Draco �rtetlen�l �llt a folyos�n m�g percekkel k�s�bb is, hogy a l�ny elment. �melygett. �jra �s �jra lepergett el�tte, ahogy Potter megcs�kolta a l�nyt. Gy�l�lte �rte. Ha m�snak nem is, �nmag�nak az�rt igaz�n beismerhette, f�lt�keny volt. Harryben vet�lyt�rsat l�tott, m�g ha a l�ny el is utas�totta �t. Eddig sem kedvelte igaz�n, de most m�r elfogadhat� indoka is volt r�. Az �tj�ban �llt.

Hermione �racs�rg�sre �bredt. Este f�l t�z volt. Lekapcsolta az �breszt�t, �s h�l�san gondolt nagyn�nj�re aki r�besz�lte, hogy hozza el a hasznos kis szerkenty�t. Lezuhanyozott, felkapott egy k�nyelmes nadr�got �s egy p�l�t, majd kiosont a lyukon. Egy dologban biztos volt. Ma �jjel Harry nem fogja megv�rni.
A f�ldszintre �rve elmormolt egy Lumos-t, majd keresni kezdte Lun�t. A l�ny az egyik oszlopnak d�lve v�rta �t.
-Mehet�nk? – K�rdezte Hermione.
-Mehet�nk.
A l�ny megfogta Luna kez�t, �s finoman h�zni kezdte a kapu fel�.

A kast�ly oldal�nak d�lve k�mlelt�k az eget, mikor Hermione minden kertel�s n�lk�l belev�gott a mondand�j�ba.
-Tanultam n�h�ny �j var�zslatot, �s szeretn�m kipr�b�lni �ket. Neh�z ig�kr�l van sz�, amik komoly odafigyel�st ig�nyelnek, �s … sz�ks�gem van egy megb�zhat� t�rsra.
-Bennem megb�zhatsz – mondta Luna, �s szem�ben pajkos f�ny csillant.
-M�gis, milyen var�zslatokr�l van sz�? - Folytatta a besz�lget�st a holl�h�tas.
-S�t�tekr�l. Olyanokr�l, amiket Mordon sosem fog tan�tani.
-�rthet�. Az � dolga, hogy v�dekezni tan�tson a s�t�t var�zslatok ellen. Ha nem t�vedek, ezek t�mad� ig�k.
-Nem t�vedsz.
-�s tudod m�r kin fogod tesztelni?
-Viccelsz? Egy eg�sz h�znyi k�s�rleti ny�l v�rja, hogy felhaszn�ljam �ket �nz� kis c�ljaimra!
A megjegyz�st egy vigyor k�vette.
-Csak nem a mardek�rosokra gondolsz?
-De! Pontosan r�juk gondolok.
Luna egy pillanatra elgondolkodott, majd tov�bb �rdekl�d�tt:
-Mikor avatsz be a r�szletekbe?
-M�g ma elmondok mindent. De jobb ha tudod, vesz�lyes var�zslatokr�l van sz�. Ha hib�zunk …
-Nem fogunk. Tudom. Ha egy griffend�les �s egy holl�h�tas �sszedolgozik, annak az eredm�nye csakis t�k�letes lehet.
El�gedett mosollyal cs�sztak el�r�bb a f�ben, k�nyelmesen elter�ltek, �s �gy csod�lt�k a csillagokat.

-Figyelj csak Luna – kezdett bele Hermione – a m�ltkor m�r k�rdeztem err�l, de te nem igaz�n fejtetted ki a v�laszt.
-Mire gondolsz?
-Firenz�re.
Luna nyelt egyet a n�v hallat�n, majd belev�gott.
-Firenze. H�t igen. Gy�ny�r� teremt�s, nem?
-Ahogy gondolod.
-Az els� perct�l ahogy megl�ttam tudtam, hogy nekem csak � lehet a v�gzetem!
-De hiszen csak egy l�! - H�rd�lt fel Hermione, b�r annyira nem zavarta a dolog, mint ahogy mutatta.
-Egy kentaur!
-Nem tudom van-e ennek j�v�je Luna – mondta m�r teljesen higgadt hangon a griffend�les, szem�vel tov�bbra is az eget k�mlelte.
-Ha csak rajtam m�lna, lenne – felelte hat�rozottan a l�ny. - De …
-� tud r�la, hogy mit �rzel?
-Term�szetesen nem – mondta egy s�haj k�s�ret�ben Luna – �s att�l tartok, soha nem is fogja megtudni.
Hermione r�n�zett bar�tn�j�re �s l�tta, ahogy a f�jdalom k�nnycseppeket form�l a szem�ben. B�r � maga m�g mindig lehetetlennek tartott egy ilyen kapcsolatot, m�giscsak megpr�b�lt lelket �nteni a l�nyba.
-�gy nem fogsz egyr�l a kett�re jutni. Ha t�nyleg akarsz valamit, az�rt er�fesz�t�seket kell tenned.
-Igen, csakhogy � sosem szeretne bele egy emberbe.
-Honnan tudod? Hiszen te … szerelmes vagy egy kentaurba. – Egy pillanatra m�g Hermione is elk�pedt azon, amit mondott, de folytatta. - Mi�rt ne lehetne ez k�lcs�n�s?
-Lehetne, de nem lesz. Tudom. � annyira t�voli, mint ezek a csillagok itt f�l�tt�nk. A t�vols�g karny�jt�snyinak t�nik, de val�j�ban f�ny�vekre vannak.
Hermione elmosolyodott, el�vette a p�lc�j�t, suhintott egyet, mire egy f�nyes pont kezdett k�zel�teni fel�j�k a t�volb�l. Egy g�mb volt az, ami ez�st�s f�nnyel vil�g�tott. Egyenesen Luna fel� tartott, �s kiny�jtott kez�be telepedett.
-Sokszor azt hissz�k, hogy a c�l oly t�voli �s lehetetlens�g el�rni, pedig csak ki k�ne ny�jtani a kez�nk �s a megold�s mag�t�l belepottyanna.
Ekkor a g�mbben megjelent Firenze arca, aki b�szk�n n�zett Luna szem�be. A l�ny elmosolyodott, majd figyelte, ahogy az ill�zi� szertefoszlik az �jszak�ban.
-A Sors kisz�m�thatatlan. - Folytatta Hermione. - Elv�gre, n�zz�k meg Hagridot. Egy �ri�s �s egy ember fia. Olyan lehetetlen�l hangzik. �s m�gis.
A r�vid csendet a holl�h�tas l�ny t�rte meg:
-K�sz�n�m, Hermione.
Most a griffend�lesen volt a sor, hogy elmosolyodjon.
-Mellesleg – kezdett bele Luna – igaz�n j�l �rtesz az ill�zi�kelt�shez!
-�s m�g nem l�tt�l mindent – vigyorodott el a l�ny.

Alig m�lt �jf�l, amikor visszat�rtek a h�l�k�rleteikbe. Hermione �s Luna mindent megbesz�ltek, t�bbek k�zt m�g egy id�pontot, amikor a holl�h�tas l�ny is elkezdhet gyakorolni egy-k�t elengedhetetlen r�olvas�st.
-Amikor Hermione bel�pett a portr�n, legnagyobb meglepet�s�re Neville-lel tal�lta mag�t szembe.
-Jaj, csak te vagy Hermione? Azt hittem Seamus �s Dean j�ttek vissza!
-Mi�rt? Elmentek?
-Ugyan m�r! H�tv�g�n a f�l hatod�v kil�g �jszaka. Am�gy meg, Harry�k sem j�ttek m�g vissza.
„Harry�k? H�t persze! Hagridhoz mentek! �s �n nem … Mindegy. �gysem tudn�k most a szem�be n�zni”
-Hermione?
-Igen? - ocs�dott fel a gondolataib�l a l�ny.
-Nincs kedved m�g fent maradni egy kicsit? Meg�g�rtem Dean�knek, hogy megv�rom �ket, de ha egyed�l vagyok, m�g a v�g�n elalszom.
-Rendben – �s r�mosolygott a fi�ra. Valahogy mindig melegs�g t�lt�tte el, ha Neville-re n�zett. Els�re esetlennek t�nt a fi�, de a sz�ve m�ly�n egy b�tor oroszl�n lakozott. Egy igazi griffend�les! B�r nem sok id�t t�lt�ttek egy�tt, m�gis �gy szerette �t, mintha az �ccse lenne, �s k�teless�g�nek �rezte, hogy megv�dje.
-Mindj�rt j�v�k, csak �t�lt�z�m – azzal elt�nt a h�l�k�rletben, �s 5 perc m�lva egy ujjatlan, combk�z�pig �r� feh�r h�l�ingben t�rt vissza, amit meglehet�sen sz�kre szabtak. Neville kicsit zavarba j�tt, de pr�b�lta leplezni. Hermione persze �szrevette, de nem tette sz�v�. Hogy is b�nthatta volna Neville-t, az �rtatlan „kisfi�t”, aki val�sz�n�leg a nagymam�j�n k�v�l m�g nem l�tott m�s n�t h�l�ingben.
Le�ltek az asztalhoz, a l�ny egy invitoval el�var�zsolt a l�d�j�b�l egy nagyadag csokisperecet, a fi� el�vette a var�zsl�sakkot, majd j�tszani kezdtek. Nem mintha Hermione oda lett volna a j�t�k�rt, de be kellett vallania, j�l �rezte mag�t �gy. Olyan csal�dias volt a l�gk�r. S�ti, j�t�k, ropog� t�z a kandall�ban, Neville. Megfeledkezett minden rosszr�l ami vele t�rt�nt, vagy amit � k�sz�lt tenni. B�k�t �rzett a lelk�ben, �s ez er�t is adott neki. B�r k�v�lr�l legt�bbsz�r hidegnek �s kem�nynek t�nt, mint a j�g, sz�ve m�ly�n csak egy �sszet�rt kisl�ny volt, aki k�ts�gbeesetten keres valami kapaszkod�t az �lethez.

M�r vagy k�t �r�ja j�tszottak, amikor a portr� kiny�lt. Harry, Ron, Seamus �s Dean egy�tt lopakodtak be, sutyorg�sukb�l egy�rtelm�en kider�lt, hogy a D�ma el�tt futhattak �ssze. Miut�n megvitatt�k ki hol volt – vagyis mindk�t p�ros mell�besz�lt – az asztalhoz n�ztek, ahol a k�t griffend�les tov�bbra is �nfeledten sakkozott. Csak p�r perccel k�s�bb vett�k �ket �szre, miut�n Neville sakk-mattot adott Hermion�nak. J�kedv�en odak�sz�ntek a t�bbieknek majd mint akik j�l v�gezt�k dolgukat, elmentek aludni. Harry b�ntudatot �rzett a d�lut�ni viselked�se miatt, �s elhat�rozta, hogy m�snap amint kettesben maradnak egy pillanatra, els� dolga lesz, hogy bocs�natot k�r a l�nyt�l.

Reggel mindenki izgatottan rohang�lt az Griffend�l H�zban. K�sz�l�dtek az �v els� kiruccan�s�ra Roxmortsba. Tal�n csak Hermione nem volt annyira feldobva. Kom�tosan sz�llt fel a buszra Harry �s Ron k�s�ret�ben. Harryvel az�ta sem sz�ltak egym�shoz, �s b�r a fi�t nagyon fesz�lyezte ez a n�mas�g, nem kezdem�nyezett besz�lget�st. Szeretett volna min�l hamarabb bocs�natot k�rni, de Ron el�tt ink�bb nem hozta sz�ba a t�m�t. Egy�ltal�n nem akarta, hogy bar�tjuk b�rmit is megtudjon az eg�szr�l.
Amikor lesz�lltak a buszr�l, a di�kok m�sodpercek alatt sz�tsz�ledtek. Csak �k h�rman �lltak n�m�n a j�rm� mellett. V�g�l Ron t�rte meg a csendet:
-Mi lenne, ha be�ln�nk egy vajs�rre?
-Vagy kett�re? - Kontr�zott Hermione, �s elindult a H�rom Sepr� fel�.
-Hallottad ezt? - N�zett Ron Harryre.
-Hallottam. - Majd zavartan k�vetni kezdte Hermion�t.

A h�rom j� bar�t le�lt egy asztalhoz �s megrendelt�k az italokat. Hermione szembe �lt a fi�kkal, de nem n�zett r�juk.
-J�l vagy, Hermione? - K�rdezte agg�dva Ron.
-Persze – felelte egykedv�en a l�ny – mi bajom is lehetne?
Ron elsz�gyellte mag�t. Mivel nem tudott hirtelen mit mondani, ink�bb felpattant �s k�z�lte, hogy a el�re megy a pulthoz a vajs�r�k�rt.
Harry �s Hermione n�m�n �ltek egym�ssal szemben, de Harry v�g�l �sszeszedte mag�t:
-�n sajn�lom a tegnap d�lut�nt! �nz� voltam. Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni.
-Semmi baj. M�r el is felejtettem.
Ez nem esett valami j�l a fi�nak, de nem sz�lt egy sz�t sem. Elv�gre el�z� nap k�sz t�nyek el� �ll�totta, elfelejtv�n azt, hogy Hermione nem k�teles ugyan�gy �rezni ir�nta.
-Akkor szent a b�ke?
-Eddig is az volt – �s egy er�ltetett mosollyal nyugt�zta a dolgot. Val�j�ban semmi baja sem volt a fi�val. Egyszer�en rossz kedve volt.
K�zben Ron vissza�rt a vajs�r�kkel �s letette az asztalra.
-�j csapos van. Nagyon bar�ts�gos fick�. Amikor kihozta a vajs�r�ket, azt mondta, hogy a h�lgy az asztalunkn�l nagyon szomor�nak t�nik, ez�rt tett az �v�be egy kis meglepet�st is. Harry gyanakodva kezdte m�ricsk�lni Hermione kors�j�t, akit viszont egy cseppet sem zavart Ron el�bbi kijelent�se, �s megh�zta.
-Ugyanolyan, mint m�skor – jelentette ki, majd �jra beleivott.
A t�bbiek k�vett�k a p�ld�j�t, �s iszogatni kezdtek. Kezdett old�dni a hangulat. Nevetg�lve besz�lgettek mindenf�l�r�l. Hermion�nak k�l�n�sk�ppen p�rg�tt a nyelve, �s ez mindk�t fi�nak felt�nt. Harry egy h�l�s pillant�st k�ld�tt a csapos fel�, majd belefeledkezett a t�rsalg�sba.
Hermione nagyon j�l �rezte mag�t, �s �tvillant a fej�n egy gondolat: „M�g szerencse, hogy nincs itt Malf..” - De ebben a pillanatban egy j�l ismert hang �t�tte meg a f�l�t.
-Hermione!
„�gy j�r, aki el�re iszik a medve b�r�re!” - Zs�rt�l�d�tt mag�ban a l�ny. Hangulata egy csap�sra megv�ltozott, �s felvette a k�z�ny�s, borult tekintetet.
Draco egyenesen az asztalukhoz ment. Le�lt a szabad helyre Hermione mell�, �s a tekintet�t kereste. Fel sem vette a szemben �l� k�t fi� felh�borodott megjegyz�seit.
-Mit akarsz Malfoy? - K�rdezte a l�ny, de nem volt hajland� a szem�be n�zni, csak g�g�sen �s hidegen b�multa Draco m�g�tt a padl�t.
-Csak nem �rtem a tegnapi viselked�sed. �n csup�n szerettelek volna … - de mivel l�tta, hogy a l�ny minden sz�t elenged a f�le mellett, megfogta az �ll�t, �s finoman maga fel� ford�totta a fej�t.
Most egym�s szem�be n�ztek, de Hermione nem volt hajland� b�rminem� �rzelmet kimutatni, sem d�h�t, sem �r�m�t. B�r az ut�bbira es�lyt sem nagyon �rzett, hogy valaha kiv�lthatn� bel�le a fi�.
-Mio! …
Erre Ron felh�rd�lt. „Mio? M�r bec�zgeti is? Mi a fene folyik itt?” - D�h�ng�tt a v�r�s sr�c mag�ban. Harry is gyanakodva figyelte az esem�nyeket. Nem �rtette mit akar ez a g�r�ny Hermion�t�l.
Malfoy k�zben �szrevette a k�t fi� �rtetlen tekintet�t, �s Potter gyanakv� pillant�sait n�zve esz�be jutott, hogy mi lenne, ha felbosszantan� egy kicsit. Elv�gre „vet�lyt�rsa” volt, m�g akkor is, ha a griffend�les l�ny f�ty�lt mindkett�j�kre.
-Sz�val nem �rtem mi �t�tt bel�d tegnap – folytatta aggodalmasan Draco, de szem�ben gonosz kis f�ny csillant. Tiszt�ban volt vele, hogy a l�ny meg sem fog rezzenni, ez�rt kez�vel megsim�totta a arc�t, majd a haj�val kezdett j�tszani – Pedig csak azt a k�l�n�s �jszak�t szerettem volna megbesz�lni veled. Annyira meglept�l akkor a viselked�seddel. Az els� est�nk volt id�n a Roxfortban �s mi m�ris... Az�ta is minden nap eszembe jut. - K�zben v�gig bociszemeket meresztgetett a l�nyra.
Hermione tiszt�ban volt vele, hogy Draco az�rt fogalmaz ilyen k�t�rtelm�en, mert Harryt akarja bosszantani. Mi tagad�s, siker�lt is neki. Harry szeme vill�mokat sz�rt Malfoyra, Ron pedig csak t�togott, mint egy kifogott ponty. A l�ny tov�bbra sem sz�lt, csak h�v�sen n�zte a mardek�rost.
-L�tom most nem akarsz besz�lni r�la, de k�s�bb … m�g megkereslek – mondta teny�rbe m�sz� st�lussal Malfoy, majd megpuszilta az ujj�t, �s Hermione sz�j�hoz akarta �rinteni. Ezt m�r nem t�rte a l�ny, �s egy gyors mozdulattal f�lre csapta a fi� k�zel�t� kez�t. Draco elvigyorodott, �s tov�bbra is figyelmen k�v�l hagyva a k�t fi�t fel�llt, �s t�vozott az asztalt�l.
Kis csend ut�n Ron sz�lalt meg, k�ts�gbe esve:
-Te j�s�gos �g! Hermione! Mit tett veled ez a f�reg?
-Semmit – mondta k�z�mb�sen a l�ny.
Azzal fel�llt �s kiment a H�rom Sepr�b�l.

„Ezt m�g megb�nod! Nehogy azt hidd, hogy ezzel v�ge!” - Futott �t a gondolat a l�ny fej�n, amikor m�r kint s�t�lt a faluban. „ Ha ny�lt lapokkal akarsz j�tszani, legyen! De �v v�g�re azt fogod k�v�nni, b�r soha ne kezdt�l volna Hermione Grangerrel! Porig al�zva fogsz hazat�rni a hal�lfal� ap�d h�z�ba!”