- Nem hiszem el! Egyszer�en nem hiszem el! – ord�tott mag�b�l kikelve Tonks, miut�n feleszm�lt a d�bbenetb�l, hogy m�snap reggel Damient nem egyed�l tal�lta a h�l�szob�j�ban. – Nem megmondtam, hogy… ez… - folytatta kiss� nyugodtabban – Damien… – fordult most a mellettem l�v� �gyon �l� fi�hoz – Damien… te… tudhatn�d, hogy… ez... vesz�lyes…

Damien az �gre emelte a tekintet�t. L�tszott, hogy m�r nagyon unta a dolgot.

- Te… Te ne forgasd a szemed! – Tonks �jra kiab�lt. M�g sosem l�ttam ilyennek. �s nem is gondoltam volna, hogy �gy is tud viselkedni.

- Mi ez a l�rma? – kukucsk�lt be a szoba ajtaj�n Anya. Tonks m�g�l val�sz�n�leg nem l�tta, hogy �n is a szob�ban �lltam, egy sz�l t�r�lk�z�be csavarva. Ami azt illeti, Damien sem volt t�l�lt�zve. – Tonks, szerintem a legjobb lenne, ha… - Beljebb l�pett �s a l�tv�nyt�l a tork�ra forrott a sz�. Csak �llt ott, mint akire s�b�lv�ny-�tkot sz�rtak, kerekre ny�lt szemmel, leesett �llal.

- Molly… Molly dr�g�m, meg�rkezett… - l�pett be Apa a szob�ba Fred �s George k�s�ret�ben, �s t�tva maradt a sz�ja – Fred �s George – fejezte be halkan. Az ikrek arc�ra pillantottam. Alig tudt�k leplezni kaj�n vigyorukat.

�, hogy az a… - gondoltam, �s magamban cifr�kat k�romkodtam. – Tiszta kom�dia.

- �hm, azt hiszem, itt az ideje, hogy fel�lt�zzetek, �s a konyh�ban tal�lkozunk – a csendet Apa t�rte meg. M�g be sem fejezte a mondatot, de m�r a karj�n�l fogva h�zta ki Any�t a szob�b�l.

- M�g nem v�gezt�nk – sz�lt Tonks fenyeget�en, majd elindult kifel�.

Fred �s George m�g mindig vigyorogtak, �s a szem�ket k�ztem �s Damien k�z�tt j�rtatt�k.
- Ajjaj, nagy a baj! Most azt�n kaptok a fakan�llal! – kacsintott Fred.

- Voln�tok sz�vesek… - sz�ltam, �s fejemmel a folyos� fel� b�ktem, mik�zben pr�b�ltam magamon tartani a t�r�lk�z�t.

- �, h�t persze, bocs�ss meg, sz�p h�lgy! – t�d�totta George, �s m�lyen meghajolt el�ttem, majd Freddel egy�tt kil�pett az ajt�n. M�g utolj�ra h�trafordult, �s Damiennek c�mezve mondand�j�t �gy sz�lt:

- J� kis csaj, mi?

- T�n�s! – ki�ltottam �s ut�nuk haj�tottam egy kisp�rn�t.

Damien a szemembe b�mult, elnevette mag�t �s megcs�kolt.


***


T�z perccel k�s�bb k�z a k�zben letrappoltunk az alagsorba, imm�r kifog�stalan �lt�z�kben. Mikor bel�pt�nk a konyhaajt�n, minden szem r�nk szegez�d�tt. Mind ott �ltek az asztal k�r�l: Apa a Reggeli Pr�f�t�t tartotta a kez�ben, Tonks idegesen dobolt az ujjaival, Anya m�g mindig teljesen le volt d�bbenve, az ikrek f�ldimogyor�t dob�ltak a sz�jukba. Ron �s Hermione pedig val�sz�n�leg m�g az igazak �lm�t aludt�k. Nekik, not�rius k�s�nkel�knek, ez m�g egy el�g korai id�pont volt.

Le�lt�nk k�z�j�k, egym�s mell�. Tonks jelent�s�gteljesen r�nk n�zett, majd �gy sz�lt:

- Nos?

- Nos? Nos mi van? – k�rdeztem t�relmetlen�l, kiss� goromb�n.

- Nos az van, hogy most n�pen megmagyar�zz�tok ezt a… - itt elhallgatott. Nyilv�n a megfelel� sz�t kereste. – dolgot – fejezte be v�g�l sut�n.

- Nem hiszem, hogy ezen b�rmit is magyar�zni kellene – hallottam Damien hangj�t.
Tonks f�jdalmasan elmosolyodott:

- M�gis mit jelentsen ez?

- Azt jelenti, hogy Damien �s �n… egy�tt vagyunk. Ha tetszik, ha nem – v�laszoltam, holott a k�rd�s Damiennek sz�lt.

- Jajj, Ginny, mit tudsz te? Tudsz egy�ltal�n b�rmit is?

- Igen. Tal�n t�bbet is, mint hinn�d – majdnem egy percig farkasszemet n�ztem a l�nnyal, miel�tt Apa megsz�lalt.

- Mir�l besz�ltek?

- Tess�k, rajtatok a sor! – vetette oda Tonks, �s sz�les k�zmozdulatot tett fel�nk.

- Ez egy el�g hossz� t�rt�net – mondta Damien, �s hat�rozottan, m�gis udvariasan folytatta – �s amellett, hogy nem akarok senkit sem ezzel terhelni, nem tartozik magukra.

- Ami a l�nyomra tartozik, r�m is tartozik – Any�nak visszat�rt a hangja, �s Damienre szegezte a szem�t, de szavait hozz�m int�zve folytatta - Meg sem k�rdezem, mi�rt teszel ilyeneket – itt nagy hangs�lyt fektetett a sz�ra, ami cseppet sem esett j�l – hiszen alig h�rom napja ismered ezt a fi�t.

- De nekem olyan, mintha �vek �ta ismern�m – v�gtam vissza.

- Nem is ez a l�nyeg – sz�lt k�zbe Tonks, �s mit sem t�r�dve Damien felh�borodott pillant�s�val, besz�molt mindenr�l. Mik�zben besz�lt, l�ttam, hogy Damien egyre szorosabban szor�tja �k�lbe a kez�t, �s bennem is felment a pumpa. Mire Tonks befejezte, m�r kifejez�stelen arccal �lt, csak a szem�ben csillogott valami. Olyasmi, amit eddig m�g nem l�ttam. Egyszerre harag, csal�dotts�g, b�nat, �s az a kis �rd�gi f�ny, amit�l m�r az els� tal�lkoz�sunkkor bors�dzott a h�tam. Csak akkor r�m�ltem meg igaz�n, mikor az a kis �rd�gi f�ny lassan felem�sztette a t�bbi �rz�st, �s m�r csak egymag�ban l�ngolt a szem�ben, k�m�letlen�l.

Tonks szavait�l mindenki d�bbent hallgat�sba burkol�zott. Hangos csattan�s hallatszott. Damien fel�llt, h�trar�gta a sz�k�t, �s az el�bb sz�l�ra b�mult. Alig l�that�an megr�ndult a sz�ja sz�le. Megragadtam a karj�t, de � kir�ntotta azt a markomb�l �s hossz� l�ptekkel, szinte futva t�vozott.

- Hogy micsoda? Damien… �… bel�… bel�k�lt�z�tt az �rd�g? – Anya m�g mindig alig hitt a f�l�nek.

Fel�lltam, �s Damien ut�n siettem. Felszaladtam a l�pcs�k�n, egyenesen a szob�j�ba. Az �gy sz�l�n �lt, k�ny�k�t a t�rd�re, arc�t pedig a tenyer�be t�masztva. Alig l�thatott ki szem�be hull� hossz�, fekete tincsei m�g�l. Mellette k�r�s-k�r�l �res b�jitalos flask�k hevertek. Mindet megitta volna?

El� guggoltam �s oldalra sim�tottam a haj�t. A pupill�ja kit�gult, szem�ben mintha l�ngok lobogtak volna.

- Menj el… - sz�lt m�ly, rekedt hangon, de �n nem mozdultam.

- Mi… mi t�rt�nt? – k�rdeztem kiss� f�l�nken.

- Ott volt�l. L�thattad. �s most t�nj el inn�t! – m�g az is jobban esett volna, ha kiab�l, de nem tette. �n pedig ott maradtam.

- Megittad mindet?

R�m n�zett �s fanyar mosoly ter�lt sz�t az arc�n. Felemelte egyik kez�t, �s v�gigsim�tott vele a nyakamon. �gy t�nt, mintha hegyesebbek lenn�nek a k�rmei, b�re pedig forr� volt. Nagyon forr�. Felemelte az �llamat, �s tagoltan ezt suttogta:

- Menj el innen.

- Nem… - kezdtem. Villant a szeme, �s ell�k�tt mag�t�l. Majdnem hanyatt estem, de v�g�l siker�lt megt�maszkodnom. Felt�p�szkodtam, �s kis�t�ltam, m�g egy utols�, f�jdalmas, m�gis hitetlenked� �s bizonytalan pillant�st k�ldve Damien fel�.

Tombolt bennem a harag. M�rges voltam Tonksra, ami�rt el�hozakodott a t�rt�nettel, ott, mindenki el�tt. M�rges voltam a csal�domra is, �s nem utols�sorban m�rges voltam Damienre, ami�rt nem hagyta, hogy seg�tsek, �s �gy eltasz�tott mag�t�l.