Damien fels�test�t k�preg�nyk�nt bor�tott�k a tetov�l�sok, b�r�t m�ly sebek, hegek �s v�r�s karmol�sok sz�ntott�k. Az els� d�bbenett�l majdnem el�jultam, �m valahogy m�gis fel�lltam �s k�zelebb l�ptem a fi�hoz. A v�g�sok alatt s�t�t mot�vumok rajzol�dtak ki.

A mellkas�n egy nagy koponya volt, aminek v�r �ml�tt a sz�j�b�l, k�r� egy hatalmas k�gy� tekeredett, a kulcscsontja f�l� cs�cs�ra �ll�tott �t�g� csillagot festettek. Damien fel�llt, �n pedig megker�ltem �t. A h�ta k�zep�n egy l�ngok k�z�tt �ll� csukly�s alak volt, alatta egy m�gly�n �g� boszork�ny. K�zt�k kacskaring�s bet�k hossz� sz�vegeket form�ltak. Damien megfordult, �n pedig a feln�ztem r�, egyenesen a szem�be.

- M�g mindig nem… m�g mindig nem �rtem… nem �rtek semmit… - mondtam halkan �s olyan m�lyre f�rtam a tekintetem az �v�ben, amennyire csak tudtam. Ott bent kerestem v�laszt a k�rd�seimre.

- Ez egy nagyon hossz� t�rt�net. De azt hiszem, most m�r el kell mondanom. Az elej�t�l a v�g�ig. – sz�lt, �s �jra le�lt az �gy�ra. �n pedig mell�.

- Tal�n ott kellene kezdenem, hogy honnan sz�rmazom. Lehet, azt gondoltad, var�zsl� vagyok, de nem, Ginny, �n mugli vagyok. Kaptam bizonyos m�gikus k�pess�geket, de nem �gy sz�lettem. A sz�leim is muglik, �n pedig egy szerencs�tlen v�letlen folyt�n v�ltam azz�, ami vagyok. Cs�nya mese. �jszaka volt, k�s� �jszaka. Gyerek voltam m�g. Egy r�m�lomb�l �bredtem, �s csak azt hallottam, ahogy suhan. Halkan, szinte nesztelen�l. De olyan m�ly volt a csend, hogy hallani lehetett… Egyre k�zelebb �s k�zelebb…

Annyira elmer�lt az eml�kekben, hogy �gy t�nt, nem fogja folytatni, �gy h�t f�l�nken, de a mardos� k�v�ncsis�gt�l vez�relve megk�rdeztem:

- Mi… mi suhant?

- Az �rd�g – suttogta Damien. – J�tt, �s birtokba vett, mint egy �j sz�ll�shelyet. �rtatlan, tiszta gyermeki l�lek. Sz�m�ra �tcsillagos luxushotel… Macska k�p�ben surrant be az �letembe. Volt hogy j�tt, volt hogy elment, de mindig visszat�rt. Eleinte nem tudtam, mi t�rt�nik. Eleinte, mikor �jszak�nk�nt bekopogtatott az ajt�n, �s elvitt, nem eml�keztem a t�rt�ntekre. Azt�n id�sebb lettem, �s elkezdek megjelenni ezek a rajzok a testemen. Nem tudtam, hogy ker�ltek oda, nem sz�ltam senkinek. P�r �v m�lva, n�h�ny k�p bevillant. Majd egyre t�bb eml�k j�tt, �s v�g�l m�r �ssze tudtam rakni a t�rt�netet. Ezt a f�jdalmas, r�miszt� t�rt�netet. Az �n t�rt�netemet. Elmondtam a sz�leimnek, mire �k a pszichi�tri�ra vittek, hiszen „s�lyos hallucin�ci�k” k�noztak. �n pedig, naivan hirdettem az igazs�got, de senki nem hitt nekem. Hi�ba gy�gyszereztek, hi�ba csuktak elk�l�n�t� z�rk�ba �s h�ztak r�m k�nyszerzubbonyt, minden �jjel elj�tt �rtem, hogy elvigyen arra a kis kit�r�re. Azt�n elkezdtem hazudni. Azt hazudtam, hogy m�r nem l�tok semmit, nincs �jszakai s�ta, nincs m�r semmi l�tom�s. �gy sz�pen lassan meggy�z�dtek r�la, hogy besz�m�that� vagyok, �s kiengedtek. Tonks valahogy r�j�tt a dolgokra, �s seg�teni akart. Elmondta, hogy � boszork�ny, �s hogy valahogy biztosan �rr� tudunk lenni a helyzeten, a m�gia tudom�ny�val. Elvitt Dumbledorehoz, � pedig seg�tett ki�zni bel�lem. Mindent megtett, ami csak t�le telt, de m�gis maradt bennem valamennyi bel�le. Hisz olyan sok�ig �l�sk�d�tt idebent… Nyomot hagyott. Nem t�nt el teljesen…

D�bbent csendben hallgattam Damien szavait. Alig tudtam hinni a f�lemnek. Nem voltam k�pes �p �sszel felfogni, hogy ilyen egy�ltal�n megt�rt�nhet.

- Ez�rt kellenek a b�jitalok. Azok seg�tenek abban, hogy nehogy v�letlen�l �jra… el�b�jjon bel�lem. Hogy nehogy v�letlen�l valaki m�sban is k�rt tegyek…

J� ideig egyik�nk sem sz�lalt meg. Megpr�b�ltam megem�szteni a dolgokat. Damien val�sz�n�leg az eml�keibe mer�lt. V�g�l m�gis � t�rte meg a hallgat�st.

- B�nod m�r, hogy elmondtam?

- Nem. Mi�rt tenn�m? – feleltem �rtetlen�l.

- F�lsz t�lem? – k�rdezte, �s a szemembe n�zett. El�sz�r az�ta, hogy elmes�lte a hist�ri�t.

- Dehogy f�lek! – v�laszoltam teljesen �szint�n. – Ugyanazt �rzem, mint azel�tt.

K�rd�n n�zett r�m, �n pedig �gy sz�ltam:

- Szeretlek.

Nem hittem, hogy valaha egyetlen szavam ilyen hat�st fog el�rni. Mikor kimondtam, olyat l�ttam Damien arc�n, amit m�g tal�n soha. Egy mosolyt. Egy felh�tlen�l boldog, val�di mosolyt.

- Te l�ny, te nem is tudod, milyen r�g�ta nem mondta ezt nekem senki sem! – elkapott �s megcs�kolt, majd a f�lembe s�gta – �n is szeretlek!

Eg�sz �jjel ott maradtam vele, de az ing�t nem vette vissza…