„Ebben a pillanatban egy r�miszt� �v�lt�s t�rte meg a csendet. Luna felpattant, arc�n k�ts�gbees�s t�kr�z�d�tt. A griffend�les nem is a hangt�l ijedt meg annyira, ink�bb Luna arckifejez�se keltett benne aggodalmat. Biztos volt benne, hogy a holl�h�tas l�ny nem v�letlen�l riadt �gy meg.”


Az �v�lt�s ut�n balj�s csend �lt a t�jra. Luna fesz�lten figyelt, Hermione pedig a l�ny arc�t f�rk�szte, �s nem sok j�t j�solt bel�le.
-Tal�n elment – mondta bizonytalanul a griffend�les.
-Nem. K�zeledik. Minket akar – suttogta Luna.
Hermion�ban meg�llt a l�legzet. Egy pillanatra sz�r�st �rzett a sz�v�ben. Sosem r�m�lt m�g meg ennyire. Remegve k�rbe n�zett, de nem l�tott semmit.
-�llj fel, de nagyon lassan – a holl�h�tas tov�bbra is suttog�ra vette a hangj�t.
Mindketten felt�p�szkodtak, �s osonva elindultak az ajt� fel�. Mintha sokkal hangosabban ropogott volna a f� a l�buk alatt. N�h�ny m�sodpercen bel�l �tl�ptek a folyos�ra, �s beh�zt�k az ajt�t.

Hermione fell�legzett, de mikor Lun�ra n�zett, megfagyott benne a v�r. A l�ny m�g mindig r�m�lt volt, �s alig hallhat�an ny�gte ki azt a sz�t:
-Fut�s!
Megfogta a griffend�les kez�t, �s maga ut�n r�ntva �t �r�lt m�dj�ra rohanni kezdett. Az er�ltetett fut�st�l a l�pteik m�r nem olyanok voltak, mintha suhann�nak, hanem mintha valaki �vegpoharakat v�gna a f�ldh�z teljes erej�b�l. A thesztr�lok szinte mind fel�bredtek �s fel�lltak.
-A thesztr�lok! - mondta fuldokolva Hermione, de t�bb nem j�tt ki a sz�j�n, mert a rohan�st�l m�r alig kapott leveg�t.
-Az nem baj! - ny�gte a m�sik l�ny – legal�bb feltartj�k �ket.
„�ket? - r�m�lt meg m�g jobban a griffend�les – h�t t�bben vannak?” A p�nik most m�r teljes volt. S�r�s fojtogatta, m�r nem tudott koncentr�lni. A f�lelem eluralkodott rajta. Nem �rtette mi�rt nem �rtek m�g ki, hiszen befel� sokkal r�videbb volt az �t. Nem l�tta a folyos� v�g�t, mintha elt�nt volna a v�gtelens�gben. A trappol�suk �ltal keltett zaj egyre er�s�d�tt. Most m�r nem csak �vegt�r�st lehetett hallani, hanem olyan volt, mintha egy eg�sz kamarazenekar kezdett volna �ssze-vissza j�tszani a hangszerein. Hermione l�bai szinte �lom neh�zs�g�ekk� v�ltak. Luna �rezte, hogy bar�tn�je kezd lassulni, �s ellenkez�st nem t�r� hangon r�ki�ltott:
-Szedd �ssze magad! Ha nem hiszed el, hogy kijutunk, akkor sosem jelenik meg az ajt�!
-Megpr�b�lom – v�laszolta Hermione, de m�r szinte �v�ltenie kellett, hogy a saj�t hangj�t hallja.
�sszeszedte minden b�tors�g�t �s lelki erej�t, majd a megszokott st�lusban, �sz�rvekkel magyar�zta mag�nak, hogy m�rpedig az ajt� ott van, �s igen is ki fognak jutni!
Erre a gondolatra az ajt� r�gt�n megjelent, �s miel�tt m�g lass�thattak volna, kirohantak a s�t�t �jszak�ba. A f�kez�s ut�n Luna megfordult, beh�zta az ajt�t, de miel�tt b�rmit is tehetett volna, Hermione el�kapta a p�lc�j�t, �s a leger�sebb ajt�z�r� b�b�jt bocs�totta a z�rra, amit csak ismert.

-Ez nem tart sok� – lihegte bar�tn�je – pillanatok alatt porr� z�zz�k az ajt�t.
-M�gis kik?
-H�t �k, a Szolg�k! A hal�l szolg�i! Szomjazz�k az �letet, �s b�rmit megtenn�nek �rte! De minek is magyar�zok, ink�bb .. - de ekkor irdatlan �v�lt�s szak�totta �t f�lbe. T�r�s, z�z�s zaja hallatszott az ajt� m�g�l.
-Gyer�nk – iramodott neki Luna – a thesztr�lok nem tudj�k sok�ig feltartani �ket!
Ism�t fut�snak eredtek, de most sokkal f�lelmetesebbnek �rezte Hermione a Tiltott Rengeteget. A nagy siets�gben orra bukott, arccal egyenesen egy s�rg�d�rbe. Undorodva kaparta le arc�r�l �s haj�r�l a sarat, mik�zben felvette �jra Luna temp�j�t. Kicsit lass�tottak, most ink�bb fut�l�p�sben haladtak. Az el�z� es�st�l sajgott Hermione karja. „Ki kell m�sznom az �nsajn�latb�l, az �let�nk m�lik rajta!” De mire �szbe kapott, a holl�h�tast sehol sem l�tta. K�ts�gbeesetten kapkodta a fej�t, amikor �szre vette, hogy el�tte valami bugyog, tal�n egy mocs�rt�csa, amib�l egy bozontos hajkupac l�tszik csak. Belemarkolt a kez�vel, �s elkezdte h�zni. Pillanatokon bel�l el�ker�lt Luna feje is. Hermione itt m�r a h�nalj�n�l fogva h�zta ki. A l�ny felk�h�g�tt egy kis sarat, majd r�gt�n megsz�lalt.
-Gyorsan, el kell b�jnunk. Nincs id�nk menek�lni.
A griffend�lesen kezdett megint eluralkodni a p�nik, fej�t �ssze-vissza kapkodta, de nem tal�lt egyetlen �pk�zl�b b�v�helyet sem. Luna felemelte a kez�t, �s egy nagy f�ra mutatott.
-Az odv�ba, b�jjunk a fa odv�ba!
-De Luna, az egy Teliholdas Mang�lia, mi van ha erre j�r egy v�rfarkas?!
-Ne t�r�dj vele, kisebb bajunk is nagyobb ann�l – de be se kellett fejeznie, mert Hermione m�r �t t�mogatva elindult a fa fel�.
-A f�n t�nyleg volt egy od�, amin �ppen hogy csak bef�rtek. Bem�sztak mindketten. El�g sz�k�s volt a hely, viszont f�nyt a ny�l�son k�v�l m�g t�bb helyr�l is kaptak. Szorosan egym�shoz simulva, remegve v�rt�k, hogy mi fog t�rt�nni. Megint hallatszott az �v�lt�s, de most m�r nem csak egy, hanem egym�s ut�n t�bb is.
-Legal�bb 5-en vannak – ny�gte Hermione, de Luna csendre intette.

Hallott�k, ahogy a fa�gak recsegnek a k�zeled� l�nyek alatt. D�h�sen, v�rengz� h�rg�ssel kerest�k a k�t l�nyt. Az od� mellett meg�lltak, idegesen mocorogtak, majd az egyik hirtelen bedugta a fej�t a ny�l�son. Mivel hatalmas m�ret� teremtm�ny volt, csak a f�l pof�ja f�rt be, ami legink�bb egy farkas�ra eml�keztetett. Hermione sikoltani akart, de Luna gyorsan sz�ja el� tette a kez�t, miel�tt megnyikkanhatott volna. A pofa csak mozgott f�l-al�, a sz�j�b�l kil�g� agyarakr�l z�ldes takonyszer� ny�l cs�p�g�tt Luna l�b�ra. A l�nynak eleredtek a k�nnyei, de meg se mukkant. N�h�ny perc ut�n a Szolga kih�zta pof�j�t az od�b�l, majd t�rsaival egy�tt elindult abba az ir�nyba, amerr�l j�ttek.
-Bocs�ss meg – mondta zavarodottan Luna.
-Te tudt�l r�luk? - k�rdezte v�dl�n Hermione.
-Igen, de teliholdkor sosem j�nnek el�. Nem �rtem, mit kerestek akkor ott.
-Hogyhogy nem tal�ltak meg?
-Mivel nem evil�giak, nem �rzik az emberek szag�t. Viszont a hall�suk ann�l kifinomultabb. Az el�bbi csak egy tr�kk volt. Az �ldozat r�m�let�t haszn�lj�k ki. Arra sz�m�tanak, hogy riadalmunkban felsikoltunk, �s akkor leleplezz�k a holl�t�nket.
Egy p�r m�sodperc ut�n Luna ism�t megsz�lalt:
-Menj�nk, miel�tt t�nyleg r�nk tal�lna egy v�rfarkas.
-�s mi van ha visszaj�nnek? - Aggodalmaskodott a griffend�les.
-Nem fognak. Nem b�rj�k sok�ig ezen az oldalon.
Kipr�selt�k magukat a lyukon, mire Hermione felsikkantott.
-Luna! A kezed! – majd r�mutatott az ing ujj�nak egykori hely�re, ahol most 3 ocsm�ny pi�caszer� ny�lk�s valami l�ktetett.
-A fen�be! - mondta Luna de addigra Hermione el�kapta a p�lc�j�t �s kimondta a var�zsig�t:
-Flamma! - Kisebb l�ngcs�va csapott ki a p�lc�b�l, �s a l�ny elkezdte le�getni a holl�h�tasr�l a kis ocsm�nys�gokat.
-Mire befejezte, m�r teljesen lehiggadt. Arca m�g mindig s�padt volt – ak�rcsak Lun�� – de m�r siker�lt �sszeszednie mag�t, �s �jabb besz�lget�sbe belemenni. L�tta, hogy bar�tn�j�t b�ntudat gy�tri, ez�rt �gy d�nt�tt, feloldoz�st ad neki.
-K�sz�n�m, hogy megmutattad nekem azt a helyet. Igaz�n gy�ny�r� volt.
-Majdnem sz�tt�pt�k a test�nk, �s elrabolt�k a lelk�nk.
-Meg�rte – mosolygott Hermione, majd f�lres�p�rte Luna arc�b�l a koszos �s nedves hajsz�lakat, �s hatalmas, csillog� szemeibe n�zett. Most m�r mindketten mosolyogtak, �s elindultak a kast�ly fel�.

A Rengeteg sz�l�n megneszeltek valamit, �gy l�pteiket �vatosabbra vett�k, �s megindultak
a hang ir�ny�ba. Hagrid kunyh�j�b�l j�tt, ahol Hagrid �s Dumbledore professzor besz�lgettek.
-Biztos benne Hagrid?
-100 sz�zal�kosan professzor! Ma �jjel megint �tj�ttek a kapun, pedig ma telihold van!
-Ez rendk�v�l aggaszt�. B�r a Roxfortig �gysem jutn�nak el soha, de m�gis csak szok�saikt�l elt�r�en viselkednek. Mit jelenthet ez?
A k�t l�ny �sszen�zett, �s jobbnak l�tt�k, ha mennek.

M�r a folyos�keresztez�d�sn�l j�rtak, amikor meg�lltak, �s szembe fordultak egym�ssal. Luna csak sz�gyenl�sen pislogott, mire Hermione mag�hoz �lelte �t. A holl�h�tas l�nyt boldogs�g j�rta �t, �s szorosan hozz�b�jt bar�tn�j�hez. Mikor kicsit elt�volodtak egym�st�l Luna simogatni kezdte Hermione arc�t, majd hevesen megcs�kolta. A l�ny viszonozta ezt, �s kez�vel elj�tszott a szakadt ing gombjaival. Egyre hevesebbek lettek, �s mindkett�j�kben egyre er�s�d�tt a v�gy a m�sik �rint�s��rt. Lassan elkezdte tolni Hermione Lun�t h�trafel�, de ajka nem engedte el az �v�t. Meg�llt egy ajt�n�l, ami egy prefektusi f�rd� volt. Elkezdte kigombolni a l�ny ing�t, mik�zben a cs�kok miatt alig �rthet�en mondta ki a jelsz�t:
-Levendula!
Az ajt� felpattant, mire �k beestek a terem m�ret� f�rd�helyre. Forr� g�z fojtogatta �ket, amit�l mindketten r�gt�n felkapt�k a fej�ket.
-Ki van itt? - k�rdezte egy f�rfi hang, de a l�nyok nem v�rt�k meg, hogy kider�lj�n a tulajdonos kil�te, hanem kuncogva elrohantak a l�pcs�fordul�ig, pajkosan adtak egym�snak egy puszit, �s ki-ki elindult a saj�t H�za fel�.

Hermione boldogan ment fel a l�pcs�n, majd bel�pv�n a portr�lyukon hirtelen �szbe kapott. „Harry! Mi van, ha megv�rt?” De el�g volt a kandall� fel� n�znie, hogy tudja a v�laszt. A fi� ott aludt a kanap�n, kez�ben a tavalyi B�jitaltan k�nyve. „Harry, te annyira kedves vagy hozz�m”-gondolta, majd odament a fi�hoz, hogy fel�bressze. M�r �pp megsimogatta volna az arc�t, mikor r�j�tt, hogy is n�zhet ki. „A tegnapihoz k�pest most sokkal kiakaszt�bb vagyok”. �gy ink�bb elment lef�r�dni, majd a meleg miatt egy ujjatlan h�l�inge b�jt, �s visszament a fi�hoz. Az arc�t finoman megsimogatta, mire � csukott szemmel, halkan azt suttogta:
-Hermione! Elj�nn�l velem a b�lba?
A l�ny ezt hallv�n elmosolyodott, hogy vajon miket is �lmodhat a fi�. Belet�rt Harry haj�ba, mire � felkapta a fej�t, �s most �lomt�l ittas szemmel n�zett a l�nyra.
-Hermione! �...
-Igen Harry! Elmegyek veled a b�lba...- nevetett a l�ny
Ezzel rendesen zavarba is hozta Harryt, mert most tudatosult benne, hogy hangosan besz�lhetett �lm�ban.
-J� �jt! - nyomott egy puszit a fi� orr�ra, �s elindult felfel� a l�pcs�n. M�g egyszer h�trafordult �s megsz�lalt a tov�bbra is �t b�mul� sr�choz.
-K�sz�n�m, hogy megv�rt�l.
-Igaz�n nincs mit – mondta zavarodottan, majd � is j� �jt k�v�nt, �s felment lefek�dni.