Mikor Malfoy le�rt a Tiltott Rengeteg sz�l�hez, az �ra m�g nem kezd�d�tt el. Kisebb csoportokra bontva besz�lgettek az emberek, de �gy is j�l kivehet� t�vols�g volt a griffend�lesek �s a mardek�rosok k�z�tt.
Szem�vel direkt nem kereste a l�nyt. Nem akart tudom�st venni r�la, nem akart belen�zni a diadalittas tekintet�be. Gy�l�lte �t, mert ott, akkor nem tudta el�gg� gy�l�lni ahhoz, hogy megleck�ztesse. Olyan sz�m�ra eddig ismeretlen �rz�sek ker�tett�k hatalm�ba, mint gyenges�g, bizonytalans�g �s k�tked�s. B�bk�nt haszn�lt�k , �s ez�rt sz�nalmasnak �rezte mag�t.
Bosszantotta, hogy amit eddig hideg v�rrel megtett volna, most k�ptelen volt r�. �gy k�b�totta el Hermione haj�nak illata, mintha Piton mesterf�zetei egyik�t haszn�ln�. Az a forr� �rz�s a mellkas�ban, az a zavarodotts�g a lelk�ben. Ahogy a l�ny ajkait n�zte, lehetetlen dolgok jutottak esz�be! Elb�v�lte az a gy�ny�r� forma, ahogy r�snyire nyitva hagyta a sz�j�t.
„Mintha … meglep�d�tt volna! Tal�n nem is sz�m�tott r�, hogy �n ut�na megyek, �s … m�g ezek ut�n is �gy t�nt, hogy nem zavarta a k�zels�gem!”
Gondolatib�l fel�bredve a griffend�lesek fel� fordult, �s keresni kezdte Hermion�t. „A fen�be is! �s akkor mi van? Ett�l csak rosszabb a helyzet”- magyar�zott mag�nak, �s abbahagyta a keres�st. De azt�n m�gis visszan�zett, �s ezzel az alkalommal m�r ki is sz�rta �t. „H�t persze” - gondolta savany�an. A l�ny Harryvel �s Ronnal besz�lgetett. Pontosabban csak Ron besz�lt, Hermione a mostan�ban felvett arckifejez�ssel n�zett maga el�, Harry pedig, h�t � furcsa volt. Ront n�zte, de k�zben v�r�s volt a feje, mint egy r�k. „H�t ebbe a majomba meg mi �t�tt?” - tanakodott Draco.

Tov�bb m�r nem volt ideje elm�lkedni, mert meg�rkezett Hagrid. N�h�ny igencsak �rdekesnek mondhat� teremtm�nyt vezetett el�, �s lelkesen magyar�zott a kiteny�szt�s�k k�r�lm�nyeir�l. Meglep� m�don ezek n�v�nyev�k voltak, �s az �ra tov�bbi r�sz�ben ezeket a l�nyeket abrakolt�k el. Az �ra v�g�n mindenki f�radtan, szutykosan ment fel a H�z�ba. A t�bbieknek ennyi volt a tan�t�s arra a napra, de Hermion�nak m�g h�travolt a R�naismeret �r�ja. Egy gyors f�rd�s ut�n f�radtan ballagott a tanterem fel�, amikor ismer�s arcot v�lt felfedezni a terem el�tt.
-Ginny mondta, hogy itt lesz �r�d.
-Szia Luna.
-Veled meg mi t�rt�nt? - n�zett k�rd�n Hermion�ra, akin Hagrid �r�ja legink�bb a szeme alatti fekete karik�kban mutatkozott meg.
-Nem fontos – legyintett f�radtan a l�ny, majd elterelte a sz�t – �s neked milyen napod volt?
-�rdekes. Pitonnal volt �r�m, �s levont a Holl�h�tt�l 10 pontot, mert ringat�ztam az �st�m mellett.
-Mi�rt ringat�zt�l?
-Mert sz�lt a zene.
-Pitonn�l zene? - n�zett k�rd�n Hermione.
-Igen, de �gy t�nt rajtam k�v�l senki nem hallja, mert Piton marha d�h�s volt – r�ntotta meg a v�ll�t a l�ny. L�tszott rajta, hogy Piton nem el�g ahhoz, hogy kihozza a sodr�b�l.
-�rtem – mondta szemrebben�s n�lk�l.
-Lenne kedved tal�lkozni, mondjuk holnap este? - k�rdezte Luna.
-Persze, de mi�rt holnap? - k�rdezte k�v�ncsian a griffend�les.
-Ma Asztrol�gia lesz �jf�lkor – mondta Luna – �s lehajtotta a fej�t.
Hermion�ban ez a mozdulat gyan�t keltett, �gyhogy most m�g ink�bb f�rta a k�v�ncsis�g az oldal�t. Titokzatos jelens�gnek tartotta Lun�t, �s szerette volna min�l jobban megismerni, b�r m�g maga sem tudta mi�rt. Tal�n mert vonzotta a k�l�ncs�ge �s m�g ink�bb a b�tors�ga.

K�zben meg�rkezett lassan az eg�sz csoport, �s amikor a professzor is befutott Hermione m�g egy utols� pillant�st vetett Lun�ra:
-Akkor holnap. Ugyanott �s ugyanakkor.
-V�rom.
-�n is.

Hermione az �ra ut�n visszament a klubhelys�gbe. Ott olyan ny�zsg�s volt, mintha a Weasley ikrek t�rtek volna vissza. Persze nem err�l volt sz�, csup�n m�r most kirakt�k a Kviddincs meccsek els� f�l�vi sorsol�s�t. Mellette egyben meghirdett�k az �res posztokra sz�l� jelentkez�st is.

-�h, a Griffend�l - Mardek�r meccs az utols�! M�g van id�nk felk�sz�lni! - kurjantotta el mag�t Ginny.
-A legjobb form�nkat kell hozni, ha le akarjuk gy�zni �ket!
-El�bb meg k�ne tal�lni a megfelel� embereket a hi�nyz� posztokra!
-H�t igen - mondta szomor�an Ron - el�gg� megcsappantunk.
A fels�bb �vesek m�r aznap d�lut�n izgatottan k�sz�ltek a Kviddics-v�logat�sra, am�g az els�s�k �lm�lkodva b�mult�k Harry T�zvill�m�t �s az azt pr�b�lgat� csapattagokat. Olyan felh�tlennek t�nt minden. Egy kis id�re siker�lt mindenkinek megfeledkeznie az elm�lt n�h�ny h�nap esem�nyeinek nyomaszt� s�ly�r�l. Hermion�ban vegyes �rzelmek pr�b�ltak felsz�nre t�rni. Szomor� volt, mert tudta, hogy m�r semmi sem olyan mint r�gen, de boldog is, mert l�tta a gyan�tlan els��veseket, akik m�g mit sem sejtenek a gondokb�l. Egy pillanatra megfeledkezett �nmag�r�l, �s egy sz�vb�l j�v� mosoly jelent meg az arc�n.
Harry persze elkapta ezt a mosolyt, hiszen mindig lopva figyelte Hermion�t. Mintha a r�gi kisl�nyt l�tta volna, akit m�r 5 �ve, hogy megismert. Boldogs�g t�lt�tte be a sz�v�t, �s � is �tadta mag�t a var�zslatos d�lut�nnak.

A keddi nap gyorsan eltelt, �s egy�ltal�n nem lehetett esem�nyd�snak nevezni. 2 B�b�jtan, 2 S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se, a legv�g�n pedig 1 M�giat�rt�net volt. Eb�d ut�n az oszt�ly Firenze d�lut�ni �r�j�ra rohant, am�g Hermione Sz�mmisztik�ra ment. Minden tan�r k�l�n�sen kedves �s eln�z� volt. Ron szerint Dumbledore keze volt a dologban, �s Harry most az egyszer igazat adott neki a k�ptelen �tlet�ben. Hermione m�g h�zit sem kapott Sz�mmisztik�b�l, ami jelen esetben egy�ltal�n nem zavarta.


Mikor a l�ny felment a klubhelys�gbe,az szinte �res volt. Mindenki kint �lvezte a naps�t�st, a kellemes ny�r v�gi id�t. Csak n�h�ny els�s �llt elveszetten a kandall� el�tt, �s suttogva besz�lgettek els� �r�jukr�l Pitonnal, nem �ppen f�nyes v�lem�nnyel.
A l�nynak nem volt kedve a t�bbiek ut�n menni, ink�bb �gy d�nt�tt, hogy bemegy a k�nyvt�rba �s �tlapoz n�h�ny �rdekes k�nyvet a legeldugottabb sarokban.
�tk�zben elhaladt Draco mellett, aki r� se n�zve szapor�zta meg a l�pteit, nehogy b�rmif�le kontaktus alakuljon ki k�z�tt�k. Hermione bel�l mosolygott, de a t�bbi szembe j�v� ezt nem l�thatta.
Draco, h�t � pr�b�lt megfeledkezni a kor�bban t�rt�ntekr�l. Elhat�rozta, hogy meg nem t�rt�nt� teszi mag�ban az eddigi esem�nyeket, �s �j lappal indul. Persze a biztons�g kedv��rt ezut�n csak akkor fog szurk�l�dni, ha egy�tt van a mesterh�rmas, mert Weasleyt �s Pottert k�nnyen ki tudta hozni a sodr�b�l, �s �gy sokkal biztons�gosabb volt. �gy nem juthattak esz�be k�ptelen gondolatok a griffend�les l�nyr�l.

Hermione a k�nyvt�rba �rv�n �r�mmel vette tudom�sul, hogy egyed�l tart�zkodik a helys�gben. �gy gondolta, hogy a helyben olvashat� k�nyvekn�l n�zel�dik, mert azok ritk�bbak �s tal�lhat k�zt�k valami �rdekeset. Ahogy n�zegette a poros �don polcot, felt�nt neki egy k�nyv, ami fekete �llatsz�rbe volt k�tve, �s bronz sz�n� cir�d�s vonalak kanyarogtak az oldal�n, de nem form�ltak bet�t. Leemelte a k�nyvet, amin persze nem volt semmilyen c�m, csak egy lakat.
„H�t ez meg hogy ker�lhetett ide? Ez biztos, hogy a z�rolt r�szlegb�l van.” Ha tavaly tal�lt volna egy ilyen k�nyvet, val�sz�n�leg odavitte volna Madam Cvikkernek. De most m�shogy l�tta a dolgot. �gy �rezte nem tud parancsolni a k�v�ncsis�g�nak. Tudni akarta mi van benne. Nem az�rt, mert sz�m�tott b�rmire is, csup�n olthatatlan tud�sszomja fel�lkerekedett a norm�lis �sz�rveken. Fogta a k�nyvet, beletuszkolta t�sk�j�ba - amir�l maga sem tudta, mi�rt vitte mag�val tan�t�s ut�n - majd elhagyta a k�nyvt�rat.

A k�nyvet nem akarta napk�zben el�venni, ink�bb �gy d�nt�tt, hogy majd h�tv�g�n �jszaka felkeresi a Sz�ks�gszob�t, �s akkor belemer�l az olvas�sba. Nem lett volna t�l j� �tlet napk�zben olvasgatni tiltott vagy vesz�lyes var�zslatokr�l. A h�l�k�rletbe vissza�rv�n ledobta t�sk�j�t az �jjeli szekr�nye mell�, majd ruh�st�l bed�lt az �gyba, �s perceken bel�l elaludt.

Este h�romnegyed t�z k�r�l m�r indul�sra k�szen �llt. A portr�n�l h�tra fordult, �s l�tta, hogy Harry n�zi �t, de nem mer megsz�lalni.
-Ha akarod, megv�rhatsz – jelentette ki a l�ny k�nnyed�n, majd minden tov�bbi magyar�zkod�s n�lk�l kil�pett a lyukon.
Harry nem sz�lt semmit, csak sz�gyenl�sen les�t�tte a szem�t. A terve, hogy megk�rdezi m�gis hov� megy, kudarcba fulladt. Csak �lt bamb�n �s azon gondolkozott, vajon megv�rja-e, de a v�laszt m�r tudta.

Hermione a t�hoz �rkezv�n m�r ott tal�lta Lun�t, aki mozdulatlanul �llt, �s a t�volba meredt. Mell� �llt, �s � is elgondolkozott. Egyik�k sem sz�lalt meg. Mindketten m�g az iskolai szokny�t �s egy feh�r inget viseltek. Hermione nyakig begombolkozott, am�g Luna laz�n, f�lregombolva viselte az inget, a legfels� 2 gomb pedig hi�nyzott.

-Mehet�nk? - k�rdezte nyugodtan Luna.
A griffend�les b�lintott, majd elindultak. Azt nem tudta pontosan hov�, csak annyi tudatosult benne, hogy a Tiltott Rengeteg fel� tartanak.
Egy darabig csendben voltak. Nem az a k�nos csend, ink�bb az a megnyugtat�, amikor olyan �rz�s j�rja �t az embert, hogy a sz�l mindj�rt a h�t�ra kapja, �s elrep�ti messzire, ahol nincs a testnek s�lya csak a l�leknek.
Hermione �szre sem vette, hogy m�r a Rengetegben j�rnak, �s nem is �ppen a sz�l�n. Hi�nyzott bel�le a megszokott aggodalom, ami mindenkin v�gigfutott, ha az erd� k�zel�be ment. Egyszer csak Luna megtorpant, �s megsz�lalt:
-Meg�rkezt�nk
-Hermione most kezdett csak k�r�l n�zni, eddig nem is figyelte merre j�rnak. �res gondolatokban elm�lyedve k�vette a l�nyt, nem t�r�dv�n a k�rny�kkel.

Szemben vel�k egy el�g kicsi, f�b�l �sszet�kolt h�zik� volt. Elindultak az �p�let fel�.
-Az ajt� nem volt z�rva, �gy Luna bel�kte, megv�rta hogy Hermione is bel�pjen, majd p�lc�j�val suhintva megsz�lalt halkan:
-Nitor!
Ekkor kis csillagszer� pontok jelentek meg mindenhol, ez�st�s f�nyben �sztatva az eg�sz helys�get. A helys�g legink�bb egy hossz�, sz�les, v�gtelen folyos�ra hasonl�tott. Furcsa �br�k voltak a falra festve. �rtelmetlen �r�sok, p�lcikaember rajzok, de akadtak sz�pen kidolgozott, m�r-m�r mesterm�vek is, �s ezek a furcsas�gok persze mind mozogtak. Ami igaz�n k�l�nlegess� tette az eg�szet, hogy minden ez�st sz�n� volt. Apr� sz�rnyas l�nyek �ledeztek a festm�nyeken, majd egy ny�jt�zkod�s ut�n kis p�lc�jukat meglend�tve k�kes f�nyben �sz� szikr�kat sz�rtak a helys�gre. A kis szikr�k sz�tsz�ledtek a teremben, �s most k�t oldalt a fal ment�n fekete „kupacok” t�ntek fel, amik eddig nem voltak l�that�ak. A kupacok k�z�l egy-kett� mozgol�dott, m�g a t�bbi mereven hevert a k�padl�n. Csak most tudatosult Hermion�ban, hogy hol vannak.
-Thesztr�lok – s�gta a leveg�be Hermione, hangja krist�lyosan csengett a f�ld�nt�li atmoszf�r�ban.
-Luna megfogta a griffend�les kez�t, �s finoman h�zta maga ut�n. Ahogy v�gigvonultak a folyos�n, a festm�nyekben egyre t�bb kis t�nd�rszer� l�ny kelt fel, �s suhintott p�lc�j�val, ezzel l�that�v� t�ve csendben pihen� r�mlovakat. A helys�g h�v�s volt. Megint az a nyugalom j�rta �t Hermione test�t, amit a thesztr�lok meg�rint�sekor �rzett. Mintha fagyos vill�mok cik�ztak volna az ereiben, mindig teste m�s �s m�s pontj�n felvillanva. A m�mor�t� �rz�s elk�b�totta �t, �gy �rezte m�r nem is l�pked, hanem csak siklik a folyos�n.

Egyre hidegebb lett, lehelet�k m�r megl�tszott, de �k nem f�ztak, csak csod�lt�k a k�kes-ez�st sz�nben pomp�z� vil�got. Hermione elvar�zsolva b�m�szkodott, nem akart innen elmenni! A mereng�sb�l Luna �bresztett fel, aki lass�tott, �s kez�vel egy ajt�ra mutatott baloldalon. A k�t l�ny odal�pett �s gondolkoz�s n�lk�l megtasz�tott�k egyszerre. Az kiny�lt, de s�t�t volt bent. Bel�ptek, �s most p�lca n�lk�l, mag�t�l vil�gos lett.

Hermion�ba has�tott a felismer�s: mintha a Tiltott Rengeteg sz�l�n �llt volna. Maga el�tt a Roxfortot l�tta, annyi k�l�nbs�ggel, hogy ez ez�stsz�n� volt, mint minden m�s itt: �gy a f�k, a f� az erd�, az �g, Hagrid kunyh�ja, minden.
-Az �let �s a hal�l mezsgy�j�n vagyunk – mondta f�tyolos hangon Luna.
-Hogy hol?
-Ha bemenn�l a kast�lyba, az egyetlen akiket l�tn�l, azok a kast�ly szellemei. A k�l�nbs�g most annyi, hogy meg tudn�d �rinteni �ket.
Hermione elk�pedve hallgatta Lun�t, tov�bbra is csak b�multa a kast�lyt, ami most legink�bb egy krist�lypalot�nak t�nt. K�bultan n�zte a csillagos eget, majd megsz�lalt:
-Milyen volt az asztrol�gia �r�d?
-Csod�latos – mondta m�ly �h�tattal Luna, amit m�g jelen k�r�lm�nyek k�zt is furcs�nak tartott Hermione.
Luna el�res�t�lt n�h�ny m�tert, majd lefek�dt a f�re, �s tov�bb b�multa a csillagokat. A griffend�les k�vette a p�ld�j�t. Hermione nem akarta annyiban hagyni a besz�lget�st, k�v�ncsi volt, hogy Lun�t mi�rt ejti ennyire k�bulatba a J�sl�stan, b�r tiszt�ban volt vele, hogy a holl�h�tas mindenben hisz, amit m�s bolonds�gnak vagy k�ptelens�gnek tartana.
-Kinek az �r�j�ra j�rsz?
-Firenze – mondta ki a nevet b�rsonyos hangon Luna, amib�l Hermione mindent meg�rtett.
-�rzel valamit ir�nta?
-Csod�latos teremtm�ny. Gy�ny�r�, b�lcs �s nagyon nagy tud�s�. �gy besz�l a csillagokr�l, mintha � is k�z�l�k j�tt volna, hogy mes�lhessen a m�ltjukr�l �s a j�v�j�kr�l.
Hermione nem k�rdezett t�bbet. Szeme most a f�k levelein id�z�tt el.
-Olyan m�s itt minden. Nem csak a sz�nekre gondolok, hanem … nem �rzek f�jdalmat. Minden olyan t�volinak t�nik. A suli, az �r�k, a kviddincs, Harry, Ron, Malfoy.
Az utols� n�vn�l kicsit megakadt a hangja, ami Lun�nak �pp el�g volt, hogy r�k�rdezzen.
-Malfoy? Mi�ta sz�m�t n�lad az � k�zels�ge?
Hermione nem j�tt zavarba, hanem teljesen term�szetesen folytatta a mondanival�j�t. Tudta, hogy Lun�ban megb�zhat, hogy meg�rt�sre tal�l, ahelyett hogy k�rd�re vonn�.
-Minden olyan gyorsan t�rt�nt. Egyik nap m�g a sz�leimet gy�szoltam a szob�mban, m�sik nap pedig m�r a Roxfort Expresszen k�noztam �t – nagy leveg�v�tel ut�n folytatta. - �s �lveztem. �lveztem, hogy a f�jdalmam az ellens�gemnek is f�jdalom, m�g ha nem is ugyanolyan form�ban.
-Ez �rthet�.
Hermione elmosolyodott.
Ebben a pillanatban egy r�miszt� �v�lt�s t�rte meg a csendet. Luna felpattant, arc�n k�ts�gbees�s t�kr�z�d�tt. A griffend�les nem is a hangt�l ijedt meg annyira, ink�bb Luna arckifejez�se keltett benne aggodalmat.
Biztos volt benne, hogy a holl�h�tas l�ny nem v�letlen�l riadt �gy meg.