Hermione csendben s�t�lt ki a portr�ajt�n. Senki nem vette �szre, a t�bbiek t�ls�gosan is elmer�ltek a mardek�rosok kibesz�l�s�ben. Egyed�l r�tta a s�t�t folyos�kat, de p�lc�j�t ink�bb nem haszn�lta, nem akarta, hogy �szrevegy�k. Hirtelen d�he m�sodpercek alatt elillant, megint �rr� lett rajta az egykedv�s�g.
M�r az el�csarnokban j�rt, mikor furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba. Megtorpant, �s l�legzet�t visszafojtva hallgatta a n�ma �p�letet. „Valaki figyel”- futott �t az agy�n. Nem f�lt, s�t ... kih�v�snak vette. Csak v�rt. Tudta, hogy az illet� nem l�thatja �t, legfeljebb a l�pteit neszelheti meg. Percekig �llt mozdulatlanul, de semmi sem t�rt�nt. �rdekl�d�se lelankadt �s tov�bbhaladt. „Tal�n nem is volt ott senki” - elm�lkedett a szabadba ki�rv�n, de egy hang a fej�ben ellenkezett vele. Meg�llt. Visszafordult. Az ajt�t az el�bb r�snyire nyitva hagyta, �gy nem csapott vele zajt. L�ptei �vatosak voltak, l�bai mintha nem is �rinten�k a padl�t. A csarnok k�zep�n most n�h�ny alak mozgol�dott. Egy pillanatra - t�le szokatlan - kaj�n vigyor jelent meg az arc�n. Tudta, kik azok. �rezte. �k h�rman ... a Mardek�rb�l. M�r nyitotta volna a sz�j�t, mikor valaki hangos, behem�t trappol�ssal rohant lefel� a l�pcs�n, egyenesen a s�t�t alakok fel�. Izgatott magyar�z�st hallott, majd l�tta, ahogy a csapat elindul felfel�. Egy ember kiv�tel�vel. � maradt.

Hermione ak�rmennyire is f�lelt, most nem hallott semmit. „Sz�val nem mozdulsz! Majd �n teszek r�la, hogy ne legy�l ennyire nyugodt.” 3 m�sodpercbe sem telt bele, �s m�r m�g�tte �llt. �rezte a jelenl�t�t, a kisug�rz�s�t, hogy melyik ir�nyba akar l�pni vagy fordulni. Az alak kezdett nyugtalan lenni. Hirtelen mozdulattal megfordult, de nem volt m�g�tte senki. Hermione m�r r�g arr�bb l�pett. Most megint m�g�tte �llt. A fi� ism�t megpr�b�lkozott egy hirtelen mozdulattal, de k�zben m�r a p�lc�j��rt kotor�szott. Hermione rendk�v�l sz�rakoztat�nak tartotta a szitu�ci�t, �s egy mer�szebb l�p�sre sz�nta el mag�t. M�g mindig az alak m�g�tt �llt, de most �vatosan tett fel� vagy 4 l�p�st, �s a nyak�ba lehelt. A fi� �sszerezzent, �s egy ugr�ssal a t�le 3 m�terre tornyosul� oszlopn�l termett. Eg�sz teste libab�r�s lett, majd �szbe kapv�n megsz�lalt:

-Lumos! - mire f�ny gy�lt a p�lc�j�b�l, de nem sok ideje volt n�zel�dni.

Egy halk motyog�st hallott, �s � m�r nekit�ntorodva az oszlopnak n�zte, ahogy a p�lca kirep�l a kez�b�l. A pillanatnyi meglepetts�g ut�n kezdte felfogni, hogy az oszloppal val� tal�lkoz�sa nem volt �ppen f�jdalommentes. Megpr�b�lt elindulni de n�h�ny l�p�s ut�n a falnak kellett t�maszkodnia, majd h�t�t nekivetve a padl�ra ereszkedett. �gy �lve m�r kezdett enyh�lni a hasogat� �rz�s, ami minden�t �tj�rta. �szbe kapott, hogy is ker�lt ebbe a helyzetbe, majd pr�b�lt valamit kivenni a csarnokot ural� s�t�ts�gb�l. Arra utal� jel, hogy „t�mad�ja” m�g itt van, egy reccsen�s volt. N�zett a hang ir�ny�ba, de nem l�tott semmit. A fesz�lts�get szinte tapintani lehetett k�r�l�tte. Lassan tudatosult benne, hogy mit is hallott az el�bb. „A p�lc�m!” Eluralkodott rajta a f�lelem. Balj�s el��rzete t�madt, mintha s�t�t energi�k t�lt�tt�k volna be a leveg�t. Mire feleszm�lt, m�r l�tta az illet� k�rvonalait. A fi� megdermedt, sz�vver�se felgyorsult, egyre hangosabban kapkodta a leveg�t. Egy l�gy, suttog� hang sz�lalt meg:

-Ilyenkor m�r a h�l�k�rletedben lenne a helyed, Malfoy! - majd a fi� mell� l�pett, leguggolt �s beleb�mult az arc�ba. Alig p�r centire volt t�le, mire a l�ny – tet�zve ezzel kor�bbi cselekedet�t – finoman r�lehelt Draco homlok�ra, sz�r�tv�n az ott megjelent izzadts�gcseppet. Rezzen�stelen arccal figyelte a fi� reakci�j�t.

-Granger! Te ... - m�g mindig remegett az el�bb t�rt�ntekt�l, a a d�h kezdte el�nteni az agy�t. Megal�zva �rezte mag�t! A l�ny �res tekintete viszont bel� fojtotta a tov�bbi mondanival�j�t.

-Menj fel a szob�dba – suttogta Hermione, �s l�tta, hogy Dracon m�g mindig a r�m�let uralkodik.

-Hol van a p�lc�m? - k�rdezte, k�zben pr�b�lt min�l f�l�nyesebb hangot meg�tni, persze sikertelen�l.
-M�gis milyen p�lca? - n�zett r� tettetett �rtatlans�ggal Hermione, majd minden tov�bbi sz� n�lk�l fel�llt, �s elindult abba az ir�nyba, amerre eredetileg menni akart, m�g a „j�t�k” el�tt. Az ajt� megnyikordult, ahogy �tk�z�sig nyitotta, �s a l�ny elt�nt az �jszak�ban. A nyitott ajt�n n�mi f�ny sz�r�d�tt be a csarnokba, de nem el�g ahhoz, hogy Draco a szem�vel megtal�lja a p�lc�t, �gy tapogat�zni k�nyszer�lt. R�tal�lv�n a keresett t�rgyra, sejt�se beigazol�dott. A p�lca kett�t�rve hevert a f�ld�n.
-�tkozott boszork�ny! - sziszegte, majd felt�p�szkodott, �s �tkozta a napot, amikor Dumbledore - hivatkozv�n Draco zaklatott lelki �llapot�ra a csal�dja k�r�li botr�nyok miatt - visszavonta prefektusi kinevez�s�t.
-Csak csat�t nyert�l, nem h�bor�t! - ezzel elindult a h�l�k�rlet�be, nem t�r�dv�n azzal, hogy a t�bbiekkel elker�lhetik egym�st.

Hermion�t el�gedetts�g t�lt�tte el, tiszt�ban volt vele, mennyire megijedt Malfoy. Felszabadultan sz�kd�cselt a t� fel�, �s csod�lattal b�multa a csillagokkal meghintett �gboltot.
Hermione a t� partj�n levetette cip�j�t �s engedte, hogy a hull�mok kellemesen csiklandozz�k l�bujjait. Teljesen belefeledkezett a v�z simogat�s�ba.
-Tudtam, hogy itt leszel - sz�lt egy f�tyolos hang. Luna volt az.
-Tudtam, hogy keresni fogsz - v�laszolt h�tra sem n�zve Hermione.
Luna ledobta tal�rj�t, ami alatt csak egy feh�r atl�t�t �s egy feh�r bugyit viselt. Lassan bel�pett a v�zbe, majd egyre beljebb haladt. M�r combj�ig �rt a v�z, amikor h�travetette mag�t, �s lebegni kezdett a felsz�nen. Hermione csak n�zte a l�nyt, majd � is levetette tal�rj�t, ami alatt csak egy melltart� �s egy bugyi volt. Le�lt a bok�ig �r� v�zben. Luna most fel�llt, �s egykedv�en tette fel k�rd�s�t:
-A sz�leid?
-Igen. Ny�ron - f�zte hozz�, megel�zv�n ezzel a k�vetkez� k�rd�st.
-Mihez kezdesz most?
-Nem tudom.
Szeretett volna s�rni, de nem ment.
-Tal�lt�l m�r valakit?
-Valakit?
-Tudod j�l, mir�l besz�lek. Valakit, akin bossz�t �llhatsz. - mondta szenvtelen arccal.
-Aut�baleset volt. Senkit sem lehet hib�ztatni - sz�ve m�ly�n persze tiszt�ban volt vele, hogy Luna mire gondolt. Nem kell b�nr�szes legyen az, akin levezeti a haragj�t.
-Ahogy gondolod.
-�gy gondolom, ahogy te is.
Luna ebb�l mindent �rtett, �s nem feszegette tov�bb a t�m�t. Lebukott a v�z al�, majd haj�t h�trasim�tva �llt fel. A ny�r v�gi szell� k�nnyed �rint�s�t�l megborzongott, majd ism�t lebegni kezdett a felsz�nen. Hermione is beljebb araszolt, s miut�n megm�rt�zott a t�ban, a l�ny mell� s�t�lt, �s � is feldobta mag�t a v�z tetej�re. Nem tudt�k meddig pihentek ott. Az �jszaka megbabon�zta �ket, szem�kben l�nyos pajkoss�g �s n�i v�gy csillogott egyszerre. Egyszer csak azon kapt�k magukat, hogy egym�ssal szemben �lltak, test�k l�db�rz�tt, �s �rz�ki cs�kot leheltek a m�sik forr� ajk�ra. A cs�k ut�n m�lyen egym�s szem�be n�ztek, majd sz� n�lk�l kimentek a partra. Nem voltak szerelmesek, csak kicsit k�l�nc�k.
Kez�kbe fogt�k tal�rjukat �s elindultak befel� a kast�lyba. A padl�t b�mulva k�v�ntak j� �jt egym�snak, majd elindultak mindketten a saj�t H�zuk fel�.

�jf�l k�r�l j�rhatott az id�, mikor Hermione bel�pett a portr�lyukon. Csendben osont v�gig az el�t�rben.
-Gondoltam megv�rlak - ny�gte egy remeg� hang.
Hermione a kandall� fel� kapta a fej�t, ahol Harry kuporgott, �s b�multa �t. L�tszott, hogy k�nosan �rezte mag�t, nem sz�m�tott r�, hogy legjobb bar�tn�je egy sz�l feh�rnem�ben fog megjelenni. A fekete egy�ttes nedves csillog�sa �s a l�ny kisebb zavara l�zba hozta Harryt. M�r-m�r szem�rmetlen�l m�ricsk�lte �t, szem�t v�gigfuttatta minden apr� kis r�szleten. M�g sosem l�tta �gy, �s rendk�v�l izgat�nak tartotta. Hermione mag�ra kanyar�totta a tal�rt, �s halkan kiny�gte a menek�l�st biztos�t� mondatot:
-Megyek, lefekszem.
Volt egy sejt�se, hogy Harry ma valami eg�szen �jat fog �lmodni. Nem t�vedett.