Roxfort táján szél süvített át. A fák kecsesen hajolgattak. Ebben a szeles időben csak Luna és Neville volt kint. Mindenki más a nagy teremben, a hálójukban… vagy az ágyukban volt. Egy faág koppant a Griffendéles hálószoba ablakán. Hermione lassan kinyitotta a szemeit. A kócos lány lassan felül. Az ablak alatt egy vörös lányt pillantott meg. Ginny törökülésben olvasott egy könyvet.

- Tegnap is te keltél hamarabb. Sőt, mindig. – mondta Hermione és kinyújtózkodott. Ginny felnézett a könyvéből.

- Szia! Jól aludtál? – kérdezte a vörös. Hermione bólogatott.

- Egész jól. A tegnap esti lecke kifárasztott, így hamar elaludtam. – mondta Hermione.

- Erről jut eszembe. Mivel tegnap elvégeztük a kötelességünket, több időnk lesz Roxmortsban. – mondta a vörös és eltolta a szeme elől a haját.

- Igazad van. – helyeselte a barátnője. Hermione felvett egy sötét zöld kardigánt. Utána az éjjeli szekrényén lévő ruha kupacában kutatott.

- Mit keresel? – érdeklődött Ginny.

- A noteszomat. Azt a gyöngyház színűt. – mondta Hermione és felsóhajtott.

- Lent hagytad a klub helységben. Tudod, amikor este tanultunk. – mondta a vörös.

- Biztos? Megyek, megkeresem. Voltál már reggelizni?

- Nem, gondoltam megvárlak.

- Helyes, mindjárt itt vagyok és mehetünk reggelizni. – mondta Hermione egy kacsintással.

- Hermi, szerintem vegyél fel valami nadrágot. Talán Ronék is lent vannak. – mondta Ginny komoly hangon, ám végül nem bírta ki mosoly nélkül. Hát igen, Hermione most vette csak észre, hogy egy bugyiban készült ki menni.

- Igazad van, de buta vagyok! – mondta a kócos lány és felrángatott magára egy fekete nadrágot. Kisétált a hálóból, de a lépcsőn már futva haladt. A helység közepén megállt. Egy valakit látott csak. Kevin Ryen egy vörös fotelben ült. Amikor a lányra nézett, Hermione érezte, hogy bele pirul.

- Szia Kenny! – köszönt a lány. Kellemes érzés fogta el.

- Szia! Most keltél fel? – kérdezte Kenny és elmosolyodott.

- Mondhatjuk. Te hogy kerülsz ide?

- Nevillel azon vitatkoztunk, hogy a Hugrabugos vagy a Griffendéles klubhelység a tisztább. Megadta a jelszót, és azt mondta, nézzek körül. – mondta a srác.

- Értem.

- Nevillnek igaza volt. Nálunk minden elkeveredik, olyan kupleráj van. – mondta Kenny és zavarában nevetett.

- Valójában én is a noteszomat keresem. Tegnap este itt hagytam. – mondta a lány. Kenny felállt a fotelből és a kandallóhoz sétált. Ott volt a tetején, amit a lány keresett. Átnyújtotta Hermionénak.

- Köszi.

- Nincs mit. Most megyek, beszélek Nevillel. Hali! – köszönt el a fiú és kisétált a helységből. Hermione magához szorította a noteszét. Amikor kinyitott észre vett egy vörös tollal írt mondatot benne. Ginny. Ez volt az első gondolata. Aztán ismét eszébe jutott a vörös lány, de ekkor már ijedten. Már mióta várhatja őt!

- Hermione, itt vagy? – hallatszott kiabálva egy kérdés a lányok szobájából.

- Igen! Meglett a noteszom!

- Most már mehetünk?

- Persze!

Miközben elhagyták a klubhelységet Hermione mesélt Kevinről. Ginny nagyon mosolygott. A nagyteremben most többen voltak, mint tegnap. Ginny azt gondolta, hogy a szeles idő miatt, de a véleményét magában tartotta. Harry és Ron az asztalnál ültek. A lányok leültek velük szembe. Harry nagyon rosszkedvűnek tűnt, Ron kevésbé.

- Sziasztok! – köszönt Ginny. Ron rájuk mosolygott. Harry motyogott valami „Hello!” félét.

- Hogy ment a tegnapi büntető feladat? – kérdezte Hermione és a teájába kortyolt.

- Szerintem elég annyit mondanom, hogy Piton. – mondta Ron.

- Ajjaj, rosszat sejtek. – mondta Ginny.

- Az egész takarítgatásunk alatt sértegetett minket… - kezdett bele Ron, de a húga félbe szakította.

- És ti nem hagytátok annyiban, igaz?

- Még szép, hogy nem! – csattant fel Harry. – De a mai napunknak is lőttek.

- Jaj, fiúk. – mondta Hermione megértően. Nem akarta őket piszkálni.

- Próbáltam felvidítani. Meséltem neki egy történetről, de semmit sem javított a kedvén. – mondta Ron lehangoltan.

- Történetet? – kérdezte egyszerre a két lány. Ron bólogatott.

- Anya rám erőszakolt nyáron egy könyvet. Az a címe, hogy A Vörös Sál. Hosszú lenne az egészet elmesélni de, ha gondolod Hermione kölcsönadom. – mondta Ron.

- Köszönöm. – mondta a kócos lány.

Ginny mögött Draco jelent meg.

- Piton már vár titeket, azt üzeni menjetek fel hozzá azonnal.

- Mi az Draco átmentél futárba? – kérdezte a vörös lány.

- Valahogy úgy. – mondta a fiú és ásított. Ginny meglepődött, hogy Draco nem vágott a fejéhez semmi sértőt. Bár igaz, a szőke most nagyon álmosnak tűnt.

- Megyünk már te kis majom. – mondta Ron úgy, hogy csak a lányok hallják és elvigyorodott. A lányok is elmosolyodtak. Harry felállt és Dracohoz lépett. Ron elkapta barátja vállát.

- Nyugi már! Pápá csajok! – mondta Ron és Harryvel elmentek Pitonhoz. Draco a fejét csóválta miközben nézte, ahogy a Griffendéles fiúk távolodnak. A szőke srác leült a Mardekáros asztalhoz.

- Nem szívesen tölteném az időmet Pitonnal. – mondta Hermione.

- Egyetértek. – mondta Ginny. Miután a barátnők befejezték a reggelizést Ginny felajánlotta, hogy lehozza a válltáskájukat. Hermione addig az udvaron várta. Miután a vörös visszatért elindultak Roxmortsba. A szél az arcukba fújta a hajúkat, de ők ezt inkább találták kellemesnek, mintsem zavarónak.

- Most már legalább tudom, hogy esténként miért hagyta égve az éjjeli lámpát Ron. Én pedig azt hittem fél a sötétben. – mondta Ginny nevetve.

- Ennyire hihetetlen, hogy olvas? – kérdezte Hermione.

- Áh, annyira nem. Már ideje volt, hogy a varázslósakkon kívül más hobbija is legyen. – mondta Ginny. Roxmortsban sok szerelmes egymásba kapaszkodva mászkált. Szinte csak párokban lehetett látni diákokat. Hermione lelkét mintha valami mardosta volna. Ginny a karjába karolt.

- Sejtem mit érzel. Gyere, itt hátha jobb kedved lesz! – mondta a vörös és megragadta barátnőjét. Ginnyék a Zonko Csodabazárba mentek be. Hermione kedve tényleg jobb lett. Igaz harmadikban veszélyesnek gondolt itt mindent, de azóta változott a véleménye. Az itt található kütyük mosolyt csaltak az arcára. Ginny minden polc mögé elrángatta. Láttak csuklást okozó cukrokat, csiklandós gyertyákat és trágyagránátokat is. Legnagyobb meglepetés számukra a táncolós, ám csettintésre harapós csuklópánt okozta. A nézelődés után átugrottak a Mézesfalásba. A barátnők vettek egy-egy zacskó csokis töltetű karamellát. Ezután bementek a Három Seprűbe. Jó szokásukat megtartva fincsi vajsört iszogattak. Hermione füle az ajtó csengőjét hallotta. Valaki ugyanis ide tévedt. Hermione oda fordult, akárcsak Ginny. Draco a testőrei nélkül lépett be.

- Draco elég gyakran nincsen a gorilláival. – jegyezte meg Hermione.

- Biztosan az Erica Brown ügy miatt. – mondta Ginny egy vigyorral és az italába kortyolt.

- Micsoda? – nézett most már Hermione a vörös lányra. Ginny vigyora mosollyá változott. Eszébe jutott Draco arca az eset után.

- A nyilvános folyosón történt a dolog. Nagyon sokan voltak ott, hiszen az egyetlen út Átváltoztatástanra. Draco és a testőrei a folyosó egyik végében, míg Erica a másik végében állt. A lány pedig onnan kiabált Draconak, hogy mennyire gyáva féreg, és hogy csak a testőreivel képes mászkálni. Tehát szinte mindenki hallotta a sértéseket. – mondta Ginny.

- És gondolod Draco úgy döntött dobja Crackot és Monstrót? – kérdezte Hermione. Látszott rajta, hogy ő nem bízik az elméletben.

- Valószínűnek tartom. Tudsz más okot?

- Hidd el Ginny, én sokkal sötétebb dolgokat is eltudok képzelni. – mondta Hermione. Ginny a fejét rázta.

- Az nem azt jelenti, hogy biztos igazad van. – mondta a vörös inkább viccesen, mint ellenségesen. Hermione nevetett. Ginny tekintete megakadt a pulton. Azon a ponton ahol Draco Pansyval beszélgetett.

- Miért nézed őt annyira? – kérdezte Hermione.

- Nem nézem, inkább hallgatom. – mondta Ginny. A bent lévők moraja kezdett halkulni. Így Hermione is hallotta a mardekáros fiú hangját.

- … Neville seprűn? Képtelenség, azt se tudná hol kell fogni. Igaz elsőben egész jól neki repült a toronynak, és most Lüke Lovegood - tól is szintén szárnyal. – mondta Draco. Álmossága mintha eltűnt volna a hangjából. Pansyka undok módon vihogott. Hermione és Ginny készült felrobbanni, mikor váratlan dolog történt. Draco füle mögé Kenny pálcát szegezett. A mardekáros nem fordult meg. Pansy elsápadt. Draco nem mutatta ki, hogy fél. Magabiztosnak mutatta magát.

- Ha már gerinctelen módon pálcát fogsz rám igazán bemutatkozhatnál. – mondta a srác karba tett kézzel.

- Kevin Ryen vagyok. Neville Longbottom barátja. – mondta Kenny és nem vette le a szemeit a szőkéről.

- Én pedig Draco Malfoy vagyok, és nagyon nem érdekelsz! – mondta Draco és egy mozdulattal a Hugrabugos felé fordult. Pálcát ragadott. Mindenki aki a közelben volt arrébb húzódott.

- Az én kocsmámban nem lesz párbaj! – szólt kiabálva Rosmarta a pult mögül. Még Pansy is hátrébb húzódott látva a fiúkat. Ők le sem eresztették a pálcáikat.

- Nincs itt Harry és megpróbálod átvenni a helyét? – kérdezte Draco gúnyosan. Hermione aggódva nézte a Hugrabugost. Kenny leeresztette a pálcáját. Hermionék felé nézett. Majd vissza Dracora.

- Nem akarok veled párbajozni, mert semmi okom nincs rá. De neked sincs okod Nevillen nevetni. Ostoba hernyó. – mondta Kenny és kisétált a helységből. Rosmarta megkönnyebbülten sóhajtott fel. Mintha mi sem történt volna folytatódott a bent lévők csevegése. Draco még egy darabig a srác után nézett a hideg szemeivel, aztán Pansyhoz fordult.

- Szerintem menjünk. – mondta Hermione.

- Rendben. Amikor bejöttünk láttad Sallyt a falnál? – kérdezte Ginny.

- Nem. Bár lehet, hogy árnyékben ült. – mondta Hermione. Kifizették az italukat. A barátnők kisétáltak a kocsmából. Kint a falakat fürkészték. De Sally nem ült ott.

- Hol lehet? – kérdezte Ginny.

- Itt vagyok! – kocogtatta meg a vállukat Sally. A lány mosolygott. Semmi sem változott rajta tegnap óta.

- Gyertek, üljünk le! – mondta a lány és a Három Seprű falának támaszkodva lecsücsültek.

- Csavarogtál a környéken? – kérdezte Hermione.

- Igen, gondoltam utoljára körül nézek még. – mondta Sally. A kezeivel átkarolta a térdét. Látszott rajta, hogy nagyon fázik. A Griffendélesek szemei kigúvadtak.

- Utoljára? – kérdezte Hermione.

- Igen. Úgy döntöttem haza megyek. Beszéltem Dumbledorral Rosmartán keresztül, aki elintézi a haza jutásomat. Holnap délelőtt 10 körül megyek. – mondta Sally.

- Oh! Nem is tudom mit mondjak. – mondta Ginny. Valójában szomorú volt, de mit tehet ebben a helyzetben?

- Minden rendben lesz otthon? – kérdezte Hermione aggódva.

- Azt hiszem igen. Iskolát fogok váltani. Elég erőt adtatok nekem, hogy rájöjjek, én döntök az életemről. – mondta Sally. Megölelte a barátnőit. Ginny ugyanolyan láthatatlan könnyeket ejtett, mint tegnap Sally. Olyanokat, amikről csak ő tudott. Hermione szemei is szomorúakká váltak. De nem akarta, hogy Sally észre vegye rajta. Attól tartott, hogy talán a lány meggondolná magát, és sose térne haza.

- Nyáron viszont csaphatnánk egy óriási bulit! Meghívhatnánk rá Kennyt is. – mondta Sally egy kacsintással. Hermione elpirult. Ginny elnevette magát.

- Erről jut eszembe! Elmesélem mi történt bent. – mondta Ginny. Hermionéval meséltek Kennyről és Dracoról. Ezek után a családokra terelődött a lányok témája. Sötétedésig beszélgettek. Aztán Sally adott nekik egy búcsúölelést és elengedte őket Roxfort felé. Ginny és Hermione egy-egy cetlivel a kezükben (amin Sally levél címe volt) és édességekkel a zsebükben siettek a hálójukba. Hamar elnyomta őket az álom.

~~~~~Vége a második fejezetnek~~~~~~