Draco Malfoy egy kihalt folyos�n t�masztotta a falat, �s gondterhelt arccal meredt a semmibe. „Tal�n m�g sem k�ne az � st�lus�ban j�tszanom. K�nnyen meg�gethetem a kezem f�leg, hogy … Nem �rtem mi�rt velem t�rt�nik ilyen. �s mi�rt �ppen �? Hiszen semmi nincs benne. - S�hajtott egyet. - M�r megint magamnak akarok hazudni. Benne van minden, amire valaha is v�gytam. M�g a visszautas�t�s is. Hogy nem veti egyb�l a karjaimba mag�t. Na j�, ebb�l egy kicsit t�bb a kellet�n�l.” Malfoy feln�zett, mintha hallott volna valamit, de rajta k�v�l m�g mindig senki sem volt a folyos�n. Tov�bb gondolkodott. „Mindegy, az eg�sz �gy baroms�g, ahogy van! Mostant�l kontrol�lni fogom a tetteim. Nem engedem, hogy kihaszn�lva a pillanatnyi gyenges�gem mindig lej�rasson valaki el�tt!” Ekkor nevetg�l�s �t�tte meg a f�l�t. 2 hugrabugos l�ny fordult be, �s haladt el el�tte. Amikor elt�volodtak, megint hangokat hallott. Ugyanabb�l az ir�nyb�l �s ism�t �nfeledt nevetg�l�s. „H�t ez nem igaz! �gy legyen egyed�l az ...” - de gondolatait nem tudta befejezni, mert akkor megl�tta Hermion�t Luna t�rsas�g�ban.
-Komolyan? - K�rdezte �lm�lkodva a griffend�les.
-Igen, �s vas�rnap hajnalban ism�t a hom�lyba v�sz 15 hossz� �vre.
Erre m�r nem tudott v�laszolni a l�ny, mert � is �szre vette a mard�k�rost. Hirtelen meg�llt, �s kifejez�stelen arccal n�zte Malfoyt. Luna �rdekl�dve figyelte a szemkontaktust �s �gy d�nt�tt, jobb ha � most tov�bbmegy.
-Majd besz�l�nk m�g! - Hadarta el a holl�h�tas, �s elsietett.
A k�t di�k n�m�n n�zte egym�st, majd a l�ny elindult a fi� fel�, �s t�le n�h�ny centire meg�llt.
-Mi az Malfoy? Mostan�ban a gorill�id n�lk�l k�borolsz az iskol�ban? Nem f�lsz?
-Ide figyelj Granger! Nehogy azt hidd, hogy te mindent megtehetsz! – V�gta r� d�h�sen.
-Draco, Draco! - mondta ki l�gyan a nev�t, majd k�zelebb hajolt hozz� – H�t m�r nem sz�l�tasz Hermion�nak? - Csillog� barna szem�vel a fi� �sszesz�k�lt szem�t p�szt�zta.
Draco elbizonytalanodott. Arcizmai megenyh�ltek, tekintet�re kisebb k�ts�gbees�s �lt ki. „Nem lehetek ennyire gyenge!”
-Granger! Hagyd ezt abba – mondta ki, de hangja akadozott.
-Mi a baj? Mi�rt j�tt zavarba a kev�ly mardek�ros? Csak nem egy kis senkih�zi s�rv�r� hozta l�zba?
Draco zavarodottan pislogott. Nem tudta mit reag�ljon erre. Nem �gy t�nt, hogy a l�ny b�rmit is �rezne ir�nta. Nem v�dekezhetett, mert azzal m�g jobban megal�zkodott volna. Nem t�madhatott, mert a Hermione m�r �gy is olyan jelz�kkel illette �nmag�t, amiket m�g a fi� sem mondott volna ki egy ideje. Kezdett bed�h�dni a tehetetlens�gt�l. K�t kez�be fogta a griffend�les fej�t, pr�b�lv�n ezzel megf�leml�teni �s d�h�dten sziszegte a k�vetkez�ket:
-Nagyon meg fogod b�nni, ha velem sz�rakozol! Nem l�ttad m�g milyen vagyok, ha igaz�n begurulok!
Legnagyobb d�bbenet�re a l�ny ahelyett, hogy megijedt volna, cinikus mosollyal �s teljes nyugalommal n�zett vissza r�.
A mardek�ros m�r nem tudott erre mit mondani. Tekintete teljesen megv�ltozott, von�sai megl�gyultak. Becsukta a szem�t, lassan k�zel�tett Hermione fel� �s �vatosan megcs�kolta. Test�t forr� v�gy j�rta �t, �s egy pillanatra megfeledkezett mindenr�l. P�r m�sodperc ut�n t�rt csak mag�hoz, akkor is az�rt, mert furcsa �rz�se t�madt. Valami nem stimmelt. Cs�kolt m�r meg l�nyt, de egyik sem ilyen volt. Elengedte Hermione ajkait, �s a szem�be n�zett. M�g mindig ugyanolyan tekintettel n�zett r�, arca meg se rezzent a cs�kt�l. �s ami a legrosszabb... nem cs�kolt vissza. A griffend�les megeresztett egy g�nyos vigyort, majd elindult a folyos�n. Menet k�zben m�g h�travetette Malfoynak:
-B�jitaltanon tal�lkozunk.
A fi� �sszet�rten n�zett ut�na. �t, a b�szke mardek�rost, Hermione Granger, a Griffend�l H�z muglisz�rmaz�s� str�bere a mark�ban tartotta.

Eb�d ut�n Hermione �s Harry a parkban s�t�ltak. A fi� komoran n�zett a semmibe, mikor megsz�lalt:
-Olyan szokatlan minden. M�r t�bb mint 2 h�napja elkezd�d�tt a suli, de m�g mindig nem tudtam megszokni. Mintha, nem is a Roxfortban lenn�k, hanem egy idegen iskol�ban. �j �rz�sek kavarognak bennem, �s nem tudom ezeket hova tenni.
A l�ny nem sz�lt egy sz�t sem. Tudta mi�rt mondta ezt, de az � �rz�sei att�l m�g nem v�ltoztak. K�ptelen lett volna Harryt m�sk�nt szeretni, ahogy eddig. J� bar�t volt, de nem t�bb. B�r elbizonytalan�totta az a t�ny, hogy jelenleg m�st sem tudott volna elk�pzelni abban a szerepben, amire Harry v�gyott.
-K�sz�lsz a h�tv�gi kviddics meccsre? - V�ltott gyorsan t�m�t Hermione.
-Igen – csillant fel Harry szeme – �s m�r nagyon v�rjuk mindannyian! Ugye elj�ssz megn�zni?
-Ez csak term�szetes.
A fi� sz�les vigyorra h�zta a sz�j�t, majd elviharzott J�sl�stanra. A l�ny tiszt�ban volt vele, hogy b�r Harry most nevet, bel�l sajog a sz�ve. „Olyan nehezen dolgozza fel a csal�d�st. Pedig lassan bele k�ne m�r j�nnie. Nem irigylem.”
Ezekkel a gondolatokkal indult el Sz�mmisztik�ra. Aznap m�r csak a H�zukban tal�lkoztak egy pillanatra, amikor a fi� koszosan �s f�radtan beesett a f�raszt� kviddincs edz�s ut�n. Hermione k�sz�nt, majd elment a h�l�k�rletbe. A t�bbiek m�g legal�bb egy f�l �r�n kereszt�l t�rgyalt�k, hogy a d�lut�ni J�sl�stan elmaradt �s vajon lesz-e majd valamilyen p�tl�s. A l�ny ezt m�r nem hallotta. Eld�lt az �gy�ban, �s azon gondolkozott, mik�nt juthatott el id�ig Malfoy, hogy megcs�kolja �t, �s mik�nt juthatott el id�ig Hermione Granger, hogy ez esz�be jusson lefekv�s el�tt.

M�snap reggel B�jitaltanon a tan�r nem k�m�lte �ket. 15 perc alatt kellett �r�sbeli besz�mol�t tenni�k az elm�lt hetekben tanult f�zetekr�l. A di�kok persze nem mertek hangot adni nemtetsz�s�knek, csup�n n�m�n �tkozt�k Pitont, �s gyakorolt�k a szemmel ver�s tudom�ny�t. Hermione 1 perccel a beszed�s el�tt letette a penn�t, �s el�gedetten n�zett fel a pergamenj�r�l. „K�sz.” K�r�ln�zett, �s agg�d� tekintettel kereste Neville-t. Rem�nyei beigazol�dtak: Neville magabiztosan k�rm�lt, �s a tan�r felsz�l�t�s�ra, mosollyal az arc�n adta be a tekercset.
Ezek ut�n felker�lt az �rai munka anyaga a t�bl�ra, �s a di�kok nekil�ttak az elk�sz�t�s�nek. Draco elment a hozz�val�k�rt, am�g Hermione begy�jtott az �st alatt. Egyszer csak pisszeg�sre lett figyelmes. Pansy volt az.
-H�, s�rv�r�! T�nyleg meghaltak a sz�leid a ny�ron? Ami azt illeti csak jobban j�rt�l. M�gis csak egyszer� muglik voltak! - R�kak�p�re �ntelt vigyor �lt ki.
Hermione nem v�laszolt, csak visszafordult az �stj�hez. Nem akarta jel�t adni annak, hogy felvette a megjegyz�st, de a lelke m�ly�n most szakadt fel egy �ppen gy�gyul�ban l�v� seb. Agya elborult, keze �k�lbe szorult. Nem b�rt uralkodni mag�n. Lehunyta a szem�t. Fej�ben var�zsig�k kavarogtak. Sz�ja alig l�that�an mozgott, senki sem vette �szre, hogy az orra alatt ismeretlen szavakat mormol. „Fallacia adorior bestiola vermis. Fallacia adorior bestiola vermis.” Lassan Pansy fel� fordult �s hirtelen felnyitotta a szem�t. A mardek�ros l�ny gyan�tlanul megvakarta a fej�t, �s pr�b�lt a b�jital�ra �sszpontos�tani. Hermione nyugodtan visszafordult, �s n�m�n hallgatta di�kt�rsai halk duruzsol�s�t.
Pansy �rezte, hogy megint viszket a feje, �s kez�vel k�zel�tett fel�. Legnagyobb megd�bben�s�re nem a haj�t �rintette meg, hanem valami ny�lk�s �s puha dolgot. A pulzusa egy m�sodperc alatt a dupl�j�ra gyorsult. Hangosan kezdte kapkodni a leveg�t, szeme kimerevedett, k�ptelen volt pislogni. �rezte, ahogy a fej�n sok apr� valami mocorog, �s ahogy valami sikaml�s v�gigcs�szik a f�le m�g�tt. Keze remegni kezdett, k�nnyek gy�lt a szem�be. Szinte �ntudatlan �llapotban volt, amikor belemarkolt a haj�ban mozg� dolgokba, �s maga el� emelt p�rat bel�l�k. A legocsm�nyabb rovarok �s f�rgek mozgol�dtak a tenyer�ben. Egyes p�ld�nyok vagy 20 l�bbal is rendelkeztek, egyesek pedig hurk�s �s sz�r�s b�rizomt�ml�vel vonaglottak �ssze-vissza. Pansy nem b�rta tov�bb c�rn�val. R�m�lten felsikoltott, majd elkezdte leverni a kez�r�l �s a haj�r�l az undor�t�bbn�l undor�t�bb teremtm�nyeket. Addigra persze m�r nem csak a haj�ban voltak. Lek�sztak a nyak�ba, becs�sztak a ruh�ja al�, k�rbetekeredtek a bok�j�n. T�bolyodottan kezdett �ssze-vissza kapkodni, csapkodta mag�t mindenhol, h�tha �gy megszabadulhat az ocsm�nys�gokt�l. Teljesen elvesztette a fej�t. Mintha egyre t�bb �s t�bb cs�sz�-m�sz� bor�totta volna el a test�t. Lekuporodott a f�ldre. M�r nem kap�l�dzott. Feladta. V�gyakoz�n gondolt a hal�lra, ami megszabad�thatja t�mad�it�l.
Arra eszm�lt f�l, hogy egy er�s k�z r�ngatja. Feln�zett, �s ahogy megl�tta Piton fekete szem�t, hirtelen mag�hoz t�rt. A tan�r kicsit agg�dva, de szigor�an figyelte a l�ny tekintet�t. A t�bbi di�k megr�k�ny�dve n�zte �t, nem tudt�k mi �thetett bel�.
-A hajamban. A ruh�mban. Mindenhol … ott voltak. Mocorogtak. Fel akartak falni! – ny�gte ki elf�l� hangon.
-Miss Parkinson. Az �g vil�gon semmi nincs a haj�ban �s nagy val�sz�n�s�ggel a ruh�j�ban sem. Miss O'conell! K�s�rje fel a gyeng�lked�be!
A sz�ke l�ny felseg�tette a sokkos �llapotban l�v� Pansyt, majd kik�s�rte a teremb�l.
-Folytass�k a munk�t! - Mordult fel Piton, majd gyanakodva m�ricsk�lte az �jra munk�ba mer�l� tanul�kat. Az �ra h�tralev� r�sz�t a tan�ri asztaln�l t�lt�tte, �s sz�r�pr�baszer�en belen�zett a di�kok gondolataiba. Nem tal�lt m�st, csak zavarts�got, b�jital �sszetev�ket, n�h�ny g�nyos megjegyz�st Parkinson viselked�s�re �s v�gyakoz�st a cseng� hangja ut�n.

�r�k ut�n Hermione f�radtan kullogott Lun�val az iskol�ban. Meg�g�rte a holl�h�tasnak, hogy elk�s�ri a d�lut�ni J�sl�stan fakult�ci�ra, legal�bbis a teremig.
Oda�rve egy ki�r�st l�ttak meg az ajt�n: „A J�sl�stan fakult�ci� a professzor betegs�ge miatt elmarad!”

-Remek – s�hajtott Luna.
Hermion�t viszont egy megmagyar�zhatatlan �rz�s ker�tette hatalm�ba.
-Balj�s el��rzetem van! - mondta v�szj�sl� hangon a griffend�les. Lun�nak elakad a l�legzete. Az eddigi ismerets�ge a l�nnyal m�r bebizony�totta, hogy az � el��rzeteinek mindig van alapja.
-M�gis mire gondolsz?
-Gyer�nk a gyeng�lked�be!
A k�t l�ny rohaml�ptekkel szaladt v�gig a l�pcs�k�n, am�g el�rt�k a gyeng�lked�t. Ott persze az volt, amire sz�m�tottak. Az �g vil�gon semmi. A terem teljesen �res volt. De nem is ez volt a l�nyeg. Szem�kkel Madam Pomfreyt kerest�k, �s f�l perc alatt sikeresen meg is tal�lt�k. �pp a b�jitalokat rendezgette a szekr�ny�ben.
-T�ny, hogy nem �gy akartam kipr�b�lni, de sz�ks�g t�rv�nyt bont – jelentette ki Hermione, majd gondolkod�s n�lk�l a n� m�g� osont, maga ut�n vonva a holl�h�tast.
�sszen�ztek, a griffend�les b�lintott, majd az el�k�sz�tett p�lc�jukkal egyszerre mondt�k ki Madam Pomfreyre a var�zsig�t:
-Charta et memoria!