„Ginny Weasley jelentkezik egy csod�latos ny�r ut�n egy �vvel. K�sz cs�dt�meg vagyok, �n ezt nem b�rom elviselni! M�g hogy szerelem! Nem l�tezik, csak egy �res fogalom, ami szenved�ssel van megt�ltve �s csak arra j�, hogy az egyik f�l a v�g�n teljesen t�nkremenjen. �n voltam a gyeng�bb, de te tehetsz mindenr�l. Mindenr�l! Arr�l, hogy megcs�kolt�l el�sz�r. Tiszt�n eml�kszem. A semmib�l jelent�l meg �s mindenkire v�gytam, csak r�d nem. Mag�nyos voltam, elkeseredett. Minden rossz ir�nyba kanyarodott, �s semminek nem volt �rtelme. 18 �ves vagyok, �s ha belegondolok, nem csin�ltam semmit eddigi �letemben. Harry bezzeg… Megmenti a vil�got, k�v�ncsi leszek r�! Nem akart vesz�lybe sodorni. Igen, szerintem se! Mind�ssze annyi t�rt�nt, hogy kedves akkori szerelmem, ahogy kell berezelt. El�sz�r beetet, hogy szeret �s ut�na pedig ott hagy a nagy semmivel. Ron �s Hermione vakon k�vetik, pedig mindenki tudja, hogy a biztos hal�lba rohannak! Szeg�ny anya, nem is csod�lkozom, hogy a mai napig els�rja mag�t, ha sz�ba j�nnek. Az a nyaram volt a legrosszabb Potter miatt! R�lad akkor semmi nem volt bennem. Egy kis darabot sem hagyt�l �s nem is kellett�l volna, hiszen ut�ltalak az�rt amit tett�l. Amit tettetek! Legkisebb gondom is nagyobb volt n�lad! Nem tudtam hol vagy, mit csin�lsz, �lsz-e egy�ltal�n?! �szint�n? Nem �rdekelt. Abban b�ztam, hogy nem �lsz! Hogy soha t�bb� ne kelljen l�tnom azt az �nel�g�lt k�pedet! Tudom, hogy gy�va volt�l elv�gezni a feladatodat, de te jutattad be az �sszes hal�lfal� a Roxfortba �s miattad halt meg majdnem a b�ty�m!

Eltelt egy �v �s te betoppant�l, eleg�nsan �s ellen�llhatatlanul r�m k�sz�nt�l. A h�zunk melletti kis ligetben s�t�ltam. Ott volt a foly�m, a kis h�ddal, a f�im, tiszt�saim, vir�gaim �s te ezeken �tl�pdelve mell�m �llt�l. Sz�rke szemeidben szenved�s �s szomor�s�g l�tszott. R�m k�sz�nt�l, halv�ny mosoly volt az arcodon. Nem az a r�gi vicsor, amit�l undorodtam. Mai napon azonban ism�t a vicsorodat l�tom. Azt a g�nyt az arcodon, amit sosem lehet majd let�r�lni, mert m�r beleiv�dott minden porcik�dba! Draco Malfoy n�lad nagyszer�bb embert m�g sosem ismertem. �s ezt ut�lom legjobban. Mai fejemmel els� sz� ut�n darabokra �tkozn�lak, �s ez�rt mindenki h�l�s lenne nekem, az eg�sz var�zsl� �s mugli t�rsadalom. De az �n sz�vemr�l venn�m le a legnagyobb terhet. Mi�rt kezdt�l velem akkor besz�lgetni? Ment�l volna el mellettem, vagy l�kt�l volna bele a v�zbe! Nem, neked meg kellett �llnod �s kedvesen csever�szni kezdt�l minden b�n�d ut�n. Annyi �ven �t szidtad a csal�domat, engem, mindenkit, akit szerettem! Harryt! Igen, ez�rt most m�r csak gratul�lni tudok! T�l egyszer� lenne minden, ha nem lenn�l! De itt vagy �s minden zavaros, bonyolult! Akkor megk�rdezted, hogy vagyok, mi k�z�d volt hozz�? �n v�laszoltam, hiszen nem hittem el, hogy mi lett bel�led. Magas, izmos f�rfi lett az undor�t� vad�szg�r�nyb�l. Sz�ke tincseid �sszekusz�l�dva, k�cosan l�gtak ki a fekete k�penyed al�l, sz�rke szemeid, pedig nem csup�n kegyetlen, gonosz �s hideg ac�ldarabnak t�ntek. Nem, minden �tfogalmaz�dott akkor bennem. Te elmondtad mi t�rt�nt akkor, este �s �n meg�rtettelek. Onnant�l minden nap megjelent�l ugyanott, ugyanolyan besz�ddel, kin�zettel, szemekkel. Levett�l a l�bamr�l, minden forgott �s nem kaptam leveg�t. Eg�sz ny�ron a markodban tartott�l, fojtogatt�l �n, pedig nem akartam igaz�n leveg�t venni. Egy eg�sz ny�ron kereszt�l, hogy lehettem ennyire vak? Ostoba!

Az els� cs�k elvak�tott �s az ut�na k�vetkez�k. �lltunk a f�zfa alatt, k�d volt, a holdf�ny vil�g�totta meg arcunkat. Te �t�lelt�l �s akkor… Igen, akkor cs�kolt�l meg el�sz�r. Az a cs�k mindenn�l �desebb volt. Tudtam, hogy nem szabad, de akkor m�r menthetetlen�l bel�d szerettem. Sajnos, hogy t�rt�nhetett ez meg? Ennyire csak nem lehettem elkeseredett?! Cs�kok, �lel�sek, egy�tt t�lt�tt �jszak�k k�vetkeztek, ott az �n ligetemben. Megrontott�l minden ott l�v� sz�ps�get. A f�im kisz�radtak, a vir�gaim elhervadtak, a foly�m kiapadt, a tiszt�saim f�ve kis�lt �s a hidam is �sszeomlott. Igen, mert r�l�pt�l, bel�legezted a leveg�t �s belesz�lt�l a csendembe. Egy ny�ron kereszt�l puszt�tott�l! �s v�g�l eldobt�l, ell�kt�l magadt�l egy undor�t� vallom�ssal, amit soha, �rted, soha nem fogok megbocs�tani! Boldogan, mosolyogva v�rtalak, ugyanott, ugyanakkor, mint eg�sz ny�ron, minden este. Te j�tt�l, �s csak ridegen meg�llt�l el�ttem. Szemed nem volt a r�gi, nem �lelt�l meg azonnal. �reztem, hogy baj van, de ezt az �rz�st elnyomta a szerelmem, az �r�m�m, hogy �jra l�thatlak. Nyakadba ugrottam, de te eltolt�l magadt�l. Azt mondtad, nem akarod megnehez�teni egyik�nk dolg�t sem ezzel. Egy �lel�ssel? Azzal nehez�tetted, hogy elvetted t�lem azt! „El kell mennem.” K�z�lted t�rgyilagosan. Szemedbe n�ztem �s nem �rtettem egy sz�t se. Hova, mikor, mi�rt? �s n�lk�lem? Azt�n, val�ban? Csak b�lintott�l. Arcod k�z�ny�s volt, ahogy r�gen. L�ttad, hogy nem �rtem, nem hiszem el, vagyis hogy nem akarom ezt. Csak elvigyorodt�l.

„L�tom, b�cs�zkodni akarsz. Nem nekem fog f�jni. Azt hittem �rtelmes l�ny vagy, �s elengedsz egyb�l, de nem. Weasley, te ezt az eg�szet elhitted? Mindent elhitt�l? K�r �rted. K�sz a nyarat, nem fogom elfelejteni. Ja, ha elhitted, bocs. Nekem mennem kell, lehet, hogy m�g tal�lkozunk, de akkor egym�ssal szemben lesz�nk, el�reszegezett p�lc�val. Sok sikert, tal�n eljutsz addig!”
Mondtad g�nyosan, v�gig a szemembe n�zve, �s ami legjobban f�jt �s ma is f�j, hogy vigyorogva. Azt�n sarkon fordult�l �s k�sz. Elt�nt�l a k�dben. Az �sszes szavad, a g�nyos vigyor a k�peden, a kis k�zmozdulat, minden mai napig a szemem el�tt lebeg, �s m�rhetetlen gy�l�lettel t�lt el. Akkor ugyan eg�sz �jszaka magamba roskadva zokogtam a f�zfa t�v�ben, �s k�rtem, hogy ne tedd ezt, gyere vissza. Ha ma megjelenn�l, mit tenn�k, m�r le�rtam. Lehet. De lehet, hogy ism�t beleszeretn�k a m�sik oldaladba �s meg�leln�lek. Nem hiszem, hogy eg�sz ny�ron, mindent elj�tszott�l, egyszer�en ugyan olyan vagy, mint a t�bbi f�rfi. Megijedt�l! �gy �vekkel k�s�bb m�r k�nny� okosnak lennem, de minden megv�ltozott. Ugyanott �llok, ahol el�sz�r r�m k�sz�nt�l, ugyanazon a napon, ugyanabban az �r�ban. K�d van, a h�don �l�k �s vil�g�t� p�lc�m mellett �rom neked ezt a levelet. Te az Azkabanban cs�cs�lsz, v�rod a holnapi �t�letet. Azt hiszem t�bbre vittem, mint te. K�sz�lj csak a harcra! Elbuktatok. Soha t�bb� nem fogsz l�tni, nem seg�tek, ez a lev�l �rezteti majd m�g jobban, hogy mennyi szenved�st okozt�l eddig! Rem�lem, szenvedni fogsz, j� sokat, mert meg�rdemeln�d! Igen, Draco Malfoy, nem felejtelek el, soha. Nagyon szeretlek, m�g mindig. �s gy�l�llek, ann�l sokkal jobban, mint ahogy azt te el tudod k�pzelni! A gy�l�let �s a szerelem k�zti v�kony kis vonalon �llok �s �lvezem. Kimondhatatlanul!”