- Miért mész el? - szegezte nekem a kérdést összeráncolt szemöldökkel Jamie. Ezzel a három szóval sikerült Harryt és engem is zavarba hoznia. A kisfiú olyan komoly képet vágott, hogy elhatároztam: nem fogom lekezelni a kora miatt. Ha viszont így levegőnek kell néznem a kanapé másik oldalára gondosan kihúzódó férfit, akkor még inkább megteszem!

- Meggyógyultam, úgyhogy ideje hazamennem. Különben is csak feltartanám Harryt.

Az említett fészkelődni kezdett, ezt ránézés nélkül meg tudtam állapítani a dohányzóasztal lábán koppanó acélbetétes bakancsorrból, aminek következtében a vizespoharak csengve összekoccantak. Harry halkan szitkozódott, Jamie pedig felé fordult, és majdhogynem atyáskodva rámosolygott. Tudtam, milyen Harry, amikor nem sikerül elrejtenie a döbbenetét, ezen én is elmosolyodtam. DE majdnem rosszul lettem, mikor meghallottam Jamie következő mondatát…

- Dehogy tartanád fel! Harry, mondd meg neki, hogy téved!

- Tévedsz, Ginny - fordult felém teljesen komolyan Harry. - Sőt, örülnék, ha maradnál.

- Úgy van! - helyeselt buzgón a kisfiú, miközben közelebb mászott hozzánk a szőnyegen. Harry viszont folytatta.

- Csak épp Ginny úgy döntött, hogy hazamegy. Nem erőszakoskodhatunk, Jamie.

- Jaj, Harry, olyan BUTA vagy! - nevetett fel Jamie. - Játsszuk azt, hogy én vagyok Harry, oké? - Hozzám csoszogott, feltérdelt előttem, és összekulcsolt kezeit a térdemre fektette. Szemei huncutul csillogtak mesterkélten komoly arcában.

- Kérlek, Ginny, maradj itt még pár napig. Szeretlek…

- Jameson!! - kiáltott fel Harry. - Mi a…

- Úgy tudom, szerelmesek vagytok egymásba. - közölte tárgyilagos hangon.

- Nem - motyogtam. - Egyáltalán nem.

Jamie egy darabig gyanakodva járatta köztünk a tekintetét, és csak aztán szólalt meg.

- De hát még el is pirultatok! - fakadt ki végül. - Összevesztetek? Miért?!

Csend. Nagyon, nagyon kínos csend. Olyan piros lehetett a levegő, mint az arcom. Azt vettem észre, hogy összeszorult a torkom, és mindennél jobban vágyom egy sötét szobára, ahol bátran sírhatok…

- Akkor legalább az én kedvemért, Ginny… akkor még, uuupsz - kapta szája elé a kezét. _ Kérlek, Ginny, kérlek-kérlek-kérlek…

- Oké, pocok - sóhajtottam fel. - csak a holnapot, nem többet. Úgyis szombat lesz.

- Megígéred?

- Meg.

- Jamie, tudod, hogy mire gondolok, vagy ki is mondjam? - szólt közbe Harry. James lesütötte a szemét.

- Megtartod, amit ígértél? - nézett rám bűnbánóan.

- Igen. Miért? - néztem zavartan Harryre is.

- Jó, jó, elmondom - nyögött fel Jamie. Arcát a kezébe temette, a hangja tompán csengett a szobában. - Én… reggel elmegyek Marusellel oda, ahol most anyuék vannak, és csak vasárnap este jövök vissza…. Akkor csak ketten lesztek itt!

A kisfiú hasra vetette magát, és egész kicsire kuporodott össze. Kezeivel félve fogta át magát, mintha attól tartana, megüti valaki. Harry felsóhajtott, aztán elindult, ki a szobából. Ahogy átlépett Jamie fölött, az halkan megnyikkant. Harry hangja olyan hűvös és kemény volt, mint a jég, ahogy megszólalt.

- Szobafogságot érdemelnél, Jameson.

Én is felálltam. Mielőtt a lépcső felé indultam volna, végigsimítottam Jamie puha, szőke tincsein…

****

- Nagyon mérgesek vagytok? - kérdezte halkan Jamie. A nappaliban néztük a varázstévét. Az egyszerű, mugli távszabályzó - ami azért volt szükséges, hogy Jamie is tudjon csatornát váltani- Harry kezében volt. Viszonylag közel ültünk egymáshoz, mert az álmos, pizsamás kisfiú mindkettőnket maga mellett akarta tudni. Így csak egy vékony kisfiútest választott el a szerelmemtől... Fúha, Ginny, ez ám a haladás, gúnyolódott egy cinikus része az agyamnak, de nem törődtem vele.

Harryharryharryharryharryharry - szeretlekszeretlekszeretlek-rettttttenetesenszeretlek… - szükségemvanrád-ölelját-csókoljmeg-kérlekkérlekkérlek... , dübörgött az agyam maradék kilencven százalékában. A gúnyos rész halk pukkanással eltűnt, így gondolataimat ellephette a végtelen vágyakozás...

- Nem, Jamie. - hallottam Harry gyönyörű hangját, mire úgy-ahogy magamhoz tértem.

- Te sem, Ginny? - nézett rám. Megráztam a fejem és rámosolyogtam.

- Az öledbe ülhetek? - viszonozta a mosolyt.

- Gyere csak - húztam magamhoz.

- Ülj egy kicsit közelebb Harryhez! - kérte motyogva. Harryvel egymásra néztünk, majd mindketten a másik felé mozdultunk. Ennek következtében összeért a vállunk... meg sem fordulhatott a fejemben, hogy elhúzódjak, mert Jamie álmos hangon rávágta:

- Tökéletes, köszönöm.

Úgy helyezkedet, hogy a lábai Harry térdén legyenek. Elmosolyodott, és minden erejét arra fordította, hogy nyitva bírja tartani a szemeit. Épp átfutott az agyamon, hogy olyanok vagyunk, mint egy család, mikor Harry egyik karjával átölelt. Döbbenten ránéztem, mire zavartan elmosolyodott. Figyelmem ismét a rajzfilmre terelődött, harry pedig gyengéden simogatni kezdte a karomat. Jóleső borzongás futott végig a gerincemen - ez az érintés már nagyon régóta hiányzott az életemből... Elnyomtam egy sóhajt, és félve Harry vállára hajtottam a fejem. És nem szakadt le a plafon. Sőt, egyáltalán semmi más nem történt.

Hozzá kell szoknom, hogy Harry most már csak barát. Teljesen normális, és minden hátsó szándéktól mentes az, ha átkarol.

De azok a finom ujjak még mindig s-betűket rajzoltak a vállamra...