A Roxfortba érvén Hermione egyenesen a földszinti titkos szobájába vezette Lunát. Felültette az asztalra, lesegítette a lányról a megviselt talárt, és lefejtette a kezéről a pizsamafoszlányokat. A sebek nagyon csúnyák voltak. A hollóhátas egész karja belilult, a rögtönzött forrasztások pedig lüktettek, látszott rajtuk, hogy nem sokáig fognak tartani.
Hermione elővett egy „Gyógyító varázsigék” könyvet, és fellapozta az általa keresett oldalt. Olvasás közben hümmögött néha, majd nekikezdett a fertőtlenítésnek. Miután végzett, a sebekre egyesével ráolvasott egy igét, ami rendesen összehúzta őket, így a vér már nem szivárgott belőlük.
-Ezzel még koránt sincs vége. – Mondta Hermione komolyan.
-Azt valahogy sejtettem. - Egy darabig az elgondolkodó griffendéles fejét figyelte Luna, majd újra megszólalt. - Min töprengsz?
-Rengeteg vért vesztettél. Emellett a sebeid elfertőződhetnek. Össze kell dobni egy Vértisztító és Dúsító szérumot.
-Honnan szerzünk hozzávalókat?
-Itt van hozzá minden. Az elmúlt hetekben sok időt töltöttem az én kis titkos szobámban, és felkészültem a legrosszabbra is.
-A legrosszabbra is? - Kérdezett vissza érdeklődve Luna.
-Na jó, ez kicsit túlzás volt. - Mosolyodott el Hermione.
-És Firenze? - A hollóhátas lány hangja itt aggodalmas lett.
-Az ő gyógyulásához szükséges főzetet is elkészítjük. Bár két dolog hiányzik hozzá, így azokat sajnos el kell lopni Piton terméből.
-Ezek után nem hiszem hogy problémát jelentene.
-Hát nem is tudom. A Szolgák legalább nem vonnak folyton pontot a Griffendéltől. De ha a jó öreg bájitalmester elkap …
-Nem fog. Szerintem már az igazak álmát alussza.
Ezen elmosolyodtak mindketten, majd Hermione elindult az ajtó felé.

Az előcsarnok teljesen kihalt volt, de a lány szinte hallotta, ahogy az iskolatársai vidám kacarászás közepette rohangálnak. Még sosem örült ennyire az Életnek.
Már az alagsorban járt, amikor lépések zajára lett figyelmes. Visszafordulni nem volt ideje, így beugrott az éppen mellette lévő oszlop mögé, pálcájának fényét pedig egy pillanat alatt kioltotta. Egyre csak közeledett a lány rejtekhelyéhez az illető, pálcája csak úgy ontotta magából a világosságot. Hermione már biztos volt benne, hogy észreveszi őt. Lélegzetét visszafojtva várta, mi fog történni. Ekkor az illető még az oszlop előtt egy méterrel megállt és mély, dörmögő hangon megszólalt:
-Kovaszivacs!
Néhány másodperc után ismét:
-Kovaszivacs!
-Kovaszivacs! - Hangzott el most már dühösen.
"Ki ez a baromarcú, aki még a fürdő jelszavát se tudja megjegyezni?" - Kérdezte magában Hermione. "Amilyen kómás, akár még elé is állhatnék, akkor sem venne észre." Felbátorodva az elgondoltakon kicsit elengedte magát, és kikukkantott az oszlop mögül.
A lélegzete is megállt egy pillanatra, amikor meglátta ki az.
Draco Malfoy állt egy faliszőnyeg előtt, és a földet bámulván túrt két kezével tejföl szőke hajába. A fiú egy hosszú nadrágot viselt, felül viszont nem volt rajta semmi. Törölközőjét hanyagul a vállára vetette. Ahogy mezítláb toporgott a hideg kövön, Hermione valahogy megsajnálta. Kedvesen elmosolyodott, majd ezt gondolta magában:
"Szerencsés csillagzat alatt születtél, mert most az egyszer kihagyom az évszázad lehetőségét."
Ezzel elsuttogott egy bűbájtörő igét, mire a faliszőnyeg föltekeredett és a mögötte húzódó ajtó kinyílt. A fiú félig csukott szemmel beslattyogott és becsapta maga mögött az ajtót.
Hermione kilépett az oszlop mögül, elmormolt egy Lumos-t és tovább indult.
A fürdő előtt elhaladva gondolt csak bele, hogy is néz ki. Ruháját és bőrét a kosz és vér gusztustalan elegye borította, testén mindenhol zúzódások voltak.
-Vajon mit szólt volna, ha így lát meg? Főleg a Mardekár Ház közelében az éjszaka közepén. Áh, kit érdekel!

Mire az ajtóhoz ért, gondolatai újra a két hiányzó hozzávaló körül forogtak.
-Alohomora! - suttogta és legnagyobb meglepetésére a terem ajtaja ezzel az egyszerű bűbájjal is kinyílt.
Belépett. Egyenesen a bájitalos szekrény felé vette az irányt, és magában közben azon gondolkozott, mi lenne ha Piton most rajtakapná a lopáson. Jöhetnének a kínos kérdések, magyarázkodások, a rosszindulatú megjegyzések és nem utolsó sorban bámulni kéne a tanár ízig-vérig mardekáros vigyorát. A szekrényt szintén egy Alohomorával felnyitotta, és rövid keresgélés után a kezébe vett két üvegcsét. Azokból egy keveset kitöltött két másik fiolába, majd bezárta a szekrényajtót, és elhagyta a tantermet. Visszafelé úton végig azon járt az esze, mit nem adna most érte, ha ő mehetne a fürdőbe. Talán még Malfoy jelenléte sem érdekelné.

Fél órával később már mindkét főzet fortyogott az üstben. A lányok fáradtan figyelték a halvány rózsaszín gőzt, ami Firenze széruma fölött kavargott.
-Még szerencse, hogy az elkészítése egyszerű - mondta Hermione.
-Hát azok után, amit az Ezüstfolyam három cseppjéért át kellett élnünk, ennyi igazán jár.
-Plusz egy forró fürdő. Amióta visszaértünk, erről álmodozom.
Az elkövetkező fél órában semmit sem csináltak azon kívül, hogy félálomban dülöngélve bámulták az üstöket.

-Kész! - Kiáltott fel Hermione, és a Vértisztító és Dúsító főzet felé ugrott. A lángot eloltotta, majd egy gyors hűtés után már ki is merte a szükséges adagot Lunának. Amíg hollóhátas fintorogva elnyalogatta a szérumot, Hermione a maradékot egy nagyobb üvegbe töltötte.
-Ennek még hasznát vesszük! - Vigyorgott Lunára, aki most egy cseppet sem tudta díjazni a humorát.
Mire mindketten végeztek, Firenze főzete is elkészült. A két lány két oldalról megragadta a meglehetősen méretes üstöt, és elindultak ki a szobából.
-Mégis hol keressük? - Érdeklődött Hermione.
-A szobája közvetlenül a Csillagvizsgálónál van – Lihegte a hollóhátas, látszott, hogy küzd az üst és a gravitáció ellen.
-Ez így nem fog menni! – Fortyant fel a griffendéles, majd letette az üstöt, mielőtt egy lépcsőfokot is mentek volna felfelé. Elmotyogta a lebegés igéjét, és könnyedén felirányította maguk mellett a nehéz főzőedényt.

A szoba előtt állva még egyszer jelentőségteljesen egymásra néztek, majd beléptek. Nem kellett pálcát gyújtani, mert a bűvölt plafonról a Hold és a csillagok fénye megvilágította a hatalmas szobát. Olyan volt, mintha egy réten állnának. A fal mentén fák húzódtak végig. Firenze egy szomorú fűz tövében pihent, alatta a fű sokkal dúsabb és magasabb volt, mint a többi helyen. A tanáron nem látszott, hogy beteg lenne, de Luna érezte. Baljós aura lengte őt körül, és a halál szele időről időre belekapott a kentaur szőke hajába.
Odasiettek, Luna letérdelt az alvó mellé, és lassan elkezdte lemosni őt a főzettel szívtájékon, a nyakán és az arcán. Szemeinél mozdulatai óvatosabbak lettek, nehogy fájdalmat okozzon neki akár csak álmában is. Miközben a kentaurt ápolta, szeme rátévedt saját sérült karjára, és elborzadt magán. Egy fél pillanattal később csak ennyi jutott eszébe:
-Megérte!
Ujja hegyét belemártotta a főzetbe, és most Firenze ajkait is végigsimította azzal.
-Rendbe fogsz jönni! Még nem teljesítetted be a Végzeted!
-És mi lenne az ő végzete? - Kérdezte Hermione, miközben odaguggolt hollóhátas barátnője mellé.
-Én. - Jelentette ki határozottan, majd kicsit bizonytalanul folytatta - Remélem használni fog. Vajon mennyi idő kell a főzetnek, hogy hasson? Erről persze nem írt semmit a szöveg.
A griffendéles kedvesen megsimogatta Luna haját, és csendben nézte, ahogy barátnője ápolja a kentaurt.
Másfél órával később már a prefektusi fürdőben áztatták magukat. Előtte mindketten besurrantak a saját hálókörletükbe tiszta ruháért, és most próbáltak ellazulni a forró vízben. A piszkot és a vért ugyan lemosták, de testüket mindenhol véraláfutások, duzzanatok, horzsolások és kisebb-nagyobb sebek borították. Luna sérült keze nagyon csúnyán festett, és biztos volt benne, hogy Hermione széruma nélkül nem maradt volna sokáig életben. A griffendéles a fürdőben ráolvasott a kezére még néhány forrasztó bűbájt, biztos ami biztos alapon.
-Talán nem a legszebb munka, ezért bocsánatot kérek. De így legalább biztos nem nyílnak fel a sebek. - Szabadkozott Hermione.
-Szerintem pedig tökéletes munka! - Mondta eltökélten Luna.
Fél másodperc múlva már könnybelábadó szemekkel ölelték át egymást.
-Köszönöm, hogy segítettél! Ha te nem vagy … - szipogta a hollóhátas lány.
-Te is megmentetted az életem. Végig helyén volt az eszed és a szíved!
-Azt hiszem, ez csak együtt sikerülhetett. Külön-külön elbuktunk volna.
-Nagy csapat vagyunk – Somolygott a griffendéles, majd finoman kimászott barátnője öleléséből, és elmerült a vízben.
-Ez volt életem leghosszabb éjszakája – sóhajtott Luna, majd ő is belemerült az illatos habtengerbe.