Ginny nem is rem�lt olyan b�k�s napokat, amelyeknek r�szese lehetett. A nyugtalan, idegesked�ssel teli �lete m�r-m�r idilliv� v�lt. Blaise mindent megtette az�rt, hogy egy percig se unatkozzon. Rendszerint a nyom�ban j�rt, �gy t�nt az okozza a neki a legnagyobb �lvezetet, ha Ginny kedv�re tehet. Nem mulasztotta volna el az �r�k k�zti sz�neteket, hogy a l�nyt egyik teremb�l a m�sikba k�s�rje, d�lut�nonk�nt pedig rendszerint m�g a leck�j�t is a t�rsas�g�ban k�v�nta elk�sz�teni.

Mivel egym�s n�lk�l nem nagyon mutatkoztak p�r nap ut�n m�r nem is volt olyan Roxfortos di�k, aki ne tudott volna a viszonyukr�l. M�g eleinte sokan megbotr�nkoztak rajtuk �s kit�rtek el�l�k a folyos�n egy id� ut�n mindenki kezdte megszokni, hogy �k ketten egy�tt vannak. Azonban volt aki nemcsak elfogadta ezt, hanem egyenesen k�vetend� p�ld�nak tal�lta. Ginny egy nap, mikor Blaise-zel s�t�lt a Roxfort udvar�n egy kis sz�ke griffend�les l�nyt l�tott egy �t�d�ves mardek�rossal egy f�lrees� helyen belefeledkezve egym�s t�rsas�g�ba.

Ez a legkev�sb� sem tetszett a v�r�s haj� l�nynak �s v�lem�ny�nek hangot is adott, �m ezzel nem �rtett egyet Blaise.
– Fel nem foghatom, mi bajod vel�k. Mi is j�l megvagyunk, tudod az ellent�tek vonzz�k egym�st.

– H�lyes�g – jelentette ki Ginny. – Nem akarom azt l�tni, hogy az �sszes griffend�les l�ny egy-egy mardek�ros fi�ka ut�n csorgassa a ny�l�t!

Blaise megvonta a v�ll�t.

– V�g�l is mindegy, egyenl�re egy l�nyr�l �s egy fi�k�r�l volt sz�… B�r �n nem b�nn�m, ha divatot teremten�nk – tette hozz� hamisk�s mosollyal.

Ginny ellenben igenis b�nta volna, feltette a t�bbi griffend�les l�nyt a mardek�rosokt�l. Hiszen csak �tv�gn�k �ket!

Hi�ba j�rt Blaise-zel nem tudott megb�zni a mardek�ros t�rsaiban, tal�n mag�ban a fi�ban sem teljes m�rt�kig… Nem siker�lt megfejtenie, mit is akarhat t�le. A t�lzott ragaszkod�s�t l�tva n�ha m�r �gy �rezte t�bbet akar egy fut� kis kalandn�l. Ebbe azonban egyszer sem mert m�lyebben belegondolni. Megijesztette a gondolat, hogy Blaise esetleg komolyabban veszi a kapcsolatukat, mint � azt szeretn�. R�ad�snak ott volt m�g Pansy �s Draco is, akikkel a k�v�ntn�l j�val t�bb id�t kellett elt�ltenie. Ak�rh�nyszor �ltek le Blaise-zel kettesben a klubhelys�gben, egy kis id� ut�n mindig csatlakozott hozz�juk Pansy vagy Draco vagy �ppen mindketten, de Ginny hamarosan megtanult egyszer�en tudom�st sem venni r�luk.

V�g�l Ginny olyannyira belefeledkezett a gondtalan �let�be, hogy m�r szinte esz�be sem jutottak a nem is oly r�g megoldhatatlannak t�n� probl�m�i, de ism�t �sszezavarta valami. Egy reggel a nagyteremben hangos sz�rnysuhog�s k�zepette meghozt�k a baglyok a szok�sos post�t ezek k�zt term�szetesen az aznapi Reggeli Pr�f�t�kat is. Ginny b�r egy ideig figyelte a h�reket, mikor l�tta, hogy soha semmilyen �rdemleges inform�ci�t nem tud meg az �js�gb�l m�r nem t�r�d�tt vele. Azon a reggelen azonban alighogy le�lt az asztalhoz Neville dobta oda neki a pr�f�t�t, a fi� kifejezetten zaklatottnak t�nt.
– Valami baj van? – n�zett r� Ginny agg�dva. Neville azonban nem v�laszolt, csak az �js�g c�mlapj�ra b�k�tt.

"T�l�li-e a kis T�l�l�?” – Ginny az ajk�ba harapott, ahogy elolvasta a c�moldalon l�v� cikk c�m�t, majd v�gig a kez�t t�rdelte olvas�s k�zben. Nem �rtak semmir�l, amir�l esetleg ne tudott volna.  Semmi konkr�tum, egyszer�en csak azt taglalt�k, hogy vajon hova t�nhetett Harry Potter, hiszen j� ideje senki sem l�tta… Hi�ba volt szinte biztos benne, hogy Harry j�l van, hiszen �desanyja alig p�r nappal azel�tt tudatta, hogy Ron ism�t �rt, m�gis elbizonytalanodott. Mi van, ha nem is Ron �rja azokat a leveleket. Vagy nincsenek is levelek, csak az �desanyja akarja vel�k megnyugtatni? Legsz�vesebben r�gt�n felpattant volna az asztalt�l �s kifutott volna  a nagyteremb�l… Szerette volna egyed�l �tgondolni a cikkben �rtakat. Blaise azonban bar�tn�je izgatotts�g�t l�tva, �tkarolta l�nyt �s aggodva k�rdezte:
– J�l vagy?
– Minden rendben – b�lintott Ginny �s m�g egy halv�ny mosolyt is siker�lt kipr�selnie mag�b�l. Musz�j volt �gy tennie, mint akit a legkev�sb� sem �rdekelnek a le�rtak, Pansy sz�r�s tekintettel meredt r�, minden bizonnyal a l�nyt nagyon �rdekelte, hogy reag�l a le�rtakra.

Ginny d�lut�n megt�rten rogyott le az �gy�ra �s a szemk�zti falon l�v� t�k�rbe b�mult, v�gre volt ideje gondolkodni, kicsit mag�ba n�zni. Helyesek voltak-e a d�nt�sei? Nem egyszer pr�b�lta m�r megfejteni ezt a k�rd�st. Mindannyiszor kudarcot vallott… Nem �rette mi�rt kavarta fel a Harryr�l sz�l� �js�gcikk, nem akart vele foglalkozni, hiszen nagy r�sze csak tal�lgat�sokra �p�lt… �s m�gis a fi�r�l olvasottak hat�s�ra �jra el�t�rtek a m�r-m�r elfeledett k�ts�gei: Felejtse el Harryt �s �lje a saj�t �let�t, vagy a k�lvil�ggal mit se t�r�dve sir�nkozzon a fi� miatt? Ism�t komolyan megfordult a fej�ben, joga van-e a szabads�ghoz, m�g Harry valahol az eg�sz var�zsvil�g�rt �s tal�n kicsit �rte is harcol…

– Sz�val itt vagy – l�pett be Pansy a h�l�terembe sz�r�s szemmel m�regetve Ginnyt. A v�r�s haj� l�ny pedig d�h�sen tekintett a bel�p�re. A legutols� szem�ly akivel besz�lni akart volna, az Pansy volt. Nem akarta meghallgatni a l�ny �ntelt mond�k�j�t, vagy lekezel� kioktat�s�t.
– Sejtettem, hogy elb�jt�l valahov� pityeregni – folytatta Pansy mik�zben undorodva m�regette Ginnyt, aki kez�be temetve arc�t gubbasztott az �gy�n, igyekezve kiz�rni a k�lvil�got �s legf�k�ppen Pansy.

– Ha j�l sejtem, Potter miatt borult�l ki. Nem tudom, mi�rt �rdekel annyira, a sr�c nem h�zza sok�ig. Neked pedig gondolnod kell a j�v�dre is.
Ginny nem v�laszolt a mardek�ros l�nynak, nem tal�lta r� �rdemesnek a mondand�j�t… ett�l f�ggetlen�l az�rt felemelte a fej�t, de t�ntet�en, csak az�rt sem n�zett Pansyra.
– A mostani helyzeted… Jobb nem is lehetne! H�l�t k�ne adnod �rte az �gnek – azzal sz�npadiasan felemelte mindk�t karj�t. – Ezzel szemben, te itt b�slakodsz Potter miatt…

Pansy szemei �sszesz�k�ltek az indulatt�l, mikor l�tta, hogy most � az akit semmibe vesznek. M�rgesen toppantott egyet, majd odal�pve Ginnyhez v�llon ragadta a l�ny �s kem�nyen megr�zta.
– Hozz�d besz�lek, Weasley! Vedd m�r �szre magad! Blaise t�ged akar!
Ginny f�lrel�kve a mardek�rost felpattant, az �kl�t pedig kem�nyen �ssze kellet szor�tania, hogy elfojtsa remeg�s�t.
– Ne merj m�g egyszer hozz�m ny�lni! – n�zett l�ngol� tekintettel Pansyra.
– Blaise sz�zszor t�bbet �r Pottern�l! Mellesleg, � minden bizonnyal �l is… M�r az�rt minimum im�ba kellene foglalnod a nev�t, hogy r�d n�zett! De �… � k�pes volt lealacsonyodni hozz�d!

Ginny les�t�tte a szem�t, nem akart hallgatni Pansyt. Blaise val�ban becs�lte �t, �s ahogy Pansy is mondta Blaise ott van mellette. Nem �gy mint, Harry… � szak�tott vele. Egy id�re legal�bbis biztosan… Nem Harryvel kellene t�r�dnie, sokkal ink�bb Blaise-zel. Megh�l�lni neki mindazt, amit adott. Seg�tett neki �jra k�nnyed�n venni az �letet, mintha minden t�k�letes volna. Lehet, hogy nem �rdemelte meg, lehet, hogy nem kellett volna elfogadnia… de m�r nem k�s� visszautas�tani, meg kell h�l�lni.

– Tudd, hogy hol a helyed! – fejezte be Pansy.
– Tudom – b�lintott Ginny csendesen �s elindult kifel� a h�l�teremb�l, Pansy hangja azonban meg�ll�totta.
– �llj meg! Hova m�sz?

Ginny meg�tk�zve n�zett a m�sik l�nyra, mi�rt akarhatja hirtelen, hogy maradjon?
– Fontos vagy Blaise-nek – mondta riadtan. – Ugye nem, ugye nem akarsz…?
– Nem, nem akarok szak�tani vele – r�zta meg a fej�t Ginny, mire Pansy l�that�an megk�nnyebb�lt.  Furcsa volt l�tni, hogy a mardek�ros l�ny �gy sz�v�n viseli a kapcsolat�t Blaise-zel, b�r tal�n ink�bb csak Blaise sors�t.

Pansy m�r hagyta Ginnyt elmenni, aki let�rten l�pdelt le a klubhelys�gbe. Kicsit kellemetlen�l �rezte mag�t, Pansy szavai megtett�k a hat�sukat, siker�lt a griffend�les l�nyban lelkiismeret furdal�st �breszteni�k Blaiset kereste, hogy elkezdhesse t�rleszteni a fi�nak a tartoz�s�t. Persze, ehhez m�gsem v�ghatott olyan f�jdalmas arcot. Igyekezett sz�m�zni gondolataib�l Harryt �s m�r mosolyogva ugrott a klubhelys�gben Blaise nyak�ba.
– Azt hittem m�r el� sem ker�lsz – suttogta Blaise a l�ny f�l�be, mik�zben mag�hoz szor�totta.
– Ugyan m�r, alig egy �r�ja m�g egy�tt voltunk!
– Lehet, de �n besz�lni szerettem volna veled – Blaise komolys�g�t hallva Ginny akaratlanul is elnevette mag�t.
– Ne nevess – sz�lt r� a fi�. – Fontos dologr�l van sz�.
– Csak nem megakarod k�rni a kezem? – nevetett Ginny m�g jobban. Nem gondolta volna, hogy ilyen hitelesen tudja sz�nlelni majd a vid�ms�got, eg�szen megr�m�lt mag�t�l. Ilyen g�tl�stalanul tud hazudni? Nem, Blaise jelenl�te val�ban felvid�totta kiss�, de ett�l f�ggetlen�l nem tudta elfelejteni a k�ts�geit sem.
– Majd arra is sor ker�lhet – mosolygott Blaise, majd sz�jon cs�kolta a l�nyt. – Gyere – fogta meg Ginny kez�t, �s a szok�sos hely�kh�z, egy k�nyelmes kanap�hoz vezette.

Mikor mindketten elhelyezkedtek Blaise belekezdett a mondand�j�ba.
– Rem�lem, nem k�stem el �s nem tervezt�l m�g semmit a kar�csonyi sz�netre.
Ginny k�rd�n n�zett a fi�ra, kicsit f�lt att�l, hova is akar Blaise kilyukadni.
– Szeretn�m, ha velem t�lten�d ezt az id�t, vagy legal�bbis egy r�sz�t.
Ginny Blaise k�rlel� szemeibe n�zve el�sz�r k�ptelen volt megsz�lalni. Nemet akart mondani, t�l sok, amit a fi� k�v�n t�le, nem �rezte m�g el�g m�lynek ehhez a kapcsolatukat. De t�l j�l eml�kezett a Pansyval val� besz�lget�s�re �s azt k�vet� gondolataira. Meg kell h�l�lnia Blaisenek, hogy t�r�d�tt vele, meg�rdemli a fi�, r�ad�sul abban is biztos volt, hogy �lvezetesen tudn�k elt�lteni egym�ssal az idej�ket.
– Ez most egy kicsit hirtelen j�tt – mondta v�g�l Ginny. –, de ha minden igaz semmi akad�ly, hogy elmenjek…
– T�k�letes – mosolygott Blaise �s megcs�kolta bar�tn�j�t. – �desany�m m�r nagyon szeretne megismerni.
Ginny nem v�laszolt, Blaise ism�t kell�k�ppen meglepte. A fi� m�r mes�lt r�la otthon, ezzel szemben � nemhogy nem eml�tette sz�leinek Blaiset, de nem is sz�nd�kozott… �gy v�lte egyszer�bb lesz annyit mondania, hogy a kar�csonyt Roxfortban t�lti, bele sem mert gondolni, mit sz�ln�nak a sz�lei, de legf�k�ppen a testv�rei, ha bejelenten�, Blaise Zambinin�l, a bar�tj�n�l t�lti az �nnepeket…