A mindig n�pes, ny�zsgõ Weasley-csal�db�l mind�ssze h�rman �ltek a Foltozott �st egyik asztal�n�l, a sz�lõk, �s egy szem l�nyuk, Ginny. Alig-alig sz�ltak egym�shoz, Mrs. Weasley olykor rosszall�an cs�v�lta meg a fej�t, a legkev�sb� sem volt �ny�re, hogy m�s fõztj�t egye, de a f�rje ragaszkodott hozz�, hogy a Rend tan�cskoz�sa ut�n a fogad�ba t�rjenek be enni, �gy otthon Mollynak a fõz�ssel m�r nem kell bajl�dnia.

Ginny pedig s�rtõd�tten gubbasztott a sz�k�n, m�g az �telt is ritk�n emelte a sz�j�hoz ezzel is akarta jelezni, hogy mennyire b�ntja az, ahogy vele b�nnak. „Alig p�r h�nap m�lva �n is bet�lt�m a tizenhetet!” – dohogta mag�ban. – „Nem �rtem mi�rt kell m�g mindig �gy kezelni, mint egy gyereket! T�rõdn�tek ink�bb Ronnal! De persze õ idej�ben elmenek�lt! B�r ki tudja… lehet neki egy�bk�nt is megadt�tok volna a szabads�got…”

B�tyja �s Hermione Harryvel egy�tt tûntek el. B�r Ron olykor k�ld�tt csal�dj�nak leveleket, amik azonban nem �lltak t�bb mint h�rom mondatb�l. Mrs. Weasleyre ezek is rendszerint olyan m�ly hat�ssal voltak, hogy m�sf�l napig sz�lni sem lehetett hozz� an�lk�l, hogy az esetleges besz�lget�s miatt el ne s�rta volna mag�t. Rajta k�v�l val�sz�nûleg Ginny volt az, aki a legt�bbet szenvedett. Tudta, hogy Harry elmegy, hiszen �t�d�ves kora v�g�n, n�h�ny egy�tt t�lt�tt gondtalan, boldog h�nap ut�n k�nyszerû b�cs�t vett a l�nyt�l, aki az�ta sem tudta meg�rteni ennek �rtelm�t. Nem b�nt volna semmilyen f�jdalmat, vagy neh�zs�get, ha a fi� mellett lehet, de az szak�tott vele… �gy �rezte becsapt�k, mikor egy reggel eltûnt Harry �s vele egy�tt Ron �s Hermione is. Õ pedig mit sem tudott r�luk…

Ginny l�legzete felgyorsult, eltolta maga elõl a levest.
– Egy�l m�g – biztatta az apja.
– Nem k�rek – motyogta a l�ny. Valah�nyszor Harryre gondolt szorong� �rz�s fogta el. Nemcsak azt nem tudhatta, hol van a fi�, olykor esz�be jutott, lehet hogy m�r nem is �l? Az ilyen gondolatait mindig igyekezett gyorsan elûzni, az garant�ltan a tudom�sra jut, ha Voldemort gyõz… Azt viszont nem tudhatta, hogy Harry gondol-e m�g r� egy�ltal�n, n�ha-n�ha esetleg esz�be jut-e. A l�ny olyakor �gy �rezte minden sokkal egyszerûbb volna ha elfelejthetn� a fi�t…

– Tudod Ginny – hangzott �desapja hangja –, any�ddal arra gondoltunk, hogy j�t tenne neked ha elutazn�l.
Ginny m�rgesen kapta fel a fej�t.
– Mi van?
– Muriel n�nik�d sz�vesen l�tna, Roxfortot pedig val�sz�nûleg id�n sem nyitj�k meg, elmehetn�l ak�r h�rom-n�gy h�napra.
– Eszembe sincs! – horkant fel a l�ny.
– Legal�bb gondold �t – gyõzk�dte anyja is. – J�l �rezn�d magad.
Ginny felpattant az asztalt�l.
– Ki kell mennem a mosd�ba – k�z�lte, majd elviharzott az �p�let h�tulj�ba.

D�h�sen fujtatva egy csapra t�maszkodott.
– Persze – motyogta mag�ban -, legegyszerûbb engem eltûntetni a k�pbõl. Menjek csak Muriel n�nik�mhez, ott nem lesz velem gond. Na nem!
D�h�sen elford�totta a fej�t a t�k�rk�p�rõl, ekkor tûnt fel neki a helys�g ablaka. Odas�t�lt, elh�zta a f�gg�ny�ket egy szûk kis utc�t pillantott meg. Kint m�r f�lhom�ly uralkodott, ez r�szben annak volt k�sz�nhetõ, hogy az eget a d�lut�ni szolid b�r�nyfelhõk helyett sz�rk�s esõfelhõk kezdt�k uralni. Kir�zta arc�b�l hossz�, v�r�s haj�t �s lassan a kinyitotta az ablakot. M�r ekkor tudta �nzõ dolog, amit tesz, a sz�leinek a legkev�sb� sincs r� sz�ks�g�k, hogy m�g egy gyermek�k elsz�kj�n otthonr�l, de �gy �rezte vele m�r senki sem t�rõdik. Tudta j�l, nem sok�ig maradhat el, legfeljebb egy napig, de ut�na k�nnyed�n el�rheti, hogy v�gre meghallgass�k �s figyelembe vegy�k. F�rge mozdulattal ugrott ki az ablakon, �vatosan megker�lve a kocsm�t egy �jabb kis sik�torba �rt, ahol a megfelelõ helyen megkocogtatta az Abszol �tra vezetõ falat.

�gy v�lte m�giscsak jobb lesz, ha nem a mugli Londonban t�lti az �jszak�t. Lassan l�pdelt a macskak�ves utc�n, az �zletek nagyr�sz m�r bez�rt, �gy az Abszol �t sem a szok�sos ny�zsgõ form�j�t mutatta. Ginny egyre rosszabbul �rezte mag�t, m�r kor�ntsem l�tta sz�k�si �tlet�t olyan hat�rozott, kem�ny cselekedetnek. Legink�bb butas�gnak, gyermeki bolonds�gnak tetszett.

A l�ny �rezte, hogy valaki mell� szegõdik, f�lelem fogta el, nem mert k�s�rõj�re n�zni. Megszapor�zta l�pteit, h�tha az idegen csak v�letlen�l vetõd�tt mell�. Nem, Ginny tov�bbra is �rezte, hogy valaki ott van a k�zel�ben. Kezdett eluralkodni rajta a p�nik, g�rcs�sen szorongatta p�lc�j�t a zseb�ben. Elsz�nta mag�t. Meg kell n�znie ki k�veti! Lelass�totta l�pteit �s f�lve oldalra ford�tatta a fej�t.
– Zabini – torpant meg a l�ny �s megr�k�ny�dve meredt a fi�ra. Mag�t pedig �tkozta nyilv�nval� butas�g��rt.
– Weasley – n�zett le r� a fi�, enyh�n �sszeh�zott szemekkel mustr�lta Ginnyt, egyik kez�t a zseb�be s�llyesztette, m�sikat laz�n l�gatta teste mellett. -, el�g nehezen vett�l �szre.
A l�ny mag�hoz t�rt a k�pzelt �ld�z�s okozta sokkb�l �s cs�põsen v�laszolt a fi�nak.
– Ha azt akartad, vegyelek �szre, tal�n sz�lhatt�l volna.
Blaise m�g mindig az elõbbi p�z�ban �llt elõtte, csak a sz�j�t h�zta el kiss�. Ginny fejcs�v�lva n�zte, mindig is nevets�gesnek tartotta a fi� mesterk�lt tart�s�t, de e n�lk�l nehezen tudta volna elk�pzelni.
– Gondoltam sietsz valahova – vonta meg a v�ll�t Blaise -, nem akartalak feltartani.
– Nem siettem… – mondta Ginny, de r�gt�n meg is b�nta. Ha azt mondja igen, s�rgõs dolga van, azonnal otthagyhatja a fi�t, �s a tal�lkoz�s eml�k�t is kit�r�lheti az agy�b�l. �gy viszont m�r csak Blaise d�nthet elv�lnak-e �tjaik. Ginny sejtette, hogy Blaise tov�bb is �lvezni akarja a t�rsas�g�t. A pillant�sa legal�bbis errõl �rulkodott, elgondolkodva n�zte a l�nyt, Ginny a j� n�h�ny h�napja elm�lt roxforti �vben sokszor �rezte mag�n hasonl�an figyelõ tekintet�t.

K�r�ln�zett, h�tha hirtelen m�gis tal�l valami okot t�voz�s�ra, de utc�t m�r csak a lebegõ gyerty�k f�nye vil�g�totta meg, a var�zsl�k �s boszork�nyok pedig visszavonultak a fogad�kba, cukr�szd�kba.
– Teh�t r��rsz – suttogta Blaise –, �n is – tette hozz�, majd kez�be fogta a l�ny egy v�r�s hajtincs�t.
Ginny t�tov�zott… majd k�zelebb l�pett a fi�hoz. „Nincs semmi rossz abban, amit teszek” –gyõzk�dte mag�t. – „Hiszen nem tartozok senkihez. Nem fogadtam hûs�get Neki. Szak�tottunk. Elakartam felejteni, mert f�jt �s f�j hogy szeretem, mik�zben mit sem tudok r�la.” Egy pillanatra felvillant elõtte Harry k�pe, hogy ezt a balj�s k�pet el�ld�zze Blaise mellkas�ra emelte a kez�t, finoman v�gigsim�tva azt, a fi� nyaka k�r� fonta karj�t. Blaise h�tral�pett.
– Ne itt – mondta. – Gyere – s karj�t Ginny fel� ny�jtotta.
A l�nyban ism�t felmer�ltek a k�ts�gek. „Szabad vagyok! Csak magamnak tartozom felelõss�ggel a tetteim�rt. Senki m�snak!” Nagyot s�hajtott, sz�gyellve mag�t az im�nti gondolatai miatt �s az elõtte ism�t megjelenõ Harry miatt �gy �rezte k�sz hat�rozottan visszautas�tani Blaiset. A fi� azonban az �l�be kapta �s egy d�szes szalonba hoppn�lt vele.

Ginny t�tott sz�jjal n�zett k�rbe, a szoba nagyobbnak tetszett, mint az eg�sz Od�. K�z�pen egy alacsony n�gyzet alak� asztal �llt, k�r�l�tte d�szes, a naplemente sz�neiben pomp�z� p�rn�k. A sarkokban kisebb-nagyobb gyerty�k vil�g�tottak, a falon aranysz�llal �tszõtt faliszõnyegek l�gtak, Ginny viszont egy hatalmas v�zes�st �br�zol� k�pbe feledkezett bele, m�r-m�r a v�z csobog�s�t is hallani v�lte.
– K�l�n�s k�p, igaz? – sim�totta v�gig a h�t�t Blaise.
– Mintha val�ban itt lenne… – suttogta a l�ny.
– Ill�zi� – legyintett Blaise. – Any�m im�dja az ilyesmiket… – tette hozz�, majd hat�rozottan megfogta a l�ny karj�t �s szel�den h�zta maga ut�n fel, a s�t�t �benfa l�pcsõn.

Ginny k�szs�gesen k�vette a fi�t, fel a l�pcsõn, v�gig a folyos�n eg�szen Blaise szob�j�ba. Ekkor �gy �rezte ak�r rep�lni is tudna, v�gleg elszak�totta a m�lthoz fûzõ l�ncait. Blaise finoman az �gyra d�nt�tte Ginnyt, f�l� t�rdelt, karj�t pedig az �gynak szor�totta. A l�ny mozdulni sem tudott Blaise s�t�t, l�ngol� szemeibe n�zett, a fi� nem tudta tov�bb t�rtõztetni mag�t, vadul csapott le Ginny ajkaira, egyre lejjebb haladt a l�ny test�n elõbb a nyak�t, majd a v�llait harapd�lta, Ginny kezei kiszabadultak a szor�t�sb�l, olyan h�vvel fonta a fi� nyaka k�r� õket, mintha meg akarn� fojtani, fej�t pedig h�travetette, hogy Blaise ajkainak teret adjon…

Ginny m�g�tt egy d�rren�ssel z�rult be a hatalmas h�z ajtaja. A l�ny eg�sz test�ben remegett, �gy �rezte megfullad, de m�gis egyre gyorsabb l�ptekre k�nyszer�ttette mag�t. Futni kezdett, a sz�l gyorsan felsz�r�totta az arc�ra foly� k�nnyeit. Egyetlen egy c�lja volt, min�l gyorsabban hazajutni. Mi�rt is sz�k�tt meg? Hiszen m�r az elsõ pillanatban tudta, õr�lts�g! Kifulladva roskadt le a f�ldre.
– Minden az �n hib�m – motyogta mag�nak. – Igazoltam, t�nyleg csak egy buta kisl�ny vagyok. Meg�rdemlem a „k�nyszernyaral�st” Muriel n�nik�nkn�l… Mitõl is f�lek? Hogy �r�kre egyed�l maradok az �rz�seimmel, amikor Õ m�r elfelejt? Tal�n… Sz�nalmas pr�b�lkoz�s volt… hogy is tudn� Õt Blaise feledtetni!?
Ginny belezokogott a tenyer�be, csak �lt a f�ld�n mit sem t�rõdve vil�ggal. T�vedett… nem tud felejteni. Tal�n vannak olyan k�tel�kek, amiket nem lehet elszak�tani. K�l�n�sen akkor nem, ha nem is akarj�k… Ginny tal�rja szeg�ly�be megt�r�lte a szemeit, feln�zett a sz�rke felhõk�n �tvil�g�t� napra. �sszeszedve marad�k erej�t, ideiglenesen sz�mûzve agy�b�l a k�nz� lelkiismeret furdal�st lass� l�ptekkel elindult a kietlen vid�ken… hazafel�.