Ahogy k�zeledtem a szob�m fel�, egyre gyorsabban �s gyorsabban szedtem a l�pcs�fokokat. Kicsaptam az ajt�t, hasra v�gtam magam az �gyamon �s felt�rtek bel�lem a k�nnyek. A f�lelem, a megb�n�s, a megb�ntotts�g, a r�m�let, a d�h �s a f�jdalom k�nnyei.

Legal�bb f�l �r�ig itattam az egereket hangtalanul, m�gnem v�g�l megnyugodtam. El�kotortam a t�sk�mb�l egy hanglemezt, amit m�g az egyik mugli sz�let�s� bar�tn�mt�l, Hermi�n�t�l kaptam, �s beletettem a lemezj�tsz�mba. Elind�tottam, �s megsz�laltak az egyik kedvenc egy�ttesem, a Guns N’ Roses Don’t Cry c�m� sz�m�nak kezd�akkordjai. Egy�tt �nekeltem a sz�veget Axl-lel, �s �jra zokogni kezdtem, majd lassan �lomba szender�ltem.

Arra �bredtem, hogy puha ujjak sim�tj�k az arcomat. Egy pillanatra majdnem elfelejtettem, mi t�rt�nt n�h�ny �r�val azel�tt, de hamar �szbe kaptam, �s ell�ktem Damien kez�t.

- Ginny… - kezdte, de k�zbesz�ltam.

- Hagyj b�k�n!

- �n csak...

- Nem �rdekel! Damien, amit tegnap �jjel mondtam, azt komolyan gondoltam, �s nagyon rosszul esett, ahogy ma viselkedt�l velem. �n nem fogom m�g egyszer teles�rni miattad a p�rn�mat!

- Meg kell �rtened... �jra... �jra... – nem tudta befejezni a mondatot.

- �n meg�rtelek. �pp ez�rt szeretn�k seg�teni. Mi�rt nem hagyod?

- Nem tudn�l. Nem tudn�l seg�teni – sz�lt, �s elfordult t�lem, hogy ne l�thassam az arc�t.

- Honnan tudod? – k�rdeztem amolyan kis�vod�s m�dj�ra. Meg is lep�dtem magamon.

- Tudom. Hallass meg. �n, ilyenkor... – nyomta meg a sz�t – nem vagyok, fogalmazzunk �gy, besz�m�that�. �s mivel szeretlek, nem tudn�m megbocs�tani magamnak, ha bajod esne.

- Na ne mondd! Ez akkora k�zhely, mint ide Sv�jc! – mondtam g�nyosan, holott val�j�ban �gy gondoltam, nagyon aranyos t�le. F�lelmetes miket hoz ki az emberb�l a harag. Mire kimondtam, m�r meg is b�ntam, �s a sz�m el� kaptam a kezem. Pont azt, amelyikkel t�maszkodtam, �gy azt�n az �gyra hanyatlottam. Damien mindezt nem l�thatta, �s igyekeztem nem felki�ltani a f�jdalomt�l, hogy a fejemet �s a h�tamat a kov�csoltvas t�ml�nak �t�ttem, de a hatalmas koppan�s m�g �gy is hallatszott. Damien odapillantott, de akkorra m�r megpr�b�ltam megfesz�teni f�jdalmas fintorba r�ndul� az arcomat. �sszer�ncolta a homlok�t, azt�n val�sz�n�leg �gy d�nt�tt, hogy csak k�pzelte a zajt, �s halkan, nagyon halkan ezt suttogta:

- Sajn�lom, hogy �gy gondolod.

- Jaj, nem dehogy, csak kics�szott a sz�mon – akartam volna mondani, de az �t�st�l m�g mindig nem tudtam megsz�lalni.

- H�t akkor... azt hiszem jobb, ha lel�pek...

Behunytam k�pr�z� szemem, majd �jra kinyitottam, h�tha elt�ntek el�lem a feh�r foltok, �m k�zben egy p�r bakancs halk, t�volod� koppan�sait v�ltem hallani. Meg akartam sz�lalni, de csak valamif�le h�rg�s szakadt fel a torkomb�l, viszont �gy t�nt, Damien nem t�r�d�tt vele, hogy �pp k�sz�ltem megfulladni. B�r lehet, hogy nem is hallotta.

- V�rj... egy... kicsit... – pr�seltem ki magamb�l, rengeteg k�n �r�n, mire Damien megtorpant, �s k�rd�n n�zett r�m. �jra furcsa, kiss� l�nyer�t�sszer� hangokat hallattam, de egy hang sem j�tt ki a torkomon.

- J�l vagy? – k�rdezte ijedten. Azonnal jobban �rzetem magam att�l a pillant�st�l.

- Igen.... pe...persze... – Megk�sz�r�ltem a torkom, �gy kicsit javult a helyzet. – Nem... nem gondoltam... ko...komolyan, csak... kics�... kics�szott a sz�mon – mondtam egy-egy h�rd�l�s k�zepette.

Damien h�mm�g�tt egy kicsit, majd �gy sz�lt:

- T�nyleg nem hagyhattam, hogy ott maradj. Nem kock�ztathatom, hogy... De ezt te is nagyon j�l tudod – b�lintottam. T�bbre nem voltam k�pes. – Mi a baj, a hangod olyan...

- �hhhhhhm... – tiltakoz�an r�ztam a fejem, azt�n felszisszentem. – Nagyon rossz... Be�t�ttem a fejem �s a h�tam a... – mutattam a baleset sz�nhely�re.

- Tudod...mindenkinek ott f�j, ahol a leggyeng�bb – kacsintott cinkosan, �s megpuszilta a fejem b�bj�t – �gy tal�n elm�lik.

- Itt is f�j... - b�ktem a sz�mra, mire f�l�m hajolt, megt�maszkodott az omin�zus �gyt�ml�n, �s hosszan-hosszan megcs�kolt.

Az eg�sz el volt felejtve. Mintegy var�zs�t�sre. Ott �lt mellettem egy fi�, aki szeretett engem. Engem, Ginny Weasley-t. Azt a Ginny Weasley-t, akinek m�r �vek �ta marta a sz�v�t a b�nat. Vele valahogy �gy �reztem, hogy siker�lt eljutnom arra a pontra, ahol m�r tudtam �gy gondolni Harryre, hogy k�zben nem �reztem idebent reszket� k�nt, hideget �s kong� �ress�get. M�r a sz�pre is tudtam visszatekinteni. Eddig mindig temettem magamban Harry eml�k�t, min�l m�lyebbre, ann�l jobban f�jt. Addig mindig �gy v�ltem, ha megpr�b�lom valakivel, azzal megs�rtem �t. Most viszont... v�gre tov�bb tudtam l�pni.

Jobban belegondolva Damienben megtal�ltam �lmaim f�rfij�t.

Sok�ig ott maradt m�g velem a szob�mban. �r�kig besz�lgett�nk, �s j�val naplemente ut�n v�gigolvasgattam a test�n l�v� sz�vegeket. Egy-egy el�gg� hossz� volt, el�rt a nyak�t�l eg�szen a l�bujj�ig...