Az első hét szokás szerint azzal telt, hogy a diákok és a tanárok is igyekeztek teljesíteni a lehetetlen feladatot, megpróbáltak visszarázódni a munkanapokba. Ginnyt tulajdonképpen nem érdekelte, hogy milyen nehézségeket okoz ez a tanároknak, pedig közülük is jó néhányan azzal az óhajjal tértek aludni esténkét, bárcsak lenne már ismét június. A lány inkább diáktársai reakcióit figyelhette meg a nyári szabadság után, a kötött szabályokra. A klubhelység állandóan zengett, vagy egyszerűen csak a túllelkesült hangos beszédtől, vagy inkább a veszekedésektől. Vitáztak a mardekárosok a hugrabugosokkal, a mardekárosok a hollóhátasokkal és a mardekárosok a griffendélesekkel. Ginny a legjobbnak látta volna könnyedén az udvarra áttelepíteni az egész zöld-ezüst bagázst, hiszen a lány talán kissé elfogult nézetei szerint legtöbb konfliktust ők okozták…

A lány maga azonban nem került összetűzésbe az első este óta Malfoyékkal. Draco figyelemre sem méltatta, pedig Ginnynek jó párszor kedve lett volna egy csöppet „elcsevegni” a fiúval. Pansy ellenben rendszeresen gúnyosan méregette, s időnként nem túl kedves megjegyzésekkel illette. Arról viszont, hogy Blaise Zambini mit csinált, Ginny nem vett tudomást, mivel a legkevésbé sem tűnt fel neki a fiú.

Ginny valamelyest kötelességének érezte, hogy Harryéket helyettesítve meglátogassa Hagridet. Hét vége felé sikerült teljesítenie a célját az óriás azonban kedvtelen és közönyös volt, nem vállalta az évre a legendás lények gondozásának tanítását sem és színtelen hangon közölte a lánnyal hamarosan maga mögött hagyja a Roxfortot. Csakúgy, mint Harry, talán éppen azért… Minden valószínűség szerint Hagrid sem érezte már otthonának az iskolát, Dumledore és Harry nélkül. Ginny meg tudta érteni, benne is többször felmerült, legjobb volna azonnal hazautazni, bár az is eszébe jutott, hogy Hagrid esetleg bizonyos mértékű külső nyomásra távozik…

Napsütéses, szinte nyárias idő volt. Ginny a klubhelység ablakából láthatta, hogy a tanulók jó része, főleg az alsóbb évesek és az iskolába menekültek is kimerészkedtek a friss levegőre. A lány jómaga is kimenekült volna a szokatlanul fülledt kastélyból, de egyrészt vártak rá a házi feladatok, másrészről pedig nem akaródzott neki egyedül sétálgatni.

Elmélyült „semmittevését” az ablak előtt a vigyorgó arccal hozzálépő Lavender Brown zavarta meg:
– Átköltözöl hozzám Ginny! – közölte lelkesen. A vörös hajú lány rábámult a Lavender kezében tartott ruhakupacra, ami mikor alaposabban szemügyre vette leginkább saját holmijaira emlékeztette. Zavartan vonta fel a szemöldökét:
– Micsoda?
Ekkor megjelent Lavender mellett a hugrabugos Tess Abbot is, aki Ginny szobatársa volt. Az újonnan érkező lány is Ginny néhány ruhadarabját tartotta a kezében.
– Remélem nem bánod…
– Ugyan már – szólt közbe Lavender. – Így sokkal jobb lesz….
Ginny továbbra is zavartan kapkodta ide-oda a fejét. Mégis mi folyik itt?
– Tudod, a nővérem és én szerettünk volna egy szobában lenni – kezdte Tessy ártatlanul pislogva. – Lavender pedig mondta neki, veled helyet cserélhetne, biztosan te is örülnél neki.
Ginny pár pillanatig képtelen volt megszólani a két vigyorgó lányt nézve, akikhez ez idő alatt csatlakozott Hannah is, akire megszólalásig hasonlított a húga, Tessy.

A vörös hajú lánynak időbe tellett, hogy kitalálja, mégis, hogy reagáljon a költöztető hadműveletre. Az első gondolata az lett volna, hogy jól kiossza a tudta nélkül szervezkedő kis triót, ám biztató mosolyukat látva nyugalmat erőletett magára. Végül is, nem mindegy neki, hogy melyik hálóteremben alszik? Ha már Hannah és Tessy annyira együtt akarnak lenni… Vagy Lavender akar megszabadulni Hannahtól, mert Ginny elég nehezen tudta volna elképzelni, hogy egy hét alatt ő vált volna Laveneder legjobb barátnőjévé. Kétség sem férhetett hozzá, a lány kereste a társaságát és vele osztott meg a legfrissebb pletykáit is. Ez volna a barátság? Nos, Lavendernél talán igen…
– Fölmegyek, majd én összepakolom a cuccom – adta meg magát a még mindig vigyorgó, de egyre bizonytalanabbnak tűnő lányoknak, akik örömujjongásba törtek ki ezt hallva. Ginnynek nem fűlött a foga hozzá, hogy megkérdezze Tessyt, ezt az ő távozása váltotta ki belőle, vagy mindössze ennyire örült a nővérének.

A lány elhárítva a többiek segítségét egyedül lépkedett fel a hálóba, ahol Luna Lovegood az ágyán üldögélt, előtte pedig kiterítve a Hírverő hevert. Ginny nem szólt a lányhoz, csak lassan nekilátott a pakolásnak, úgy érezte gonosz dolog Lunát otthagyni Tessyvel, Hannával és a fennhéjázó, Lunával feltűnően lekezelő, hollóhátas Rebecca Aldennel, bár nem igazán tudta eldönteni, hogy érdekli-e Lunát ottléte vagy sem. A szőke lány rendszerint nem vett tudomást a szobatársairól és elmélyülten ügyködött valamin, míg Tessy Rebeccával vihorászott. Olykor Ginnyt is teljesen figyelmen kívül hagyta, ilyenkor a vörös hajú lány rövid úton kimenekült a szobából.

Ahogy Ginny felpillantott a rakodásból látta, hogy Luna őt figyeli.
– Hová mész? Csak nem haza? – érdeklődött a lány tágra nyitott szemekkel.
Ginny lehajtott fejjel válaszolt:
– Nem… Tudod, Tessy megkért, hogy költözzem át a hetedévesekhez, hogy a nővére, Hannah ide tudjon jönni – lassan szégyenkezve emelte fel a fejét, de Luna őszintén mosolygott.
– Ez igazán kedves tőled, pedig Tessy nem nagyon érdemli meg, hogy ilyen jó legyél hozzá – rázta meg lemondóan a fejét. Ginny nem értette, mire céloz a másik lány, Tessy sohasem volt ellenséges vele, bár elképzelhető, hogy a háta mögött Rebeccával gátlástalanul kipletykálják, ez azonban nem különösebben izgatta Ginnyt.
– Apukámnak is elmondtam, hogy te vagy a legkedvesebb lány az iskolában – közölte Luna egyszerű őszinteséggel. Ginny kezében a holmijaival, szó nélkül, zavartan intett búcsút Lunának. A legkevésbé sem érezte kedvesnek magát, nemhogy a legkedvesebbnek, Luna olykor rettenetesen kényelmetlen helyzetbe tudta hozni, pedig máskor nem volt rá jellemző, hogy megfutamodjon a zavarba ejtő szituációk elől.

Lavender valószínűleg a költöztetési akció miatt még inkább úgy érezte, kötelező minden másodpercét Ginnyvel töltenie, vagy csak a hétvége miatt nőtt meg szabad óráinak száma. A parkban tett séta közben Ginny végighallgathatta, hogy Parvatinak milyen édes olasz srác kezdet el udvarolni a nyáron és, hogy a szende Hannah Abbot hogyan szemezett a nála egy évvel fiatalabb Jacob Burttel. Végül Lavender minden egyes romantikus történet egy hatalmas sóhajjal fejezett be, miközben jelentőségteljesen fürkészte Ginny arcát. A vörös hajú lány azonban teljességgel figyelmen kívül hagyta ezeket az esetlegesen célzó szándékú gesztusokat, nem volt kedve még egyszer elmagyarázni, hogy tényleg fogalma sincs róla, hol van Ron és, hogy együtt vannak-e Hermionéval vagy sem.

Estefelé járt az idő, az eget szürke felhők kezdték beborítani, amik megakadályozták a gyenge napsugarak áttörési kísérletét, így a két lány, mint még sokan mások, visszavonult a kastélyba. A klubhelységbe érve meglepődve vették észre, hogy a hirdetőtábla előtt szokatlanul nagy tömeg gyűlt össze.
– Talán roxmortsi hétvége! – lelkendezett Lavender, s gyors léptekkel elindult az összeverődött diáksereg irányába. Jobb híján Ginny is követte őt. Reménytelen kísérletet tett néhány, nála legalább egy fejjel magasabb diák válla felett a kitűzött szöveg elolvasására. Ekkor azonban egy kéz ragadta meg, valahonnan a tömeg sűrűjéből, így Ginny hirtelen a tábla előtt találta magát, és segítője lelkesen a fülébe kiáltott:
– Megint lehet kviddicsezni!
Ginnynek rá sem kellet néznie a kiabálóra. Ki lehet az aki az őt egyáltalán nem érintő híreket is a legnagyobb örömmel újságolja? Természetesen Colin Creevey. Ginny a fiú össze-vissza beszéde helyett azonban inkább a szövegre igyekezett koncentrálni.

Igen, túl szép lett volna, ha valóban megrendezik a kviddicsbajnokságot, bár a lányban a hét folyamán olykor felmerült ez a hiú remény… De mégis mi az a „kötetlen kviddicsedzés”? Ginny az utóbbi kérdésének felettébb értetlenkedő arckifejezéssel adott hangot. Ezt hallva egy kéz fogta meg a karját és finoman a hirdetmény alján elhelyezkedő szöveghez húzta. A lányt hirtelen nem tudta különösebben izgatni a „kötetlen kviddicsedzés” fogalma. Ki a jó ég fogdossa a kezét? Hogy fényt derítsen a „titokra” gyorsan oldalra pillantott. Legnagyobb megrökönyödésére Blaise Zambini vigyorgott rá önelégült képpel. Mit sem törődve a lány értetlenkedő arckifejezésével és megkezdett felháborodott kérdésével elengedte a Ginny karját és önön tökéletességének teljes tudatában magasra vetett fejjel, fél kézzel utat törve magának a tömegben, lobogó köpenyét maga után húzva elvonult.

Ginny döbbenten rázta meg a fejét. Hogy lehet valaki ennyire eltelve magától? Rosszabb, mint Malfoy! Bizonyos szempontokból… Malfoy legalább nem szokott „vonulni”, csak játssza a flegma mardekáros királyfit. Ginnyben fölmerült a kérdés, hogy lehet, hogy Malfoy és Zambini nem nyúzták még meg egymást, pedig bizonyára erős köztük a versengés. A lány lassan ráeszmélt, miért is áll a hirdetőtábla előtt. Jól sejttette, túl szép lett volna, ha valóban lehetne rendesen kviddicsezni, e helyett, bár minden este használhatják a diákok a pályát, ám kizárólag felügyelettel és „kötetlenül”, vagyis mindenki úgy röpköd, ahogy neki tetszik. A lány megpróbált elképzelni egy ilyen edzést, de arra következtetésre jutott, hogy az ilyesmi garantáltan teljes kudarcba fulladna.

Colin Creevey, ahogy berángatta a tömegbe ugyanúgy ki is rángatta onnan és halknak szánt, de még így is felettébb éles hangon kezdett bele mondókájába:
– Ginny – nézett komolyan a lányra. – ugye nem akarod azt mondani, hogy közted és Zambini között van valami.
Ginny az égnek emelte tekintetét, miért van az, hogy egyesek életcéljuknak tekintik őt megvédeni az esetleg nem megfelelő fiúktól.
– Remélem Colin nem akarod átvenni az erkölcscsősz bátyám szerepét – mondta villogó tekintettel kissé emelt hangon. – Csak, hogy tudd, semmi közöm Zambinihez!
– Igaz is, nem ártana, ha Ron itt lenne, ő legalább…
Ginny mély levegőt vett készen arra, hogy hosszadalmas vitát folytasson Colinnal arról, kinek mi köze van az ő magánéletéhez, de a fiú úgy tűnt észrevette a vészjósló jeleket és a lány szavába vágott.
– Jó-jó, nem mondok semmit. – már úgy tűnt megfutamodik Ginny esetleges dühkitörésétől, és hagyja a lányt magában fortyogni, de azért pár lépés megtétele után visszaszólt. – Nagyon remélem, hogy nem is lesz közöd hozzá!

Ginny úgy tett, mint aki nem hallotta az utolsó kijelentést és dühösen felviharzott az új, Lavenderrel és… na ne… Miért nem figyelmeztette senki sem előre, hogy Pansy Parkinson a másik szobatársa? Igen, erre saját magának kellett volna rájönnie, Hannah helyében valószínűleg ő sem hangoztatta volna, hogy, a tökéletes Malfoy királyfi oldalán magát hercegkisasszonynak képzelő Pansy Parkinson is a jövendőbeli szobatársa.