Arra ébredtem, hogy valaki egy nagyot ordít. Aztán csend, síri csend.
Ugye nem halt meg, nem halhatott meg! -futott át az agyamon. De nem, felnéztem Harry pedig mellettem térdelt, épen és egészségesen, de véres talárban. Mindent elmondtam neki a naplóról, de megnyugtatott, hogy megsemmisítette. Elindultunk felfele Ron és az emlékeit vesztett Lockhart prof. társaságában. Fawkes, Dumbledore fõnixe vitt föl minket a meredek csövön (akit Dumbledore Harry segítségére küldött a Teszlek Süveggel egyetemben).
Aggódtam, hogy kicsapnak az iskolából, de az volt a fontos, hogy mindenki él (Harry is :), a Baziliskus meghalt, Tom naplója pedig egy méregfoggal átszúrva immár ártalmatlan.
McGalagony szobájában (ahol Anyáék, Dumbledore és McGalagony már vártak minket) Harry mindent elmondott. Hogyan követték a pókokat Ronnal, Hermione cetlijét, hogy hogyan derítette ki a Kamra helyét és jöttek le a kamrába. Engem és Tom... nem, Denem naplóját nem említette eddig. Milyen tapintatos ez a fiú! -villant át az agyamon.
Dumbledore segített neki. Anyáékat felvilágosította, hogy Tom Rowle Denem, akié a Napló volt megegyezik Tudodkivel. Anyáék még mindig nem értették, hogy kerültem ÉN kapcsolatba Denemmel. Elmondtam nekik, hogy a Napló volt az oka... és hogy egész évben abba írtam minden titkom.
Apa nagyon mérges volt, hisz az az elve és nekünk is mindig azt tanította, hogy ne bízzunk meg semmiben, ami gondolkodik, de nem látni, hol tartja az eszét. Leszidott, amiért nem mutattam meg neki vagy Anyának. Mondtam, hogy a könyveim közt találtam, azt hittem, valaki ottfelejtette.
Megint Dumbledore segített ki: felküldött a gyengélkedõre, és azt mondta, hogy nem kapok büntetést, mert Tudodki már nálam sokkal bölcsebb és tapasztaltabb varázslóknak is túljárt az eszén.
Anya és Apa felkísértek a gyengélkedõre. Megbocsátottak nekem, örültek, hogy életben visszakaptak.
Az év végéig már megint saját életem élhettem, saját céljaimmal és vágyaimmal...
- Ginny Weasley vagyok... megint.