Hirtelen koroms�t�t lett.
R�m�let, bizonytalans�g �s rettenet vette birtokba a lelkeket, zih�l�s �s fojtott ki�lt�sok visszhangoztak a Roxfort falai k�z�tt. Ginny automatikusan nyitotta sz�j�t a var�zsige kimond�s�ra, de Ron megel�zte.
- Lumos!
Nem t�rt�nt semmi. Elmaradt a p�lca hegy�b�l el�t�r� l�ngcs�va �s az ezzel egy�tt j�r� melegs�g is. Ginny �rezte testv�re zavart d�bbenet�t.
- Lumos! LUMOS! – Ron szinte �ntudatlanul �v�lt�tt, csontj�ig hatolt a r�miszt� s�t�ts�g, csak Ginny j�zan hangja t�r�tette mag�hoz.
- Piroinitio! – a l�ny behunyta szem�t �s er�sen koncentr�lt, m�gsem t�rt�nt semmi. Kezdett � is megijedni. „Mi�rt nem t�rt�nik semmi? Mi folyik itt?” M�g mindig s�t�ts�g �lelte �ket k�r�l. Neville ide-oda kapkodta fej�t.
- Ott mozog valaki!
Nem valaki, hanem valakik voltak azok, akik elrohantak mellett�k. �ket valami�rt nem akad�lyozta a hom�ly, magabiztosan szaladtak.
- �llj! – ki�ltotta Ginny, lenyelve ijedts�g�t, �s szemeit megpr�b�lta a feketes�ghez szoktatni. Var�zsolni nem akart: f�lt, hogy esetleg b�tyj�t vagy Nevillet tal�ln� el. Jobb h�j�n az egyik mozg� alak ut�n vetette mag�t, elkapva annak tal�rj�t. Az alak gyorsan megfordult �s nonverb�lisan var�zsolt, a l�ny �rezte, ahogy felemelkedik a leveg�be. Felsik�tott, de nem engedte el a tal�r sz�l�t, az anyag pedig nagy reccsen�ssel felmondta a szolg�latot: a szeg�ly Ginny kez�ben maradt, aki nekiesett egy asztalnak.
- Ginny? – hallotta a l�ny Ron hangj�t. M�g egyszer belemarkolt a leveg�be, keresve az ismeretlent, de m�r senki nem volt ott, csak a felborult asztal �s az �thatolhatatlan �j. A l�ny egyik kez�ben m�g mindig p�lc�j�t, m�sikban a tal�r foszl�ny�t szorongatta. Egy k�z k�ny�k�n�l fogva fel�ll�totta �t.
- Ett�l az asztalt�l nem messze van a l�pcs�. – sz�lt alig hallhat�an a l�ny, mire Neville a falon tapogat�zva kereste a kiutat. Vad ki�lt�sok �s �tkok robaja csengett f�l�kben. Ron v�gre valah�ra megl�tta a f�nyt.
- Erre, gyorsan! – sz�lt h�tra megk�nnyebb�lten, �s kil�pett a l�pcs�re. Ginnyt teljesen elvak�totta a f�kly�k er�s l�ngja, mindh�rman b�dultan szaladtak le a l�pcs�n.
Ginny csak ekkor pillantott le, kez�re. Mikor megl�tta a tal�r leszak�tott darabj�t, hirtelen megsz�d�lt. Az anyag fekete alapj�ra z�ld szeg�ly volt h�zva, de ez az egyszer� jel nekik nagyon sokat jelentett.
- Mardek�ros. – jelentette ki Neville s�padtan. Ginny hirtelen r�juk n�zett, �s vad t�z �gett szem�ben.
- Malfoy volt az.
Ginny leveg� ut�n kapkodva �lt fel �gy�ban. Eg�sz test�ben reszketett, az �lom olyan val�s�gh�nek l�tszott, mintha �jra�lte volna az esem�nyeket. V�r�s, sz�tzil�lt haj�t h�trasim�tva ler�gta mag�r�l a takar�t �s kiment a h�l�term�k erk�ly�re.
A sz�pen �velt oszlopok k�z�l remek kil�t�s ny�lt a Beauxbatons parkj�ra �s a m�r nem m�k�d� sz�k�k�tra. Ginny els�rta mag�t, b�r maga sem �rtette, mi�rt. � sosem f�lt, m�g a legnagyobb kr�zishelyzetekben sem. Az �lm�ban – �s a val�s�gban – � volt az, aki pr�b�lkozott er�sebb b�b�jjal, aki pr�b�lta meg�ll�tani az idegeneket, aki gyorsan felm�rte a szitu�ci�t �s annak megfelel�en cselekedett. Most m�gis ott �llt az erk�lyen �s n�m�n zokogott.
„Most m�r szabad s�rni.” gondolta mag�ban „Most m�r senki sem ijed meg l�tva elkesered�semet, m�r nem kell er�snek mutatkoznom m�sok el�tt, csak az�rt, hogy �k �j er�re kapjanak.”
Arc�t tenyereibe hajtva, az oszlopnak t�maszkodva gy�szolta a m�ltat. Mennyire m�s ez az iskola, mint a Roxfort! Olyan idegen volt minden itt, �s sohasem tudhatta, hogy meg�rik-e a m�snapot a sz�lei, a testv�rei, a bar�tai. M�gis, legjobban Harry�rt rettegett. „Hogy tehette ezt velem? Hogy mehetett el csak �gy, �s mi lesz, ha nem j�n vissza? Akkor mit csin�ljak?” A k�ts�gbees�s teljesen mag�val ragadta, eg�sz test�ben remegett. „Egyed�l maradok… Hogy lehetek ilyen �nz�?! Nem gondolhatok mindig csak saj�t magamra! El�g volt, Ginny Weasley, ne sirasd a semmit! Harry visszaj�n, punktum.”
Kisim�totta tincseit arc�b�l �s let�r�lte k�nnyeit. Nagy leveg�t v�ve kapaszkodott az erk�ly korl�tj�ba, �s c�ltudatosan n�zte a romot, ami a Beauxbatons kertj�b�l maradt.
Ekkor hirtelen valaki megfogta h�tulr�l �s nagyot l�k�tt volna.
- ������h!
A l�ny vill�mgyorsan h�trafordult, de nem l�tta t�mad�j�t. Kipirulva szaladt el az erk�ly m�sik oldal�ra, majd be a szob�ba, ahol a zavartalanul alv� Lun�t �s a nyugtalanul forgol�d� Asm�t l�tta. D�bbenten csukta be az erk�lyajt�t. Hogyhogy nem �bredtek fel t�rsn�i sik�t�s�ra? Nem hallotta senki? Lehet, hogy hallucin�lt? De a l�k�s nagyon is val�s�gos volt. El�vette Hermione level�t, amelyen csak egyetlen sor �llt:
„A gonoszra is s�t a nap.”