Draco a kast�ly oldal�ban v�rta Hermion�t a megbesz�lt id�pontban. Kicsit bizonytalan volt, mert t�ls�gosan is felgyorsultak az esem�nyek �s ez gyanakod�sra adott n�la okot.
„Mi a fene �t�tt bel�m? �gy viselkedem, mint valami idi�ta kis hugrabugos. Hogy mondhattam neki azt, hogy … Hiszen m�g �nmagamnak is alig akartam beismerni, neki pedig alig n�h�ny m�sodperc t�tov�z�s ut�n kimondtam. Kihaszn�l. �gy �ljek, sz�z sz�zal�kosan kihaszn�lja az �rz�seimet �s az orromn�l fogva vezet. De m�r belementem a j�t�kba. �s nincs meg�ll�s. Elindultam lefel� a lejt�n, �s vagy szerencs�m lesz, vagy nagyon cs�ny�n pof�ra esek.” Ezen gondolatok cik�ztak a fej�ben, amikor meg�rkezett a l�ny.

-H�t m�r itt vagy? - K�rdezte egykedv�en Hermione.
Tekintete olyan volt, mintha minden �rzelmet kizsigereltek volna bel�le. Malfoy l�tv�n ezt el�sz�r elbizonytalanodott, de elt�k�lte, nem hagyja mag�t sem lelombozni sem �sszet�rni.
-Menj�nk – felelte hat�rozottan, mik�zben fej�vel a park ir�ny�ba biccentett.
Az indul�s pillanat�ban m�g kikapta a k�t vaskos k�nyvet a griffend�les kez�b�l, �s a saj�t f�zet�vel egy�tt egy k�zben cipelte. A l�ny semmit sem mondott erre.
Draco szorosan haladt iskolat�rsa mellett. Ahogy v�gig mentek a f�v�n, a fi� egyre csak azon gondolkozott, vajon mi fog kis�lni ebb�l az eg�szb�l. Rossz el��rzete volt. R�n�zett a l�nyra, �s l�tta hogy az megremeg a novemberi sz�l h�v�s fuvallat�t�l. A tegnaphoz k�pest, mintha egy h�nap telt volna el. Fel sem t�nt neki eddig a p�zsitot bor�t� aranybarna levelek kavalk�dja. Csak most, ahogy a ropog� leveleken v�gighaladva eln�zte a diderg� l�nyt, tudatosult benne: m�r r�g �sz van.
Levette v�kony kab�tk�j�t, �s sz� n�lk�l Hermione v�ll�ra ter�tette.
-Nem kell – mondta durv�n a griffend�les, �s elr�ntotta mag�t a kab�t al�l.
-De igen – er�szakoskodott Draco, �s �jb�l megpr�b�lta r�kanyar�tani a ruhadarabot. Most sikerrel j�rt. Miut�n r�ter�tette, kez�t nem vette el, hanem megpihentette a l�ny v�ll�n.
-Rossz id�z�t�s – k�z�lte k�z�ny�sen a l�ny, �s mire Malfoy felfogta volna mit is mond, m�r szembe is tal�lt�k magukat a paprikav�r�s Pansyval.
-Ti meg m�gis mit csin�ltok itt?
-Szerintem el�g egy�rtelm� – mondta f�lv�llr�l Hermione, majd a Draco fel�li kez�vel �t�lelte a fi� derek�t �s szorosan hozz�simult.
Malfoy tudta, hogy csak az�rt csin�lja, mert k�nos helyzetbe akarta �t hozni, de egy dologgal a griffed�les nem sz�molt. M�r egy�ltal�n nem �rdekelte, mit mondanak r�la a h�zb�lijei. F�leg Parkinson v�lem�nye hagyta hidegen. Tal�n m�g sz�vess�get is tett vele Mio, hogy seg�t ler�zni.
-Szerintem is – jelentette ki hat�rozottan a fi�, �s ellentmond�st nemt�r�en h�zta m�g k�zelebb mag�hoz Miot.
-Ez undor�t�! Draco! Nem hiszem el, hogy te … ezzel a s�rv�r�vel...!
Pansy s�rt�d�tten viharzott el a kast�ly fel�, �s meg volt gy�z�dve r�la, hogy Hermione valamilyen b�jitalt itathatott meg a fi�val. Kiz�rtnak tartotta, hogy mag�t�l enyelgett volna egy griffend�lessel, pl�ne a s�rv�r� Grangerrel.

Most Hermione zavarodotts�ga k�vetkezett.
-Engedj el – suttogta a sz�k�nek.
-Mi�rt tenn�m, hisz te b�jt�l hozz�m – mondta el�gedetten a fi�.
-Az csak …
-Egy aljas kis terv volt, tudom. De ahogy eln�ztem, nem ilyen v�gkifejletet v�rt�l.
-Mutatok �n neked v�gkifejletet! - Mondta d�h�sen a l�ny, kit�pte mag�t a fi� �lel�s�b�l, �s sebesen elindult el�re.
Draco, m�g mindig a sok tanulnival�val a kez�ben loholt a nyom�ban, �s kezdett nagyon nem tetszeni neki a dolog. „Mire k�sz�l?”
Vagy 2-3 perce mentek, amikor megl�tta a c�lt. A kviddics p�lya. A lel�t�k mellett ott �llt Harry, aki �pp elm�ly�lten n�zte a holl�h�tas csapat edz�s�t. A l�ny egyenesen fel� ment, �s oda�rv�n se sz� se besz�d, �t�lelte �t, �s hevesen megcs�kolta. Harry a pillanat meglepet�s�t�l led�bbenve �llt, de f�l m�sodperccel k�s�bb minden k�rd�s n�lk�l m�r vissza is cs�kolt. Szorosan mag�hoz h�zta a Hermion�t, �s �rz�ki mozdulattal t�rt gy�ny�r� haj�ba. A griffend�les fi� teljesen megfeledkezett mag�r�l! Nem �rtette mi t�rt�nik, de m�r nem is akarta. Teste t�zben �gett, �s a lel�t� fal�hoz szor�totta bar�tn�j�t. Kezdte elvesz�teni a fej�t. Csak hagyta mag�t, hogy sodr�djon az �rral. �rzelmei fel�lkerekedtek az esz�n, �s k�r�l se n�zve kezdte letolni Malfoy kab�tj�t a l�nyr�l.
A sz�ke megr�k�ny�dve n�zte a p�rt. Ezt nagyon �v�n alulinak tartotta. D�h�sen f�ldh�z v�gta Hermione k�nyveit, �s �nmag�b�l kikelve kiab�lt r�:
-Nehogy azt hidd, hogy ezzel f�jdalmat okozol! Nem vagy m�s, csak egy s�rv�r� cafka! Egyszer�en sz�nalmas a viselked�sed!
A hangra Harry �szhez t�rt, �s most megr�k�ny�dve n�zte az eddig m�g�tte �ll� Draco inger�lt fej�t.
-Te meg mi a fen�t csin�lsz itt?
-Semmi k�z�d hozz� Potter! Te is csak egy b�b vagy a mi kis hercegn�nk sz�npadj�n! - Mondta g�nyosan a mardek�ros.
-Nem tudom mir�l besz�lsz, de nem is �rdekel! Csak egy dolog biztos! Cs�ny�n meg fogod b�nni, ha nem sz�llsz le Hermion�r�l! - Szeme szinte szikr�zott a fekete haj� fi�nak.
Malfoy itt t�nyleg besokallt. M�g egy vill�mokat sz�r� pillant�st vetett a l�nyra, majd kem�ny tekintettel, de bel�l darabokra t�rt sz�vvel elsietett.

Aznap �jjel a griffend�les l�ny zaklatottan �rkezett a Lun�val megbesz�lt tal�lkoz�ra. A titkos szob�ba mentek, hogy gyakorolhassanak, de az � gondolatai m�gis m�shol j�rtak. M�r maga sem tudta mit akar. Hi�ba k�zd�tt ellene, a dolgok kezdtek kics�szni a kez�b�l. El akarta felejteni az eddig t�rt�nteket, de ez k�ptelens�g volt. Lovat adott Harry al�, aki most szerelmesen gondolt az � kis Hermion�j�ra. Malfoy, h�t �t legal�bb siker�lt feld�h�teni. De t�nyleg ezt akarta?
-Igen! - Mondta ki hangosan a l�ny.
-Tess�k? - K�rdezett vissza Luna, fel sem pillantv�n a s�t�t var�zslatokat tartalmaz� k�nyvb�l.
-Ne haragudj. Csak elkalandoztam.
-Mi t�rt�nt veled? - �rdekl�d�tt a holl�h�tas, most m�r a griffend�les szem�t f�rk�szve.
-Hossz� lenne elmondani, de az�rt megpr�b�lom �sszeszedi di�h�jban! - S�hajtotta, �s nagyj�b�l elmes�lte neki, mi is t�rt�nt vele cs�t�rt�k d�lut�nt�l kezdve addig a percig, hogy Lun�val tal�lkozott.
A holl�h�tas �rdekl�dve hallgatta bar�tn�j�t, �s k�zben h�mm�g�tt n�ha egyet.
-Szerinted? - K�rdezte a v�g�n Hermione.
-Szerintem mi?
-Helyesen cselekedtem?
-Ha Malfoyt akartad k�nozni, igen. �s hogy Harryvel mi legyen? H�t, tal�n lehet m�g k�ztetek valami. De ha nem akarod, legfeljebb duzzog p�r napig, �s minden olyan lesz, mint azel�tt.
-Att�l tartok, m�r semmi sem lesz olyan, mint azel�tt.
-K�rd�s, hogy ez mi�rt zavar t�ged! – N�zett r� sejtelmesen Luna.
-Ezt meg hogy �rted?
-Sehogy. „Csak nem vagyok benne biztos, hogy Harry miatt v�v�dsz!”- Gondolta a l�ny, de ezt m�r nem akarta kimondani Hermione el�tt.

Ek�zben...

Dumbledore kif�rk�szhetetlen tekintettel meredt ki az ablakon, amikor valaki kopogott. V�rakoz�an n�zett az ajt�ra, mire az kiny�lt. Firenze �llt ott. Az igazgat� szeme elkerekedett, sz�j�n huncut mosoly foglalt helyet.
-�dv�z�llek. Rem�ltem, hogy ilyen lesz a k�vetkez� tal�lkoz�sunk. Mivel nem szerett�l volna l�togat�kat fogadni, nem tudtunk semmit a hogyl�ted fel�l.
-Haldokoltam. Nem akartam, hogy l�ss�tok. �s most nem �rtek semmit. - Mondta kicsit zavarodottan Firenze.
Ez meglepte Dumbledore-t, m�g sosem l�tta bizonytalannak vagy hat�rozatlannak a kentaurt.
-F�radj be, �s elmes�lem.
Firenze beljebb l�pett, mire becsuk�dott m�g�tte az ajt�.
-M�r meg kellett volna halnom.
-Tal�n igen. De az ellenszer mindig is l�tezett. Csak �pp senki sem volt k�pes megszerezni a hozz�val�kat.
-Ismerem az �si sz�veget. Az Ez�stfolyam az �let �s Hal�l mezsgy�j�n tal�lhat�. Amir�l viszont senki sem tudja hol van. Az �tj�r�t csak nagyon kevesen l�thatj�k. - T�n�d�tt a kentaur.
-�gy van. Nagyon kevesen �s nagyon k�l�nlegesnek kell lennie az illet�nek. - F�zte hozz� az igazgat�.
-R�ad�sul … csakis ember l�phet �t rajta. - Egy pillanatra elgondolkozott, majd felkapta a fej�t – Albus! Gondolod, hogy a kapu itt van a Rengetegben? A Roxfort Tiltott Rengeteg�ben?
-Minden jel erre utal.
-De vajon ki lehetett? Az a valaki elment az Ez�stt�gely�rt, megk�zd�tt az �rny�kvil�g sz�rnyeivel, megf�zte az ellenszert, �s �szrev�tlen�l beosont a szob�mba, hogy bed�rzs�lj�n vele.
-Mikor �rezted a v�ltoz�st? - K�rdezte Dumbledore, aki most megint az ablakon meredt kifel�.
-Neh�z meghat�rozni. �lmom volt. K�t napja. Azt �lmodtam, hogy egy arc n�lk�li angyal f�l�m hajol, �s az aur�ja k�rbe lengte az eg�sz testemet. Mintha az �letet sz�vtam volna magamba. Reggel fel�bredtem, �s furcsa m�don fel tudtam �llni. A testem m�r nem l�ngolt, �s a nap k�l�n�s f�nnyel ragyogta be a szob�mat. �gy �reztem, �jj�sz�lettem. - A kentaur csod�lattal gondolt vissza erre a pillanatra.
-Azon az �jszak�n, amit eml�tett�l, egy hal�lsikoly has�totta kett� az �jszak�t �s az �lmokat. Biztos voltam benne, hogy oda�tr�l j�tt. Biztos voltam benne, hogy valaki megpr�b�lta. S�t, ha nem t�vedek, valakikr�l van sz�. M�snap �sszesz�k�lt gyomorral j�rtam v�gig a folyos�kat v�rv�n �s m�gis rettegve, hogy hozz�k a hal�lh�rt. De nem t�rt�nt semmi. Ez �j rem�nyekkel t�lt�tt fel. �s most itt vagy.
-�s �k? Vajon �k most hol vannak? - K�rdezte kicsit aggodalmasan a kentaur. - Tal�n utols� perceiket �lik valahol hal�los sebeiket �polgatv�n.
-�lnek. Tudom. �rzem. De �sz�rvekre is tudok t�maszkodni.
-Val�ban? - N�zett r� Firenze.
-Di�kok voltak. Ebben sz�z sz�zal�kig biztos vagyok. �s ha egy is hi�nyozna, arr�l m�r tudn�k. Hamarabb, mint a h�zvezet� tan�raik.
-�rtem. Illetve nem mindent. M�g nem fogtam f�l, mi�rt. Mi�rt dacol valaki a hal�llal �rtem? Egy kentaur�rt.
-Ha j�l tudom, k�l�nleges csillagzat befoly�sa alatt �ll ez a h�t. Tal�n valaki �gy �rezte, meg kell ragadnia a lehet�s�get, mert most v�ltoztathat az �let�n. Valaki, akinek az �let�hez a ti�d is hozz�tartozik. Van egy olyan �rz�sem, hogy tudni fogod, ki az.
Firenze elgondolkozott Dumbledore szavain, majd n�mi t�tov�z�s ut�n megsz�lalt:
-Azt hiszem, most visszamegyek pihenni. J�v� h�ten szeretn�k m�r tan�tani.
-Ezt �r�mmel hallom – mosolygott az igazgat�, �s b�cs�t intve a kentaurnak, megint elmer�lt az ablakon t�li „vil�gban”.
Firenze a Csillagvizsg�l� fel� vette az ir�nyt. Az �jszaka sz�lcsendes volt, a csillagok pedig sejtelmes f�nnyel hunyorogtak a s�t�ts�gben. „Valaki, akinek az �let�hez a ti�d is hozz�tartozik.” - jutottak esz�be az igazgat� szavai, majd elm�lyedt az �jszaka gy�m�ntjainak f�rk�sz�s�ben.

M�snap egy�tt ment a k�t l�ny a kviddics meccsre. A Holl�h�t j�tszott a Griffend�l ellen, de �k ett�l f�ggetlen�l egym�s mell� �ltek egy semleges ter�leten. �jjel sok�ig fent maradtak, �gy a k�s� d�lut�ni esem�nyre is m�g �lmatagon v�nszorogtak le. Felfogni sem volt idej�k, mi t�rt�nik, mert alig 15 perc ut�n Harry elkapta a cikeszt. Szem�b�l s�t�tt az el�gedetts�g, �s a boldogs�g. Sepr�j�vel k�r�zve egyfolyt�ban a Griffend�l lel�t�t k�mlelte, �s ez mindk�t l�nynak felt�nt.
-T�ged keres.
-Val�sz�n�. M�g j�, hogy nem oda �ltem.
-Ezek szerint m�r d�nt�tt�l.
-�n nem szeretem �t. Csak eszk�z volt. Vagy elfogadja, vagy nem. - Mondta �szinte k�z�nnyel a griffend�les.
-�s Malfoy?
-Mi van vele?
-M�g mindig sz�rja a szemed az a sr�c?
-Igen. Ak�rcsak a t�bbi mardek�ros! - Jelentette ki elt�k�lten a l�ny.
-�rtem. Akkor, menj�nk enni. - V�ltott gyorsan t�m�t Luna, �s kiker�lv�n az ujjong� t�meget, c�lba vett�k a kast�lyt, hogy m�g a t�meg �rkez�se el�tt elk�lthess�k a vacsor�jukat.
�tkez�s ut�n egy ideig m�g csevegtek a folyos�n, majd az egyik r�g nem haszn�lt prefektusi f�rd�ben �ztatt�k magukat �r�kig. Az�rt v�lasztott�k ezt a kev�sb� k�nyelmes helyet, mert a m�siknak – mint kider�lt – t�l sokan tudt�k m�r a jelszav�t. M�r el�g k�s�re j�rt az id�, amikor Luna fel�llt, �s kim�szott a medenc�b�l.
-Mennem kell.
-Programod van?
-Igazs�g szerint igen. Felmegyek a Csillagvizsg�l�ba. Ma utolj�ra l�that� a Sors �s Akarat csillagk�pe, hajnalban elt�nik. �s m�g a k�nyvt�rba is be szeretn�k ugrani, mert van ott egy k�nyv, a Ritk�n Felbukkan� Csillagk�pek Gy�jtem�nye. �tlapozom, h�tha kider�l, mi lesz a k�vetkez� k�l�nleges k�p az �gen.
-�rtem.
-Nem tartasz velem? - N�zett r� rem�nykedve Luna.
-Ha nem b�nod, nem. - Mosolyodott el Hermione. - �t kell gondolnom n�h�ny dolgot. Ehhez most egy kis mag�nyra lesz sz�ks�gem.
A holl�h�tas meg�rt�en b�lintott, felkapta a f�rd�k�peny�t, majd b�cs�z�ul intett egyet bar�tn�j�nek, �s elt�nt a folyos� s�t�tj�ben.
-Ez a l�ny! Az ajt�t persze nyitva hagyta. - D�rm�gte az orra alatt Hermione, �s p�lc�j�val suhintva egyet, becsapta az ajt�t.

Luna �rny�kk�nt suhant v�gig a folyos�kon �jf�lt�jt. Kez�ben egy hatalmas k�nyvet cipelt, R.F.CS.GY. c�mmel. �tja most a Csillagvizsg�l�ba vezetett. Szerette volna, ha ott �sszefut tan�r�val, de val�j�ban bizonytalans�g t�lt�tte be a sz�v�t. Az omin�zus este �ta nem l�tta a kentaurt, �s semmit sem tudott az �llapot�r�l. Meg nem l�togathatta, mert a di�kok elvileg nem tudt�k, milyen s�lyos betegs�gben szenved. Ha be�ll�tott volna hozz�, azzal el�rulta volna Hermione �s term�szetesen saj�t s�t�t kis t�nyked�seit is, sz�val maradt a rem�nyked�s �s az �br�ndoz�s.
Bel�pve az �res helys�gbe k�r�ln�zett, s nyugt�zv�n hogy csak � tart�zkodik ott egyed�l, odament az egyik t�vcs�h�z, �s belen�zett. A b�v�s szerkenty� a Hold kr�tereire volt be�les�tve, de � t�volabbi pontokat szeretett volna k�mlelni az �gen, �gy elkezdte �ll�tgatni a t�vcs�vet. P�r perc m�lva m�r a Pl�t� s�t�t felsz�n�t p�szt�zta, teste szinte �rezte a jeges bolyg� fagyaszt� lehelet�t. Elm�ly�lten tanulm�nyozta a szomsz�dos Neptunuszt, majd megel�gelv�n a hatalmas t�vols�got t�vcs�v�t a V�nusz fel� tekerte. Miut�n megcsod�lta �t is, szabad szemmel kezdte k�mlelni az eget, �s b�multa a m�r j�l ismert csillagk�pet. Fej�t csak nagy nehezen ford�tott el az �gt�l, de a k�v�ncsis�ga m�gis csak gy�z�tt. A k�nyv�rt ny�lt, �s felcsapta k�z�pt�jt. Ahogy lapozgatott, furcsa �rz�se t�madt. Mintha figyeln� valaki. Teljesen ledermedt a meglepet�st�l, amikor a h�tt�rben felsz�lalt egy hang. Sz�ve szinte sz�tpattant az izgalomt�l �s a boldogs�gt�l.

-Ma k�l�n�s sz�gben �ll az Ur�nusz �s a Szaturnusz. �s az ut�bbi gy�r�j�t s�r� k�d lengi k�r�l. - Mondta Firenze, aki egy ideje m�r figyelte a csillagok vil�g�ban elm�lyed� l�nyt.
-�s ez mit jelent? - �rdekl�d�tt a holl�h�tas.
-Nem tudom. De gy�ny�r�.
Luna v�gre h�trafordult �s l�tta, hogy a tan�r �t n�zi, szem�t egy pillanatra sem veszi le r�la.
-Jobban van, tan�r �r? - K�rdezte cseveg� hangon a l�ny - A teremajt�ra ki�rt�k, hogy az �r�k betegs�g miatt elmaradnak.
-K�sz�n�m j�l vagyok. Biztos nagyon csal�dott volt�l a kihagy�s miatt. Te vagy az egyik leglelkesebb tan�tv�nyom. "�s egyben az egyik legk�l�ncebb is" - Tette hozz� ezt m�r csak �gy mag�ban Firenze. - Bizony�ra a ciklus-z�r�s miatt j�tt�l fel ma ide.
-R�szben. - Mondta nyugodtan a l�ny.
A tan�r k�zelebb l�pett di�kj�hoz, de egy l�p�s ut�n megtorpant. Ez nem ker�lte el a holl�h�tas figyelm�t sem.
-Minden rendben tan�r �r?
-Az aur�d zavaros - mondta hirtelen a kentaur - negat�v hull�mok vesznek t�ged k�rbe. Mint aki nem r�g m�g a hal�l k�sz�b�n t�ncolt.
-Az ember mindig a hal�l k�sz�b�n �ll. Csak k�rd�s ki �ll mellette, �s melyik ir�nyba billenti.
-Vagyis minden rossz el�jel ellen�re te szerencs�snek �rzed magad?
-Igen. A meg�rz�sei val�sz�n�leg csalnak.
-Tal�n igen. Tal�n nem.
Firenze lassan a l�ny m�g� l�pett. Luna �rezte a k�zels�g�t, sz�ve egyre jobban zakatolt. A tan�r kiny�jtotta a kez�t, �s a l�ny v�ll�ra tette. A holl�h�tas �sszeszor�tott fogakkal t�rte az er�s k�z markol�s�t, szisszenni se mert, nehogy �szrevegye szenved�s�t a kentaur. Nem akart ugyanabba a helyzetbe ker�lni, mint Hermione. B�r megmentett�k Firenze �let�t, sosem merte volna neki beismerni ezt. Nem akarta, hogy csak h�l�b�l szeresse �t a tan�r, vagy esetleg megvesse, mert beleny�lt a Sors kerek�be.
-Mi�rt tetted ezt? - A k�rd�s hideg zuhanyk�nt �rte Lun�t. Egy pillanatig tal�n fel sem fogta az elhangzott szavakat. "Honnan j�hetett r�?" - Gondolta k�ts�gbeesetten. Tudta, hogy egyszer be fog k�vetkezni, de hogy ilyen hamar!

Firenze keze m�g mindig a l�ny v�ll�n nyugodott, �s �rezte ahogy tan�tv�nya eg�sz test�ben megremeg.
- �n csak egy kentaur vagyok. - Folytatta, miut�n tudatosult benne a di�k "n�mas�gi fogadalma". - Sok�ig m�g a n�pem is len�zett. Az emberek pedig undorral vegyes k�v�ncsis�ggal b�mulnak meg. Nem kellett volna az �leted kock�ztatnod.
Luna tekintete v�gre elszakadt a padl�t�l, �s csillog� szem�vel egyenesen Firenze szem�be n�zett. A tan�r k�nytelen volt mag�ban elismerni, hogy di�kja t�bb, mint elb�v�l�. Amikor a l�ny cseng� hangon megsz�lalt, eg�szen beleborzongott.
-Ne �rtse f�lre, de csup�n saj�t �nz� c�ljaim vez�reltek.
„Mert az �letedhez az eny�m is hozz�tartozik?” - K�rdezte mag�ban a kentaur.
A holl�h�tas addigra m�r zavartan rugdosott egy porcic�t a f�ld�n, �s elm�ly�lten tanulm�nyozta, hogy siker�l �tbukfenceznie a padl� reped�sein.

Firenze nem sz�lt t�bbet, csak m�g k�zelebb l�pett di�kj�hoz. A l�ny most feln�zett, remegve felemelte egyik karj�t, �s tenyer�vel l�gyan megsimogatta a tan�r arc�t. � szinte elveszett a puha �rint�sben. K�t kez�vel megfogta tan�tv�nya tenyer�t, �s azt finoman megcs�kolta.
„Mit csin�lsz te bolond – viaskodott �nmag�val Firenze – hisz � egy ember! R�ad�sul a di�kod! Nincs t�bb 16-n�l! Ennek nem lehet j�v�je!” - De az �sz�rvek m�r nem hatottak.
A l�ny k�nny� h�z�st �rzett a kentaur fel�l, �s engedett neki. 2 m�sodperccel k�s�bb m�r a karjaiban volt, �s belesimult az er�s �lel�s�be. Mindketten �gy �rezt�k, hogy a mennyorsz�gban j�rnak, hogy a l�thatatlan perzsel� t�z mindj�rt elem�szti �ket. M�g sok�ig �lltak egym�st �lelve, sz�tlanul a csillagokkal meghintett �jszak�ban.