(Ginny)

- Elaludt - suttogtam magam elé, önkéntelenül is mosollyal az ajkaimon. Harry megdermedt, és elhúzta a kezét a vállamról. Hangtalanul felsóhajtottam, miközben ő egy kicsit előrébb hajolt, hogy ellenőrizze az állítást. A rajzfilm halk szignálja egy bemondó negédes hangjává változott.

- Tartsanak velünk ezután is, és nézzék meg a most következő, régi kort idéző, érzelmes és romantikus filmet nagyszüleink idejéből...

A képernyőn feketés-szürkés képkockák jelentek meg, s egy gyönyörű nőt láthattunk, göndör haját kontyba fogta, arcán nyoma sem volt a sminknek, mégis sugárzóan szép volt, elsősorban a szeme... Egy csipkés terítővel borított asztalon könyökölve énekelt álmodozó hangon:

- Gondolkozom, de már hiába - miért szerettem éppen magába?

Mintha egy kést döftek volna a mellkasomba. Szemem sarkából Harryre lestem, és megdöbbentem, mikor láttam, hogy ő is így tesz. Éreztem, hogy elvörösödöm, így figyelmemet ismét az éjszakai filmeket soroló műsorvezető felé kormányoztam. De csak látszólag.

Harry rám nézett! Csak zavarban volt attól a két sortól, vagy ő is ugyanazt a fájdalmat érezte, amit én? Megőrülök! Harryharryharryharryharry...

- Felviszem Jamie-t - motyogta, majd felállt. Karja belső felével gyengéden súrolta a kezem, ahogy átkarolta a kisfiút. Megborzongtam - olyan érzés lett rajtam úrrá, mintha a fejemre állítottak volna az óriás körhintán... na jó, Ginny, most hagyd abba; figyelmeztettem önmagam. Harry lassan a lépcső felé indult, a pólóját szorosan markoló Jamie-vel. Pár perccel később, megunva a legújabb Nimbusz modell reklámját, én is a vendégszoba felé indultam. Odafönt átvedlettem pizsamába, és az ágyon ülve fülelni kezdtem a kinti neszekre…

(Harry)

Leteszem Jamesont az ágyra, és nézem, ahogy halkan szuszogva magzatpózba gömbölyödik. Aztán kimegyek a kertbe. Kívülről az ajtónak dőltök, és enyhén remegő kézzel meggyújtok egy szál cigit. Nehezen bírom a nikotinhiányt, de egy fél slukkal sem roncsolnám odabent a kicsik tüdejét.

Nekem meg már úgyis mindegy. Haha.

Hosszan fújom ki a füstöt, és nézem, ahogy felfelé kúszik a hűvös, esti levegőben, egészen a csillagokig. Kibaszottul romantikus, mondhatom. Pislognak le rám ezek a tűhegynyi fények, mintha minden boldog lenne, tökéletes, és meseszép. Újra haha. A csillagoknak sokkal jobb, mint nekem. Mellettük ott van, akit szeretnek. Mármint, gondolom, aszerint helyezkednek az égbolton, hogy maguk mellett legyen az, akit kedvelnek…?

Erre a beteg gondolatra szívok még egy óriásit. Megbolondultam, és kész.

Végül is, mellettem is itt van Ginny. Jó, nem mellettem, de egy légtérben velem. Egy ilyen köcsöggel. Hogy mondhattam neki pont azt, hogy „persze, hogy barátok vagyunk” ?! Egy szeretlek sokkal jobban klappolt volna. Hm, sóhajtok egy füstöset. Most már rohadtul mindegy. Elszúrtam. Sőt…

- Kurvára elbasztam… - motyogom magam elé az éjszakába. Ginny előtt soha nem mondanék ilyet. De nincs itt. És különben sem hinném, hogy bármennyire is érdekelné, mit mondok. Bármennyire is szeretem az édes kis „hibáival” együtt, ezt már cseszhetem.

Felnéztem az égre, és addig tartom bent a füstöt, amíg el nem könnyesedik a szemem. Összeszorítom a számat, hogy ne köhögjek, és pislogva szemlélődni kezdek.

Egy hullócsillag. Nagyon kicsi, de tényleg az. Nem ilyenkor kéne valamit kívánni, mint a mugli gyerekmesékben? Na, lássuk…

Derüljön ki, hogy Ginny is szeret, és kezdjük újra, vagy valami ilyesmi – gondoltam, mielőtt még más juthatott volna az eszembe. A csillag egy utolsót kacsint, és eltűnik a látóhatár végében.

Ez most azt jelenti, hogy teljesíted, villan az agyamba, majd gyorsan szippantok egyet a cigiből. A planéták mintha gesztikulálnak valamit, úgy mozgolódnak odafönt.

…

Na nem, ezt nem gondolhatjátok komolyan, szeretnék tiltakozni, de hiába. Elnyomom a csikket a bakancsomon, aztán már iszkolok felfelé a lépcsőn…

(Ginny)

Hogy is gondolhattam azt, hogy Harry tegnap éjjel mellettem aludt? Valószínűleg inkább a kanapét választotta, ahogy ma is, úgyhogy ideje van az alvásnak, gondoltam. Még jobban befészkeltem magam a takaró alá, és igyekeztem, hogy ne gondoljak se Harryre, se a sajgó szívemre…

És abban a pillanatban lépteket hallottam az ajtó előtt, aztán nyílt az ajtó, és belépett Harry. Nem torpant meg a küszöbön, hanem egyenesen az ágy mellé sétált, és a hangokból ítélve kikötötte a bakancsát. Nem fordultam meg, mert tudtam, hogy felvarázsolja magára a hálóruháját. Ezek után megkerülte az ágyat, és leguggolt mellém.

- Ginny- suttogta. – Ébren vagy még?

- Mhmm… - motyogtam, miközben mű-álmosan kinyitottam a szemem. Fekete pólóján alvó kisbarikák feküdtek a fűben.

- Csak nem akartam, hogy halálra rémülj reggel – jelentette ki, majd bebújt mellém az ágyba.

- Légy szíves, ne kússz át az én térfelemre, jó? – csuktam be ismét a szemem. Pár másodpercig csend volt. Aztán megzizzent a takaró, az arcomra sötét árnyék vetült, és riadtan néztem föl – Harryre.

- Nocsak, Miss Weasley fél Harry Pottertől?! – hajolt fölém a férfi, arcán komisz vigyorral, szemeiben huncut zöld csillogással.

- Hééé! Ezt mondtam? – méltatlankodtam motyogva.

- Bizonyítsd be! – dőlt vissza a párnára majdhogynem nevetve. Elgondolkodtam. Miért is ne? Közelebb húzódtam Harryhez, majd mikor kérdőn rám nézett, ezt dünnyögtem:

- Felejtsd el a választóvonalat, oké?

Azt hittem, nevetni fog, de csak gyengéden mosolygott. Visszatartottam a lélegzetem, és hagytam, hogy finoman átkaroljon. Még közelebb bújtam hozzá, és mélyen beszívtam bőrének már szinte elfeledett illatát… Furcsa módon egyszerre nagyon álmos lettem.

- Harry…? Miért szólítod Jamie-t Jamesonnak? Az egy ír whisky…

- A James névről mindig az ital jut eszembe.

- Te alkoholista disznó – suttogtam szeretettel az álom birodalmának határán. Simogató ujjakat éreztem a hátamon, majd minden akaratom ellenére elnyomott az álom…