D�lut�n Hermione els� �tja a parkba vezetett. Biztos volt benne, hogy Lun�t a Rengeteg sz�l�n megtal�lja. �gy is lett. A l�ny �ppen bolyhos h�t� p�nc�lbogarakat gy�jt�tt egy hatalmas fa t�v�ben. Ronda egy teremt�sek voltak, b�r teljesen �rtalmatlanok. Ink�bb m�ret�kt�l �s rendk�v�li mozg�konys�gukt�l undorodott meg az ember f�leg, hogy a nagyobb p�ld�nyok akkor�k voltak, mint egy cseresznye.
-Mit kezdesz vel�k? - k�rdezte �rdekl�dve a griffend�les.
-Val�sz�n�leg gy�ngyb�b�jjal elvar�zsolom �ket, l�ncot f�z�k bel�le �s odaadom aj�nd�kba Cho Changnak – jelentette ki teljes nyugalommal.
-De a gy�ngyb�b�j csak egy �r�ig tart.
-Tudom. Ut�na visszav�ltoznak eredeti �llapotukba a kis bolyhosok.
-�s mi�rt �ppen Cho?
-Nem tudom. Csak nem tetszik a b�jvigyora – vonta meg a v�ll�t Luna, majd tov�bb gy�jt�getett.
A griffend�les elvigyorodott. Elk�pzelte, ahogy Cho sip�tozva rohang�l a folyos�n, fell�kve ezzel f�rfirajong�it. Leguggolt a l�ny mell�, �s � is szedegetni kezdte a bogarakat.
-Ma este r��rsz? - k�rdezte Hermione, mik�zben egy kifejezetten f�rge p�ld�ny ut�n ugrott.
Luna most kicsit meglep�d�tt, tiszt�ban volt vele, hogy a griffend�les p�ntekenk�nt sosem �r r�.
-Persze. Mikor?
-Este a f�ldszinti csarnokban.
-Hov� megy�nk? A Rengetegbe?
-Ak�r m�g oda is – felelte higgadtan a l�ny, majd Luna �vegcs�j�be dobta az �ltala elkapott 2 k�v�r p�nc�lbogarat.
-T�zre ott leszek.
-�n is.
N�mi sz�tlan semmittev�s ut�n egy�tt indultak f�l a kast�lyba. A l�pcs�fordul�ban meg�lltak, Hermione k�r�ln�zett, majd megsz�lalt:
-K�rdezhetek valamit?
-Igen.
-Tulajdonk�ppen csak k�v�ncsi vagyok, hogy j�k-e a meg�rz�seim.
-Mire gondolsz?
-Sz�val, a rokonaid k�zt …
-A v�lasz: igen – mondta k�z�ny�sen Luna.
-M�g meg sem k�rdeztem – b�r tiszt�ban volt vele, hogy egyre gondolnak.
-Azt akarod tudni, hogy vannak-e a rokonaim k�zt v�l�k. A v�lasz igen. Any�m csal�dj�ban. De ami�ta meghalt, nem tartjuk a kapcsolatot. Addig is csak az � kedv��rt �lltunk vel�k sz�ba. Hihetetlen�l bek�pzelt egy n�ps�g. Sz�gyellem, hogy a rokonaim.
A griffend�les egy�tt �rz�en n�zett Lun�ra, akinek egy pillanatra gy�l�let villant fel a szem�ben.
-Nagyszer� ember vagy, Luna Lovegood.
Luna elmosolyodott.
-Mib�l j�tt�l r�? – k�rdezte Hermion�t.
-Nem tudom. Csak … valahogy mindig is sejtettem. – Egy huncut kacsint�ssal b�cs�zott a holl�h�tast�l, �s elindult a H�z�ba.

Ahogy fel�rt l�tta, hogy a t�bbiek – szok�sukhoz h�ven –a fali�js�g el�tt t�m�r�ltek, �s izgatottan olvass�k a ki�r�st, miszerint az els� kviddics m�rk�z�s k�vetkez� h�t szombaton lesz megtartva. Tov�bb fokozta az izgalmat a roxmortsi h�tv�ge, mivel ebben az �vben ez volt az els� lehet�s�g arra, hogy lemenjenek.
Hermione csak �llt �s azon gondolkozott, mit csin�ljon este t�z �r�ig. Szeretett volna egy kis id�t t�lteni a bar�taival, de �tlete sem volt, hogy hol lehetnek. „V�gsz�ra” ny�lt a portr�ajt�, �s bel�pett rajta Harry. Hat�rozott l�ptekkel indult Hermione fel�, ami nem ker�lte el a l�ny figyelm�t. „Vajon mit akar?” Amikor oda�rt a fi�, �vatosan k�r�l n�zett majd belekezdett:
-Besz�lhetn�nk?
-Persze – fordult fel� a l�ny – mir�l lenne sz�?
-Ne itt.
Hermione szeme �sszesz�k�lt, �s gyanakv� pillant�sokkal m�regette Harryt
-Akkor hol?
-Mondjuk a … nem is tudom. Nem tudsz egy j� helyet?
-Nem.
-Mindegy. Csak menj�nk.
Azzal kiment a helys�gb�l, Hermione pedig k�vette.

Lementek n�h�ny l�pcs�n, befordultak n�h�ny folyos�n, majd egy kihalt r�szen meg�lltak. A l�ny fel�lt az ablak kiugr� r�sz�re, a fi� szembe�llt vele, �s egy m�ly leveg� ut�n hozz�kezdett.
-Tulajdonk�ppen csak szerettem volna megk�rdezni, hogy lenne-e kedved ma este lemenni Hagridhoz. Ronnal m�r besz�ltem, �s 10 k�r�l induln�nk, addigra nagyj�b�l elcsendesedik mindenki.
-Harry, te az�rt r�ngatt�l el ide, hogy ezt megk�rdezd? Ugye te sem v�rod, hogy ezt elhiggyem?
-Ne t�rj el a t�rgyt�l! Van kedved? Vagy ink�bb k�rdezzem azt, hogy r��rsz-e?
A l�nynak leesett minden. Nem Hagridon volt itt a hangs�ly hanem azon, hogy neki mi m�s dolga lehet m�g abban az id�ben.
-A ma este nem �pp a legmegfelel�bb – mondta er�ltetett nyugalommal, de hangja megremegett.
-Mi�rt nem? Net�n titkos randev�d van?
„Mi? Azt hiszi, hogy randizgatok?”
-Egyszer�en nem �rek r�.
-De ..
-Melyik r�sz�t nem �rted? – K�rdezte g�g�sen a l�ny.
Harry led�bbenve figyelte a l�ny tekintet�t, majd csal�dottan lehajtotta a fej�t.
-Minden vil�gos, mint a Nap – mondta s�rt�d�tten, �s elindult visszafel�.
-V�rj! – ki�ltott a l�ny, �s a keze ut�n kapott – �n nem �gy gondoltam.
Harry szomor�an n�zett r�, �s teljesen elszontyolodva kimondta, ami nyomta a sz�v�t:
-Van valakid, ugye?
Hermione hat�rozott hangon v�laszolt.
-T�vedsz. Nem tal�lkozgatom senkivel. Illetve, van m�ra egy tal�lkoz�m, de az illet� nem fi�.
-Mi? – Most m�g ink�bb led�bbent – Csak nem …
-Jaj Harry, mi�rt kell r�gt�n arra gondolni?
Nem vett�k �szre, hogy ebben a pillanatban egy megt�rt, elkeseredett �s d�h�s ember fordult be a folyos�n, aki megl�tv�n a p�rost �rdekl�dve kezdett f�lelni.

-Bocs�ss meg – s�t�tte le a szem�t Harry, mert r� kellett j�nnie, hogy tiszta h�ly�t csin�lt mag�b�l.
-Mr. Potter – viccel�d�tt Hermione, mik�zben Piton hangj�t pr�b�lta ut�nozni – csak nem f�lt�keny?
-De igen. – Jelentette ki teljes �szintes�ggel. A l�ny nem erre a v�laszra sz�m�tott, �gyhogy most rajta volt a sor, hogy zavarba j�jj�n. Miel�tt b�rmit is sz�lhatott volna, a fi� folytatta.
-�n csak azt akartam hogy tudd, mennyire fontos vagy a sz�momra, m�g ha mostan�ban nem is besz�l�nk annyit. Az hogy ott vagy, amikor reggel lemegyek az el�t�rbe, hogy ott �lsz mellettem az �r�kon, hogy r�m mosolyogsz, amikor a f�jdalom mardossa a lelkemet, hogy ... l�tom a gy�ny�r� szemed, amikor m�r majdnem elvesztem a b�natban, ezek sokat jelentenek nekem.
„Merlinre, miket mond ez a gyerek” – riadt meg mag�ban Hermione.
�s Harry itt olyat tett, amire a l�ny t�le sosem sz�m�tott volna. Mindenf�le jel vagy c�lz�s n�lk�l k�zelebb l�pett, egyik kez�vel belet�rt a l�ny haj�ba, kicsit maga fel� h�zta majd megcs�kolta �t. Ajkai hevesen k�vetelt�k Hermion�t, aki a pillanatnyi d�bbenett�l mozdulni sem tudott. P�r m�sodperc ut�n mag�hoz t�rt, �s finoman eltolta Harryt.
-Ezt … �n azt hiszem … vagyis …
Harry v�rakoz�n n�zett a l�nyra.
-Nem kellett volna – s�t�tte le a szem�t a l�ny.
A fi�t hidegzuhanyk�nt �rte ez a kijelent�s. Mi tagad�s, nem erre sz�m�tott.
-�n … nem akartam neked f�jdalmat okozni – folytatta b�nb�n�an.
-Ostoba voltam, amikor azt hittem, hogy az �rzelmeim viszonz�sra tal�lnak. Azt hittem k�pes leszel szeretni engem.
-Ez nem olyan egyszer� … �n .. – de Harry f�lbeszak�totta, �s d�h�sen folytatta.
-De igen. Ez �ppen hogy nagyon is egyszer�. Itt nincsenek �rnyalatok. Itt csak igen vagy nem l�tezik. �s te d�nt�tt�l. �n pedig, ha megbocs�tasz, most elmegyek valahova sajn�lni magam. Ez mostan�ban �gyis nagyon j�l megy. - Ezzel a v�gsz�val elviharzott.
-Istenem. Mit tettem? – s�gta a leveg�be Hermione.
-D�nt�st hozt�l. Ilyen az �let – sz�lt egy k�z�ny�s hang, majd a „semmib�l” el�bukkant Malfoy.
-Te meg mi a fr�szt akarsz? – k�rdezte hidegen a l�ny, de k�ptelen volt higgadtan viselkedni.
-Gondoltam ha m�r itt vagyok megk�rdezem, mikor korrepet�ljalak B�jitaltanb�l.
A l�ny erre elnevette mag�t, de k�zben a s�r�s fojtogatta. Nem akart gyeng�nek mutatkozni, f�leg nem Malfoy el�tt, �gy er�t vett mag�n, �s v�laszolt.
-�s m�gis mib�l? A sz�r�tott b�kalencse adagol�si m�dszertan�b�l?
A fi� zavarba j�tt, �s pislogva megsz�lalt:
-Nem �rtem mi�rt csin�ltad.
-Mert olyan j�l esett n�zni Parkinson vicsorg� r�kapof�j�t. Oh, bocs�ss meg, hogy a bar�tn�d s�rtegetem – vetette oda g�nyosan a l�ny.
-Nem a bar�tn�m – mondta m�g mindig zavarodottan Draco.
-Tulajdonk�ppen, t�k mindegy – azzal lek�sz�l�dott az ablakb�l, �s indult vissza a H�z�ba.
-Hermione! – Sz�lt ut�na a fi�.
A l�ny ereiben megfagyott a v�r a neve hallat�n.
-Ink�bb h�vj s�rv�r�nek, de ne vedd m�g egyszer a sz�dra a nevem. Te csak egy mardek�ros vagy. R�ad�sul, egy Malfoy. Az �n szememben … egy senki. �s egy senki ne bizalmaskodjon velem. Azzal fogta mag�t, �s tov�bbment. Tiszt�ban volt vele, hogy a fi� vonz�dik hozz� de az, hogy a keresztnev�n sz�l�tsa �t, abszurd volt. „M�g a v�g�n � fog sz�rakozni velem! Ezt nem engedhetem!”

A nap tov�bbi r�sz�ben ink�bb felment a h�l�ba, �s bed�lt az �gy�ba. Elege volt. El�bb Harry �rzelmi kit�r�se, ut�na Malfoy a tibeti b�lcs hozz�sz�l�sa a t�rt�ntekhez. Megfogadta, hogy innent�l kezdve jobban odafigyel, nehogy kics�sszanak a kez�b�l a dolgok. A terv m�r form�l�dott a fej�ben, �s biztos volt benne, hogy Luna seg�ts�g�re is sz�m�that.