Hermione meredten b�mult ki az ablakon, mik�zben Ron �s Harry var�zsl�sakkot j�tszott az egyik utaz�l�d�n. Fej�ben az eltelt egy �v esem�nyei kavarogtak. „Sirius meghalt, Voldemort visszat�rt – gondolkozott el – mindezek ut�n, … hogy tehett�tek ezt velem? ” Egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n.
Gondolataib�l Ron z�kkentette ki:
-Az�rt igaz�n �rhatt�l volna m�g a ny�r folyam�n Hermione! J�lius k�zepe �ta egyetlen baglyot sem k�ldt�l! - mondta szemreh�ny�an.
Ron szavai ut�n Harry is k�rdõn n�zett Hermion�ra, cseppet sem pal�stolva, hogy õ is v�rta azokat a leveleket.
Hermione m�g mindig csak kifel� b�mult, majd sztoikus, m�gis „s�t�t” hangon megsz�lalt:
-Meghaltak a sz�leim.
A k�t fi� d�bbenten n�zte a l�nyt, nem tudt�k hogy reag�ljanak a hallottakra.
-Aut�balesetben – szeme csillogott az el nem hullajtott k�nnyektõl.
-�n … sajn�lom – s�t�tte le a szem�t Harry. Tudta j�l, milyen f�jdalmat �l �t most legjobb bar�tnõje, hiszen õ is alig p�r h�napja vesztette el egyetlen rokon�t, Siriust. Ron megsemmis�lten n�zte Hermion�t. Szerette volna megvigasztalni, de a szavak valahogy nem j�ttek.

A fesz�lt csendet az ajt� kicsap�d�sa t�rte meg. G�nyos vigyorral �llt a folyos�n Malfoy, �lvezv�n a viszontl�t�s �r�m�t:
- Nocsak, a mesterh�rmas! Potter, rem�lem tudod, hogy van egy kis elsz�molni val�nk!
- Te meg mirõl besz�lsz Malfoy? - ugrott fel d�h�dten Ron, amin m�g maga is meglepõd�tt.
-Weasley! Te m�g mindig itt? Azt hittem m�r �hen halt az eg�sz csal�dod!
-Mi�ta az idi�ta ap�d nem ugr�l a Miniszt�riumban, egy-k�t dologb�l �gy l�tszik kimaradt�l! - sz�lalt meg m�g a kor�bbi hangnemben Hermione, pillant�sra se m�ltatva a mardek�rost.
-Te koszos kis s�rv�rû, ez�rt … - �s indult volna be a f�lk�be, de Hermione – oda se n�zve – suhintott egyet az az�ta elõkapott p�lc�j�val, mire az ajt� Malfoy kez�re csap�dott. A fi� f�jdalmasan felki�ltott, majd kih�zta a kez�t a szor�t�sb�l. D�h�dten t�pte fel az ajt�t, mire Hermione megint suhintott egyet, �gy m�r eg�sz test�re r�m�rve a csap�st. Harry �s Ron led�bbenve n�zte, ahogy a l�ny nyugodt mozdulattal – most ok n�lk�l – megint suhintott egyet. Draco lerogyott a f�ldre, �s �rtetlen�l n�zte a padl�t. A l�ny lassan fel�llt, �s k�zelebb l�pett hozz�. Malfoy feln�zett, arc�ra ki�lt a d�bbenet. A tekintet, ami visszan�zett r� k�z�ny�s volt �s hideg. Sehol a d�h, sehol a sz�nalom. Csup�n egy f�l�nyes pillant�s, ami valami�rt megr�m�tette. Hermione – oda sem figyelv�n, hogy r�tapos a fi� tal�rj�ra – kil�pett a f�lk�bõl, majd h�tra sem n�zve kijelentette, elmegy a b�f� kocsiba.

Egy perc k�nos csend ut�n Pansy vis�t�sa �bresztette fel õket a k�bulatb�l.
-Te meg mit csin�lsz itt?
Erre Malfoy d�h�dten felpattant, �s f�lres�p�rve Parkinsont elviharzott. Pansy persze f�l m�sodpercen bel�l m�r a nyom�ban volt.

Harry �s Ron n�m�n n�ztek egym�sra.