Hát igen. Ez az idõ is eljött. Hogy itt ülök egykori legnagyobb ellenségem oldalán. Nem, nem kényszerítettek. Saját akaratomból. Sõt, kifejezetten az én kérésemre.
Ginny Malfoy a Malfoy-kúria nappalijában ücsörgött férje oldalán. Gyerekeik, két eleven, csintalan kisfiú a kertben játszottak. Három éve ezt (rém) álmaiban sem gondolta volna.
Daniel és David. Ha akkor máshogy döntök, õk most nem lennének -futott át az asszony agyán.

Egy különösen kimerítõ kviddicsedzés után Ginny egybõl ment a fürdõbe. A prefektusiba, hiszen szülei örömére bátyjai nyomdokaiba lépett.
Nem könnyû egyetlen lánynak lenni hét báty mellett, de azt hiszem, én egész jól teljesítettem a "feladatot" -elmélkedett (akkor még) Ginny Weasley miközben vetkõzött- Azért ha másért nem is, ezért a fürdõért megéri prefinek lenni.
Miután levetkõzött és teleengedte a medencét vízzel a lány becsusszant a víz felszínén úszó, kék és rózsaszín árnyalatú habfelhõk közé.
Jaj, hogy vágytam már erre! Harry ma igazán megdolgoztatott minket... Milyen helyes fiú lett belõle! Azok a smaragdzöld szemek! Az a rakoncátlan fekete haj! És a széles vállai! Meg kell hagyni, megtette a hatását a kviddics -merengett Ginny elterülve a forró vízzel teli medencében.
Aztán eszébe jutott, akirõl a barátnõi pletykálnak mostanában. Malfoy. A régi "görénybõl" egész helyes fiú lett. Nem, magának nem tud hazudni... Iszonyat helyes lett! Ez nem lehet igaz! Ginny Weasley, te beleestél Draco Malfoyba! Jaj! Miért pont belé? -tette fel magának a kérdést, de mindjárt meg is válaszolta- Mert õ az, aki olyan szépen tud nézni a szürke szemeivel! És mikor rám mosolyog! A lélegzetem is elakad. Mostanában már nem gúnyolódik velem... annyit. Mintha máshogy nézne rám, kedvesebben, gyengédebben... szeretetteljesebben? Lehet, hogy tetszem neki? -fordult meg a lány agyában aznap már sokadjára. De, mint eddig mindig, most is ugyanazt felelte rá: Ne is reménykedj. Persze, hogy aztán megint csalódj! Nem tetszel Malfoynak, és jobb lenne ha ezt az egészet elfelejtenéd, Ginny Weasley! Maradj Harrynél! -beszélgetett magával. Végre tetszek neki, én meg pont most szerettem ki belõle. De nem, szeretem! Csak már nem azzal a rajongással, hanem... Hanem mivel?
Ginny úgy elmerült gondolataiban, hogy meg sem hallotta, mikor nyílt az ajtó. Az ezt követõ halk szöszmötölésre és a pici csobbanásra sem neszelt fel. A sûrû gõztõl semmit nem látott, mikor elindult kifele. Egyszer csak nekiütközött valami ruganyos... izmos... jó illatú... -Te jó ég! -sikkantott fel Ginny. Draco Malfoy egy magabiztos mosolyt villantott a lányra, magához rántotta és megcsókolta. Ginny szenvedélyesen visszacsókolt, hiszen titkon errõl álmodott...
A párt elragadta a hév és a szenvedély, szeretkeztek és élvezték egymás testét. Persze védekezni elfelejtettek, kilenc hónap múlva pedig megszületett a szõkésvörös hajú, szürke szemû Daniel és David Malfoy. Immár Draco és Ginny Malfoy fiaiként...