Hermione egykedv�en n�zte a fi�kerek el� befogott thesztr�lokat. B�r tanultak r�luk, eddig - �rthet� okokb�l - m�g sosem l�tott egyet sem. „Vajon mi�rt csak mi l�tjuk �ket?” Gondolatait egy el�tte elhalad� ember zavarta meg. Fej�t kicsit megr�zta, �s l�tta, hogy az az ember Luna volt. A holl�h�tas l�ny egyenesen az egyik thesztr�lhoz ment, �s megsimogatta a fekete lepel al� rejtett fejet, mire az Luna �rint�s�re ler�zta mag�r�l a csukly�t.
-R�g l�ttalak, kedves bar�tom – a „r�ml�” a l�ny fak� haj�ba f�rta hossz� s�rk�nykopony�j�t, �s meleg g�zt f�jt a nyak�ba.
Luna meg�lelte a k�l�n�s l�nyt, szem�t behunyta �s ujjaival vakon k�vette a megs�rgult csontok bar�zd�it. Hermione �gy �rezte, most ugyanazt gondolhatja, amit �; „haza�rtem”. Elindult fel�j�k. Maga sem tudta, mi�rt. Mikor oda�rt, megsim�totta Luna piszkos sz�ke haj�t, aki minden zavar n�lk�l – r� sem n�zve a griffend�lesre – sz�lalt meg:
-Gy�ny�r�ek.
Hermione lassan kezdte kiny�jtani a kez�t, meg�rintv�n a sz�rnyas csontv�z homlok�t. Furcsa �rz�s suhant �t rajta.
-Mintha hideg f�ldbe �st�k volna a testem – mondta ki hangosan – ez olyan …
-Nyugtat� – fejezte be Luna.

Neville, Seamus, Dean, Ron �s Harry t�volr�l figyelt�k �ket.
-Hermione l�tja �ket? – k�rdezte elfojtott hangon Seamus
-Nem tudtam, hogy .... – de Neville ink�bb nem fejezte be a mondatot.

A fi�kerek gyorsan a kast�lyhoz �rtek, a di�kok pedig bevonultak a nagyterembe. Az els�s�k besorol�sa ut�n Dumbledore megtartotta a szok�sos �ves besz�dj�t, kiemelv�n, hogy a H�zak k�zti Kviddics bajnoks�g term�szetesen id�n is meg lesz tartva. Bemutatta az �j S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se tan�rt, aki id�n ism�t – rem�lhet�leg a val�di - R�mszem Mordon volt.
Hermione f�sultan n�zett maga el�, a lakoma nem tudta feldobni. R�n�zett Harryre, aki egy egy�tt �rz� mosolyt k�ld�tt fel�. Egykedv�en kezdte el keresni a tekintet�vel Lun�t a Holl�h�t asztal�n�l. Keres�s k�zben tekintete Malfoy�ba �tk�z�tt, aki minden titkol�z�s n�lk�l �t b�multa. Szemeib�l nem lehetett kiolvasni mire gondol. De ez nem is izgatta Hermion�t. Soha nem �rzett m�g ekkora k�z�nyt a mardek�rosok ir�nt. Fintorra sem m�ltatva a fi�t elfordult, �s tov�bb n�zel�d�tt. Nem l�thatta, hogy Draco semmitmond� szemei most kisebb vill�mokat sz�rtak. „Hogy mer egy kis senki csak �gy �tn�zni rajtam? �s a vonaton t�rt�ntek�rt m�g ...”
Hermione megtal�lta Lun�t, aki �pp egy hatalmas r�test majszolt. B�ntudatot �rzett, ami�rt eddig ennyire lekezelte �t. Most �gy gondolta, � az egyetlen, aki vigaszt tud ny�jtani neki. Tiszteletet �rzett ir�nta, mert olyan k�nnyen tudja kezelni a k�r�l�tte l�v� – legt�bbsz�r rosszindulat� – embereket. S�t, kifejezetten �lvezte, hogy bolondnak n�zik. Ett�l volt olyan k�l�nleges.
-Hermione! Te nem eszel? Nagyon finom ez a csokis ak�rmi! - sz�lt hozz� Ron, de ut�na m�r meg is b�nta. Legnagyobb meglepet�s�re Hermione v�laszolt.
-Ha te mondod, elhiszem.
Egy alig l�that� mosolyt k�ld�tt Ronnak, majd elemelt egy s�tit a t�lc�r�l. Nem tudta volna megmondani mi�rt, de valahogy jobban �rezte mag�t.

Vacsora ut�n Ronnal felvezett�k az els�s�ket a h�l�k�rletbe, �s elmondt�k a tudnival�kat. Hermione meglehet�sen kim�rt volt, de ez nem ijesztette meg a kicsiket, hiszen �k m�g nem ismert�k. Ron igen fontosnak �rezte, hogy megeml�tse a Griffend�l �s Mardek�r k�z�tti ki nem mondott „h�bor�t”, �s hogy t�rekedjenek az � megal�z�sukra, minden szitu�ci�ban. A mondat v�g�n m�r v�rta a megrov�st Hermion�t�l, de mikor r�n�zett, a l�ny csak b�lintott egyet. Ron itt m�r tudta, hogy ez az �v sokkal t�bben fog k�l�nb�zni az el�z�ekt�l, mint azt els�re gondolta.

Harry bel�pett a portr�n, �s l�tta, hogy bar�tai �pp most fejezt�k be az eligaz�t�st. Hermione az �rarendeket osztogatta, Ron pedig a m�r ismert arckifejez�ssel reag�lt a mardek�rosokkal k�z�s B�jitaltan �s Legend�s L�nyek Gondoz�sa �r�kra.
-Mi�rt nem lehet�nk ink�bb a hugrabugosokkal? - nyafogott savany�an
-Vagy a Holl�h�ttal – s�hajtott Dean
-Teljesen mindegy, csak ne a mardek�rosokkal! - adott hangot v�lem�ny�nek Neville, hangj�ban �rz�d�tt az elm�lt �t �v keser�s�ge, ami nem csak a mardek�rosoknak, de kifejezetten Piton professzornak volt k�sz�nhet�.
-Ugyan Neville, Pitonn�l �gyis mindegy, hogy kivel vagyunk beosztva, pikkel r�d! - veregette �szinte sajn�lattal a v�ll�t Seamus.
-Nekem mindegy, csak azzal a szem�t hal�lfal�-ivad�k Malfoyjal ne kellene tal�lkozni! - mondta d�h�t fojtogatva Harry.
Hermione csendben hallgatta a besz�lget�st. Harry megjegyz�s�n�l l�tta, hogy Neville megremeg. Az � csal�dj�t is a hal�lfal�k tett�k t�nkre. Esz�be jutott a Szent Mungo Ispot�ly, a tart�s betegeknek sz�nt k�rterem, az, ahogy a k�nnyeivel k�szk�d�tt, mikor megtudta, hogy Neville sz�lei mi�rt is fekszenek ott �s milyen �llapotban vannak. Hetek �ta el�sz�r �rezte, hogy szabadj�ra akarja ereszteni a haragj�t, hogy nem akarja t�bb� elnyomni! „Az a sok f�jdalom!” Nevill�, Harry�, a Weasley csal�d� �s nem utols� sorban, az �v�! Keze �k�lbe szorult, szemeib�l s�r�n potyogtak a k�nnyek. Most m�r minden�rt �ket okolta. Voldemort m�r nem a hal�lfal�k vez�re volt a sz�m�ra, csak k�z�l�k egy, aki nem �rdemli meg az �letet. �s itt, az iskol�ban, jelen helyzetben csak egyf�lek�pp tudta megbosszulni a sok szenved�st! Ha egy emberk�nt gy�l�lte az �sszes mardek�rost!