln�z. Sikolyom sosem hagyta el ajkaimat, csak bel�l sz�lt, f�jdalmasan visszahangozva. V�r�s, k�gy�szer� pupill�ja egyszeriben kit�gult, �res tekintettel n�z maga el�, majd pillant�sa kezeire esik. Lassan v�gigm�ri �nmag�t, �s �llati vigyorra h�zza Harry sz�p �v� sz�j�t, megfosztva �t minden emberi jelleg�t�l. Agyamban szinte hallom a kerekek fordul�s�t, ahogy l�zasan pr�b�lok valamilyen magyar�zatot tal�lni, majd bel�m has�t a felismer�s. Elsz�d�l�k �s az erk�ly korl�tja ut�n kap kezem. Harry volt a hetedik horcrux, l�lekcsapda, �s utols�k�nt az � test�ben �ledt ujj� a Nagy�r utols� l�lekdarabja, elnyomva annak jogos tulajdonos�t. K�nnyeim hom�ly�ba v�sz az alakja, egyre messzebbre ker�l, majd egyszeriben ki�l�s�l. Ott �llok el�tte. Tekintete �sszekapcsol�dik az eny�mmel, �s z�ldre v�lt. Megk�v�lten meredek r�, ahogy zih�lva kap a p�lc�ja ut�n a f�ben, ujjai r�fon�dnak, �s sz�v�nek szegezi. Halkan s�gja: - Tedd majd meg… - pillant�sa a kezemben tartott kardra esik, Griffend�l kardj�ra. Arra sincs id�m hogy megforduljon a fejemben a gondolat, mit keres a kezemben, mikor z�ld f�nynyal�b csapott fel a p�lc�j�b�l, megszabad�tva �t a l�t minden szenved�s�t�l, �tadva a test�t a gonosznak. Az imm�ron �g�v�r�s szemek egy ismer�s idegen tekintetet sug�roznak. Tudom mit kell tennem. �s ez�ttal egy percet sem haboztam. Minden haragom, gy�szom egyszeriben a karjaiban �sszpontosult, mikor �td�ftem Griffend�l �r�ks�g�vel a sz�rnyet, aki a szeretett fi� test�t birtokolta.

�lemben ringattam halott szerelmem fej�t, �jra �s �jra v�gigsim�tva homlok�n, s�r�n hullajtva k�nnyeimet, mint egy f�nix, akinek k�nnye gy�gyer�vel b�r. Harry nem volt gyilkos. Meg�lni csak egy embert lehet, de Voldemortban m�r nem volt semmi embers�g. Arc�n �tszellem�lt a b�ke, tal�n az �r�m is megvillant, de lehet hogy csak �gy k�pzeltem. Boldogan �s irigyen gondoltam arra hogy v�gre tal�lkozhat azokkal kiket m�r elvesz�tett. – Ugye v�rsz r�m? – hallom �jra a szavait f�lemben csengeni. Nem kedvesem. Most te v�rj r�m k�rlek…v�rom �n is, mikor ragad el a hal�l, hogy �jra egy�tt lehess�nk…