2. fejezet: Karácsonykor békülés
Karácsony, és békülés. Még mindig Harry/Ginny...
Másnap frissen és kialudtan ébredett. Körülnézett a szobában, de Harry nem volt ott. Feltápászkodott és felvette köntösét. Feltrappolt még egy emeletet a fürdõszobáig, és lezuhanyozott. Utána egy fekete farmert, egy piros hosszú ujjút és egy világoskék kapucnis pulcsit vett fel. Hosszú haját egyetlen lófarokba kötötte, és lement a konyhába. Az ebédlõasztalnál öten ültek: Hermione, Ron, Fred, George és Harry. - 'Reggelt! - ásítozta Ginny és kitöltött magának egy bögre kávét, ahogyan azt minden reggel szokta. Páran visszamorogtak, de még mindenki kómás volt. A lány helyet foglalt Harry mellett, és könyökére támaszkodva bámulni kezdte a Reggeli Próféta címlapját.
Aztán kiesett a bögre a kezébõl: sikeresen landolt az asztalon, hogy aztán felboruljon, és az egész beleömöljön Harry ölébe. - Kösz szépen - morogta az említett, de Ginny cseppet sem törõdött vele. kezébe kapta az újságot, és kuncogni kezdett. - Mi az? - érdeklõdött Fred, aki kissé feléledt a bögre csörömpölésére. - Áh, semmi - vihogott Ginny, és elkezdte olvasni a cikket. Hermione mögé állt, és õ is röhögni kezdett. Harry ezt már nem tûrte tovább, és kitépte a lapot a még mindig kacagó Ginny kezébõl. A címlapon ott virított a feje, a bal alsó sarokban, alatta csak ennyi: HARRY POTTER ÉVET ISMÉTEL (Hírverõ). Harry elkerekedett szemmel nézte a kis képet, amin éppen félrecsúszott szemmel, bambán vigyorgott. Kikereste az oldalt és beleolvasott a teljes cikkbe. - Mégis mi az hogy "Rossz tanulmányi átlaga miatt Harry Potter kénytelen évet ismételni a Roxfort Boszorkány -és Varázslóképzõ Szakiskolában"?! - kiáltott fel Harry, majd a kukába hajította az újságot és kiment a teraszra. Ginny abbahagyta a nevetést és elkomolyodva ment utána. - Ugyan már, Harry! Mindenki tudja, hogy hazugság, fõleg ha a Hírverõ terjeszti! - tette a vállára a kezét. Harry odébb lépett és kis szünet után megszólalt: - Ginny, én már rég nem hiszek azoknak a lapoknak, nem érdekel, mit írnak rólad. Az egészben csak az bánt, hogy te kinevettél, és megmutattad a többieknek is. Tudod, mit tesz ilyenkor a jó barát? Kidobja a lapot a kukába, hogy ne legyen kellemetlen! - mondta egyre dühösebben, végül szembefordult a lánnyal és higgadtabban folytatta. - Mindenesetre nem szeretnék vele pont karácsony napján összeveszni. Ginny tartott egy kis szünetet, csak utána szólalt meg. - De õk nem rajtad röhögtek, hanem azon a hülyeségen - mondta csendesen a lány, és választ sem várva bement a házba. Az asztal népe már kissé felélénkült, sõt, Bill és Fleur is csatlakozott, akik karácsony alkalmából látogattak az Odúba. Ginny kis mosollyal köszönt 'jó reggelt' -et a házaspárnak. Megnézte Fleurt, mintha kerekebb lett volna a hasa. Gyorsan félrevonta a nõt. - Fleur, te terhes vagy? - szegezte neki a kérdést. Fleur nagyon elcsodálkozott, de azért válaszolt. - Ighen, de 'át 'onnan tudod? Ennyirhe láthszik? - Nem, de én észrevettem. Mindenesetre gratulálok! - mondta Ginny. Felur elmosolyodott és megsimogatta Ginny haját, mintha nem 17, hanem 7 éves lenne. - Igazhán ná'gon khedves vagy, Zsini! - mondta mézes-mázos mosollyal, s visszament Bill-hez. Ginny pedig eltûnõdött azon, jó lenne-e egyáltalán gyereket vállalni még. Hisz csak kevesebb, mint egy éve házasodtak össze. "Anya biztos el fog ájulni... már csak az a kérdés, mitõl..." gondolta, majd visszament az asztalhoz. Harryt sehol sem látta. Igyekezett beszállni a társalgásba, ám ez nem nagyon sikerült neki. - Na jó emberek, én elmegyek vásárolni az Abszol útra - állt fel, kiitta maradék kávéját és már ment is kifelé. - Hé, Ginny! Várjál! Mi is megyünk! Kinyitjuk a boltot, biztos ezrével fognak jönni a vevõk - állt fel Fred, George pedig követte. Hermione és Ron is csatlakozott. - Harry nem jön? - kérdezte Ron. - Nem t'om - vonta meg a vállát Ginny. Felvette kabátját, sapkáját, sálját, és már indult is az ötös csapat. Mind hoppanáltak, így három másodperc múlva már az Abszol úton találták magukat. Szétszéledtek, ki-ki megvette a másiknak az ajándékát. Ginny Harry-nek nem vett ajándékot. Mégpedig nem azért, mert összevesztek, hanem mert nem tudott mit kitalálni. Így hát kifutott az idõbõl. Egy óra múlva a kis téren találkoztak, mai az Abszol út másik végében volt. Építettek egy hóembert, aztán hócsatát vívtak. Ginny és Hermione voltak a három fiú ellen. Csúfos kudarcot vallottak, mégis végig, meg mikor mentek haza, remekül érezték magukat. Ginny végig nem gondolt Harry-re.
Elérkezett az este. Mindenki a karácsonyfa alá pakolta az ajándékait. Mikor kész lett, kivilágították a fát, és mindenki egyszerre bement. A gyertyák ontották gyenge fényüket, a karácsonyfadíszek csillogtak, és Ginny elgyönyörködött ebben az egész látványban. Elénekeltek pár karácsonyi dalt, aztán bontogatni kezdték az ajándékokat. Ginny mindegyiknek örült, még sem volt felhõtlenül boldog. Harry-vel alig szóltak egymáshoz. Megvacsoráztak, aztán mindenki beszélgetni kezdett. Ginny szótlanul felállt és kiment a teraszra. Ismét elgyönyörködött: most a csillagok és a hold miatt, ahogy selymesen vetik rá fényüket a csillogó hóra. Megborzongott. Vörös haját fújta a hûvös, téli szél, mely távolról hozta a hideg, a hó illatát. A lány összehúzta magán a vékony kis kabátot, amit kihozott magával. Egyszer csak mellé lépett valaki. Ginny nem nézett rá, felszegett fejjel tovább csodálta a csillagokat. Az ég tiszta volt, mintha pont Ginny Weasley-nek akarna örömöt okozni. - Sajnálok mindent - mondta Harry. Ginny megfogta Harry karját, és felmutatott az égbe. - Nézd csak! A Göncöl! És ott, az Orion! Hát nem gyönyörû? - csodálkozott rá a vörös hajú lány a világra. Harry átkarolta és magához húzta, Ginny pedig hozzábújt. - De, az - mondta Harry. Így álltak, együtt, a sötétben, és figyelték a csillagokat még sokáig, az éjszakában.
|