Ginny Weasley a klubhelys�gben, az asztaln�l �lt. �s rend�letlen�l �rt m�r 2 teljes �r�ja.
Este volt, �gy a helys�g m�r majdnem �res volt. P�ran m�g l�zengtek �s �rt�k a h�zi feladatukat, vagy �ppen besz�lgettek, de a legt�bben kimer�lten egybõl mentek aludni.
Ginny fels�hajtott �s a pisl�kol� tûzre n�zett. F�lretette maga elõl az eddig �rt tekercset, majd egy m�sikat vett maga el�, �s �jabb s�hajt�ssal �rni kezdett. N�ha-n�ha a k�nyve f�l� hajolt, �s kikeresett egy-egy adatot, kim�solt egy-egy r�szt.
Ut�lom Pitont, �s ut�lom a b�jitaltant! Mi�rt ilyen ez az ember? Mindenkit csak k�noz. Vajon mitõl savanyodhatott be ennyire? Az ember nem sz�letik ilyennek, ilyenn� lesz. Nem lehetett kellemes gyerekkora... Lehet, hogy valami trauma �rte kicsi kor�ban. H�t, ez azok k�z� a titkok k�z� tartozik, amiket val�sz�nû m�r sosem fogok megtudni... -merengett a l�ny a kandall�ban par�zsl� t�zet b�mulva, majd visszafordult feladat�hoz.
Nem vette �szre, hogy egy �rdeklõdõ szemp�r lesi minden tett�t a sarokb�l...
�m a nõi meg�rz�s n�la is mûk�d�tt: egyszer csak nyugtalanul kezdett n�zelõdni a helys�gben. Meg�rezte a figyelõ szemeket, �s vesz�lytõl tartott, mint mindenki ezekben az idõkben. Lassan k�rben�zett, minden hom�lyos sarkot megn�zett. Azt�n az egyikben, egy f�lreesõ fotelben megtal�lta, amit keresett.
Mogyor�barna szeme �sszekapcsol�dott az õt figyelõ smaragdz�ld szemp�rral. A l�ny k�rdõn felvonta a szem�ld�k�t. Kaphatott valami visszajelz�st, mert elmosolyodott, majd �jra �rni kezdett.
A sarokban az �rny mocorogni kezdett, majd kil�pett a f�nyre. K�cos, fekete haj� fi� volt furcsa szem�vegben, melyek m�g�tt macskaszemei ragyogtak, ha a l�nyra n�zett. Lassan az asztal fele indult, majd le�lt a l�nnyal szemk�zti sz�kre.
Ginny fesz�lyezetten csin�lta tov�bb a h�zi dolgozatot.
- Bocs, Harry, de Piton most k�l�n�sen sok anyagot adott fel, �s ezt musz�j megcsin�lnom. Tudod milyen, ha nincs k�sz valami... -mosolygott bocs�natk�rõen a fi�ra.
- Semmi baj, Ginny. �n is ismerem Pitont -sz�lalt meg ekkor Harry. M�ly, kellemesen zengõ, b�rsonyosan simogat� hangja volt.
Ez a hang! �, Harry! Mi�rt kellett neked idej�nn�d? Mi�rt n�zel �gy r�m azokkal az �br�ndos, z�ld szemeiddel? Ez �gy nem j�! �gy nem tudok koncentr�lni! Itt vagy elõttem k�t l�p�snyire, csak egy keskeny asztal v�laszt el tõled. Ez �gy nem lesz j�! Jesszus, mindj�rt r�d ugrok. Menj innen, k�rlek, k�ny�rg�k! �hh, musz�j megemberelnem magam. Ginny, ne l�gy ilyen, csin�ld a h�zid, mert ha nem lesz k�sz, megj�rod! Ne t�rõdj ezzel a t�nem�nnyel az orrod elõtt. Aki most fel�d hajol... Te j� �g!
- Mirõl kell �rnod? -k�rdezi Harry a l�ny f�l�be susogva. Fej�k �ssze�r, ahogy mindketten a pap�r fel� hajolnak.
- ���... A francba, mirõl is kell �rnom? V�rjunk csak... N�zz�k... holdkõ... Ez az! A holdkõ tulajdons�gair�l -felel Ginny.
- Gondolom, mindent tudsz -mosolyodott el a fi� ezekre a szavakra.
Ez nem igaz! Ez a mosoly! Hogy lehet valakinek ilyen mosolya? Be k�ne tiltani, hogy mosolyogjon, mikor h�zit kell �rnom... Teljesen elvonja a figyelmem.
Tess�k. Most meg a haja l�g az arcomhoz. Cir�gat a selymes, fekete tincsek �rint�se.
- H�j, ez csikiz! -jegyzi meg a l�ny, majd a tincset a fi� f�le m�g� sim�tja - Lassan le k�ne v�gnod a hajad. Ismerek r� egy j� bûb�jt. K�l�nben olyan hossz� lesz, mint Malfoy�! -incselkedik Ginny.
- Na neee, te csak ne hasonl�ts engem Malfoyhoz! -j�tssza a s�rtõd�ttet Harry- Ezt m�g megj�rod! -ki�ltja, majd a l�nyt a kanap�ra d�nti �s csikizni kezdi.
- Nee, nee, megadom magam! -sik�tja Ginny, majd j�t�kosan elfut a fi� elõl �s lehuppan a fi� hely�re.
- Idõ, s�, s�v�r, nem �r! -kacagja, majd lenyugodva, egy szomor� s�hajjal ism�t dolgozat�hoz kezd.
Holdkõ tulajdons�gai... N�zz�k... Fekete, mint Harry haja. Nem, nem, mint Harry haja, csak sim�n fekete. Ez �gy nem megy! Nem lehet �gy tanulni, hogy k�zben �leted szerelme b�mul...
Fej�t felemeli, �s a fi� k�rdõ tekintet�be n�z. A farkasszem-n�z�st Harry unja meg elõbb:
- Mire gondolsz most? -k�rdezi.
- Mire? Csak nem fogom bevallani, hogy arra, milyen helyes sr�c vagy, �s mennyire szeretlek! Arra, hogy hogyan lesz �gy k�sz holnapra a dolgozatom. �s te?
- H��t... hogy milyen sz�p vagy, mikor �gy elgondolkozol.
Jajj! B�kolt nekem! Tal�n õ is �rez ir�ntam valamit... Tal�n...
- �s most mire gondolsz? -k�rdez megint Harry.
- H�t... - Megmondjam neki? Vajon mit sz�lna? Nem mindegy, Ginny? Mondd meg neki! Ezt az �llapotot m�r �gy sem b�rom sok�ig... Nincs vesztenival�m. -Azon gondolkodom, lehet-e, hogy valaki ennyire szeressen, mint �n t�ged. Mert szeretlek, mi�ta megl�ttalak. Elõsz�r csak gyerekes rajong�s volt ez a szerelem, de most m�r...
- ���... Ginny, biztos vagy az �rz�seidben?
Persze, õ nem szeret. Nem baj! �n szeretni fogom, �s v�deni pr�b�lom majd Tudodkitõl! Akkor is szeretlek, Harry Potter, ha te nem viszonzod!
- Sosem voltam biztosabb semmiben. �s nem �rdekel, ha te nem szeretsz, ezt el kellett mond ... -Ginny m�r nem tudja befejezni a mondatot.
- Ginny! -a fi� az asztal felett �thajolva hevesen meg�leli, majd megcs�kolja a l�nyt - �n is szeretlek!

5 �v m�lva:
- Dr�g�m, mire gondolsz most? -k�rdi Ginny Potter �jdons�lt f�rj�tõl.
- Hogy �n milyen szerencs�s vagyok, hogy egy ilyen sz�ps�g f�rje lehetek. Szeretlek, kicsim! -mondja Harry.
Ginny pedig boldogan n�zegeti az ujj�t d�sz�tõ h�feh�r, holdk�ves gyûrût, melyrõl mindig f�rje fog esz�be jutni.